gyereknevelés

Tisztelt Doktornő,kisfiam 2.5 évesés két komoly (számomra)probléma van vele amit már egyedül nemtudok megoldani.
Lágyszájpadhasadékkal született de 9 honapos korában zárták és azota semmilyen problémánk ez miatt nincs,műtét után szilikon csőrös pohárbol kezdett inni nagyon ügyesen bár nem volt egyszerű erre sem megtanitani de tavaly oktoberben egyik pillanatrol a másikra eldobta az üvegét és azota is csak kanálal hajlando elfogadni folyadékot minden féle csőrös és sima poharat probáltunk neki de csak üvölt és nem hajlando egyedül inni nemtudom hogy szoktassam rá az önállo ivásra.
Márciusban megszületett a kis öccse és bár nagyon szereti látom rajta néha a féltékenységet de ezt lehet kezelni csak többet kell vele foglalkoznom.
A másik probléma a szobatisztaság kérdése mivel olyan szinten utasitja el a bilit,wc-t,bugyit mint a poharat és kezdek kétségbe esni mehetne szeptembertől ovibade így nem engedhetem és nemtudom mit tegyek:-(
Válaszát előre is köszönöm

Kedves Doktornő!!Kérem segítsen,a kisfiam 14 éves, nehezen boldogulok vele az édesapja elhagyott benünnket három hónapja.Az előtt is voltak vele problémák de most ez már sok az iskolába verekszik ,sőt csúnyán viselkedik hamísit aláír helyettem kitépi az ellenörzőböl a lapokat. Nekem jön, vissza szól nem tudom mit csináljak!!! Hárman vannak testvérek a lányok is nehezen viselik de ő a legjobban hamis képeket fess az apjáról várja mikor jön sajnos be is csapja megígéri hogy jön még sem jön.. Mit csináljak vele?? középískólába készül!!!

Kedves Andrea!
Itthon vagyok 2 gyermekemmel. A kicsi lányom 8 hónapos, a fiam 3,5 éves. A fiam nagyon kötődik hozzám, 3 éves és 1 hós koráig szoptattam is. A kicsi most is szopik, még nem is eszik. Ez gyakorlatilag állandó babázást jelent nekem 3,5 éve. A problémám az, hogy nincs egyáltalán segítségem se fizikailag, se lelkileg. A férjem állandóan dolgozik. A fiam mostanában fegyelmezhetetlen. Eddig hallgatott rám, most semmi sem használ. A fenékrecsapásra immunis, a "menj a szobádba és ne gyere ki" csak egyszer próbáltam ki, verte a fejét az ajtóba önkívületben, dudor is lett rajt meg véraláfutás, és amikor kijöhetett, átöleltem, próbált megnyugodni, akkor mindent kihányt, ami benne volt. Én mégegyszer ilyet nem teszek. (Kb. 10 percig volt benn, de kb 20-szor kijött, mindig visszaküldtem, gondolkodni.)
Nagyon eleven, de minden pillanatban nem lehetek mellette. Mit csinál? Elviszi az üdítőt, foldre dobja, a viráglocsolóval a falat locsolja, a konnektort próbálja (dugó van benn) ,fejszét szerez és a slagba vágja, kiszökik és a betonkeverőt locsolja vízzel áram alatt, kiveszi a joghurtot a hűtőből és magáraönti, a macskát a kádba dobja, a védőnő kabátját a szekrény mögé gyűri, a függönyön lóg, a vendég táskáját, cipőjét a kádba dobja (vízzel telibe), padláslétrára megy egyedül, apja szerszámait kilopja és a szomszéd szántóföldjén elszórja (meg sem találjuk), autója kerekét leengedi, kilóméter őrát eltekeri, kipufogőba szerszámot dug, vízzel locsol, homokkal dobál stb..
Mindezt egy pillanat alatt. Pedig kb 1 órát csak vele játszom, utána megyek a kicsit pelenkázni, és addig meglép pl. Ha jön valaki, az katasztrófa. Pedig rendkívül okos gyerek. számol, összead, a nevét leírja, olyanokat épít, mesél, mindig csodálkozok rajt. (diplomás vagyok) És még nem teljesen szobatiszta. Sokszor kicsit be is pisil. Kortársaival szívesen játszik. Van kb. 10-15 barátja (korabeli szomszédok), szívesen is ismerkedik, de óvodába nem akar maradni. Azért lejárunk az oviba délutánonként játszani.
Mit tehetek, hogy ne szakadjon el a cérna?

Kedves Andrea!
Kisfiam 7 éves első osztályos. A problémám az , hogy egy ideje olyan dolgokat "mesél", amik meg sem történnek.
Ezek nem rosszindulatú dolgok, csak kicsit megkavarják az életünket, mert az apjától már 2 éve elváltam, jó a kapcsolatunk, mindkettőnknek van új családja, de természetesen ezek a dolgok mindig beszédtémák közöttünk. Pl. elmesél olyan dolgokat , hogy mik történnek az apjáéknál, pedig az nem is történik meg. Egy példa: azt mondja, nem tud aludni az apjáéknál, mert nézik ott a tévét ahol ő alszik. Ez nem igaz, mert külön szobába alszik.
Vagy: az mondja a tata elment elé az uszodába, hogy megszárítsa a haját meg összepakolja a cuccait, de ez sem történt meg.
Nem tudom mennyire kellene foglalkozni ezzel a dologgal (a tanító szerint nem) vagy mennyire szükséges az hogy szembesítsük a "hazugságaival".
Mindig is nagy volt a képzelőereje, mai napig foglalkoztatják a varáázslatok, a kísérletek, a mesék..... a családban már nagyon régóta "szórakozott professzornak" becézzük....
Ön mit javasol?
Üdvözlettel:
Terka

Kedves Balogh Andrea!
Az alábbi kérdésem lenne: kislányom nemrég volt két éves. Az utóbbi pár hónapban drasztikusan kiéleződött nála az irigység. Pl más gyerek nem ehet az ő kölesgolyójából, ha mégis akkor kivenné a szájából és sír. Vagy más ne vegye el a játékát mert az az ÖVÉ!!! Hiába mondjuk neki, hogy csak játszik vele nem fogja elvinni és neki ott van sok más játéka neki pont az kell. Mivel tudom, hogy ez kortünet, próbáltam utánanézni a neten körülbelül meddig számíthatok erre a viselkedésre de semmit nem találtam a neten. Illetve hogy lehetne segíteni hogy hamarabb kinőjjön belőle?
Előre is köszönöm a válaszát:
Andi

Tisztelt Andrea!én már végső elkeseredésemben írok Önnek!A z én "kisfiam"6 éves.3 éves korában költöztünk a jelenlegi lakhelyünkre.mindaddig egy áldott jó gyerek volt,de attól a naptól fogva minden megváltozott.mostanáig már oda jutottunk hogy az óvódába behívtak hogy nem szeretnék hogy a fiam túl sok időt legyen a közösségbe mert szerintük "Ön és közveszélyes"!azt tudnia kell hogy 2 éve járunk folyamatosan pszihologushoz a viselkedése miatt.eleinte dühkitörései voltak,ütötte,verte magát,fejelt mindent ami az útjába akadt.ezt szerencsére abbahagyta.jelenleg a legnagyobb problémát az jelenti,hogy nem fogad szót az óvónéniknek,nem teljesíti a rábízott feladatokat,ellenkezik,és ellenszegül a nevelőknek.van mikor tetlegeségig fajúl a dolog (az óvónéni elmondása szerint)káromkodik és "tomból"!ezeket a dolgokat azért írom így ahogy mert ezek a jelenségek csak az óvódában vannak és történek meg!tudom hihetetlen (az oviban sem hiszik el)de otthon semmi ilyesmi nincsen!itthon is szoktunk vitatkozni vele,de nem káromkodik és nem áll le verekedni velünk nem emel kezet ránk.mindazok a dolgok amiket nekem az óvódában elmondanak..hát elszörnyülködtet,de egyben elgondolkodtat is.a vezető óvónéni azt javasolta hogy forduljak ideggyógyászatra a gyerekkel mert a pszihologus már kevés,és hogy nem való az óvódai közösségbe mert veszélyt jelent másokra a magára.ez elképesztő mert szinte ÖRÜLTNEK tartják a fiamat.akit nem tudnak irányítani.mindezeken túl pedig egy rettentő okos és értelmes gyerekről beszélünk aki a 6-os számrendszerben is eligazodik!!a pszihologusom azt mondta hogy szerinte felesleges lenne ideggyógyászatra vinnem a Danikát mert nem idegrendszeri problémája van.Ön a leírtak alapján mit gondol???tudna nekem valami tippet adni,hogy mit tegyünk!!??elöre is köszönöm válaszát!Tisztelettel:Turi Éva

Üdvözlöm! Az a problémám, hogy amióta a második gyerekőcöm is kinőtt a kisbaba korból (13 hónapos, a nagyobb lassan 3 éves, ősztől remélhetőleg ovis lesz) sokszor azt érzem, hogy alig tudom kézben tartani őket és a háztartást - emiatt sokszor előfordul, szinte minden nap, hogy magamból kikelve kiabálok velük, amikor "rosszalkodnak" - főleg, ha balesetveszélyes dolgot csinálnak, vagy olyat tesznek, amiről eleve tudják, hogy nem szabad vagy bosszant engem. Az, hogy ez csinálják, az alapvetően nem baj, ettől gyerekek :-) - a baj az, hogy néha már torkom szakadtából üvöltök, ha úgy érzem, nem tudok hatni rájuk. Édesanyám ugyanezt tette és tudom tapasztalatból, hogy a gyerekek előbb utóbb immunisak lesznek rá, meg amúgy sem túl hatékony módszer és nem is vagyok emiatt büszke magamra... (Viszont egy-két kivételtől eltekintve nem alkalmazok még csak fenékre vagy kézre csapást sem, - ezt is édesanyám nyomán, neki is sikerült az elpáholásom nélkül felnevelnie engem.) Van esetleg valami jó ötlete vagy módszere, hogy kiabálás nélkül is elérjem a kívánt hatást és tekintélyt szerezzek? Hogyan tartsam kordában a türelmetlenségemet és a gyerekek (főleg a nagyobbik) szófogadatlanságából fakadó frusztrációmat? Le lehet szokni a kiabálásról (mert anyukámnak nem sikerült :-( )? Információnak még annyit, hogy a nagyobbik születése óta itthon vagyok, a férjem dolgozik - és az összes többi családtag is - így segítséget nem kapok, sem a gyerekfelügyelet sem a háztartás terén, nem nagyon tudok kikapcsolódni. A gyerekekkel nagyon jó a kapcsolatom és mind a ketten kiegyensúlyozottak és vidámak (persze a 3 éves azért alaphangon hajlamos mostanában a dacolásra). Előre is köszönöm válaszát: R

Tisztelt Andrea!

Kisfiam 8 éves 1. osztályos. Jó tanuló, a nevelési tanácsadó tanácsára 2-szer járta a nagycsoportot. Elvált szülő vagyok egy második házasságban. 1 éves volt a gyermek mikor elváltunk! A kapcsolat az édesapával rendszeres! Eleinte semmi gond nem volt az iskolában egy két fekete pont konfliktusért fiú társaival, elenyésző!!! Értékelések rendben! Karácsony előtt történt némi affér az édesapával, nem mehetett a hétvégére! Azóta nagyobb agresszivitás a tanár felé! Kevesebb munka az órákon, figyelmetlenség, csúnya beszéd! Ezzel szemben itthon semmi gond! Apánál sem! A láthatás ugyanaz ott alvás nem engedélyezve! Egy két renitens tanuló felé húzás, balhék! Nem beszél róla! Tanárnéni felvilágosított, hogy még Őt is elküldi a "kurva anyjába"! Elnézést a kifejezésért, de szó szerint, és szeretné visszakapni azt a kisgyereket, akit szeptemberben megismert! Nem tudom mit tegyek! Szégyellem magam és úgy érzem kudarcot vallottam! Mindent megkap! Nevelőapa hordja iskolába, edzésre! Rendezi. Vannak elvárások, de fizikai agresszió nincs! Kapcslatunk harmonikus, nincs veszekedés! Szeretném a tanácsát kérni! Köszönettel: Kis Henrietta Dunaújváros

Kedves Andrea!
Válogatással kapcsolatos problémával szeretném a segítségét kérni. 22 hónapos iker fiaim vannak, akikre nem sok panaszom lehet, de az elmúlt időben a kisebbik úgy kezdett el válogatni, hogy meg se kóstolja az ételt. eleinte bevált, hogy "nézd, a tesó is eszi, finom", de ma már ez sem hatja meg. Amúgy is elég makacs természete van. Eddig semmit se erőltettem belé ne is akarom, de nem tudok ezzel a szintű válogatással mit kezdeni...
Eddig is, ha valami újat kínáltam, amit sejtettem, hogy esetleg nem fog ízleni, készültem mással is, de most már olyan dolgokat is elutasít, amit eddig szívesen evett. Hiába kérem, hogy kóstolja meg, hajthatatlan és inkább megy "éhesen aludni", de nem is kóstol bele.
Mit javasol ebben a helyzetben? Legyek kemény, és addig ne kapjon mást, amíg meg nem kóstolja, vagy mindig én engedjek? Nem akarom, hogy ez trend legyen. Nem is engedhetjük meg magunknak, hogy 2-3 féle ételt készítsek, és időm se energiám rá, de a "harc" is sokat kivesz belőlem.

Segítő válaszát előre is köszönöm,
üdvözlettel, Gyöngyi

Kedves Andrea!
Kislányom 3 éves elmúlt, most kezdte el az ovit. Szépen beilleszkedett, azonban amióta az oviban du. alszik, itthon este fél 11-nél előbb nem tud elaludni. Hétvégén ha itthon van nem alszik du. és akkor fél 9-kor már alszik. Mit tegyek? A másik kérdésem az lenne, hogy nem játszik a gyerekekkel, azonban minden közös foglalkozásban aktív, rengeteg verset tud, de az ovó néni jelezte, hogy teljesen önállóan játszik, és amikor nála kezdeményeznek a gyerekek, akkor elutasító? Kérem segítsen, foglalkozni kell ezzel a problémával? Segítségét és tanácsát köszönöm! Krisztina

Tisztelt Doktornő!

Van egy öt éves kisfiam, aki nagyon szereti a Kisvakond rajzfilmeket. Nemrég kapott egy új dvd-t, amiben a cápa megeszi a nyuszit a tengerben (persze a végén megmenekült a nyuszi, de hiába). Azóta a kisfiam fél minden olyan rajzfilmtől, filmtől, mesétől, amiben hal, víz szerepel, kiszalad a szobából. Már olyat sem néz, amit eddig megnézett. Kijelentette, hogy nem mehetünk vízpartra sem nyaralni. Próbáltuk neki megmagyarázni, hogy ez csak mese, és hogy ilyen nagy hal csak a tengerekben van, ami nálunk nincs, de hiába. Meddig tarthat ez az állapot? Nyáron tényleg szeretnénk elmenni a Balatonra, de nem akarom őt sem kényszeríteni semmire.

Köszönettel: egy aggódó anyuka
 

Kedves Andrea!

Azzal a kéréssel fordulok önhöz,hogy a kislányom 4 és fél éves és minden éjszaka bepisil.2 éves volt amikor szobatiszta lett nappalra.3 éves volt amior levettem róla az éjszakai pelust ,mondván próbáljuk meg.Tavaly nyáron voltam vele Nephrológusnál,mert volt ,hogy becsurgott nappal is és egy kis kaki is bement.Ezt az oviba is csinálta.Az ovónénik azt mondták,hogy ne foglalkozzak vele,de ez képtelenség.Én a kakit és a nappali pisit a szomszéd kislánnyal hoztam összefüggésbe aki 7 éves és próbálta zsarolni.Amióta nem találkoznak ez abba is maradt,de az éjszakai nem.Minden éjjel 3 szor visszük ki wc-re,de ő szinte észre sem veszi.Ez sem jó megoldás hiszen neki kellene szólni,de nagyon mélyen alszik.
Esetleg még arra tudok gondolni,hogy 3 évesen költözünk,oviba ment,és tesó született.Talán ez sok volt neki?
Mit lehet ilyenkor tenni?
Kérem segítsen!
Egy kétségbeesett anyuka!

Köszönöm

Kedves Andrea!

Anyósom szellemi fogyatékos. Az elmúlt fél évben - előtte soha nem tapasztalt mértékben - romlott az állapota. Sajnos, lehetetlen vele napi szinten konfliktus nélkül "kijönni", ami a semmit meg nem értés szintjén még nem lenne baj, de borzasztóan rosszindulatúvá vált. Tudjuk, ez is betegségének következménye, de sajnos ő már ezt sem érti meg...
Jelenleg gondokság alá helyezése folyamatban van. A Bíróság által kijelölt elmeorvos szakértő szerint "közepes fokú gyengeelméjűségben és enyhe fokú szellemi leépülésben szenved". Ezen kívül vizelet inkontinenciája van, de a székletét is maga alá engedi már.
Viszont van egy két éves kislányunk, akit bármennyire ki szeretnénk hagyni a fenti problémával kapcsolatos dolgokból, sajnos mégis érintett a dologban. Az Önkormányzat a családsegítőkhöz irányított bennünket, ők azonban nem tudnak segíteni. Azt mondták, amíg nincs gondnokság alatt az anyós, s a kislány el van látva, tisztán van tartva és nem bántalmazzák, vele kapcsolatban sem lehet mit tenni. Mivel a párom van kinevezve gondnoknak, így tényleg nem tudjuk itt hagyni az édesanyját.
Tényleg végig kell néznünk, amíg - bocsánat a kifejezésért - egy elmebeteg miatt a kislányunk (a helyi gyerekorvos által már megjósolt) később (ki tudja mikor és milyen mértékben?) lehet, hogy lelkileg sérülhet? Egyáltalán ha nincs addig kiút, mégis, hogyan védjük meg őt és magunkat?
Köszönettel: Mariann

Kedves Andrea!
Kislányom januárban lesz 3 éves, jelenleg bölcsibe jár. Elég kiegyensúlyozott volt, viszont mostanában a csoporttársait karmolja, harapja. Azt vettük észre, ha mindig esténként a lelkére beszéltünk, másnap annál jobban csinálta. Mi viszonylag keményen fogjuk, de nem a bölcsiben kéne megbüntetni, amikor megtörténik a baj?
Még arra is gondolok, hogy amiatt csinálja ezt mert, túl erélyesen mérgesen beszélünk vele. Ha csak simán elmondom ilyet nem szabad csinálni, neked hogy esne? Nem figyel úgy ránk.
Tisztelettel: A

Tisztelt Andrea!
Olvasván a már előzőleg feltett kérdésekre a válaszait sok minden hasonlóság van az én problémám és mások gondjai között. Szembesülök vele hogy nem csak én nem tudom kezelni, megoldani az aprónép által a szülők életét bosszúsabbá tevő mindannapi gondokat. Az én fiam 4 éves, középső gyerek. Rengeteg türelem kellett hozzá amikor megszületett a huga, nem szerette, amit megérttettünk hiszen "kiesett a kosárból". MIndig olyan volt hogy a figyelme elkalandozott, nem válaszolt, ha kérdeztük, nem ült velünk egy asztalhoz,és ezek mellett még nem fogja a kezünket ha sétálunk, nem játszik közös játékokat. Szándékosságot vélek felfedeni a viselkedésében amikor kiszalad az autók ellé, annak ellenére hogy tudja, nem szabad, amikor megveri a nagymamát, engem, amikor az apukájának csak azt mondja hogy nem szereti. Sokszor hisztizik, ilyenkor üt, rúg, és amikor megnyugszik önmagának mondja el hogy most ő nagyon rossz volt. Gondolom ilyenkor velem közölné de nekem nem mond semmit, kontakust kialakítani is vele egyre nehezebb, minden nap van valamilyen összeütközésünk. Félek hogy ez igy marad, tanácstalan vagyok kihez merre induljak vele és sajnos lehet hogy nekem sem ártana egy kis segítség túlélni ezt az időszakot. Mit tudna tanácsolni? Köszönettel: Labátné Melinda

KEDVES ANDREA!

SEGITSÉGÉT SZERETNÉM KÉRNI ALVÁSI GONDDAL KAPCSOLATBAN.
KISLÁNYOM 15 HÓNAPOS.DÉLBEN NAPONTA ALSZIK KÉT ÓRÁT.MINDEN GOND NÉLKÜL.LEFEKTETEM ÉS RÖVID IDŐ ALATT ALSZIK IS.
ESTE VISZONT NAGYON SOKÁIG FENT VAN.9-10 ÓRA FELÉ LASZIK EL.
TÖBB DOLGOT IS KIPROBÁLTAM.BENTMARADTAM,KIJÖTTEM,ÁGYA MELLÉ ÜLTEM,KEZEMBE RINGATTAM...AMIT TEGNAP KIPRÓBÁLTAM VALÓSZINŰ NEM A LEGJOBB MEGOLDÁS.ELEGEM LETT AZ ÁGYRUGDOSÁSBÓL,A SIRÁS-NYAFOGÁSBÓL.FELKAPCSOLTAM A LÁMPÁT ,MESÉSKÖNYVET ADTAM NEKI.20 PERC CSENDES LAPOZGATÁS UTÁN MAGÁTÓL ELALUDT.
SZERETNÉM TUDNI MENNYIRE ÁRTOK EZZEL.IGY LEGALÁBB NYUGODTAN ALUDT EL...
AMI A LEGNAGYOBB BAJ,HOGY MEGUNJA AZ ÁGYAT EDDIG NYULKÁL A TORÁRA MIG KI NEM VESZEM.SAJNOS TÖBBSZÖR VOLT HOGY ADDIG ADDIG NYULKÁLT MIG NEM HÁNYT.ÉS AKKOR JÖN A KISÁGYBÓL KIVÉTEL,ÁGYHUZÁS.AZT HISZEM MEG VAGYOK ZSAROLVA !

KÉREM IRJ MEG MI A HELYES MEGOLDÁS,AMIVEL A LEGKEVÉSBÉ ÁRTOK.

KÖSZÖNETTEL:

SIPOS NOÉMI

Kedves Andrea!Szeretném tudni hogy gyerekem január 01.betölti a 3-k életévét,nem vesz el semmi főtt ételt,csak ropim,kekszen és tejen él,a másik vele kapcsolatos problémám hogy nem igazán akar beszélni,csak szavakat mond és csak akkor ha ő akarja,de okos mert mindent megért.Szeretnék tanácsot kérni hogy ilyen esetben mi a teendő?ui:Azt még hozzá tenném hogy ő az ötödik gyerek a szülésnél is voltak problémák,életkorom 36 év.Válaszodat előre is köszönöm!Tisztelettel:krisztina

Kedves Andrea!
2 éves Kisfiammal kapcsolatban kérném tanácsát.
Korábban (kb. 1,5 éves koráig) nagyon érzékeny, olyan kis "anyámasszonykatonája" volt, elsírta magát, ha elvették a játékát..stb.
Most pedig elég agresszív, ellenséges bizonyos helyzetekben. Főleg korabeli gyerekekkel, akik "zavarják a köreit". Játékáért nyúlnak, de elég ha csak közelednek, sőt akár boltban is meglök 1-1 "gyanús" gyereket. Nagyobb (kb. 4 év fölötti) gyerekekkel jól eljátszik, de a kicsik látszólag csak idegesítik.
A másik "célcsoport" felnőttek. Ha valaki nem szimpatikus neki (vagy nem tudom, miért), elkezd mondogatni pl. boltban, hogy "nem néni", "nem jön ide a néni", akár lökdösődni is, ha eléri, és hasonlók.
ÉS végül minket, szülőket is szokott bántani, ha nem tetszik valami, vagy csak több figyelmet akar (pl. reggel még félálomban az ágyban köztünk): hajhúzás, kisebb arconcsapás.. Mondjuk, hogy fáj, szomorú Apa/Anya, de ezt egy színjátéknak veszi, bocsánatot kéri, "megsimizi", és legközelebb újra megteszi.

Van -e ok aggodalomra, vagy ez normális jelenség és kinövi? Van -e teendő? Elmondjuk mindig, hogy nem szabad (büntetés nem igazán működik még szerintem), ne csinálja, ha társaságba megyünk, próbálom előre felkészíteni, hogy lesznek gyerekek, nem szabad bántani őket. Ez egy darabig esetleg működik is, de egyszer csak "bekattan" neki valami, és kezdi a lökdösődést, ütögetést. Próbálom a jutalmazást is, hogy ha "kibírja", hogy jó lesz, akkor kap valamit, vagy csinálhat valamit, amit szeret. Ennek van értelme?
És tényleg nem szabad negatív jelzőkkel illetni, ha rosszalkodik? Valahol olvastam, hogy ha mondják egy gyereknek, hogy rossz, akkor az is lesz, mert elkönyveli, hogy ő abba a kategóriába tartozik..?
Amúgy nagyon jó képességű gyerkőc a Fiam, mindig "időben" voltak a mozgásfejlődései, folyékonyan beszél, nagy dumás!
Ami még aggaszt, hogy nekem van egy súlyos autista öcsém, elég agresszív vonásokkal. Nagyon félek, hogy nehogy a Kisfiamnál is előjöjjön valami ilyesmi!

Egyébként most szeretnénk majd bölcsibe menni, mert visszamennék dolgozni. Olvastam, hogy nagyon ellene van, miért? Ebben a helyzetben az állandó gyerekközösség segíthet vagy inkább súlyosbodni fog ez a vislekedés?
Gondolkoztam eddig is már, hogy jobb "erőltetni" a gyerektársaságot vagy inkább egy kicsit kellene távoltartani az ilyen helyzetektől, de ez eléggé kivitelezhetetlen, hiszen ahogy írtam, még boltban is előjön ez a dolog. Néha alábbhagy, azt hinném, már kifelé megyünk belőle, aztán újra előjön:( Kicsit olyan, mintha leesett volna neki, hogy nem csak ő van a világon, és ezt nehéz feldolgoznia..?
Az is eszembe jutott, hogy esetlen én vagyok vele türelmetlenebb, feszültebb, mióta rosszalkodósabb kezdett lenni (próbálgatja a határokat)? Okozhat ez ilyesmit?

Előre is köszönöm segítségét és elnézést a hosszú levélért!

üdvözlettel: egy aggódó(s) anyuka

Tisztelt Doktornő!

A következő kérdéssel fordulok Önhöz!
A kislányom 8 éves, most jár 2. osztályba. Kitűnő tanuló.A tavalyi évben nem volt vele semmi probléma, ám most szeptemberben kb a második héttől kezdődően sírva viszem reggelente iskolába. Nem tudja megmondani, hogy mi bántja és nem mondja azt sem, hogy nem akar iskolába járni, egyszerűen csak a reggeli elválás nehéz. Pénteken általában már nincs ilyen problémánk, viszont vasárnap délutántól kezdve látszik rajta hogy szorong, néha már el is kezd sírni a hétfői iskolakezdéstől.
Néha kitalálja, hogy elmaradt valami leckéje, vagy hogy fél , hogy miből írnak esetleg felmérőt.
A tanulmányával azóta sincsenek gondok, de félek, hogy a tanítónő esetleg besokall a minden reggeli sírástól.

Kérem segítsen, hogy hogyan tudnám/tudnánk feloldani a görcsöket a gyermekben.

Segítségét előre is köszönöm!

Egy aggódó anyuka :((

Kedves Andrea!

MOST 3 ÉS 1/2 ÉVES A LÁNYOM,SZEPTEMBERBEN KEZDTE AZ OVIT.AZ ALVÁS EGÉSZ PICI KORA ÓTA PROBLÉMA,LEGTÖBBSZÖR CSAK AKKOR ALUDJA VÉGIG AZ ÉJSZAKÁT HA ÉN IS VELE ALSZOK.RÁADÁSUL MOST 1 1/2 ÉVES A KICSI.AZZAL FEKSZÜNK,HOGY UGYE NEM MENTEK SEHOVA?PEDIG NEM SZOKTUK ŐT,ŐKET ÚGY OTTHAGYNI,HOGY NE BESZÉLNÉNK MEG VELE.OVIBAN IS CSAK KICSIT,SZINTE SEMMIT NEM ALSZIK,DÉLUTÁNRA MEG MÁR ITTHON HISZTIS MERT FÁRADT.HA A KICSI FEKSZIK REGGEL MELLETTEM ÉS Ő EZT LÁTJA MEGINT NAPOKIG NEM AKAR ALUDNI.MIT LEHETNE EZZEL A PROBLÉMÁVAL KEZDENI,HOGY LEHETNE MEGÉRTETNI VELE HOGY NEM MEGYÜNK EL,NYUGODTAN ALUDJON.ELŐRE IS KÖSZÖNÖM:MELINDA.