|
Kérdezz-felelek
Fiam 5 évet töltött okt-ben. Óvodában 2. évét tölti. Ami már bölcsis korban is feltünt, hogy utánozza társait, ami akkor ugye kor sajátossága is lehet. Ellenben jelenleg is ez tapasztalható.Általában a barátait, unokatesóit, olyan mintha egy láthatatlan kötéllel hozzá lenne kötve. Olyan érzést keltve mindeztintha nem lenne saját véleménye, személyisége. Óvodapedagogusoknak jeleztemár tavalyi évben, nyugtattak, hogy majd elhagyja ez a viselkedés. Kérdésem milyen korig megengedett az utánzás? Mit tehetek, hogy ez változzon? Pl. Ha az unokatesója gulyáslevest kér, akkor a fiam is😩
Ebben a korban még semmi gond nincs az utánzással, biztosan vannak saját ötletei is a gyereknek. A lényeg, hogy fokozatosan csökkenjen ez az utánzás és elkezdje megtalálni önmagát. Ehhez önbizalom szükséges, így lehet hogy ilyen téren lenne szükségszerű a nevelésben egy kis plusz megerősítés. Amennyiben tavaszig nem tapasztalnak változást, úgy keressenek meg, szívesen segítek. Elérhetőségem: 0630-3550177.
Üdv. :
unokám ezek után ,már nem jókedvűen ment az iskolába egyre többet betegeskedett.A lányomnak lépni kellett és
bement az igazgatóhoz.Az iskolai pszichológus is meghallgatta a gyereket teljesen kiállt mellette, foglalkozott is vele
még a nyáron is.A tanárnő és a lányom megbeszélték a dolgot,az utolsó másfél hónap nyugodtan telt.Az unokám várta az iskolát a nyár után,egész nyáron nem volt probléma egészségileg. Mióta iskolába jár fájlalja a lábát,már kétszer nem tudott menni iskolába ,mivel úgy érzi ,hogy pisilnie kell ,de nem tud, ki lett vizsgáltatva mind a két dolog,nincs semmi probléma az orvos és a leletek szerint. Otthon a gyerek jókedvű nem veszünk észre változást.
A lányom arra gondol ,hogy a gyerek szorong megint. Mit tegyünk?
Nagyon valószínű, hogy szorongás állhat ismételten a kisfiú viselkedése mögött, amelyre ő különböző betegségek formáját választja, csak hogy ne kelljen szembesülnie a szorongást kiváltó helyzettel. Gyermekpszichológus segítsége szükséges és az, hogy ismételten leüljenek beszélni a tanító nénivel.
Üdv. :
Kislányunk decemberben múlt 3 éves. Helyhiány miatt nem vették fel bölcsődébe, az önkormányzati ovi nagyon messze lett volna, így magánbölcsit/ovit keresgéltünk. Az első helyről, egy játszóházból, 1 hét után, amikor külön töltöttem 2 órát a kislányomtól, amíg ő bent játszott, eltanácsoltak, hogy nem tudják fogadni, mert túl akaratos, nem működik együtt. (nagyon türelmetlenek voltak vele). A következő hely egy családi napközi. Határozott és kedves vezetővel, képzett szakemberrel, hetente gyermekpszichológus is jár a csoportba segíteni. Kislányunk - úgy tűnik- szeret oda járni, készségesen öltözködik (nem úgy mint máskor). Sajnos, miután az elején 2-szer bepisilt, azóta visszakérte a pelust. Valójában pisiléskor kikéredzkedik önállóan intézi, de a pelushoz ragaszkodik 4 hónap után is. Érdekes, hogy itthon cumizik, ott bent nem. Itthon viszont teljesen szobatiszta.
Ma fogadó óránk volt és megtudtuk férjemmel együtt, hogy kislányunk nyugodt, békés, DE... csak egy helyben ül. Nem akar játszani, csak nézi egy helyről a többieket, érdeklődve, de nem csinál semmit. Az óvónéni nem tudta megmondani, mit szeret játszani a gyermekünk, mert ott nem játszik. Kérésre bekapcsolódik, "letudja" a feladatokat, (nagyon értelmes, mindent megcsinál, ő a legügyesebb), de nem játszik. Ma bábszínház jött a bölcsibe és végre megtört a jég, kislányunk bekapcsolódott. 4 hónapja viszem, és csak ma szembesültem vele, hogy az én csupa tűz, kiscsikó, mozgékony (már pótkerék nélkül bicikliző), lobbanékony, mégis türelmes, segítőkész , egész nap szövegelő kislányom csak ül egész nap, ugyanazon a helyen, kedves, senkivel nem kiabál, nem bánt senkit, "túl jó" ... Én nem ilyennek ismerem.
Engem sokkol ez a kép, hogy csak ül a szőnyegen és nézi a többieket. Én azt szeretném, ha felszabadult tudna lenni. Nagyon szomorú lettem.
Köszönöm előre is válaszát:
Elolvastam a levelét és azt gondolom, hogy egyrészt leválási szorongás, másrészt önértékelési probléma állhat a kislánya viselkedésének a hátterében. Mindenképpen javasolnék önöknek egy személyes konzultációt, ahol részletesen át tudjuk beszélni a ezt az állapotot és a teendőket. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 06303550177.
Üdv. :
Lányom ma tölti a 10 születésnapját. 3 osztályos tanuló. 9 hónapos korában megfertőződött rota vírussal, amely nagy rombolást végzett a szervezetében. Először Tejfehérje majd (jelenleg is) laktóz - intoleranciás, később aszthmás, refluxos lett. 3,5 éves koráig többet voltunk kórházban, mint itthon. Hasmenés, hányás, kiszáradás, felszívódási zavar tünetekkel. Bp-en a szívén is találtak elváltozást. Bronhoskópián, mintavételes gyomortükrözésen, orr - és garatmandula műtéteken van túl, utóbbi esetében két hétig hallásvesztés és több hónapi akut betegség is fennállt. Itthon egy igazi gyerek. Az iskolában viszont, az osztályfőnök elmondása szerint szorong. Teljesítménye megfelelő, bár az idei tanévben (az én dyslexiám miatt) betűk felcserélése miatt kértem Pedagógiai vizsgálatot. Még azért is, mertaz egyik osztályfőnöke, mindig a tanulási nehézségekre hivatkozik és a lányom elmondása szerint többször rászól, rákiabál és megalázóan viselkedik vele. Az én szemembe azt mondja a kolléganőm, hogy a lányom nem bírja elviselni a negatív kritikát....
Az tény, hogy a leválás még nem történt meg, mert bár már nem egy ágyban, de egy szobában és külön ágyon alszik. Nagyon "anyás"! Csak a közeli ismerősökhöz megy el, de ott aludni sehol nem alszik...Itthon "normálisan" viselkedik. Nagyon tanácstalan vagyok!
Mit javasol? Köszönöm válaszát!
Az önértékelési probléma, a teljesítményhez köthető szorongás, a leválási nehézségek és a sok-sok trauma amit a kislánya érzelmileg megélt, nagy valószínűséggel nem dolgozódott fel és ez által folyamatosan Én-romboló mechanizmusok zajlanak a háttérben. Mindenképpen szakmai, gyermekpszichológus segítsége szükséges. Ha gondolja keressenek meg én is szívesen segítek, elérhetőségem: 30-3550177.
Üdv. :
Azt gondolom, hogy mivel sikerült szakembert váltaniuk, és így a kislányuk nem kap heti szinten önértékelést romboló visszajelzéseket, így az elmúlt időszak feldolgozásában kell őt szakmailag támogatni. Az önértékelését helyre kell állítani. Ha gondolja, keressen meg, én is szívesen segítek, elérhetőségem : 30-3550177.
Üdv. :
Olyan problémával fordulok Önhöz,hogy van egy 4 éves kislányom. Szeptemberen kezdtük az óvodát,ott van egy kislány,aki annyira rá van telepedve,hogy ő mással nem játszhat,nem szólhat senkihez...csakis vele kell foglalkozni!Az óvónénik is észre vették ezt a problémát,próbálnak rajta változtatni,de ez mind eddig sikertelen! Annyira át vette már a szokásait,hogy grimaszol,csúnyán beszél stb. Ja és nem utolsó sorban tépi a körmét! :/ Próbálom itthon mondani neki,hogy ne foglalkozz vele.De mit tudnék még tenni? Várom válaszát!
Azt gondolom, hogy a kislánya valószínű egy alárendelt szerepet tölt be ebben a kapcsolatban, ami önértékelési problémára utaló jel. Az önértékelését kell kicsit feljavítani, és akkor ki akar majd szállni ebből a szerepkörből. Amennyiben szükségük lenne szakmai segítségre is, hívjanak nyugodtan, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Nyáron költöztünk faluról városba. Van egy 9 3-as fiunk, aki nagyon jó eszű...tanító szerint koràt meghazudtolòan vág az esze. Van egy 6 èves kislányunk, aki ugye most nagycsoportban került ùj òvodába. Egyszerűen nem tud beilleszkedni, nem akarnak játszani vele, elutasìtják a lànyok. Nagyon visszahùzódò, csendes , viszont itthon megfelelően viselkedik. Már beszéltem az òvònővel is, hogy segìtsen beilleszkedni neki, de az a válasz, hogy ezek a lányok ilyen gonoszak, megpròbálja megoldani! Tèny, hogy a kislàny nem fordul minden elutasítás miatt az òvònőhöz. Már ott tartunk, hogy egy szinten ùj kislány volt akivel mindig játszott, most már ő is elküldi, mondván ne járkál mindig utánam, nem játszok veled. Òvònők mindig azt mondják mindenkivel játszik. Nincs baj a kislánnyal. Mègsincs jòl ez ìgy. A kislány azt mondja elutasìtják. Èn mondom, hogy barátkozzon, kedves legyen, mosolyogjon. De tudom, hogy a tevèkenysègekben is elnyomják...pl. kiveszik a kezèből a ceruzát...ő hagyja..., más harcol a farsangis szereplès alkalmával használt szalag szìnèèrt, neki mindegy! Mit tudnèk Èn tenni mèg? Tùlnő rajtam a probléma Hozzáteszem van mèg egy kèt Èn fèl èves öccse, tehát középső gyerek, biztos, hogy vele foglalkoztam a legkevesebbet. A bátyja elèg elnyomò stìlusù.....amit igyekszem orvosolni. Sokat beszèlgetek, de nem jutunk egyről a kettőre...hiába biztatom, erősìtem...... ! Zárkòzott, csendes itthoni környezetben kìvül.
Vàlaszát előre is köszönöm! Krisztina
Elolvastam a levelét, és azt gondolom, hogy mindenképpen érdemes lenne gyermekpszichológus segítségét kérniük. A középső gyermek szindróma igen csak megmutatkozik a kislányt illetően. Erős önértékelési probléma húzódik meg a háttérben, olyan jellegű szorongás, amit nem tud önmaga megoldani. Ha gondolja keressenek meg, én is szívesen segítek, elérhetőségem : 303550177.
Üdv. :
A leírtak alapján az önértékelés terén vannak problémák, és mivel épp egy nehéz fejlődési szakaszban vagy, jobban megviselnek a hétköznapi történések.
Célszerű lenne kicsit dolgozni az önértékelés terén. Ha gondolod keress meg, szívesen segítek. Elérhetőségem : 30-3550177.
Üdv. :
A tanácsát szeretném kérni 6 éves fiammal kapcsolatban.
A probléma az, hogy elég bátortalan az oviban, de itthon nagyon eleven.
Nagyszülőkkel lakunk, ami nehezíti a dolgunkat.
Sokszor engednek neki, amit én nem és a gyerek előtt mondanak nekem ellent.
Néha úgy érzem, semmi tekintélyem. Aztán meg azért szidnak, hogy miért nem nevelem meg a gyereket a rosszasága miatt. Sok a konfliktusunk, amit hall a gyerek is. Van egy 3 éves kistestvére is.
Ezek okozhatják a viselkedését? Az oviban jó gyerek, sőt félénk, pedig nagycsoportos.
Azt mondta az óvónő, hogy lassú. A feladatok elejére emlékszik, de a végére már nem. A nevelési tanácsadóból jár az oviba egy hölgy, aki foglakozik vele. Őszerinte lassú, nem emlékszik a feladatra.
Ha rajzolni kell, akkor stresszel, alig ér a papírra a ceruzája. Itthon, ha rajzolni "kell" , és nem sikerül neki akkor sírni kezd, remeg a keze. Rendesen stresszel. Nehezen tudom leültetni rajzolni, nem erőltetem, de muszáj lenne mert jövőre iskola.
Szívecskét sem tud rajzolni, pedig segítek, hogy pl dombocskát rajzoljon, stb. Lerajzolom, hogy másolhassa..
És nem. Nem hajlandó, hamar nekiáll sírni. Akármit rajzolt, mindig megdicsértem, és óvatosan próbáltam célozgatni, hogy legközelebb kicsit másképp kellene, stb.
Mit tehetnék? Elég lenne a gyakorlás? Hogy segítsek?
Szeretném, ha bátrabb lenne, bízna magában, nagyobb lenne az önbizalma.
Választ előre is köszönöm!
Erzsi
Az ön által leírtak alapján önértékelési problémát, ill. szociális érzékenységet vélek felfedezni a viselkedés mögött. Érdemes lenne elkezdeni vele dolgozni pszichológiai értelemben, mivel lehet, h ezen tényezők gátolják őt a teljesítményben is. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Azt gondolom, h ebben az esetben elengedhetetlen egy személyes konzultáció, annak érdekében h részletesen meg tudjuk nézni azt, h mi is áll a szekunder enurézis hátterében és akkor annak megfelelően kezeljük ezt az állapotot! Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Elolvastam a levelét, és azt gondolom mindenképp érdemes lenne megkeresniük egy gyermekpszichológust minél előbb, ahhoz, h egy pontos diagnózis, ill. a diagnózisnak megfelelő állapot kezelés elindulhasson. Azt gondolom így első körben, h több gond is lehet, leválási szorongás, szekunder enurézis, önértékelési problémák, érzelmi labilitás. Természetesen ez nem diagnózis, ahhoz több beszélgetés szükséges, ill. a kislánya megismerése. Ha gondolja keressenek meg, én is szívesen segítek önöknek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Az alábbi problémával fordulok Önhöz:kisfiam 6.5 éves nagycsoportos lesz, amikor kezdtük az ovit kizárólag mini csoportok indultak az óvodában.A csoportban zömmel nála egy évvel fiatalabb gyerekek járnak ő, és öt-hat társa az "idősebb" korosztály.A kisfiam bölcsődéből érkezett az oviba, mondhatnám egy álom volt számunkra a beilleszkedése az új környezetbe, mindig örömmel ment, mindenkivel barátkozott, halkan megjegyezném az egyik központi arca volt a csoportnak.Nem egészen egy éve kezdődtek a problémák:Már csak 4-5 gyerekkel barátkozik, ez még nem is lenne baj, de más gyerkőcök felé egyáltalán nem nyit, csak kizárólag ezzel a pár gyerekkel játszik.Na most a középső csoport megkezdése után elkezdődtek a belső hatalmi harcok, mindenki főnök akart lenni, és sokszor a kisfiam is (ezt a kigúnyolt kisfiú anyukája panaszolta) elkezdte csúfolni az egyik szemüveges társát a baráti körből.Ezt a kisfiút többször gúnyolták és a tavasszal az óvoda udvarán többen meg is verték, köztük a fiam is.A kisfiú már az óvoda elhagyását fontolgatta.Itt következik a lényeg, mivel más téren de most a fiam a saját bőrén is tapasztalta milyen érzés amikor "betalálnak" valakit:
Azt nagyon fontosnak tartom elmondani, hogy kisfiamnál mozgás kordinációs problémák vannak közel két éve kezdtük el járatni finom motoros tornára, az oviban is jár tornára de még mindig nincs meg az önbizalma a mászókázáshoz mivel nem tartja elég erősnek a fogását ráadásul a labdajátékokban sem jeleskedik.Viszont három-négy éves korában maga volt a vakmerőség akkor olyan mutatványokat megcsinált amibe most nem merne belefogni.Viszont úszásoktatásra is jár a víz az igazi közege ott imád lenni, ott sok a sikerélménye.Szeret futkározni, imádja a könyveket ezen a téren mindenevő, rajzol, színez, gyurmáz sokat kirándulunk vele járjuk az országot, a számítógép is az egyik kedvenc területe persze határok között, egyszóval sokrétű az érdeklődése mint a legtöbb gyereknek ebben a korban.
A "bandájuk" úgynevezett főnöke,eddigi úgynevezett legjobb barátja (ő majdnem egy évvel fiatalabb a kisfiamnál) az oviban viszont most az én fiamat szúrta ki magának éppen e miatt a hiányossága miatt kisfiam elmondása szerint és már többször lebénázta lefélősözte társai előtt.Ezt a kisfiú szüleivel megbeszéltük, maximálisan együttműködőek voltak.Hozzáteszem ezt a fiút is kiközösítették, szóval is bántották a nyáron az oviban a nagyobbak amikor össze voltak vonva a csoportok.
Ennek a kisfiúnak ezek a sértegetések teljesen megszokottak, mivel többször is hívtak minket közös programokra nyáron, de a kisfiam mereven elzárkózik a találkozások elől, azt mondja elég ha a az óvodában zsarnokoskodik ez a fiú , ő szeretne nyugtot magának a szünidőre.A kisfiam is szeretne játékokat kitalálni kezdeményezni, de ez a fiú vette át az egyeduralmat a többiek felett és senkit nem hagy érvényesülni.Már többen otthagyták a csapatot éppen emiatt.Az lenne a kérdésem mit mondjak mit tanácsoljak a kisfiamnak, hogy ne kelljen az iskola előtti évét ebben a számára idegesítő helyzetben töltenie és egy békés nyugodt kiegyensúlyozott éve legyen a suli előtt?
Beszéljünk-e még a szülőkkel részletesebben, esetleg az óvónőkkel vagy esetleg hagyjuk az egészet és terelgessük a gyerkőcöt más irányba.
Hozzáteszem, hogy társasházban lakunk és az ittlakó gyerekekkel akár hat-hét gyerek (nála idősebbek és egykorúak is vannak vegyesen) is összeverbúválódik remekül elvan alig várja a találkozásokat, nem beszélve a hasonló korú szintén fiú unokatestvéréről akivel baráti kapcsolatban van.
Elnézést, ha egy kicsit hosszúra sikerült a levelem.
Köszönöm előre is válaszát!
Üdvözlettel:Zsuzsa
Azt gondolom h a gyerekeknek ebben a korban már tanulniuk kell azt, h hogyan konfrontálódjanak, h vannak a játéknak győztesei és vesztesei és mindkét oldalt meg kell tapasztalni. Igazából az önértékelésén lenne célszerű kicsit dolgozni szakmailag, h majd az iskolát tiszta lappal, megerősödve tudja kezdeni. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Van egy 8 éves, imádnivaló, értelmes, melegszívű kisfiam. Két éve elváltam, jó a kapcsolatunk az Apukával. A kérdésem a következő. A legtöbb problémánk abból adódik, hogy elképesztően kishitű Szabikám. Amióta a világon van, én töltöm, erősítem, dícsérem, rengeteget beszélgetek vele. Ha új dolog jön az életébe, bárminek a felfedezése, állandóan következik, a nem tudom megcsinálni, én nem vagyok elég ügyes, nem vagyok rá képes, okos, stb...Tanult síelni, 2 napig ment a hiszti, és mosolyogva jött haza. Nagyobbra cseréltük a bringáját, mondom próbálja ki, ő inkább gördeszkázna...:) Persze 20 perc alatt ment neki. Olyan jó képességű gyerek, az elsőt kítűnőre végezte, utána 1 év Ausztria, idegen környezet, nyelv. Beilleszkedett, szerették, büszke vagyok rá (amit hangoztatok is). Azt tudom, hgoy valahol az Apjával való kapcsolata a gyökere az egésznek. Ő állandóan "nevelné", én szeretettel terelgetem. Folyamatosan hibát keres mindenben, nem érzi a gyerek, hogy milyen jól sikerült, értékes kis pasi, mert az apja, állandóan talál valamit, amibe beleköthet. Most éppen az evés van porondon. Pont úgy néz ki mint mi, ennyi idősen. Megnyúlt, kis pilinszka lábú lett, de szerintem van ideje megerősödni. De mostmár utál enni vele a fia. Kb. ennyi. Hogyan tudnék taktikát váltani, hogyan tudnám rávenni, hogy próbáljunk ki sportokat, foglalkozásokat, mi válik be neki, hogy megszeresse??? Ez az én nagy gondom.
Célszerű lenne a kisfia önértékelésén dolgozni kicsit szakmailag, amely munka végére könnyebben tudná felvállalni az új helyzeteket, megerősödne, hinni tudna magában, abban, hogy bármire képes lehet, ha tesz érte. Természetesen előtte ki kell derítenünk azt, hogy mi áll a bizonytalansága hátterében. Szülőként pedig megtanítani önt arra, hogy minél kevesebb feladatot vállaljon be a gyerek helyett, hiszen pont attól fog nőni az ő önértékelése, ha olyan új helyzeteket vállal be egyedül, önállóan, amelyekre eddig nem volt képes. Ha gondolja keressenek meg, nagyon szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Abban kérném segítségét, hogy 8 éves kislányunk önbizalmát, milyen módon segíthetnénk. (6 hónapja RG edzésre jár, ahol mindenki nagyon dicséri. Lehetőség lenne versenyre mennie, amit először boldogan fogadott, és sokat mesélt róla, hogy milyen lesz majd a verseny. Most viszont (2 héttel a verseny előtt) sír, hogy nem akar versenyre menni, mert fél, hogy elrontja a gyakorlatot, sőt, már edzésre sem hajlandó menni.)
Kell, hogy erőszakosan unszoljuk az edzésre, versenyre, vagy hagyjuk rá, amit szeretne?
Köszönettel:
Ildikó
Az erőszakosság, az, ha valami olyat nyomunk le a gyerek torkán amihez szorongást, félelmet köt, soha nem vezet jóra, még több érzelmi elfojtást, még több szorongást, viselkedésbeli változást eredményez. Érdemes szakmailag dolgozni az önértékelésén, a félelmein, h megerősödjön és zökkenőmentesen vállalja a kihívásokat. Ha gondolja, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
A fiam hat éves, és mostanában gyakran előfordul, hogy ha valami történik mindig magát okolja, és sír. Mindig azt mondja, hogy azért nem sikerül, mert túl fáradt. Elég egy kiöntött pohár víz, vagy egy rosszul sikerült rajz. Ez mellett viszont kicsit makacs is. Szeretném, ha újra bízna magában, de nem tudom mit tegyek.
Azt gondolom h önértékelési probléma állhat a viselkedés hátterében, amelyet célszerű minél előbb normál szintre emelni, különben a kisfia minden tevékenységére előbb-utóbb ki fog hatni és nehezen fog tudni kibillenni abból a negatív hálóból, amit maga köré épít. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.: