|
Kérdezz-felelek
Kislányom most másfél éves.
Sokat cumizza a hüvelykujját nem csak elalváshoz, hanem napközben is.
Ezzel még nem is lenne baj, azzal inkább, hogy ezt úgy végzi, hogy tép a hajából.
Szó szerint marokkal kitép belőle, ezt befogja az öklébe és így veszi be az ujját cumizni.
A gond a rendszeres hajtépkedés.
Születése óta cumizza az ujját, cumit sosem fogadott el.
Körülbelül hat hónapos korban kezdte hajszállal, de akkor még nem a sajátját, mert pici volt a haja, hanem ha mellettem feküdt vagy bárhol a szőnyegen talált egy hajszálat azt vette a markába és úgy cumizta az ujját.
Volt egy kisebb balesetünk egy éves korában, kislányom szerencsére nem sérült meg, de bent tartották 1 éjszakára megfigyelésre.
Az ijedtség, rémület, mentő vitt minket ezek közre játszhattak a hajtépkedés kialakulásában?
Mert ez után kezdte néhány héttel körülbelül azt, hogy a saját haját tépte ki a cumizáshoz, eddigre már volt akkora haja, hogy bele tudjon markolni.
Napközben, elalváskor, éjszaka is csinálja. Azt, hogy le is nyelhet-e esetleg a hajszálból nem is tudjuk.
A kérdésem az lenne, hogy lehet-e a kiváltó ok a baleset? Mi a teendő ilyen esetben? Esetleg kinőheti-e? Másfél évessel gyerekkel kell-e szakemberhez menni, ha igen hova érdemes fordulni?
Válaszát előre is köszönöm!
Az ön által leírtak alapján a kislányánál ez egy kényszeres viselkedés, aminek a neve: trichotillománia.
Mindenképp szakmai segítséget igényel, viselkedés terápia alkalmazása indokolt.
Ha gondolja keressen meg és szívesen segítek.
Elérhetőségem: 06303550177.
Üdv.:
Kisfiam 5 éves, középső csoportos óvodás, családunkban a 3 gyermek közül a legkisebb (nővérei 8 és 15 évesek). Az utóbbi néhány hónapban egyfajta kényszerviselkedést vettünk rajta észre, ez a hümmögés. Azt fogalmazza meg, hogy ezzel nyugtatgatja magát. Az utóbbi napokban ez a hümmögés már hangosabbá vált és mellé cuppogással és a fogai összecsattintásával jár. Hozzátenném, hogy sajnos a háttérben a családon belüli problémák állhatnak. A Nem szeretném megfejteni ezzel a probléma kiindulását, de szociális szakemberként sok mindennel találkoztam már. Kisebb nővérét sokszor bántja, ha az éppen nem szeretne játszani vele vagy nem úgy játszanak, ahogy azt ő szeretné. A kérdésem igazából arra irányulna, hogy ebből a gyermek kigyógyítható terápiás kezeléssel vagy gyógyszeres terápiát igényelhet? Igyekszünk a családban, az édesapjával a háttérproblémákat (a saját viselkedésünket) is rendbe tenni. A testvérei is nehezen kezelik ezt a viselkedését öccsüknek.
Elolvastam a levelét és a leírtak alapján mindenképpen gyermekpszichológiai segítséget javasolnék. A kezdeti szakaszban nem indokolt gyógyszeres kezelés, de a tapasztalat az, hogy ez magától nem fog megoldódni.
Ha gondolja keressen meg, szívesen segítek.
Elérhetőségem: 06303550177
Üdv. :
Kislányom először krákogni kezdett, majd a krákogás átváltott köhögésbe. Mindez novemberben kezdődött és már 3 hete folyamatosan köhög. Vannak jobb napok, de akkor sem szűnik meg, csak csökken. Mivel reflux miatt kezeltek, arra gondoltam, hogy attól van. 2 hete voltunk egy új doktornőnél, aki elvette a gyógyszereket, hogy már allergia is lehet, de nem változott. Csináltak allergia vizsgálatot, de a tej és tojás maradt, minden más negatív. A doktornőben felmerült a tikk gyanúja. Ataraxot javasol. Tényleg nagyon rossz hallgatni a folyamatos köhögést, de nem biztos, hogy a gyógyszer a megoldás. Még talán egy fül-orr gégésznek megmutatom, de mást nem nagyon tudnak mondani. Októberben költöztünk új házba, oviváltás nem volt. A doktornő mit javasol? Kineziológia vagy egy ideig szedje a gyógyszert? Köszönöm
Elolvastam a levelét és azt gondolom, hogy egy ilyen kis gyereknél nem a gyógyszer kellene a megoldás legyen a kialakult állapot kezelésére. A kényszeres tüneteknek oka van, ezt kellene kideríteni, kezelni és akkor megszűnik a tünet is. Mindenképpen gyermekpszichológus segítsége szükséges, ha gondolja keressenek meg és én is szívesen segítek. Elérhetőségem: 0630-3550177.
Üdv. :
Több dolog miatt is írok, sorra veszem őket, és egyéb plusz információt, hátha van valami csekély megoldás a problémáimra. Magamról röviden; második x-et betöltött dolgozó/iskolás nőnemű egyed volnék. Szüleim elváltak, egy hónapja költöztem el otthonról, azóta rendben vagyok a családdal, Édesapa nincs...
A két problémám:
Evészavarok:
A családban mindenki nagyon telt, és hízásra hajlamos (100 kg fölött, bátyámat kivéve). Én is gömbölyded voltam, leadtam 14-16 kilót kilót, és még mindig nagydarabnak érzem magam, de közben meg rám szóltak társaságban, családlátogatásnál is, hogy olyan, mintha beteg lennék... ( 180cm/61kg )
Nagyon keveset eszem, de van, hogy elkap a hév, és mindent megeszek, amit találok. Egy évig hashajtókon éltem.
De az önmegtartóztatás csak akkor nem működik, mikor családi esemény/ünnep van. Húsvétkor és az Édesanyák napján is hánytam, hogy könnyítsek a teli hasas mozgásképtelenségemmel.
Van, hogy elbújva, lopva eszem pár falatot, amit nem szabadna, mert tudom, hogy hizlal. Egyszer lebuktam: egy magos kiflit akartam gyorsan megenni, megláttak, és ijedtemben eldobtam a kiflit és erős sírás tört rám.
Hol az egyensúly? Hogy lehet ráállni a normális étkezésre? És mi a normális étkezés? Hogy tudnék mértéket tartani?
Zöldséget, gyümölcsöt, abonettet, kefirt,tojást, levest eszem főként.
pótcselekvés:
Van egy nagyon rossz szokásom- vakarom a fejem. Nem viszket, nincs vele semmi, bőrbetegségem sincs, egyszerűen csak benne van a kezem a fejemben... Jó érzés is, de van, hogy annyira megfeledkezem róla, hogy ránézek az időre, és eltelik 1-2 óra is a vakarászással. Ami még idegesítőbb, pattintgatom a körmeimet. Hasonló mozdulat, mikor egy kézzel próbálja az ember megtisztítani a körme alját. De rám jön a villamoson, ha a klaviatúrát elengedem, akkor is... és ráütnek a kezemre, mert én már nem veszem észre...
mellékinfók:
Jártam pszichoterápiára fél évet (művészet, mozgás, zene és csoportterápiák), Rehabilitáción voltam, nevelési tanácsadóba is jártam, ott külön pszichológushoz is kellett járnom, és az elmúlt évben heti 1-2 alkalommal szintén jártam beszélgetni szakemberhez...Gyógyszeres kezelésem kellene, hogy legyen, de önakaratból nem szedem -rivotril-. Csak van más megoldás! Segítsen kérem!
Köszönöm szépen előre is!
elérhetőségem:
berczelive@gmail.hu
Üdvözlettel:
Viktória
Szociális, társadalmi és a családban fel nem dolgozott szorongások állnak a legtöbb esetben az evészavarok mögött. Mind olyan érzelmi traumák fel nem dolgozott sokasága, amelyek nap mint nap befolyásolják a cselekedeteinket. Nem annyira a megélt traumák, mint inkább azok fel nem dolgozása mozgat bennünket. El kell jutni ezen pontok felismeréséhez, majd nagyon kemény munkával dolgozni rajtuk. A kényszeres cselekedetek egy fajta halmozottságra utalnak. A gyógyszeres kezelésnek én sem vagyok híve, azt gondolom, h rengeteg olyan terápiás módszer létezik, amelyekkel ez az állapot megszüntethető. Ha gondolja keressen meg, nagyon szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.: