|
Kérdezz-felelek
Keretek szükségesek valóban a gyermeknevelésben, következetesség és kitartás. Ajánlanék önnek egy egy órás nevelési tanácsadást, ahol részletesen meg tudjuk beszélni a teendőket, ha gondolja keressen meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Mi a nagyszülőkkel élünk és előfordul,hogy amikor hazajövünk oviból semmi előzmény nélkül belerúg a Nagymamájába.
Másokkal szemben nem csinálja,a nagymama súlyos pánikbeteg(hiper érzékeny szorongás).
Miután belerúg a kislány óriási veszekedést csinál nem vagy az unokám,nem vigyázok rád többé stb... dolgokat kiabál a kicsire.
A kislány sír.
Mit tegyek?
A gyermekkori agresszivitásnak nagyon sok oka lehet,és soha nem egy tényezőből alakul ki. Az h az önök esetében ezt pontosan mi eredményezi, csak személyes konzultáció segítségével tudjuk kideríteni és akkor annak megfelelően kezelni a kialakult állapotot. Ha gondolja keressen meg és nagyon szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Először is annak h ez a viselkedésforma csak az óvodában van jelen, oka van...h ez konkrétan mi is lehet, ahhoz több információra és legfőképpen személyes találkozóra lenne szükségem a kisfiával ill. önnel. Fontos lenne azt is tudnom, h a pszichológus mivel kezeli a kisfiát és milyen eredményeket ért el nála. Ha teheti hívjon fel valamikor a délutáni órákban és akkor megbeszélhetjük a részleteket. Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Kisfiam 8 éves 1. osztályos. Jó tanuló, a nevelési tanácsadó tanácsára 2-szer járta a nagycsoportot. Elvált szülő vagyok egy második házasságban. 1 éves volt a gyermek mikor elváltunk! A kapcsolat az édesapával rendszeres! Eleinte semmi gond nem volt az iskolában egy két fekete pont konfliktusért fiú társaival, elenyésző!!! Értékelések rendben! Karácsony előtt történt némi affér az édesapával, nem mehetett a hétvégére! Azóta nagyobb agresszivitás a tanár felé! Kevesebb munka az órákon, figyelmetlenség, csúnya beszéd! Ezzel szemben itthon semmi gond! Apánál sem! A láthatás ugyanaz ott alvás nem engedélyezve! Egy két renitens tanuló felé húzás, balhék! Nem beszél róla! Tanárnéni felvilágosított, hogy még Őt is elküldi a "kurva anyjába"! Elnézést a kifejezésért, de szó szerint, és szeretné visszakapni azt a kisgyereket, akit szeptemberben megismert! Nem tudom mit tegyek! Szégyellem magam és úgy érzem kudarcot vallottam! Mindent megkap! Nevelőapa hordja iskolába, edzésre! Rendezi. Vannak elvárások, de fizikai agresszió nincs! Kapcslatunk harmonikus, nincs veszekedés! Szeretném a tanácsát kérni! Köszönettel: Kis Henrietta Dunaújváros
A hirtelen viselkedés változás ill. verbális agresszivitás hátterében lelki okok, feldolgozatlan kudarcok, élmények húzódnak meg és ezek feltérképezése ill. kezelése nélkül sajnos nem fog változni a kisfia viselkedése, sőt még egy agresszívebb formát is ölthet!
Én mindenképpen javasolnék önöknek egy gyermekpszichológust, aki segíthet ezen problémák megoldásában. Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Olvasván a már előzőleg feltett kérdésekre a válaszait sok minden hasonlóság van az én problémám és mások gondjai között. Szembesülök vele hogy nem csak én nem tudom kezelni, megoldani az aprónép által a szülők életét bosszúsabbá tevő mindannapi gondokat. Az én fiam 4 éves, középső gyerek. Rengeteg türelem kellett hozzá amikor megszületett a huga, nem szerette, amit megérttettünk hiszen "kiesett a kosárból". MIndig olyan volt hogy a figyelme elkalandozott, nem válaszolt, ha kérdeztük, nem ült velünk egy asztalhoz,és ezek mellett még nem fogja a kezünket ha sétálunk, nem játszik közös játékokat. Szándékosságot vélek felfedeni a viselkedésében amikor kiszalad az autók ellé, annak ellenére hogy tudja, nem szabad, amikor megveri a nagymamát, engem, amikor az apukájának csak azt mondja hogy nem szereti. Sokszor hisztizik, ilyenkor üt, rúg, és amikor megnyugszik önmagának mondja el hogy most ő nagyon rossz volt. Gondolom ilyenkor velem közölné de nekem nem mond semmit, kontakust kialakítani is vele egyre nehezebb, minden nap van valamilyen összeütközésünk. Félek hogy ez igy marad, tanácstalan vagyok kihez merre induljak vele és sajnos lehet hogy nekem sem ártana egy kis segítség túlélni ezt az időszakot. Mit tudna tanácsolni? Köszönettel: Labátné Melinda
Amint olvashatta az önök problémája nem egyedi, mégis minden esetben vannak olyan egyedi tényezők amelyek következtében teljesen más lehet a probléma megoldási kulcsa. Ezért első körben javasolnék önöknek egy személyes találkozót, ahol kiderülhet h hogyan tovább.
Megadom az elérhetőségemet és egyeztessünk a részletekről: 30-355-0177.
Üdv.:
2 éves Kisfiammal kapcsolatban kérném tanácsát.
Korábban (kb. 1,5 éves koráig) nagyon érzékeny, olyan kis "anyámasszonykatonája" volt, elsírta magát, ha elvették a játékát..stb.
Most pedig elég agresszív, ellenséges bizonyos helyzetekben. Főleg korabeli gyerekekkel, akik "zavarják a köreit". Játékáért nyúlnak, de elég ha csak közelednek, sőt akár boltban is meglök 1-1 "gyanús" gyereket. Nagyobb (kb. 4 év fölötti) gyerekekkel jól eljátszik, de a kicsik látszólag csak idegesítik.
A másik "célcsoport" felnőttek. Ha valaki nem szimpatikus neki (vagy nem tudom, miért), elkezd mondogatni pl. boltban, hogy "nem néni", "nem jön ide a néni", akár lökdösődni is, ha eléri, és hasonlók.
ÉS végül minket, szülőket is szokott bántani, ha nem tetszik valami, vagy csak több figyelmet akar (pl. reggel még félálomban az ágyban köztünk): hajhúzás, kisebb arconcsapás.. Mondjuk, hogy fáj, szomorú Apa/Anya, de ezt egy színjátéknak veszi, bocsánatot kéri, "megsimizi", és legközelebb újra megteszi.
Van -e ok aggodalomra, vagy ez normális jelenség és kinövi? Van -e teendő? Elmondjuk mindig, hogy nem szabad (büntetés nem igazán működik még szerintem), ne csinálja, ha társaságba megyünk, próbálom előre felkészíteni, hogy lesznek gyerekek, nem szabad bántani őket. Ez egy darabig esetleg működik is, de egyszer csak "bekattan" neki valami, és kezdi a lökdösődést, ütögetést. Próbálom a jutalmazást is, hogy ha "kibírja", hogy jó lesz, akkor kap valamit, vagy csinálhat valamit, amit szeret. Ennek van értelme?
És tényleg nem szabad negatív jelzőkkel illetni, ha rosszalkodik? Valahol olvastam, hogy ha mondják egy gyereknek, hogy rossz, akkor az is lesz, mert elkönyveli, hogy ő abba a kategóriába tartozik..?
Amúgy nagyon jó képességű gyerkőc a Fiam, mindig "időben" voltak a mozgásfejlődései, folyékonyan beszél, nagy dumás!
Ami még aggaszt, hogy nekem van egy súlyos autista öcsém, elég agresszív vonásokkal. Nagyon félek, hogy nehogy a Kisfiamnál is előjöjjön valami ilyesmi!
Egyébként most szeretnénk majd bölcsibe menni, mert visszamennék dolgozni. Olvastam, hogy nagyon ellene van, miért? Ebben a helyzetben az állandó gyerekközösség segíthet vagy inkább súlyosbodni fog ez a vislekedés?
Gondolkoztam eddig is már, hogy jobb "erőltetni" a gyerektársaságot vagy inkább egy kicsit kellene távoltartani az ilyen helyzetektől, de ez eléggé kivitelezhetetlen, hiszen ahogy írtam, még boltban is előjön ez a dolog. Néha alábbhagy, azt hinném, már kifelé megyünk belőle, aztán újra előjön:( Kicsit olyan, mintha leesett volna neki, hogy nem csak ő van a világon, és ezt nehéz feldolgoznia..?
Az is eszembe jutott, hogy esetlen én vagyok vele türelmetlenebb, feszültebb, mióta rosszalkodósabb kezdett lenni (próbálgatja a határokat)? Okozhat ez ilyesmit?
Előre is köszönöm segítségét és elnézést a hosszú levélért!
üdvözlettel: egy aggódó(s) anyuka
A kisfia most van a dackorszak elején és az ön által leírtak alapján, ennek tudható be a mostani viselkedése, a gyerekek többsége ezt fél év alatt kinövi. A teendő annyi, h következetesnek kell lenni a nevelésben és ki kell alakítani a jutalmazást ill. a büntetést.
A negatív jelzők valóban nem tesznek jót a gyereknek, fontos h hogyan fogalmazunk a gyerek irányába, különben ahogyan ön is írta, elkönyveli magáról azt h ő rossz, és akkor annak a kategóriának megfelelően cselekszik.
A bölcsődét én valóban csak végszükség esetén szoktam ajánlani a szülőknek, mert a gyerekek 3 éves kor alatt traumaként élik meg az anyától való elszakadást, és az önök esetében ez azzal is járna, h a jelenlegi tünetek felerősödnének. A gyereknek viszont kell a közösség, de ez áthidalható ha elmennek vele játszóházba, játszótérre, gyerekúszásra...stb.
Legyen sok türelme a gyerekhez, és meglátja h akkor az ő viszonyulása/viselkedése is megváltozik.
Üdv.:
Kisfiam 28 hónapos. kb. 8 hónapos kora óta alszik nyugtalanul.Okos, szobatiszta, mondatokban beszél. 20 hónapos korában választottam el, addig a kiságyában aludt, azóta többnyire velem, a saját szobájában. Mindig is többször ébredt éjszaka, tipikusan az éjszakai felriadás tüneteit mutatta. Az utóbbi hónapokban egyre rosszabb a helyzet, mára ott tartunk, hogy szinte 45 percenként felriad,már nem csak az éjszaka első felében, hanem reggelig folyamatosan, akkor vígasztalhatatlan akár félórán keresztül is: ordít, üt-vág, szaladgál a lakásban, egyikünk sem tudja nyugtatni, nem hajlandó sem a saját ágyába, sem velem, sem kettőnk közé lefeküdni. Kifejezetten olyan a viselkedése ilyenkor, mint napközben, amikor hiszti-rohama van, ami szintén gyakori mostanában. Sem jó szóra, türelemre, sem pedig az erélyesebb viselkedésre nem hallgat. Tény, hogy szeptember óta nehezebb mindannyiunknak (bölcsi, az én munkahelyem, ahol folyamatos munkarendben dolgozom- éjjel/nappal), de addig is rosszul aludt. Új ágyat vettünk neki, átrendeztük a szobáját, próbáltuk, hogy nem szólunk hozzá, mert ha szólunk, akkor még idegesebb. Hetek óta kb 2-3 órát alszunk egész éjszaka, nagyon el vagyunk keseredve, aki nem éli át ezt nap mint nap, el sem tudja képzelni, min megyünk keresztül, mindhárman. Neki is nagyon fárasztó, nem értem, miért hadakozik ellenünk, és az alvás ellen is. Ha az apjával van otthon éjjel (amikor dolgozom), akkor is felébred, de pisilés után hamar visszaalszik. Egyedi az esetünk? Várható javulás? Válaszát várom,előre is köszönöm.
Az önök helyzete egyáltalán nem egyedülálló, sok családban fordulnak elő ilyen vagy ehhez hasonló problémák. Amit tudni kell a témával kapcsolatosan, hogy a kisgyerekek 3 éves kor alatt traumaként élik meg az anyától való elszakadást, és ezt azzal próbálják az értésünkre adni a gyerekek (az önök esetében gyakoribbak lettek az éjszakai felkelések és a sírás, hiszti), hogy valamilyen területen megváltozik a viselkedésük. Éppen ezért, én személy szerint nem szoktam ajánlani a bölcsődét senkinek, mindig azt mondom, hogy csak akkor adjuk bölcsődébe, ha nagyon indokolttá teszi a családi helyzet.
Az is lehetséges viszont, hogy az önök esetében valami mást tényező is meghúzódik a háttérben mint kiváltó tényező, de ezt csak személyes találkozás során tudnám kideríteni, ill. kezelni. Ha teheti, keressenek meg és szívesen segítek. Elérhetőségem: 06 30-355-0177.
Üdv.:
Szia Andrea!!Én egy 3 éves és egy 1 éves kislány anyukája vagyok!!Sokat vagyok velük egyedül mert párom vendéglátos és ezáltal keveset van velünk!!3 éves kislányom már ovis lesz szeptemberbe, de már volt oviba idén májustól mivel április 27-én töltöttte a 3 évet ezért probaként hogy ne legyen furcsa neki hirtelen!!Nagyon ügyes mert nem votl 2 éves szobatiszta volt, ügyesen versel, mondokákat hamar megtanulja, csak a problémám z hogy pár hete elég sokszor észreveszem hogy nagyon szófogadatlan akármit mondok nem akarja meghalani, és sokszor üt felém és a kishugára is irigy mert ha bármely játékát megnézi egyből löki fel!!Nagyon ügyes kislány mert nem panaszkodhatom csak sajnos ezzel a problémával küzdök pár hete és sajnos eddig sikertelenül!!Kérem segitségét hogy mit tegyek ez ellen!!Köszönöm válaszát e-mailben!!Köszönettel:Tünde
Kedves Tünde!
A kislánya elérte a 3 éves dackorszak küszöbét, ilyenkor próbálgatják a gyerekek még inkább a határokat kiszélesíteni, és nagyon következetesnek kell lenni ahhoz, hogy ne fajuljon el ez a dolog! Tehát kitartás és következetesség a recept, de ha hosszú időn keresztül fennáll ez a viselkedés, vagy esetleg még inkább eldurvul, kérem, írjon egy e-mailt és meglátom, milyen konkrét lépéseket tehetünk az ügy orvoslása érdekében!
Üdvözlettel:
Kedves Andrea!
Én egy 16 éves lány vagyok és tanácsot szeretnék kérni, hogy hogyan segíthetnék a kis öcsémnek.Az a probláma vele hogy furcsa dolgokat csinál tátog,halan sikít,és rángatózik és bántja magát.Amikor ezeket a dolgokat csinálja Ő nem is veszi észre magán csak a környezetének ezek a dolgok nagyon zavaróak.Én nagyon szeretnék neki segíteni, hogy ne csináljon ilyen dolgokat mert így csak csúfolják és azt nagyon nehezen viseli, amikor csúfolják mindíg elkezd sírni és azt mondja,hogy Őt senki nem szereti pedig ez nincs így és azt szeretném ha Ő is tudná.Nagyon örülnék ha válaszolnál és tudnál adni valami jó tanácsot mert ez így nem jó se neki se nekünk akik vele élünk.
Kedves aggódó Testvér!
Amit a kisöcséd csinál sajnos nem egészséges viselkedés, ezért kérlek, add meg a szüleiteknek az elérhetőségemet és egy személyes találkozás keretén belül meglátjuk, miben tudok segíteni neki ahhoz, hogy teljes körű életet élhessen. Elérhetőségem: 06-30-355-0177
Üdvözlettel:
Kedves Andrea,
Van egy 27 honapos imádnivalo kedves bölcsis kisfiam.A gondom az hogy mostanában eléggé agressziv velünk otthon az utobbi napokban egyre többet.de a játszotéren is látom ha valaki el akar töle venni valamit vagy elfoglalja a helyét mondjuk a hintánál akkor ott is oda csap.eddig mások szerint is egy kiegyensulyozott kisfiu volt.Bár a bölcsiböl még nem panaszkodtak soha.az utobbi idöben elég sok gondunk volt(magánéleti)de ha minden igaz megoldodtak(igyekeztünk nem elötte vitázni de néha elöfordul).mi nem verekszünk és tvt is ritkán néz akkor is megválogatom hogy milyen mese mehet.szoval nem igazán értem honnan jön ez az agresszio.lehetséges hogy ö igy válaszol arra a feszültségre ami bennünk volt?egyszer már viselkedett hasonloan amikor korházban töltöttünk egy pár napot.utána volt hasonlo viselkedése.tanácstalan vagyok hogy kezeljem ezt a dolgot és nem tudom mi okozhatta.egyébként nagyon okos és ügyes kisfiu,20 honapos kora ota beszél és hetek ota szobatiszta is.nagyon remélem hogy ez csak egy állapot és elmulik.
köszönöm válaszát
Kedves Anyuka!
A kisfia az agresszív viselkedés által juttatja felszínre a negatív tapasztalatokat, és a dackorszak elején van, úgyhogy türelem és kitartás, mert kinövi! Addig is sok kommunikáció és következetesség a receptem!
Üdvözlettel:
Kedves Balogh Andrea!
Kisfiam 3,5 évesm, a múlt héten kezdte az óvodát. A változást, hogy nem Én vagyok vele hanem az óvonénik nagyon jól viselte. Szerdától már ott is aludt. Ami az óvonők tájékoztatása szerint nem okozott problémát. Egy kicsit nehezen aludt el, de csendben volt és álomba "ringatta" magát. Nem is pisil be és nagyon szépen, mident megeszik ami előtte van.
De néha a gyerekekkel szemben durva. Meghúzza a hajukat, meglöki őket ha nem tetszik neki valami. Az az igazság hogy ezt velünk szüleivel is csinálja ha a nem tetszését szeretné kifejjezésre juttatni. Többször megpróbáltuk elmagyarázni neki hogy ez nem szép dolog és ha valami probléma van, tessék elmondani. És nem nekirontani a másik embernek. A másik "megoldása" az hogy földre veti magát és hisztizik. Ilyenkor nem lehet vele beszélni, mert tombol. Itt is megpróbáltunk vele utána beszélgetni és megkérdezni Tőle hogy mi a probléma, mondja el hogy esetleg mi a probléma vagy mi fáj neki; de sajnos nem igazán közlékeny. Máskor pedig nagyon sokat beszél.
Az lenne a kérdésem, hogyan tudnám ezt a kisfiamnak "úgymond2 elmagyarázni vagy megértetni vele. Bár Én úgy veszem észre mintha értené amit magyarázunk neki, csak nem vesz róla tudomást.
Köszönettel: Eszter
Kedves Eszter!
A kisfia az elszakadást jelzi így, annak ellenére, hogy úgy tűnt önöknek, hogy minden rendben van!
Sok beszélgetéssel és következetességgel elérhető az a kívánt eredmény, amely már nem a hisztiről szól!
Türelem és kitartás, mert most van a dackorszak közepén! :)
Üdvözlettel:
lányom 7,5 éves. végtelenül okos, 5évesen magától megtanult olvasni. nyert egy rakás mesemondó és rajzversenyt 4 éves kora óta. az iskolában is csak ötösei vannak. de a magatrtása.... beszél, járkál, nehezen akar szór fogadni. itthon kimondottan agresszív, csúnyán beszél, felesel. öccse 4,5 éves, és többször olyan csúnyán megharapja... volt, hogy alvajárt, és a frászt hozta kettőnkre. én egyedül nevelem őket. már 2 hónapja viszem pszichológushoz, mert angyon tanácstalan vagyok. de a legújabb dolog, hogy elvitt itthonról pénzt és elköltötte a büfében. a tanítója vette észre, hogy mennyi mondent összevásárolt. fogalmam sincs, mihez kezdjek, hogy mi az oka....
Kedves Anyuka!
Amennyiben ön már 2 hónapja jár a kislányával pszichológushoz, biztosan elmondta önnek a szakember, hogy a magatartászavar kezelhető, és én igazából azon csodálkozok, hogy ez az állapot még nem javult, mert egy sikeres terápia 6-8 alkalommal már megmutatja eredményét!
Ha bármilyen kérdése van még, nyugodtan hívjon fel, és amiben tudok, segítek!
Elérhetőségem: 06/30-355-01-77
Üdv:
Kedves Andrea,
Kisfiam 2 éves bölcsödés,nagyon jokedvü,kiegyensulyozott kisfiu.ebben a honapban sokat betegeskedett és 2x korházban is voltunk kiszáradás veszélye miatt.a második korházban töltött napok után ugy megváltozott hogy alig ismerünk rá,sikit,kiabál ha valami nem tetszik neki,söt verekedik is.ennyire megviselhette volna a korházi tartozkodás?a másik kérdésem meg hogy az apukája sokat dolgozik sajnos keveset látja.egésznap emlegeti de mikor hazajön akkor meg elutasitóan viselkedik vele.erre a problémára milyen megoldást tudna ajánlani?és ezt a verekedést sem igzán tudom hogy hogy kezeljem,ja és mindenre az a válasz hogy:nem.ez már dackorszak?
válaszát köszönöm,Ancsa
Kedves Anyuka!
Nagyon jól látja a helyzetet, a kórházi tartózkodás, a megszokottól való elszakadás válthatja ki most a kisfiánál a fentebb említett viselkedésváltozásokat, de ez egy kis türelemmel meg sok beszélgetéssel, játékkal oldható.
Az elutasító viselkedés az apukával szemben meg teljesen érthető, mert ő így tudja kifejezni a dühét az miatt, hogy apa keveset van vele. Amennyiben lehet, próbáljanak ezen kicsit változtatni, legyenek az apával is közös programok!
Üdv:
Kedves Andrea!
Van egy 10 hónapos kisfiam és egy 3.5 éves nagylányom. A kicsi nagyon anyás, a nagy pedig egyre féltékenyebb, durva és állandóan bántja a kicsit. Az persze természetes, hogy a kicsi csak a saját játékaival játszhat, a nagyéhoz még véletlenül se nyúljon, ennek ellenére a nagy még a kicsi játékait is sokszor elveszi.
A nagylány őrjöng, vicsorít, üt, rúg, harap sokszor még nekem is jön. A kicsire sikonyál, amikor mászik rálép a kezére, lefejeli, hozzávágja a játékot. A „miért csinálod ezt?” kérdésre a válasza: „azért, hogy fájjon neki”. Próbáltuk már neki elmagyarázni, hogy mi sem csinálunk neked olyat ami fáj.
A másik probléma, hogy mindent egyedül akar csinálni. Amikor elkezd vetkőzni, és a pulcsit, trikót is lefele akarja húzni, és persze nem megy, akkor hisztizik, lefekszik a földre és akár fél órán keresztül is képes sírni. Hiába mondom szép szóval (könyörgök neki), hiába hagyom magára nem érek el vele semmit. Ha elszakad a cérna és a fenekére csapok, akkor általában (nem mindig!) elérem azt, amit szeretnék. De úgy gondolom, hogy ez nem megoldás…
Kedves Anyuka!
A kislánya viselkedése egyáltalán nem egyedülálló, ebben a korban sajnos így válaszolnak minden ingerre, mivel dackorszakukat élik. Türelem, mert hamar kinövik!
A testvérféltékenységet meg úgy lehet korlátozni, ha belevonja őt minden olyan tevékenységbe, amit a pici tesóval ön csinál. Kitartás és türelem!
Üdvözlettel:
10 éves lesz a fiam,jól tanul,félévi eredménye:jól teljesitett.szakértői vélemény szerint heti 2 óra dyslexia-dysgraphia reedukáció,heti 1 óra dyscalculia reedukáció,heti 2 óra logopédia kellene a kisfiúnak.sajnos ere nincs lehetőség,fejlesztésre jár heti 3*1 óra.a baj csak az igazán,hogy a tanárok is megkülömböztetik,a gyerekek csufolják bántják,ö meg mostmár egyre agreszivabb.Probálom,ugy kezelni mindha nem volna semi baj,lasan tanulunk de sokat fejlödöt.sin számitás alapján osztályozák.Kérdésem,a kitöréseit hogy tudnám csilapitani?Dühöng,verekszik,de még kezelhetö,de félek,hogy ez ahogynő problémát fog okozni.Van egy farkastorku fiam akit muteni fognak nem soká sajnos egyedül vagyokapjuk nincs.kérem segitsen a tanácsával
Kedves Anyuka!
A heti 3 fejlesztés ebben az esetben véleményem szerint nem elégséges, főleg ha nem logopédiai jellegű. Sajnos, amíg ezt a problémát nem tudják valahogyan orvosolni, addig a gyerekben a szorongások csak egyre nőni fognak, mert a kis mikrokörnyezete így válaszol az ő problémájára. Ha megteheti, én mindenképpen javasolnék egy személyes találkozót, ahol a gyereknek a problémához való hozzáállásán változtatva sikeres eredményt tudnánk elérni.
Elérhetőségem: 06/30-355-01-77
Üdvözlettel:
Gyermekem 22 hónapos. A minap éppen játszottak egy 15 hónapos ismerős fiúcskával, aki hirtelen beleharapott az orrcimpájába. Kislányom teljesen megrémült, rettenetesen fájhatott is neki. Azóta kerüljük a kisfiú társaságát. Félünk.
Ön szerint mi lehet az oka annak, hogy harap egy gyerek? Agresszió?
Mit tehet a szülő ilyenkor?
Tisztelettel: Angéla
15 hónaposan igazából nincs még nagy jelentősége ennek a viselkedésnek, az is lehet, hogy csak játékból csinálta a gyerek, mert ők még annyira nem tudják szétválasztani azt, amit mi felnőttek jónak, ill. rossznak nevezünk!
Tehát ne aggódjon, ebben az egyszeri viselkedésben nincs semmi, ami kórosnak mondható!
Üdvözlettel:
Kislányom majdnem 3,5 éves, a fiam 9 hónapos.
A lányom viselkedésére szeretnék magyarázatot, vagy inkább megoldást találni. Nagyon indulatossá vált az emberek felé,irigy, féltékeny: kiabál, csapkod, azt mondja nem érdekel. Most, hogy a testvére is érdeklődik a játékok iránt, vele is agresszív: ellöki, rácsap, volt, hogy bele is rúgott. Ilyet soha nem csinált még. Tudom, hogy féltékeny, mert eddig ő volt az egyedüli mindenki számára és most osztozkodnia kell. De szeretném helyesen kezelni a problémát. Mit lehet ilyen esetben tenni? Mi a helyes? Félek, hogy az öccséből eleve ilyen kis indulatos manó válik, mert ezt látja, ezt tapasztalja és azt fogja gondolni, hogy ez a helyes.
Nagyon okos, aranyos, ügyes és főként szófogadó lány volt. Nem tudom, hol rontottam el.
Most ha mondok neki valamit, addig nem csinálja meg, amíg kb. tizedjére el nem kezdek vele kiabálni.
Szeptember óta oviba jár. A beszokás is nagyon nehezen ment, sokat sírt. Most jutottunk oda, hogy nem sír ha otthagyom és alvásidőben, ha nem is alszik, de legalább csöndben van. Itthon 5 perc alatt elalszik.
Sajnos én is ingerültebb vagyok vele, nincs türelmem, mert éjszaka sokszor fel kellett kelnem a picihez. Igyekszem ezen változtatni, remélem hamarosan ugyanaz a türelmes anyuka leszek, aki voltam.
Ha rosszat csinál és leszidom, elbeszélgetünk, szánja bánja és ismét az a cuki kis Tündér, aki mindig is volt, de aztán lehet 5 perc vagy 5 óra múlva minden kezdődik elölről. Amúgy napjába 30-szol elmondja, hogy szeret.
Segítsen kérem, hogy helyesen nevelhessem őket.
Köszönettel: Egy aggódó anyuka
Nem gondolom, hogy a nevelési technikájával van a gond! 2 dologról lehet szó az ön által leírtak alapján: egyrészt éppen abban a korban van, amikor minden számára nem tetsző ingerre daccal válaszol, másrészt viszont a gyerekek ebben a korban még nehezen viselik, ha nem "csak ők" vannak a célpontban, és nem rájuk irányul minden figyelem, hanem osztozniuk kell a kistesóval is! Kitartás és türelem, mert olyan 4-4 és fél éves korukra már elkezdik kinőni ezt és már nem lesznek ennyire egocentrikusak!
Ha még bármilyen kérdése van, szívesen várom!
Üdvözlettel:
Áprilisban lesznek 10 évesek ikergyermekeim. Egyedül nevelem őket. Sok a problémám velük. Főleg fiammal. Nagyon kezelhetetlen. Bármit kérek mondok mindenen " felkapja a vizet " és kiabál, dühöng, csapkod és dobálózik. A lányommal egy kicsit könnyebb. Vele is vannak gondok, de kevesebb. Izgő - mozgó mindkettő. Fiamat szinte semmivel nem tudom lekötni, ha valamit csinálunk és nem lesz tökéletes kiborul és üvöltözik.A tanulással nincsenek gondok. Inkább a magaviselettel. Sokszor összeugranak, tán össze is verekednének, ha hagynám.
Sajnos én is sokszor kiabálok velük, pedig nem akarok. Egyszerűen már nem tudom mit tegyek! Nem akarok állandóan veszekedni. Itt már csak Ön segíthet!
Bátyám itt él velünk egy udvarban, de külön házban. Jó a kapcsolatunk vele.
Ami nagy törést okozott a gyerekeknek, főleg a fiamnak az a nagymama halála. A fiú volt a mami kedvence. Sajnos anyu tavaly márciusban eltávozott. Nagyon szerettük, a mai napig hiányzik.
Kérném tanácsát, segítségét!
Köszönettel: Zsuzsa
Először is gratulálok önnek, hogy 2 gyereket egyedül nevel, biztosan nem lehet könnyű, mert néha még egy gyerekkel is nehéz úgy, hogy 2 két szülő neveli.
Lenne kérdésem: Mi történt a gyerek apukájával? Tartják a kapcsolatot? Azért lenne fontos ezt tudni, mert akár ebből is adódhatnak a magatartásbeli problémák, ill. bizonyára a nagymama halálát is nehezebb a gyerekeknek feldolgozni, mint azt gondolná.
Ezek és persze még sok más olyan tényező lehet, ami magatartásbeli problémát idéz elő, mint tünet, de egyszer az okot kellene megkeresnünk, ami kiváltja, addig nem nagyon tudunk mit kezdeni a tünetekkel. Kérem, írjon még részleteket, vagy ha teheti, keressenek meg a gyerekekkel és akkor segíthetek a helyzeten.
Elérhetőségem: 06-30-3550177
Üdvözlettel:
(Téli szünet végén volt)
Mai nap:
- Reggel a boltban rágót kért, feleségem mondta nem kap, hiszen van itthon rengeteg csemege így karácsony után stb. Ezek után mikor a boltból kijöttek kiderült elcsent egyet. El lett vele beszélgetve, elszégyellte magát. Első alkalommal fordult elő ilyen egyébként.
- Többször megcsípte, megszorította kisöccsét (aki most 2 éves), elvette a játékát (ezek sajnos rendszeresen történnek) amiért persze a kisöcs elsírja magát. Mikor rászólunk; nevetgél, van mikor bocsánat kér és megígéri többet nem fordul elő. Aztán 5 perc múlva megint ugyanaz. Erélyesebben rászólunk, sarokba álltjuk, vagy másik szobába küldjük. Ekkor hisztizik, kiabál, lehülyéz minket (erre mi már határozottabban kiküldjük gondolkodni) aztán bocsánatot kér újból ígérget, illetve hatalmas sírást rendez, hogy Ő fél és ne hagyjuk a másik szobában, vagy szinte sírógörcsöt kap és mikor kérdezgetjük, mi a baj akkor azt mondja, hogy az elveszett kutyánk (1 éve tűnt el, azóta van másik) sír. Nagy ritkán ha nagyon durván viselkedik (ajtócsapkodás, töbszöri hülyézés, elszaladozás amikor már 10x szólok neki, hogy ez nem szabad és ne csinálja még egyszer, mert akkor kénytelek leszek rácsapni a fenekére) rácsapok a fenekére, vagy a szájára.
- Kint szerelgettem a ház körül ügyesen segített, adta a szerszámokat, apró feladatokat rábíztam. Aztán egyszer lerúgott egy csövet amit kértem tegyen vissza. Nem sikerült neki vagy nem akarta megcsinálni. Anélkül, hogy bármit mondtam volna kijelentette, hogy Ő már nem segít tovább és beszaladt. Van amikor valami nem tetszik neki, megsértődik görbül a szája és azzal fenyegetőzik, hogy ő elmegy világgá.
- Szobanövényekről lecsipked darabokat. Mikor kiderül, a kisöcsre fogja, de a nevetgéléséből és az elkapott tekintetekből kiderül megint füllentett és Ő volt valójában.
- Most este vettük észre, hogy feleségem kistáskájának az egyik vállpántját háromfelé vágta. Mikor rákérdeztünk ez mikor és hogy történt; bevallotta, hogy Ő volt egy kék ollóval. Elmondtunk, hogy ez nem helyes, ezt a táskát a nagymami csinálta stb. Az esti mesét én az apuka szoktam mondani, nagyon szereti mindig fejből mesélek, többet is. No ez ma este ezért elmaradt. Különösebben nem hatotta meg, némi futkosás után lefeküdt és elaludt.
Anyósom szerint mi rontottunk el a gyerekeket és most már késő. Én szeretném hinni, hogy van még esélyünk.
A két gyerekkel igyekszünk egyformán foglalkozni, megyünk kirándulni, sokat utazunk. Bevonjuk őket a házimunkába. Múltkor együtt sütöttünk Palacsintát. Tv-t most napi 2-3 órát (Ddv-n mesék pl. Pom-Pom, kockásfülü nyúl stb., minimax), egyébként óvoda időben csak az esti mesét néz. Nem igazán tudjuk, hol a hiba, de az biztos, hogy a fenyítési/büntetési módszereink gyakorlatilag már most semmit nem érnek. Óvodában inkább év elején voltak gondok (szófogadatlanság, bohóckodás) bár szerintem most is, csak talán kevésbé erősen már.
Mi azt látjuk, hogy Panninak nem elég amit vele foglalkozunk. Féltékeny az öccsére, nem érzi, hogy szeretjük (bár egy nap ezerszer elmondom, hogy szeretem és megölelem Őt) és igyekszek vele beszélgetni is és játszani.
Mit csináljunk?
Először is ne essen kétségbe a kedves feleségével, mert az önök lánya nem az egyedüli, aki így viselkedik ebben a korban, legfentebb más szülő nem vallja be, és nem okolják magukat, hogy ez nevelési probléma, mert a kislányuk semmi mást nem csinál, csak úgy éli meg ezt a kort, ahogyan az a "Nagykönyvben" meg van írva!
A jó hír az, hogy nemsokára kinövi ezt az egocentrikus korszakot, mert olyan 6 - 6 és fél éves korig tart általában.
Az egocentrizmus arra vezethető vissza, hogy a gyermekek nem képesek egyszerre egy helyzet egyetlen szempontjából többre összpontosítani.
Az egocentrizmus abban nyilvánul meg, hogy a gyermekek nem tudják elképzelni, hogyan néznek ki a dolgok egy másik ember nézőpontjából. Az egocentrikus jelleg a gyermekek beszédében is megnyilvánul. Egy másik formája akkor válik nyilvánvalóvá, ha a gyereket arra kérjük, hogy a másik gondolkodásáról gondolkodjon, erre csak 5-6 éves kor körül lesznek képesek.
Tehát nevelgessék továbbra is a kislányukat sok kitartással és fő, hogy következetesek legyenek, akkor meglátják, "beérik az a gyümölcs"!
Ha még bármilyen kérdés felmerül, forduljanak hozzám bizalommal, megpróbálok, amiben csak tudok segíteni!
Üdvözlettel:
A kistestvér születése általában igen csak megviseli az elsőszülött gyereket, és ezt a családrajzon ő ki is fejezte! Dühös, hogy háttérbe szorul, és már nem csak rá fordítanak nagy figyelmet, hanem osztozni kell a kistestvérrel! Ahhoz viszont, hogy konkrétumokat tudjak írni önnek a gyerek viselkedésének drasztikus változását illetően, több információra lenne szükségem a segítségnyújtáshoz!
Kérem, írjon le olyan konkrét szituációkat, amelyek kiváltják a gyerekből az agresszivitást!
Üdvözlettel: