|
Kérdezz-felelek
Kedves Andrea! 2,5 éves kisfiam augusztus óta bölcsis.Mostanában 5-6 hete nem akar menni és nem eszik szinte semmit sem a bölcsiben.Már a bölcsi neve elhangzásakor sírni kezd.Az egyik gondozónővel már sokszor volt vitánk,aug. óta mindig valami.Most nekem támadt,hogy miért nem neki szóltam elsőnek,hogy gyermekpszichológust szeretnénk hívatni a gyerekhez a bölcsibe?-míg ő 5-6 hétig elnézte,hogy a gyerek éhezik a bölcsibe és semmit sem tett! Tartok tőle,hogy a gyerek a gondozónőtől fél,mert egyszer rászólt a gyerekre és a gyerek a térdem mögé bújt ,erősen átkarolta.Otthon eljátszotta:saját maga állát megcsípte a kisfiam és azt mondta,hogy :Ide figyelj! Hagydd abba! Szokta az arcát is erősen megcsípni,dühösen vagy az enyémen mutatja be.Sajnos a bölcsődevezető mindenben védi ezt a nőt.Sajnos nem tudom bebizonyítani-viszont nem akarom,hogy a gyerek lelki sérült legyen.Ha a gyereket megfigyeli a gyermekpszichológus,fényt tud deríteni,hogy esetleg a gyerek a gondozónőtől szorong,fél?-mert a pszichológusnő figyelni fogja a gyerek viselkedését a csoportban.Ön szerint próbáljak beszélni utána vele a gondozónő viselkedéséről,hanyagságáról?A gyermekorvos szerint az étvágytalanság mögött lelki ok van. Kérem segítsen nekem,adjon kérem tanácsot-mit tehetnék? nagyon várom válaszát! Hálás köszönettel:egy nagyon aggódó,szomorú édesanya.
Kedves Anyuka!
A leírtak alapján valóban lelki eredetű szerintem is a kisfia étvágytalansága, és igazából az a baj, hogy mivel ehhez a viselkedéshez a gondozónővel való kapcsolat kondicionálódik, én nem látom annak esélyét, hogy a kisfia itt továbbra is egészségesen tudna fejlődni! Megfigyelheti őt a pszichológus, de az alatt a pár óra alatt a gyerek viselkedéséből nem fog tudni arra következtetni, hogy mindez a gondozónő viselkedése miatt alakult ki, így végül csak a kisfia issza majd meg a levét, mert a gondozónő még inkább rászáll! Sajnos ez egy gyarló emberi viselkedésforma!
Én azt tanácsolom, hogy vigye el abból a bölcsiből ha teheti, és utána mindenképp keressen fel egy pszichológust a kisfiával, hogy a gyerekben keletkezett feszültségeket feloldják, különben még súlyos következményei lehetnek!
Szívesen megadom az elérhetőségemet, és ha bármiben segíthetek, csak hívjon fel: 06-30-3550-177
Üdv:
kisfiam 4 éves, szeptember óta jár óvodába, amit nagyon nehezen szokott meg (kb. decemberre), pedig előtte 2 évig járt már bölcsödébe. Vegyes csoportba jár, két óvónénije van, akik közül az egyiket nem szereti. Ez eleinte csak játékaiban derült ki, bábozás, szerepjáték közben rendszeresen a "kiabálós" óvónénit alakította. (Rendszeresen kijátszuk az élményeit.) Próbáltunk szülőként beszélni az óvónőkkel, azóta a helyzet romlott: a gyerek bepisil, esténként fél tizenegyig nem tud elaludni, hiába fekszik már 8-kor az ágyában. Az óvodában egyelőre nem "produkál tüneteket", tehát nem kezd el visítani pl. ha meglátja a "kiabálós nénit", de azt már hangoztatja, hogy nem szereti, és nem örül annak, hogy ő lesz délelőtt... Próbáltuk átkérni másik csoportba, nem engedélyezték (állítólag "nincs hely, örüljünk, hogy egyáltalán óvodába járhat"). Próbáltuk átvinni másik óvodába, de év közben mindenhol telt ház van, így nem tudtuk áthelyeztetni. Most ott tartunk, hogy maradnia kell abban a csoportban, ahol "kiabálós néni" már nagyon nem szeret minket szülőket, és ezt érezteti is a gyerekkel. (Olyanokkal jön haza a fiam, hogy "anya, mikor beszélgetünk?")
Mit javasol, hogyan tudnék a fiamnak segíteni? Milyen eszközhöz folyamodhatnék még, hogy segítsek a gyereknek?
Várom válaszát.
Ági
Mindenkit nem szerethetünk az életben, és mindenki nem szerethet minket! Sajnos előbb-utóbb ezzel a ténnyel a gyerekeknek is szembesülniük kell, bár jobb lenne utóbb...! A leírtak alapján ön már mindent megtett a kisfia érdekében, és semmi garancia nincs arra, hogy ha átmennek egy másik oviba, ott is nem lesz egy "kiabálós néni"! Tehát, azt javasolnám, inkább azt a vonalat erősítsék a gyerekben, hogy nem kell mindenkit szeretnünk, csupán átmenetileg elfogadnunk és minden nap beszéljék ezt át a gyerekkel a napi történésekkel együtt!
Ha nem javul a helyzet, akkor kérem, írjon még és megbeszélünk egy személyes találkozót, ahol remélhetőleg elérjük azt a kisfiával, hogy hogyan kezelje ezt a szituációt!
Üdvözlettel: