|
Kérdezz-felelek
roviden elmesélem én szemszogembol a dolgokat.
Péter vagyok egy szlovákiai nagy falucskából, 42 éves.
Feleségemmel 1999 óta egyutt vagyunk, vagyis 18 -eves belé szerettem. Kozel kaltunk egymáshoz, jártam is hozzájuk virágért.
9 -év egyutt toltott ido után szakítottunk, de 1 év után osszejottunk és ossze is házasodtunk.
2009 ben megszuletett a kislányunk Emma, aki nagyon eleven gyerek volt. Nagyon ugyes kislány, aki gimnasztikázott 4 évig, focizott 4-évig, rajzra járt, és most megmaradt az úszás a hátgerince miatt. Szerintem szeretetben volt nevelve, néha kapott csak a seggére.
Amúgy tesómnak is 2009-ben szueletett a kislánya Tamara, hozzáteszem...
2016-ban megyszuletett a kisfiunk, Kristóf, aki szintén ugyeske és eleven. Szeretném ha focizna mint at apja, szeret focizni, de nem akar csapatban rugni a bort. Szeret fozni, bicizni, legozni, építeni, stb.
2016-ban szuletett a tesom kisfia is, Viktor, csak hozzáteszem.
Problémák akor kezdodtek, amikor az Emma a puberta korszakába lépett, am´hy addig szeretett tanulni, egyesei (5-i voltak) 8-ig osztályig.
Szóval jott a puberta, menstruáció...és minden megváltozott.
És kezdtunk mi mint szulok veszekedni is, foleg a gyerekek miatt.
Most már nem szeret tanulni, nem érdekli semmi, nem érdekli hogy mi lesz késobb stb. csak a papával kint lenni és csavarogni, állatoknál lenni stb.
Múltkor kicsit beszólt neki a tesóm, akinek a Tamarája tiszta egyes (5), hogy ne már 3-as lesz a bizibe. Amúgy csak kettesei (4) vannak, még egyesei (5).
Nagyon megsértodott, elmondta az anyjának, persze a feleségem beszólt az én anyumnak, hogy mit képzelnek stb.....
Szóval áll a bál nálunk....jaj és elkezdett káromkodni is, amit mi nem szokunk, csak néha jon ki a szánkon. Még hozzáteszem, hogy a feleségem is ki van akadva már pár éve a testvéremre, és ezt mondogatja mindig. Szerintem ez is elindította az Emmában a lavínát.
Szóval a kérdésem a kovetkezo:
- Mit tegyek mint apa, akit most ignorál, nem fogad szót nekem...Ha mondom neki, hogy tanuljon , akkor csak kiabál, és csapkod.
Még utoljára hozzáteszem, hogy az anyósomék nagyon beleavatkoznak az életunkbe.
koszonettel
Mészáros Péter
A serdülőkor valóban egy nehéz érzelmi fejlődési szakasz, ahol a gyerekek kicsit jobban feszegetik a határokat, sok területen nem találják önmagukat és ezáltal a megélt frusztrációjuk kihat a teljesítményükre, viselkedésükre egyaránt.
Ilyenkor fontosabb mint bármikor a megértő, szerető figyelem és a keretek megtartása egyaránt.
Ha további kérdése lenne hívjon nyugodtan és segítek átlendülni ezen az állapoton.
Elérhetőségem: 0630-3550177
Üdv.: