|
|
Kérdezz-felelek
Ahhoz, h ezekre a kérdésekre valóban szakszerű választ tudjak önnek adni, ismernem kellene a kislányát és látnom azt, h valóban megtörtént-e a leválás avagy sem. Amennyiben még nem, akkor érdemes ősszel kezdeni az ovit. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
A kislányom hétfőn lesz 4 éves szeptember óta jár oviba nehezen indult minden 2.héten reggelente sírt ,de csak reggel aztán abba hagyta jó kedvű kedves barátkozós kislány mindenkit ölelgetett, mindenki az óvónők és a gyerekek is szerették... És most egy hete reggel nem akar oviba menni sír és nem csak reggel napközben is alváskor nem alszik pityereg és felébreszti a többi gyereket! Kérdezgettem egész héten h mi a baj miért sír de semmilyen választ nem kapok! Mondta ugyan h van két kisfiú akik rosszak és az óvónéni rájuk szokott szólni de őt senki nem bántja! Játszani játszik ugyan az oviban a barátaival de hullámokban rátör a sírás az óvónők elmondása szerint.Igazán kedvesek az oviban külön foglalkoznak vele próbálják nyugtatgatni szeretik,de ha megkérdezik tőle h holnap ugye már nem fogsz sírni megint mosolygósan jössz akkor az a lányom válasza h nem én holnap is sírni fogok! Tanácstalanok vagyunk mind az oviban mind pedig itthon is! Mondták h csináljak vele valamit...de én mit tehetnék oviba kell járnia...nem hozhatom el mindig ebéd után h a többi gyerek tudjon pihenni....Ön szerint mi lehet a háttérben? El fog múlni ez csak időszakos?Válaszát előre is köszönöm!
A levele alapján én leválási szorongásra gondolok, nagy valószínűséggel ez állhat a kislánya viselkedésének a hátterében, de a pontos diagnózishoz és állapot kezeléshez elengedhetetlen a személyes konzultáció. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
5és fél éves Móric fiammal kapcsolatban fordulok önhöz.Nagycsoportos és most kezdődtek nála a problémák az oviba járással. Egy ideje nem megy szívesen reggel ,volt pár alkalom amikor sírva hagytam ott ,aztán napközben szépen eljátszott .Pár napja viszont egész nap sír , nem eszik és a hasát fájlalja. Itthon rögtön eszik amint hazaér és megnyugszik ,amíg újra szóba nem kerül az óvoda.Kb. egy hónapja költöztek külön szobába a testvérével (7éves)saját elhatározásból,eddig egy szobában aludtunk mindannyian.Amit én nagyon jónak gondoltam és gondolok ,úgy hiszem ez és a sokáig tartó szoptatást nagyon sok plusz ad nekik. Testvére nagyon kiegyensúlyozott ,kitűnő tanuló és egy roppant empatikus kisfiú. Móric is nagyon érzékeny ,nyitott gyerek eddig ő is kiegyensúlyozott volt.Ezért is ijeszt meg engem a mostani viselkedése. Kicsit szerencsétlenül,de pont ekkorra jött ki egy 4napos utazásom . Egy kis sírás volt,de semmi komolyabb gond nem volt .Sokat beszéltünk róla ,hogy megyek ,nem elszöktem megbeszéltük.
Kértem fogadó órát , ahol megkaptam a magamét ,hogy én okoztam ezt a gyerekemnek ,mert most csinálom azt amit 1éves korában kellett volna.Nem voltak semmiben partnerek csak engem bíráltak,mindenre azt mondták ,hogy ez az én problémám nekem kell megoldani ,ők ebben nem tudnak segíteni. Mondtam otthon semmi gond nincs ,szépen ,jó kedvvel megy aludni a szobájukba és alszik reggelig nyugodtan.Szerintük ezt csak azért csinálja mert nekem akar megfelelni.Kérdem én tudja magát egy gyerek befolyásolni ,hogy nyugodtan aludjon ha közben rosszul érzi magát?Minden este elmondom nekik ,ha valami gond van éjjel nyugodtan jöjjenek át hozzánk Móric még egyszer sem jött ,Áron 2-3 alkalommal még odabújt hozzánk,de ő még akkor is aludt mint a tej.
Próbálunk sokat beszélgetni és összebújni együtt lenni.
Az óvónők azt javasolták ,hogy fogjam itthon akár pár hétre is amíg helyrejön.
Nagyszülőkkel sok időt vannak és szeretnek is ott lenni szó nélkül ott alszik Móric is.
Ha sír itthon ,hogy ne kelljen oviba mennie akkor sokszor kijönnek olyanok belőle ,hogy pl "tudom,hogy ha sírok az óviban az óvónéni mérges lesz" , " fáj a hasam ,ha arra gondolok ,hogy aludni kell és ha pisilnem kell az óvónéni nem enged ki csak egyszer és félek ,hogy bekakilok vagy bepisilek" vagy "Ha sírok az óvónéni azt szokta mondani : Hagyd abba én nem tudok rajtad segíteni csak Anya" vagy mondott olyat is az óvónéni "Én nem fogom kinyalni a feneked"
Egyik este azt mondta azért nem akar elaludni ,mert akkor hamar lesz reggel és az óvónénikkel hamar kell találkozni.
Eddig nagyon sok barátja volt a csoportba , most egy ideje mondogatja ,hogy a legjobb barátja nem akar játszani vele. Kérdeztem az óvónőket erről ,amire azt felelték hogy tényleg van valami konfliktus,de az nem lényeges csak az ,hogy a gyerekem túlzottan ragaszkodik hozzám.Egész nap engem hiányol. Bár én azt hiszem ,ha egy gyereknek gondja van ki mást hívna mint az anyukáját!
Most a héten elhozom délben ami elég nehéz ,mert dolgozom és nehezen oldom meg.Utána nem tudom mit tegyek. Félek ,ha itthon fogom még rosszabb lesz utána. Az óvónőkkel sem akarok összeveszni ,már csak fél évet jár óvodába és nincs másik a környéken.
Előre is köszönöm a válaszát!
Azt gondolom, h nincs olyan h "túlzott" ragaszkodás szülő és gyerek között, az a természetes és jó, ha harmónia, szeretet és szimbiózis van, ez tudja megteremteni az egészséges érzelmi fejlődést. Nem gondolom h bármit is ártott volna a gyerekeinek azzal, h sokáig egy légtérben aludtak, vagy h sokáig szoptatta őket, véleményem szerint is ez a normális. Az viszont tény, h az óvónők más nevelési elveket követnek, valószínű h a gyereke ezért is nem érzi részükről azt az érzelmi támaszt, amire neki ott napi 8 órában szüksége lenne, és a sírás mögött okként ez húzódhat meg. Annak érdekében viszont, h tiszta képet lássunk, és annak megfelelően tudjuk kezelni ezt az állapotot, azt gondolom, h célszerű lenne eljönnie egy szülőkonzultációra, ahol részletesen fel tudjuk építeni a teendőket. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
SEGITSÉGÉT SZERETNÉM KÉRNI ALVÁSI GONDDAL KAPCSOLATBAN.
KISLÁNYOM 15 HÓNAPOS.DÉLBEN NAPONTA ALSZIK KÉT ÓRÁT.MINDEN GOND NÉLKÜL.LEFEKTETEM ÉS RÖVID IDŐ ALATT ALSZIK IS.
ESTE VISZONT NAGYON SOKÁIG FENT VAN.9-10 ÓRA FELÉ LASZIK EL.
TÖBB DOLGOT IS KIPROBÁLTAM.BENTMARADTAM,KIJÖTTEM,ÁGYA MELLÉ ÜLTEM,KEZEMBE RINGATTAM...AMIT TEGNAP KIPRÓBÁLTAM VALÓSZINŰ NEM A LEGJOBB MEGOLDÁS.ELEGEM LETT AZ ÁGYRUGDOSÁSBÓL,A SIRÁS-NYAFOGÁSBÓL.FELKAPCSOLTAM A LÁMPÁT ,MESÉSKÖNYVET ADTAM NEKI.20 PERC CSENDES LAPOZGATÁS UTÁN MAGÁTÓL ELALUDT.
SZERETNÉM TUDNI MENNYIRE ÁRTOK EZZEL.IGY LEGALÁBB NYUGODTAN ALUDT EL...
AMI A LEGNAGYOBB BAJ,HOGY MEGUNJA AZ ÁGYAT EDDIG NYULKÁL A TORÁRA MIG KI NEM VESZEM.SAJNOS TÖBBSZÖR VOLT HOGY ADDIG ADDIG NYULKÁLT MIG NEM HÁNYT.ÉS AKKOR JÖN A KISÁGYBÓL KIVÉTEL,ÁGYHUZÁS.AZT HISZEM MEG VAGYOK ZSAROLVA !
KÉREM IRJ MEG MI A HELYES MEGOLDÁS,AMIVEL A LEGKEVÉSBÉ ÁRTOK.
KÖSZÖNETTEL:
SIPOS NOÉMI
Valóban értenek ahhoz a kisgyerekek hogy hogyan manipulálják a szüleiket!:) Az alvással kapcsolatban meg az a legjobb módszer,(pl. meséskönyv) amely az ön gyerekénél hosszú távon beválik, bár ehhez az ön következetességére is szükség van. Ami a legfontosabb, h nem szabad egyetlen olyan módszert sem ráhúzni a saját gyerekünkre ami másoknál bevált...nem biztos, h ugyanaz a mi gyerekünknél is fog működni!
Üdv.:
Kisfiam 28 hónapos. kb. 8 hónapos kora óta alszik nyugtalanul.Okos, szobatiszta, mondatokban beszél. 20 hónapos korában választottam el, addig a kiságyában aludt, azóta többnyire velem, a saját szobájában. Mindig is többször ébredt éjszaka, tipikusan az éjszakai felriadás tüneteit mutatta. Az utóbbi hónapokban egyre rosszabb a helyzet, mára ott tartunk, hogy szinte 45 percenként felriad,már nem csak az éjszaka első felében, hanem reggelig folyamatosan, akkor vígasztalhatatlan akár félórán keresztül is: ordít, üt-vág, szaladgál a lakásban, egyikünk sem tudja nyugtatni, nem hajlandó sem a saját ágyába, sem velem, sem kettőnk közé lefeküdni. Kifejezetten olyan a viselkedése ilyenkor, mint napközben, amikor hiszti-rohama van, ami szintén gyakori mostanában. Sem jó szóra, türelemre, sem pedig az erélyesebb viselkedésre nem hallgat. Tény, hogy szeptember óta nehezebb mindannyiunknak (bölcsi, az én munkahelyem, ahol folyamatos munkarendben dolgozom- éjjel/nappal), de addig is rosszul aludt. Új ágyat vettünk neki, átrendeztük a szobáját, próbáltuk, hogy nem szólunk hozzá, mert ha szólunk, akkor még idegesebb. Hetek óta kb 2-3 órát alszunk egész éjszaka, nagyon el vagyunk keseredve, aki nem éli át ezt nap mint nap, el sem tudja képzelni, min megyünk keresztül, mindhárman. Neki is nagyon fárasztó, nem értem, miért hadakozik ellenünk, és az alvás ellen is. Ha az apjával van otthon éjjel (amikor dolgozom), akkor is felébred, de pisilés után hamar visszaalszik. Egyedi az esetünk? Várható javulás? Válaszát várom,előre is köszönöm.
Az önök helyzete egyáltalán nem egyedülálló, sok családban fordulnak elő ilyen vagy ehhez hasonló problémák. Amit tudni kell a témával kapcsolatosan, hogy a kisgyerekek 3 éves kor alatt traumaként élik meg az anyától való elszakadást, és ezt azzal próbálják az értésünkre adni a gyerekek (az önök esetében gyakoribbak lettek az éjszakai felkelések és a sírás, hiszti), hogy valamilyen területen megváltozik a viselkedésük. Éppen ezért, én személy szerint nem szoktam ajánlani a bölcsődét senkinek, mindig azt mondom, hogy csak akkor adjuk bölcsődébe, ha nagyon indokolttá teszi a családi helyzet.
Az is lehetséges viszont, hogy az önök esetében valami mást tényező is meghúzódik a háttérben mint kiváltó tényező, de ezt csak személyes találkozás során tudnám kideríteni, ill. kezelni. Ha teheti, keressenek meg és szívesen segítek. Elérhetőségem: 06 30-355-0177.
Üdv.:
A következő kérdéssel fordulok Önhöz!
A kislányom 8 éves, most jár 2. osztályba. Kitűnő tanuló.A tavalyi évben nem volt vele semmi probléma, ám most szeptemberben kb a második héttől kezdődően sírva viszem reggelente iskolába. Nem tudja megmondani, hogy mi bántja és nem mondja azt sem, hogy nem akar iskolába járni, egyszerűen csak a reggeli elválás nehéz. Pénteken általában már nincs ilyen problémánk, viszont vasárnap délutántól kezdve látszik rajta hogy szorong, néha már el is kezd sírni a hétfői iskolakezdéstől.
Néha kitalálja, hogy elmaradt valami leckéje, vagy hogy fél , hogy miből írnak esetleg felmérőt.
A tanulmányával azóta sincsenek gondok, de félek, hogy a tanítónő esetleg besokall a minden reggeli sírástól.
Kérem segítsen, hogy hogyan tudnám/tudnánk feloldani a görcsöket a gyermekben.
Segítségét előre is köszönöm!
Egy aggódó anyuka :((
A kislánya sírásának a hátterében valamilyen szorongás húzódik meg, ami sajnos az ön leveléből nem derülhetett ki, de egy személyes találkozás során fényt tudunk rá deríteni és kezelni a problémát. Ha teheti keressenek meg, és szívesen segítek önöknek. Elérhetőségem: 0630-355-0177.
Üdv.:
MOST 3 ÉS 1/2 ÉVES A LÁNYOM,SZEPTEMBERBEN KEZDTE AZ OVIT.AZ ALVÁS EGÉSZ PICI KORA ÓTA PROBLÉMA,LEGTÖBBSZÖR CSAK AKKOR ALUDJA VÉGIG AZ ÉJSZAKÁT HA ÉN IS VELE ALSZOK.RÁADÁSUL MOST 1 1/2 ÉVES A KICSI.AZZAL FEKSZÜNK,HOGY UGYE NEM MENTEK SEHOVA?PEDIG NEM SZOKTUK ŐT,ŐKET ÚGY OTTHAGYNI,HOGY NE BESZÉLNÉNK MEG VELE.OVIBAN IS CSAK KICSIT,SZINTE SEMMIT NEM ALSZIK,DÉLUTÁNRA MEG MÁR ITTHON HISZTIS MERT FÁRADT.HA A KICSI FEKSZIK REGGEL MELLETTEM ÉS Ő EZT LÁTJA MEGINT NAPOKIG NEM AKAR ALUDNI.MIT LEHETNE EZZEL A PROBLÉMÁVAL KEZDENI,HOGY LEHETNE MEGÉRTETNI VELE HOGY NEM MEGYÜNK EL,NYUGODTAN ALUDJON.ELŐRE IS KÖSZÖNÖM:MELINDA.
Gondolom önök már minden eszközt kipróbáltak annak érdekében h megnyugtassák a kislányt, de ez mivel nem járt túl nagy sikerrel, én mindenképpen javasolnék önöknek egy személyes konzultációt h megnézzük mi lehet a viselkedés hátterében, és ha azt kezeljük, megszűnik a probléma. Ha tehetik keressenek meg és szívesen segítek önöknek. Elérhetőségem: 0630-355-0177.
Üdv.:
Ha a kisfiát két év elteltével is negatív érzések gyötrik, szorong, fél a sötétben, akkor valószínű nem tudja egyedül feldolgozni a történteket és külső segítségre van szüksége! Amennyiben tehetik, keressenek meg és szívesen segítek önöknek. Elérhetőségem: 0630-355-0177.
Üdv.:
Két hete autóbalesetünk volt. 3 kislányunk nem sérült meg a férjem sem csak én. Engem a mentő vitt eszméletlen állapotban kórházba.Lányaim néha még felsírnak álmukban, kiabálnak. 8,5 és másfél évesek. Meddig kísérheti Őket a rosz élmény?
Sajnos a rossz emlék akár még évekig befolyásolhatja a gyerekek viselkedését, amennyiben a trauma feldolgozásában szakember nem segít nekik. Keressenek meg ha tehetik és szívesen segítek önöknek. Elérhetőségem: 0630-355-0177
Üdv.:
2,5 éves kisfiunkat feleségem és 13 éves lányom rendszeresen ijesztgetik, pl. ha nem akar elaludni, vagy rosszalkodik. hiába mondom nekik, hogy nem szabad, mert félni fog a gyerek, ha egyedül van, vagy a sötéttől, ma este is lefektették, és egyedül maradt a szobában. Egyszer csak keservesen sirni kezdett, kérdeztem, mi a baj? azt mondta, hogy fél a gádzsótól. (A gádzsóval szokták ijesztgetni, mint engem annakidején a bumbussal ijesztett anyám.) Hogyan győzzem emg őket, hogy nem tesz jót, amit csinálnak? Köszönettel: egy apuka
Valóban nem az ijesztgetés a legjobb módszer a gyereknevelésben, sőt ezzel csak azt lehet elérni h a gyerek tele lesz félelemmel és szorongással, amit képtelen lesz egyedül feldolgozni, és ez komoly viselkedésbeli problémákat szülhet a jövőben!
A javaslatom az, h keressenek meg a kedves feleségével és egy 1 órás találkozás keretén belül, nagyon jó és hasznos nevelési útmutatókkal tudok szolgálni, amelyek gyerekbarát formát öltenek!
Elérhetőségem: 0630-355-0177.
Üdv.:
Kedves Andrea!
Két gyermekemet egyedül nevelem. Fiam 8 éves, második osztályos tanuló. Jó felépítésű, jó tanuló, békés természetű, de az átlagosnál kissé érzékenyebb. Érzékenységét (ami abban nyilvánul meg, hogy ha valami miatt kétségbe esik, elsírja magát, de nem minden esetben) az osztálytársai is észrevették. Emiatt (ezt csak feltételezem, hogy emiatt) mindennapossá váltak az iskolai csúfolódások, a kiközösítés, sőt a fizikai bántás is. Sokszor fordul elő, hogy megütik, fojtogatni próbálják, vagy érzékeny helyen próbálják megrúgni. Sajnos nem egy gyerek, hanem többen is ellene támadnak. Ő ilyenkor megpróbál védekezni, de van, hogy " a fél osztály" körülfogja, és akkor nem nagyon tud mit csinálni. Beszéltem a tanító nénikkel, a hangadó gyerekek szüleivel. Persze ezek a támadások legtöbbször olyan helyen fordulnak elő (öltöző, wc, szünetben az udvaron) ahol nincs jelen felnőtt. Nem tudom, mit lehetne tenni. Egyelőre arra gondoltam, hogy megpróbálok a hangadók felé pozitívan közelíteni, és meghívom ezeket a gyerekeket külön-külön magunkhoz játszani, hátha akkor egy kicsit közelebb tudnak kerülni egymáshoz a gyerekek, ha nem is lesznek barátok.
Kérem segítsen, hogy mit lehet még ilyen esetben tenni?
Kedves anyuka!
Sajnos nem gondolom, hogy az ön által leírt megoldás lesz a nyerő ebben az ügyben, de egy próbát mindenképpen megér! Ebben a korban a gyerekek sajnos kihasználják azokat, akik érzelmi intelligenciája nagyobb, ezért gyakrabban elérzékenyülnek és elsírják magukat. Ezt a kiváltott viselkedésformát lehet kezelni/átformálni, esetleg ha megengedhetik maguknak keressenek meg és szívesen segítek önöknek! Elérhetőségem: 06 30-355-0177
Üdv.:
Kedves Andrea!
3,5 éves kisfiam szeptemberben kezdte az óvit. Sajnos a második napon az egyik kisfiú csúnyán megharapta az arcát. Nem tudom összefügg-e ezzel, de azóta se szeret óviba menni. Már este el kezdi mondani, mint a verkli, hogy ő nem megy óviba. Reggel folytatja és húzza az időt, majd az óviban hisztizik, rúg-kapál, míg végül a dadus leszedi rólam és beviszi. Általában állítólag néhány perc múlva megnyugszik és játszik, eszik, alszik, nincs gond vele. Sajnos most már kezd elfogyni a türelmem, mert úgy érzem ezt csak nekem csinálja. Van egy 5 éves nővére, aki középsős, ő első pillanattól szeret óviba járni. Tavaly mindig a fiammal együtt vittük-hoztuk az óviból a lányom. Most pedig minden reggel késésben vagyunk. Tegnap este is mondtam már nekik, hogy ma sietni kell, mert a lányomnak 8-kor kezdődik az óvis torna. Időben felkeltünk, de a fiam semmibe se fogadott szót, csak ült és játszott. Végül felpofoztam, de még rosszabb lett, ő is üt, hisztizik. Sajnos amúgy is nagyon akaratos, öfejű gyerek. Fél éves kora óta vannak hisztis periódusai, amik állítólag a növekedésével függnek össze. Mit tanácsol, hogyan kellene viselkednem vele? Igazából sehogy se lehet megbüntetni, mert nem érdekli. Sarokba nem marad, nevetgél a nővérével, pofonra visszaüt, játék elvételre még nagyobb hiszti, eldobja magát, figyelmét képtelenség elterelni arról a dologról, amit akar... Miután lenyugszik olyan, mintha kicserélték volna, a világ legaranyosabb gyereke.
Várom válaszát, üdvözlettel:
Erika
Kedves Erika!
Az agresszív viselkedés nyílt vagy burkolt formái, ebben a korban sajnos igen gyakoriak, és az önök esetében ez betudható annak is, hogy a kisfia csak pár hónapja kezdte az ovit, ezen felül pedig negatív élmény is kapcsolódik neki hozzá, és ezt nem könnyű feldolgozni egy korabeli gyereknek, gyakran külső segítségre szorulnak.
Mindenképp javasolnék önöknek egy személyes találkozót, hogy kiderítsük mi is állhat még a viselkedés hátterében, és hogy közös erővel megtaláljuk azt a módszert, amely segíthet a problémák feldolgozásában.
Elérhetőségem: 06 30-355-0177
Üdv.:
Kisfiam nemrég volt 5 éves, kiegyensúlyzott gyermek. Az utóbbi időben hetente 2-3 alkalommal sír éjszaka. Nem lehet kizökkenteni, megvigasztalni, csurom víz, szerintem nincs tudatánál, másnap nem emlékszik semmire. Nem tudom mi okozhatja a problémát,de nagyon ijesztő. A családunkban miden rendben van, és az óvónő véleménye szerint az oviban sincs probléma.
Köszönettel: Adrienn
Sajnos ennyi információ birtokában nem tudom megmondani, h mi lehet a kisfia éjszakai sírásának az oka, ahhoz sokkal több információra lenne szükségem és egy személyes találkozóra a kisfiával.
Megadom az elérhetőségem, ha teheti keressenek meg és szívesen segítek: 0630-355-0177.
Üdv.:
Kedves Andrea!
Bízom benne,hogy tud segíteni a problémámban.2és fél éves kislányomról lenne szó.Születése után vettük észre,hogy ha elkezd sírni,nem vesz levegőt,elkékül,és volt rá példa hogy pár másodpersze el is ájult.Megijedek,belefujok a szájába,és pofozgatom,ha elmulik ez a jelenség olyan a reagciója mint ha mi sem történt volna.A házi orvos azt mondta,hogy ki fogja nőni.Tényleg ki lehet ezt a fajta sírást nőni?Mit tanácsol mit lehet ez ellen tenni?
Előre is köszönöm a válaszát.
Szilvia
Kedves Szilvia!
Aggodalmát megértem, de valóban ki fogja nőni, addig viszont önnek nagyon résen kell lennie, hogy az agy ne maradjon oxigén nélkül, mert az viszont károsodáshoz vezethet!
Üdvözlettel:
Kedves Andrea!
Unokám kiscsoportos óvodás. Már második éve jár oviba, mert évvesztes. Szeptemberben született, és tavaly, mini csoportos volt.
A tavalyi évben, a szobatiszta gyerek, az oviba bekakilt, ezért kitiltották 2 hétre, ami a gyereket megviselte. Ezért mi 2 hónapig nem engedtük, s a probléma megszűnt.
Előfordult tavaly is, és idén is, hogy a gyerek, hisztizett az oviba, amit az ovo néni nem tudott kezelni. Volt, hogy a croupos gyereket kipenderítették a havas udvarra. Kérték, hogy vigyük el a gyereket pszichológushoz, mert bár okosnak tartják, és a beszokással sem volt semmi baj, a gyereket nem tudják kezelni, mert öntörvényűnek tartják. Szerintük ezért hisztizik. Otthon is előfordult nála ez, de tudjuk, hogy nekünk egy gyerekkel könnyebb a dolgunk, mi elbeszélgetünk vele, és ha elmondja mi a baja, könnyű megvigasztalni, és a baj mindig megszűnik.
Mi a teendő ilyen esetekben?
Valóban a mi hibánk, hogy a gyereknél ezt a dolgot úgy kezeljük, hogy akaratnyilvánítás, vagy ez kényeztetés-e?
Tisztelettel: Hajnalka aggódó nagyi
Kedves Nagyi!
Létezik óvodáskori magatartászavar, ami pár alkalmas terápia során kezelhető, és az ön által leírtak alapján én mindenképpen javasolnám, hogy megszűnjenek az oviban a problémák és a gyerek más környezetben is könnyen kezelhető legyen!
Ha tehetik, keressenek meg. Elérhetőségem: 06 30-355 0177
Üdv:
Kedves Andrea!
Kislányom decemberben volt 3 éves. Nem jár még óvodába, mert ahová szeretném beíratni évközben nem vesz fel gyermeket. Így majd csak szeptemberben kezdi az ovit. Nagyon okos értelmes, magabiztos ugyanakkor nagyon érzékeny a kislányom. Felnőttekkel, gyermekekkel egyaránt kezdeményező, mind játékban mind beszélgetésben. Járunk zenebölcsibe, gyerekjógára, sokat vagyunk játszótéren tehát találkozik gyerekekkel. A problémám viszont az, hogy ha valami sérelem éri rögtön elkezd sírni. Ez nem is lenne nekem gond, de vannak olyan gyerekek akik kimondottan „rászállnak” és még tovább hergelik, provokálják. Az én kislányom pedig még jobban sír.
Sajnos én is ilyen voltam gyerekkoromban, tehát pontosan tudom mit él át. Az óvodáról még nagyon kellemes emlékeim vannak (köszönet érte tündéri óvónénimnek), de az általános iskolában már a kicsúfolással sajnos sokszor szembesültem és mind azért, mert könnyen sírva fakadtam. Nem szeretném, hogy ugyanezeket átélje a kislányom is.
Hogyan kezeljem, ha ilyen gyerekekkel kerül kapcsolatba? Mit mondjak neki? Hogyan védheti meg majd magát, ha bekerül az oviba?
Köszönettel
Adrienn
Kedves Adrienn!
A kislányának valószínű igen magas az érzelmi IQ-ja ezért sír gyakran, ha olyan helyzetekbe kerül, de ez kezelhető, mármint meg lehet tanítani őt arra, hogy hogyan kezelje a felé érkező sérelmeket, és így az oviban meg a suliban sem éri majd újabb trauma. Ha gondolja, hívjon fel és megbeszélhetjük a részleteket, mert leírni túl hosszú lenne! 06/30-355-0177
Üdv:
Kedves Andrea!
Egy gyakori problamaval fordulok hozzad,remelem tudsz egy par jo tanacsot adni!
Kevin most 2.5 eves kiegyensulyozott,egeszseges kisfiu akit 1.8 ho-san probaltunk beszoktatni a napkozibe,10 napig kinoztuk de nem jartunk sikerrel...Ahogy teltek a napok rosszabodott a helyzet,nem jatszodt,nem evett,nem ivott,csak sirt folyamatosan ,reszkettet mikor mar oltoztettem es hanyassal vegzodott ,amikor ugy dontottunk majd megprobaljuk ujra!
Most mar fejlodott azota,kisse batrabb de el szeretnem kerulni az ujabb nehez napokat,van-e hatasosabb modszer?
Sokat van gyerekek kozott,baba-mama klubba jarunk,ott szereti de a tomegben ha eltunok,rogton keres...
Roviden ennyire tudtam felvazolni a problamat,remelem ertheto!
Koszonettel EVA
Kedves Éva!
Minden gyerek más, ebből adódóan is másként dolgozzák fel a bölcsis korszakot, én nem is igazán szoktam ajánlani, ha lehet meg kell várni az ovit! Egyértelmű, hogy nehéz számára az anyától való leválás, amit ő az ön által leírt tünetek produkálásával jelez! Ha tehetik, várják meg az ovis időszakot, akkorra talán már könnyebb lesz az elszakadás!
Üdv:
.jpg){kind=small}
