testvérféltékenység

Kedves Andrea!
Egy 3 éves és egy 15 hónapos kisfiú anyukája vagyok. Nagyobbik fiam, Beni szept.14-én kezdte az óvodát, amit már nagyon várt. Egyelőre ezzel kapcsolatban nem is kérdeznék, hisz 3 nap telt el, következtetéseket nehéz levonni, nem is célszerű gondolom. A problémánk viszont olyan, ami az ovira is kihat(hat). Két fő összetevője van, de összefüggnek. Az egyik, hogy extrém bedurvult a dackorszak, ami nagy valószínűséggel összefügg a kistestvérével is. Gondolkodás nélkül mindenre nemet mond, állandó kötőszóvá vált a de, és csak az akarom szót használja a szeretném helyett Komoly hiszti, kiabálás követ bármit, ami nem úgy történik, ahogy ő gondolja, de maga sem tudja időnként mit is akar. Eddig főleg velünk csinálta, de kb 2 hete már a nagyszülőknél is előfordult többször, és ma az óvónéni is mondta. Ráadásul elmondása szerint dühkitöréseikor csapkodott és rugdosott is. Eddig ez nem volt, bár a kisebb hisztik idején eddig is kézverdeséssel (mint egy kismadár) vezette le a feszültséget, de ránk nem csapott. Eddig könnyű volt leszerelni a hisztit, de ez már kifog rajtunk. A testvérét szereti, időnként elvannak szépen, de többségében sajnos irigy vele, zavarja őt mindenben ezért kiabál és időnként ellöki. A kicsit nem kell félteni, ingerli is és nem is hagyta magát ,odacsapott neki többször is, de ő még pici, játéknak hiszi ezt is. Ezt Beni átvette tőle és azóta ő is rácsap a kicsire. Persze nem hagyjuk egyikőjüknek sem szó nélkül. Félek, hogy agresszív lesz a többi gyerekkel és emiatt sem a gyerekek, sem az óvónők, sem a szülők nem fognak kedvelni minket. Pedig a fiamat mindenki imádta eddig, csodájára jártak,hogy milyen okos, beszédes (14 hósan kezdett beszélni),társaságkedvelő, kedveskedő, bújós tünemény. És valóban ilyen is. De nagyon összetett személyiség, mert egyben érzékeny lelkű és szorongó típus is, szeret a fantáziavilágában lenni egyedül. A másik probléma ezzel összefügghet, mert kb.egyidőben jelentkeztek, ez pedig az elalvás. Nem az alvás, csak az elalvás. Egyik napról a másikra tiltakozni kezdett a délutáni alvás ellen. Nagyon fáradt, igényelné is, de amint elérkezik, kézzel lábbal tiltakozik a lefekvés ellen. Ha nehezen sikerül elérni, hogy lefeküdjön, akkor is nagyon nehezen alszik el (45perc-2óra). Korábban, így egész nyáron is magától mondta hogy álmos, menjünk aludni. Az elalvás kiskora óta hullámzó volt: ringatás, ébren letéve egyedül, ott ülve mellette pár perc alatt, közöttünk elpihenve majd még ébren az ágyába téve percek alatt, apa vagy anya mellett a nagy ágyon a szobájában, majd úgy az ágyába téve, majd a nyár közepéig egyedül pár perc alatt, aztán egyre lassabban, utána valamelyikük ott maradt vele így 10-15 perc alatt. Ez lett most túl hosszú, most minimum 3/4 óra este is, pedig fáradt. Az altatása azért ilyen, mert igyekeztünk az igényeihez alkalmazkodni, főleg miután megszületett a testvére. Nem akartunk merev altatási szokásokat a változó helyzetek mellett( minden más esti rituálé kb. fix csecsemőkora óta). Nem volt teher, most sem az, hogy esetleg vele kell maradni, hisz este fog csak itthon aludni ezentúl. A baj inkább az, hogy tiltakozik az alvás ellen, nem akar lefeküdni, és persze ez volt ma az oviban is (végül 2kor elaludt). Mi lehet az oka? Ez is dac csupán? Ebben is irányítani szeretne? A nagyfiú-kisfiú vagyok belső harca része, hogy nemet mondjon az alvásra is? Az alvás minősége nem változott, ha elaludt, szépen alszik, nem sír fel, nem kiabál álmában, nem látszik rajta, hogy rosszul aludna, rosszat álmodna, nem is mond ilyet, ha kérdezem, hogy miért nem szeretne aludni. A történethez pár dolog még hozzátartozik: nehezen lett szobatiszta, aug.végén volt két balesetmentes hetünk, majd a fentiek problémákkal együtt jöttek a bepisilések is. Most jó a helyzet, de még időnként bepisil (ma pont volt baleset saz oviban), éjszakára pelusa van. Éppen emiatt a cumit nem mertük elvenni tőle korábban, csak amikor már két hete nem volt baleset. (Nem akartuk, hogy az ovihoz kösse, hogy nincs cumi, bár utólag lehet jobb lett volna). Egy hétig nem viselte meg, utána kezdődött az elalvás mizéria, de nem tudom van-e közé hozzá vagy véletlen. Sajnos én idegileg, szellemileg nagyon kimerültem a 3 év alatt, és sokszor már türelmetlen voltam/vagyok, sokat kiabáltam az elmúlt pár hónapban, ami persze bántott utána, megfogadtam,nem teszem, de nehéz a változás (most pozitív nevelési tréningre jelentkeztem elkeseredésemben). Várjunk türelemmel, míg lecseng ez a sok minden, hisz szegény Beninek most minden tényleg kicsit besűrűsödött, vagy már most segítséget kellene kérni? Férjem szerint túlreagálok mindent, és nagyobb ügyet csinálok belőle, mint amilyen. Szerinte ez élettani, nem kell változtatnunk a nevelésben (úgy vélem bár alapvetően jól, óriási szeretetben, kötődésben neveltünk, mert tisztelettudó kedves volt eddig, de tény hogy a mi mintáik is a tekintélyelvű nevelésből jönnek - kiabálás, büntetés, ha nagyon olyan volt, volt már kézre, fenékre legyintés is, és ezek nem jók, most pedig még károsan is hathatnak a gyermekünkre). Ön mit gondol? Elnézést, hogy túl hosszú lett.

Kedves Doktornő! Két gyermekes anyuka vagyok. Júliusba kistestvér érkezett a családunkban és a nagyobbik gyermekem viselkedése azóta megváltozott. Látszólag a kistestvérét szereti, de velem szemben mérges, dühösnek tűnik. Nem igazán tudom kezelni a kitöréseit, kiabál, üvölt velem, de csak velem apával nem. Nem igazán fogad szót nekem, ha Apa is itthon van. Kistestvér érkezése zavarhatja ennyire vagy mi lehet a gond? Esetleg forduljunk orvoshoz vele?
Válaszát előre is köszönöm szépen.
Üdvözlettel:
Koltai-G. Zsuzsa

Van egy 4 éves kisfiam és egy 1 éves, és tervezzük a harmadik babát, kb egy év múlva szülnék. Csak úgy ártatlanul rákérdeztünk, hogy szeretne-e még egy testvért, és a válasz persze nem volt. Aztán néha amikor felnőttek beszélgettünk, néha szóba került, hogy lesz harmadik, és szerintem meghallhatta, pedig mintha nem is figyelne úgy játszik. Egyik nap azt kérdezte, hogy van-e baba a pocimba mert ő nem szeretné. Nagyon szíven ütnek ezek a szavak, mikor megszületett a tesó az első perctől volt testvérféltékenység ami nemrég múlt csak el. Ez abban nyilvánult meg, hogy ő is evett éjjel, meg kiabált, kicsit kezelhetetlen lett, aztán próbáltunk nagyon nyugodtan szeretettel megszüntetni a dolgot, ami valamennyire sikerült. A tesóját nagyon szereti csak felém irányult a dolog. Mennyire viselné meg még egy testvér születése, mennyire kell figyelembe venni a szavait a döntésben, nem szeretném hogy valami hátránya származzon belőle. Kérem segítsen. Köszönöm

Kedves Andrea!
Két kisgyermek anyukája vagyok, a fiam 3 éves, fél napra óvódába jár, a lányom 10 hónapos.
A kisfiú kiegyensúlyozott jó alvó jól evő gyermek volt. Néhány hónapja jött a testvérféltékenység, ő is mászik, nem öltözködik egyedül és mindenben utánozza a kistestvérét. Illetve az óviban van egy elég vad kisfiú, akit a mi fiunk imád, de nagyon rossz hatással van rá. Egy ideig nem volt óviban a kisfiú és egyértelmüen látszott a mi fiúnk viselkedésén. A kistesvérét folyton bántja, fellöki, megüti szó szerint rá sem nézhet.
Érdekelne, hogy hogyan tudnám a viselkedését jó irányba terelni, hogy ne csinálja amit másoktól lát? És mi a jó büntetés a gyerekeknek, a sarokbaállitás beválik és biztonságos?

A kistestvér is problémás mert mióta megszületett nem alszik éjjelente. Ha jó napunk van akkor 2-4 alkalommal ébred. Azt olvastam ha nem kap semmit enni/inni éjjel akkor abbamarad. 3 hete próbálkozunk, de az elmult napokban óránként félóránként felsir. Néha nincs erőm bemenni hozzá, de ha bemegyek leginkább azonnal lefekszik, mintha csak látni akarna. A napirendje kiegyensúlyozott, a napközbeni alvásmennyiség a korának megfelelő, és semmilyen segitség nem kell neki elalváshoz, egy kicsi szeretet ölelés és alszik is. Mi lehet a probléma, amiért nem alszik, ezt kinőheti, és kb mikor? Az orvosnál is érdeklődtem meg a védőnőnél is, de nem tudtak tanáccsal ellátni.
Köszönettel Beatrix

Kedves Andrea!
A kisfiam szeptember végén kezdte az ovit, szépen beilleszkedett az óvonők a mai napig dícsérik. Október 8-án megszületett a kistesó. Oviba azóta is szeret járni. Pár dologra számítottunk pl a kiskádban fürdik, bemászik a kiságyba, szopizni akar de pár napja bekakil és elkezdte lefekvéskor rágni/szopni az ujjait. Nem tudom mit tegyek?? Várom mielőbbi válaszát.
Szép napot: Lya

Kedves Andrea!
Van egy 10 hónapos kisfiam és egy 3.5 éves nagylányom. A kicsi nagyon anyás, a nagy pedig egyre féltékenyebb, durva és állandóan bántja a kicsit. Az persze természetes, hogy a kicsi csak a saját játékaival játszhat, a nagyéhoz még véletlenül se nyúljon, ennek ellenére a nagy még a kicsi játékait is sokszor elveszi.
A nagylány őrjöng, vicsorít, üt, rúg, harap sokszor még nekem is jön. A kicsire sikonyál, amikor mászik rálép a kezére, lefejeli, hozzávágja a játékot. A „miért csinálod ezt?” kérdésre a válasza: „azért, hogy fájjon neki”. Próbáltuk már neki elmagyarázni, hogy mi sem csinálunk neked olyat ami fáj.
A másik probléma, hogy mindent egyedül akar csinálni. Amikor elkezd vetkőzni, és a pulcsit, trikót is lefele akarja húzni, és persze nem megy, akkor hisztizik, lefekszik a földre és akár fél órán keresztül is képes sírni. Hiába mondom szép szóval (könyörgök neki), hiába hagyom magára nem érek el vele semmit. Ha elszakad a cérna és a fenekére csapok, akkor általában (nem mindig!) elérem azt, amit szeretnék. De úgy gondolom, hogy ez nem megoldás…
 

Kedves Andrea!
Ikergyermekeim májusban lesznek 2 évesek, egyik kisfiú, másik kislány.
A problémám a lányom viselkedésével lenne.
Kb. 2 hete borzasztóan hisztis, akaratos, féltékeny a testvérére.
Bővebben: reggel miután felébred, megkérdezem, hogy kijön-e a kiságyból, már akkor elkezd hisztizni. Ha ott hagyom azzal, hogy majd szóljon ha ki akar jönni, ugyancsak hisztizik. Amikor nagy nehezen sikerül kivenni és leteszem a földre, hogy menjen játszani, ugyanaz a dolog vége.
Sokszor úgy vesszük észre, hogy értelmetlenül sir, hisztizik, semmi sem jó neki. Igyekszünk a kedvében járni, lefoglalni, de ez nem mindig eredményes.
Az igazsághoz tartozik, hogy ez nincs mindig igy, vannak egészen jó napjai. Van, hogy angyalként viselkedik.
Néha úgy tünik, mintha "szórakozna" velünk.
Ha megkérdezzük, hogy kér-e pl. inni, először kér, aztán mégsem, ha viszont letesszük a poharat, hogy majd később, akkor elrohan sirva.
Mostanában a fürdéshez való levetkőztetés is kész rámálom. Majdnem, hogy le kell fogni, hogy levegyük róla a ruhákat.
Hiában szólunk neki szépen, hogy jöjjön fürdeni, ő inkább elrohan és megmakacsolja magát.
Egyszerűen nem értem, hogy ezeket miért csinálja??!!
A testvérével néha jól eljátszik, máskor meg ki nem állhatja a jelenlétét sem.
Azt még el kell mondanom, hogy születése óta nagyon anyás, megfigyeléseim alapján ez mostanában fokozódik. Van úgy, hogy az Apjára is féltékeny.
Kérem, hogy adjon valami tanácsot, hogyan lehetne ezen változtatni.
Előre is köszönöm!
Edina

Kedves Andrea!
Kislányom majdnem 3,5 éves, a fiam 9 hónapos.
A lányom viselkedésére szeretnék magyarázatot, vagy inkább megoldást találni. Nagyon indulatossá vált az emberek felé,irigy, féltékeny: kiabál, csapkod, azt mondja nem érdekel. Most, hogy a testvére is érdeklődik a játékok iránt, vele is agresszív: ellöki, rácsap, volt, hogy bele is rúgott. Ilyet soha nem csinált még. Tudom, hogy féltékeny, mert eddig ő volt az egyedüli mindenki számára és most osztozkodnia kell. De szeretném helyesen kezelni a problémát. Mit lehet ilyen esetben tenni? Mi a helyes? Félek, hogy az öccséből eleve ilyen kis indulatos manó válik, mert ezt látja, ezt tapasztalja és azt fogja gondolni, hogy ez a helyes.
Nagyon okos, aranyos, ügyes és főként szófogadó lány volt. Nem tudom, hol rontottam el.
Most ha mondok neki valamit, addig nem csinálja meg, amíg kb. tizedjére el nem kezdek vele kiabálni.
Szeptember óta oviba jár. A beszokás is nagyon nehezen ment, sokat sírt. Most jutottunk oda, hogy nem sír ha otthagyom és alvásidőben, ha nem is alszik, de legalább csöndben van. Itthon 5 perc alatt elalszik.
Sajnos én is ingerültebb vagyok vele, nincs türelmem, mert éjszaka sokszor fel kellett kelnem a picihez. Igyekszem ezen változtatni, remélem hamarosan ugyanaz a türelmes anyuka leszek, aki voltam.
Ha rosszat csinál és leszidom, elbeszélgetünk, szánja bánja és ismét az a cuki kis Tündér, aki mindig is volt, de aztán lehet 5 perc vagy 5 óra múlva minden kezdődik elölről. Amúgy napjába 30-szol elmondja, hogy szeret.
Segítsen kérem, hogy helyesen nevelhessem őket.
Köszönettel: Egy aggódó anyuka

5 és fél éves kislányuknak vannak magatartásbeli gondjai. Vagy inkább nekünk nevelési hibáink és emiatt vannak aztán vele gondjaink.Elnézést a hosszú szövegért.
(Téli szünet végén volt)
Mai nap:
- Reggel a boltban rágót kért, feleségem mondta nem kap, hiszen van itthon rengeteg csemege így karácsony után stb. Ezek után mikor a boltból kijöttek kiderült elcsent egyet. El lett vele beszélgetve, elszégyellte magát. Első alkalommal fordult elő ilyen egyébként.
- Többször megcsípte, megszorította kisöccsét (aki most 2 éves), elvette a játékát (ezek sajnos rendszeresen történnek) amiért persze a kisöcs elsírja magát. Mikor rászólunk; nevetgél, van mikor bocsánat kér és megígéri többet nem fordul elő. Aztán 5 perc múlva megint ugyanaz. Erélyesebben rászólunk, sarokba álltjuk, vagy másik szobába küldjük. Ekkor hisztizik, kiabál, lehülyéz minket (erre mi már határozottabban kiküldjük gondolkodni) aztán bocsánatot kér újból ígérget, illetve hatalmas sírást rendez, hogy Ő fél és ne hagyjuk a másik szobában, vagy szinte sírógörcsöt kap és mikor kérdezgetjük, mi a baj akkor azt mondja, hogy az elveszett kutyánk (1 éve tűnt el, azóta van másik) sír. Nagy ritkán ha nagyon durván viselkedik (ajtócsapkodás, töbszöri hülyézés, elszaladozás amikor már 10x szólok neki, hogy ez nem szabad és ne csinálja még egyszer, mert akkor kénytelek leszek rácsapni a fenekére) rácsapok a fenekére, vagy a szájára.
- Kint szerelgettem a ház körül ügyesen segített, adta a szerszámokat, apró feladatokat rábíztam. Aztán egyszer lerúgott egy csövet amit kértem tegyen vissza. Nem sikerült neki vagy nem akarta megcsinálni. Anélkül, hogy bármit mondtam volna kijelentette, hogy Ő már nem segít tovább és beszaladt. Van amikor valami nem tetszik neki, megsértődik görbül a szája és azzal fenyegetőzik, hogy ő elmegy világgá.
- Szobanövényekről lecsipked darabokat. Mikor kiderül, a kisöcsre fogja, de a nevetgéléséből és az elkapott tekintetekből kiderül megint füllentett és Ő volt valójában.
- Most este vettük észre, hogy feleségem kistáskájának az egyik vállpántját háromfelé vágta. Mikor rákérdeztünk ez mikor és hogy történt; bevallotta, hogy Ő volt egy kék ollóval. Elmondtunk, hogy ez nem helyes, ezt a táskát a nagymami csinálta stb. Az esti mesét én az apuka szoktam mondani, nagyon szereti mindig fejből mesélek, többet is. No ez ma este ezért elmaradt. Különösebben nem hatotta meg, némi futkosás után lefeküdt és elaludt.
Anyósom szerint mi rontottunk el a gyerekeket és most már késő. Én szeretném hinni, hogy van még esélyünk.
A két gyerekkel igyekszünk egyformán foglalkozni, megyünk kirándulni, sokat utazunk. Bevonjuk őket a házimunkába. Múltkor együtt sütöttünk Palacsintát. Tv-t most napi 2-3 órát (Ddv-n mesék pl. Pom-Pom, kockásfülü nyúl stb., minimax), egyébként óvoda időben csak az esti mesét néz. Nem igazán tudjuk, hol a hiba, de az biztos, hogy a fenyítési/büntetési módszereink gyakorlatilag már most semmit nem érnek. Óvodában inkább év elején voltak gondok (szófogadatlanság, bohóckodás) bár szerintem most is, csak talán kevésbé erősen már.
Mi azt látjuk, hogy Panninak nem elég amit vele foglalkozunk. Féltékeny az öccsére, nem érzi, hogy szeretjük (bár egy nap ezerszer elmondom, hogy szeretem és megölelem Őt) és igyekszek vele beszélgetni is és játszani.
Mit csináljunk?

Tisztelt Andrea! Kisfiam 4 éves nagyon értelmes, okos gyermek. Viszont a viselkedésével gondok vannak. Nagyon akaratos, és agresszív. Mostanában elég sokszor vannak dühkitörései. 2 hónappal ezelőtt született kistestvére, amit megelőzött, hogy 1 hónapig kórházban feküdtem. Ez idő alatt nagyon elszokott tőlem. Tudom, hogy megviseli a testvér születése, de engem nagyon bánt ez a viselkedés. Mostanában mindig azt hangoztatja, hogy nem szeretjük, nem foglalkozunk vele. Pedig ez nem így van.Külön programokat szervezünk neki, vagy velem vagy az apukájával. Minden este mesét olvasok neki, én fektetem le. Tegnap hazajött egy rajzzal az oviból, amire lerajzolta a csalátdot. Magát és az apukáját középre narancssárgára színezve, engem és a húgát két oldalra és engem feketére színezett. Mit csináljunk, hogy ne viselkedjen így? Én pedagógus vagyok, de már rajtam is kifogott! Tisztelettel: Á-né