gyermekbarátság

Kedves Andrea!Nem problémával fordulok önhöz,hanem a véleményére lennék kiváncsi.A nagyobbik lányom amikor született,együtt vajudtunk egy másik kismamával több órán keresztül,egymás melletti ágyban feküdtünk és az újszülött osztályon is együtt voltunk.Késöbb a játszótéren sokat játszott a két kislány,most a napköziben is egy csoportban vannak és jó barátnök,azaz, ragaszkodnak egymáshoz.Érezhették ök egymás jelenlétét amig mi ,a megszületésüket vártuk?Van erre valami magyarázat?Kiváncsian várom válaszát,tisztelettel Edit.

Kedves Andrea!
Ha egy gyereknek nincsenek hasonló korú társai, az túl sokat gondol magáról?
Bár lehet, hogy ez a kérdés nagyon bután hangzik, de ezt egy barátnőm említette meg nekem, amikor mesélt az 5 éves kisfiáról. Szóval, az a gondja, hogy a kicsi elég sokat gondol magáról, ha valami történik körülötte. Mintha azt gondolná magáról, hogy ő az utolsó gyermek a Földön.
Egyszer voltak egy pizzázóban, ahol gyerekmenüt is lehetett rendelni. A kicsi azt mondta, hogy biztos tudták a pincérek, hogy be fog menni ebbe az étterembe, ezért van gyerekmenü. Az egyik OTP-ban, ahol van egy kis hely a várakozó szülők gyermekeinek számára, azt mondta a kisfiú, hogy ők is tudták, hogy idejön. (persze, mert rajta kívül más gyerek nem volt ott)
Oviba nem jár, de le szokott menni a játszótérre vagy a parkba a szüleivel, ahol találkozhat és játszhat a többi gyerekkel. 4 éves koráig az unokatestvéreivel játszott, akik idősebbek nála.
Tehát, a kérdésem, hogy tényleg nem kéne hasonló korú gyerekekkel barátkoznia a játszótéren vagy a parkban? Az anyja szerint, már túl messzire megy a gondolkodásmódjával. Be kell, hogy valljam, kicsit az agyára megy már...
Várom mielőbbi válaszát! Amint megkapom a választ, átadom a barátnőmnek. Köszönöm!