gyermekkori depresszió

Kedves Andrea!
Megint én vagyok , a 16 éves lány anyukája. Kicsit többet mondanék róla, idén 1 hónapot töltött zártosztályon, majd heteket gyermekpszichiátrián.Május 8-án jött haza legutóbb. Gyógyszert szed, Xanax (reggel is ), Zopigen, Paretin. A színjátszást , mosolygást én néha úgy vettem észre azzal hárít, ha zavarban van, vagy nem akar válaszolni. A tanulást nem értem miért csinálja, félévkor még osztályelső volt, de utána el kezdett füvezni, rossz társaságba keveredett és akkor próbálta meg megölni magát. Előtte vesztette el a nagyapját és mindkét kutyáját. A papája volt a legjobb barátja, ezt tudjuk. Keresztanyukája (nagynénje) is afféle barátnője volt, nagyon jól kijöttek együtt tanultak, vásároltak , kötödtek egymáshoz. De sajnos ő is hirtelen elhunyt. 1 hónap alatt leépült. Idén sokat hízott bánatában eszik, és az IBS-t (irritabilis...)beigazolták nála.Vidékiek vagyunk sajnos, nem tudom meg tudnánk-e oldani a személyes találkozást. Úgy gondoltam ezt a pár információt még érdemes tudnia Róla. Köszönettel és tiszetelettel: Bea

16 éves lányom (ugyan már nem kisgyerek), de tanácstalan vagyok. Problémás korszakon vagyunk túl( vagy még nem is vagyunk túl), volt önismereti terápián már , júniusban is megy, kevert szorongásos depressziós. És fura dolgokat vettem észre, megint bezárkózik a szobájába, alszik vagy csak mereven néz és fekszik. Nem jár iskolába, magántanuló, vizsgái is lesznek 2 hét múlva, de nem vettem észre , hogy tanulna. Aggódom érte, rendkivül jol meg tudja játszani magát amire már rájöttünk. Pl. pszichológusnál még mosolyog is.De nem beszél se velem, senkivel sem, elzavarta a barátait is. Szomorú kimondani de már nincs egy barátja sem. Mit csináljak? Félek megint hülyeséget tesz. Már volt öngyilkos kísérlete. Aggódom érte nagyon. Mellékelem egy rajzát amit "elcsentem" tőle a minap. Láttam mikor rajzolta.Azt is tudom, hogy vannak ilyen gondolatai, mindig kiirja a naplojába amit gondol. És láttam, hogy irta gyüjtött elég gyógyszert megint. Amit kerestem de nem találtam.De kimeritette a lehetőségeket hogy van itt a közelben erdő és sziklás is. Nagyon féltem. Mit csináljak? Bármilyen megoldásra fogékony vagyok. Többen probáltunk vele beszélni, én is, "barátokat" is megkértem, pszichológusunkat is kértem, de senkinek nem válaszol. Ha válaszol hárít. A pszichológus azt mondta, nem akar érte felelősséget vállalni, és nem bánná ha keresnénk másik szakembert. A héten már nem fogadja a lányom.Mit tanácsolna?Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Andrea!
Nekem van egy 5 éves kisfiam és egy 1 éves kislányom. Soha nem hittem, hogy ekkora különbség lehet két testvér között. A kislányom sajnos epilepsziás, hála istennek a gyengébb változatban, de ahhoz képest, hogy még csak egy éves, nagyon sok viszontagság érte már és ő mégis, állandóan mosolyog, mindig jó kedvű, örömteli baba. A kisfiam azonban 5 éves. Állandóan melankólikus hangulatban van. Nemcsak azóta mióta megszületett a testvére, már előtte is. Időnként, de nagyon ritkán jó kedvű, de egyébként mindig szomorú, semmi jót nem talál a játékban, az óvodában. Már középső csoportos, de még a mai napig is sír az oviban, pedig csak fél napra jár. Nagyon kötődik hozzánk. Itthon is sokszor szomorú, nem köti le semmi. Együtt lakunk a szüleimmel. Nagyon jól kijön velük, de mégis ott is mindig szomorú, időnként hirtelen haragú, de nem tudni miért. Aztán a másik percben pedig fut, szalad, hiába szól rá az ember, hogy ne szaladjon, lever valamit, megüti a testvérét. Akkor pedig épp a másik véglet, kinyújtja a nyelvét, és jön a jól van na című mondatok. Éjszakánként nem hajlandó a saját ágyában aludni, voltunk már vele határozottak is, de nem bántóak, de éjjel akkor is ott köt ki közöttünk. Mindig úgy néz ki, kreál valami félelmet magának, amivel hozzánk menekülhet. Tény, hogy a szomszédban van egy nagy kutya és éjjelenként ugat, de soha nem ijesztette meg, és egyébként sem fél a kutyáktól. Nagyon-nagyon sokat beszélgettünk már vele. Próbáltuk már határozottabban, de nem bántólag és próbáltuk már megértően is, de semmi sem vezet eredményre. Mi lehet a baj? Nincs pedig a tesóval többet foglalkozva, igyekszünk egyformában. Ön szerint depresszió? Mivel tudnék rajta segíteni? Várom válaszát, tisztelettel: Kata