|
Kérdezz-felelek
Fiúunokám 8 éves, második osztályos. Sokszor előfordul, tanulásnál, tőlünk való hazamenetelnél, valami kis sebszerű valami van a kezén stb., hogy sírva őrjöng, és csapkod. Nehezen lehet megnyugtatni. Ő 144 cm, 53 kg, 37-s lábon. Kicsit lassú, mozgásban és gondolkodásban, de érdeklődő, jó tanuló gyerek. Unszolásunkra a szülők, (nekünk nem engedték meg, még óvoda alatt) elvitték fejlesztő tornára, de otthon nem gyakorolják.
Ő egy nagyon jószívű, szeretettel teli gyerek.
Mivel lehetne segíteni rajta?
köszönettel
Szné
Ebben a korban, az e fajta viselkedés mögött a legtöbb esetben érzelmi elfojtások sorozata áll. Érdemes lenne a szülőkkel beszélni arról, hogy megkeressenek egy gyermekpszichológust, aki segíthet átlendülni ezen az állapoton. Ha gondolja én is szívesen segítek, elérhetőségem: 30-3550177.
Üdv.:
Két kisfiam van 7, 9 évesek.A férjemtől jelenleg külön élünk-akinek sosem volt jó kapcsolata a gyerekekkel. (nem igazán érdeklik-nem kötik le-ezért is költöztünk el-sok volt a veszekedés,és én nyugalomban szeretnék élni)
A problémám, hogy nagyobbik fiam (amúgy talán a kicsi születése óta) ha valami nem sikerül minimum káromkodik,de a rosszabb a dühkitörés.ilyenkor próbálom kirántani a helyzetből- lekapcsolom a játékot (xbox, stb) ilyenkor viszont engem "gyűlöl".nagyon csúnya szavakat vág a fejemhez(utállak-dögölj meg, bazdmeg....) és felborít mindent a szobában.a férjem ilyenkor míg együtt voltunk jól odacsapott-de én nem így szeretném nevelni-viszont nem tudom mit tehetnék ez ellen,mert nagyon bánt a dolog, és hogy ilyen stresszel teliek a hétvégék.néha én is mondok ilyenkor olyan dolgokat amiket megbánok. Aztán ha lecsillapodik magától, rettentően sajnálja-jön hogy öleljem meg- de addigra már úgy kikészülök néha, hogy szívem szerint én is lecsapnám a fejét-de nem teszem-mert tudom hogy nem szándékosan bánt-de mégis fáj!ilyenkor jön, hogy az öcsit jobban szeretjük- mert ő a kis aranyos- vele valóban nincs probléma,mert más természetű. Marcinak óriási az elvárása magával szemben-nem tévedhet,iskolában is csak 5-öst fogad el,de jó eszű okos,és amúgy nagyon kedves,segítőkész, amolyan osztálytársak,főleg lányok kedvence,szeretettel teli kisgyerek. de félek hogy a kiborulási megbetegítik,és nekem is éveket vesz el az életemből az állandó harc vele.(velük-mert folyton nyírják egymást-amellett hogy nagyon szeretik is egymást) mert belül nagyon fáj hogy így viselkedik velem már most. mi lesz később...! sokat beszélgetek vele hogy így nem lehet, próbálom büntetni, hogy nem nézhet Tv-t ,elveszem a tabletet, vagy nem x boxozhat. de nincs sok hatása...! hogy kezeljem az ilyen helyzeteket? köszönöm a segítségét! üdv: egy tanácstalan anyuka...
A kisfia dühkitörései mögött elfojtott érzések, önértékelési probléma áll, amellyel láthatóan nem bír megkűzdeni, így mindenképp érdemes lenne felkeresniük egy jó gyermekpszichológust. Ha gondolja, én is szívesen segítek, elérhetőségem : 303550177.
Üdv. :
segítséget szeretnék kéri 7 éves unokahúgon aki koraszülött és volt agyvérzése mikor megszületett és sokáig inkubátorba volt. most kezdte el az első osztályt. mikor megkezdte szeptemberben szeretett járni idő elteltével reggelente ordibálva és anyukáját cibálva nem akar ott maradni az iskolában. most ott tartunk hogy már nem marad napköziben. és volt olyanra példa hogy hazaszökött az iskolából. a tanulmányaival semmi baj nincs az iskolában szót fogad megcsinálja a feladatokat amit a tanárnéni felad de viszont itthon már nem tanul. lehetséges e hogy az agyvérzés nem múlt el nála vagy esetleg valami visszamaradt? a viselkedése inkább visszahúzódás ,szótlan , társaságban nem oldódik föl, zárkózott. és mikor durcás akkor olyan mintha nem lenne minden rendben mert ordít és csak egy szót hajt mint pl. : nem én voltam , hagyatok. ebben szeretném kérni a segítségét hogy mit is lehet ezzel a problémával kezdeni. várom válaszát előre is köszönöm üdv : Ildikó
Véleményem szerint nem az agyvérzés hozadéka ez a viselkedés, mert akkor annak korábban is lettek volna előjelei. Azt viszont, h konkrétan mi áll ennek a viselkedésnek a hátterében, személyes konzultáció keretén belül tudjuk kideríteni, és akkor a probléma hátterének megfelelően kezelni ezt a viselkedést. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Kedves Andrea!
Itthon vagyok 2 gyermekemmel. A kicsi lányom 8 hónapos, a fiam 3,5 éves. A fiam nagyon kötődik hozzám, 3 éves és 1 hós koráig szoptattam is. A kicsi most is szopik, még nem is eszik. Ez gyakorlatilag állandó babázást jelent nekem 3,5 éve. A problémám az, hogy nincs egyáltalán segítségem se fizikailag, se lelkileg. A férjem állandóan dolgozik. A fiam mostanában fegyelmezhetetlen. Eddig hallgatott rám, most semmi sem használ. A fenékrecsapásra immunis, a "menj a szobádba és ne gyere ki" csak egyszer próbáltam ki, verte a fejét az ajtóba önkívületben, dudor is lett rajt meg véraláfutás, és amikor kijöhetett, átöleltem, próbált megnyugodni, akkor mindent kihányt, ami benne volt. Én mégegyszer ilyet nem teszek. (Kb. 10 percig volt benn, de kb 20-szor kijött, mindig visszaküldtem, gondolkodni.)
Nagyon eleven, de minden pillanatban nem lehetek mellette. Mit csinál? Elviszi az üdítőt, foldre dobja, a viráglocsolóval a falat locsolja, a konnektort próbálja (dugó van benn) ,fejszét szerez és a slagba vágja, kiszökik és a betonkeverőt locsolja vízzel áram alatt, kiveszi a joghurtot a hűtőből és magáraönti, a macskát a kádba dobja, a védőnő kabátját a szekrény mögé gyűri, a függönyön lóg, a vendég táskáját, cipőjét a kádba dobja (vízzel telibe), padláslétrára megy egyedül, apja szerszámait kilopja és a szomszéd szántóföldjén elszórja (meg sem találjuk), autója kerekét leengedi, kilóméter őrát eltekeri, kipufogőba szerszámot dug, vízzel locsol, homokkal dobál stb..
Mindezt egy pillanat alatt. Pedig kb 1 órát csak vele játszom, utána megyek a kicsit pelenkázni, és addig meglép pl. Ha jön valaki, az katasztrófa. Pedig rendkívül okos gyerek. számol, összead, a nevét leírja, olyanokat épít, mesél, mindig csodálkozok rajt. (diplomás vagyok) És még nem teljesen szobatiszta. Sokszor kicsit be is pisil. Kortársaival szívesen játszik. Van kb. 10-15 barátja (korabeli szomszédok), szívesen is ismerkedik, de óvodába nem akar maradni. Azért lejárunk az oviba délutánonként játszani.
Mit tehetek, hogy ne szakadjon el a cérna?
Kedves anyuka!!!
Először is a leírtak alapján nagyon eleven gyereke van!!!:))...sok türelem kell ahhoz, h mindezt higgadtan tudja ön kezelni.
Az lenne a kérésem, h mivel még nem szobatiszta és láthatóan azért csinálja ezeket a dolgokat mert több figyelmet szeretne, ill. van benne valami elfojtás amiből gyökerezik az adott probléma, keressen meg és szívesen segítek. Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Először is annak h ez a viselkedésforma csak az óvodában van jelen, oka van...h ez konkrétan mi is lehet, ahhoz több információra és legfőképpen személyes találkozóra lenne szükségem a kisfiával ill. önnel. Fontos lenne azt is tudnom, h a pszichológus mivel kezeli a kisfiát és milyen eredményeket ért el nála. Ha teheti hívjon fel valamikor a délutáni órákban és akkor megbeszélhetjük a részleteket. Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Szeretném megtudni hogy mit kell tenni olyankor mikor a 2 éves lányom mindig rosszalkodik.Olyan dolgokat csinál amit tudja hogy nem szabad,feszegeti a határokat és ha nem engedem meg neki akkor leveri magát meg rugdos,visszabeszél és ha nem foglalkozok a hisztijével akkor addig közelit amig valaki oda nem figyel.Egyszerüen nem képes elfogadni hogy nem mindig körülötte forog a világ.
Bármennyire is furán hangzik, az ön kislányának a viselkedése teljesen a korának megfelelő. Ebben a korban történik meg az első leválás az anyától, ilyenkor próbálgatják a gyerekek a határokat, és addig szélesítik, ameddig a szülők engedik!
Tehát a legjobb recept ezen viselkedés kiküszöbölésére ha a szülő következetes a gyerekkel,és a hisztire nem reagál, mert különben mindig addig fog hisztizni, ameddig valaki meg nem vigasztalja.
Üdv.:
Kedves Andrea,
Kisfiam 2 éves bölcsödés,nagyon jokedvü,kiegyensulyozott kisfiu.ebben a honapban sokat betegeskedett és 2x korházban is voltunk kiszáradás veszélye miatt.a második korházban töltött napok után ugy megváltozott hogy alig ismerünk rá,sikit,kiabál ha valami nem tetszik neki,söt verekedik is.ennyire megviselhette volna a korházi tartozkodás?a másik kérdésem meg hogy az apukája sokat dolgozik sajnos keveset látja.egésznap emlegeti de mikor hazajön akkor meg elutasitóan viselkedik vele.erre a problémára milyen megoldást tudna ajánlani?és ezt a verekedést sem igzán tudom hogy hogy kezeljem,ja és mindenre az a válasz hogy:nem.ez már dackorszak?
válaszát köszönöm,Ancsa
Kedves Anyuka!
Nagyon jól látja a helyzetet, a kórházi tartózkodás, a megszokottól való elszakadás válthatja ki most a kisfiánál a fentebb említett viselkedésváltozásokat, de ez egy kis türelemmel meg sok beszélgetéssel, játékkal oldható.
Az elutasító viselkedés az apukával szemben meg teljesen érthető, mert ő így tudja kifejezni a dühét az miatt, hogy apa keveset van vele. Amennyiben lehet, próbáljanak ezen kicsit változtatni, legyenek az apával is közös programok!
Üdv:
10 éves lesz a fiam,jól tanul,félévi eredménye:jól teljesitett.szakértői vélemény szerint heti 2 óra dyslexia-dysgraphia reedukáció,heti 1 óra dyscalculia reedukáció,heti 2 óra logopédia kellene a kisfiúnak.sajnos ere nincs lehetőség,fejlesztésre jár heti 3*1 óra.a baj csak az igazán,hogy a tanárok is megkülömböztetik,a gyerekek csufolják bántják,ö meg mostmár egyre agreszivabb.Probálom,ugy kezelni mindha nem volna semi baj,lasan tanulunk de sokat fejlödöt.sin számitás alapján osztályozák.Kérdésem,a kitöréseit hogy tudnám csilapitani?Dühöng,verekszik,de még kezelhetö,de félek,hogy ez ahogynő problémát fog okozni.Van egy farkastorku fiam akit muteni fognak nem soká sajnos egyedül vagyokapjuk nincs.kérem segitsen a tanácsával
Kedves Anyuka!
A heti 3 fejlesztés ebben az esetben véleményem szerint nem elégséges, főleg ha nem logopédiai jellegű. Sajnos, amíg ezt a problémát nem tudják valahogyan orvosolni, addig a gyerekben a szorongások csak egyre nőni fognak, mert a kis mikrokörnyezete így válaszol az ő problémájára. Ha megteheti, én mindenképpen javasolnék egy személyes találkozót, ahol a gyereknek a problémához való hozzáállásán változtatva sikeres eredményt tudnánk elérni.
Elérhetőségem: 06/30-355-01-77
Üdvözlettel:
A kistestvér születése általában igen csak megviseli az elsőszülött gyereket, és ezt a családrajzon ő ki is fejezte! Dühös, hogy háttérbe szorul, és már nem csak rá fordítanak nagy figyelmet, hanem osztozni kell a kistestvérrel! Ahhoz viszont, hogy konkrétumokat tudjak írni önnek a gyerek viselkedésének drasztikus változását illetően, több információra lenne szükségem a segítségnyújtáshoz!
Kérem, írjon le olyan konkrét szituációkat, amelyek kiváltják a gyerekből az agresszivitást!
Üdvözlettel: