szülőkkel alvás

Kedves Andrea!
Kisfiam 28 hónapos. kb. 8 hónapos kora óta alszik nyugtalanul.Okos, szobatiszta, mondatokban beszél. 20 hónapos korában választottam el, addig a kiságyában aludt, azóta többnyire velem, a saját szobájában. Mindig is többször ébredt éjszaka, tipikusan az éjszakai felriadás tüneteit mutatta. Az utóbbi hónapokban egyre rosszabb a helyzet, mára ott tartunk, hogy szinte 45 percenként felriad,már nem csak az éjszaka első felében, hanem reggelig folyamatosan, akkor vígasztalhatatlan akár félórán keresztül is: ordít, üt-vág, szaladgál a lakásban, egyikünk sem tudja nyugtatni, nem hajlandó sem a saját ágyába, sem velem, sem kettőnk közé lefeküdni. Kifejezetten olyan a viselkedése ilyenkor, mint napközben, amikor hiszti-rohama van, ami szintén gyakori mostanában. Sem jó szóra, türelemre, sem pedig az erélyesebb viselkedésre nem hallgat. Tény, hogy szeptember óta nehezebb mindannyiunknak (bölcsi, az én munkahelyem, ahol folyamatos munkarendben dolgozom- éjjel/nappal), de addig is rosszul aludt. Új ágyat vettünk neki, átrendeztük a szobáját, próbáltuk, hogy nem szólunk hozzá, mert ha szólunk, akkor még idegesebb. Hetek óta kb 2-3 órát alszunk egész éjszaka, nagyon el vagyunk keseredve, aki nem éli át ezt nap mint nap, el sem tudja képzelni, min megyünk keresztül, mindhárman. Neki is nagyon fárasztó, nem értem, miért hadakozik ellenünk, és az alvás ellen is. Ha az apjával van otthon éjjel (amikor dolgozom), akkor is felébred, de pisilés után hamar visszaalszik. Egyedi az esetünk? Várható javulás? Válaszát várom,előre is köszönöm.

Kedves Andrea!

MOST 3 ÉS 1/2 ÉVES A LÁNYOM,SZEPTEMBERBEN KEZDTE AZ OVIT.AZ ALVÁS EGÉSZ PICI KORA ÓTA PROBLÉMA,LEGTÖBBSZÖR CSAK AKKOR ALUDJA VÉGIG AZ ÉJSZAKÁT HA ÉN IS VELE ALSZOK.RÁADÁSUL MOST 1 1/2 ÉVES A KICSI.AZZAL FEKSZÜNK,HOGY UGYE NEM MENTEK SEHOVA?PEDIG NEM SZOKTUK ŐT,ŐKET ÚGY OTTHAGYNI,HOGY NE BESZÉLNÉNK MEG VELE.OVIBAN IS CSAK KICSIT,SZINTE SEMMIT NEM ALSZIK,DÉLUTÁNRA MEG MÁR ITTHON HISZTIS MERT FÁRADT.HA A KICSI FEKSZIK REGGEL MELLETTEM ÉS Ő EZT LÁTJA MEGINT NAPOKIG NEM AKAR ALUDNI.MIT LEHETNE EZZEL A PROBLÉMÁVAL KEZDENI,HOGY LEHETNE MEGÉRTETNI VELE HOGY NEM MEGYÜNK EL,NYUGODTAN ALUDJON.ELŐRE IS KÖSZÖNÖM:MELINDA.

10 éves elmult a kisfiam és képtelen elaludni úgy hogy egyedül van egy szobában csak akkor alszik nyugodtan ha valakivel együtt alszik .Hogy szoktassuk egyedül alvásra

Kedves Andrea!
Nekem van egy 5 éves kisfiam és egy 1 éves kislányom. Soha nem hittem, hogy ekkora különbség lehet két testvér között. A kislányom sajnos epilepsziás, hála istennek a gyengébb változatban, de ahhoz képest, hogy még csak egy éves, nagyon sok viszontagság érte már és ő mégis, állandóan mosolyog, mindig jó kedvű, örömteli baba. A kisfiam azonban 5 éves. Állandóan melankólikus hangulatban van. Nemcsak azóta mióta megszületett a testvére, már előtte is. Időnként, de nagyon ritkán jó kedvű, de egyébként mindig szomorú, semmi jót nem talál a játékban, az óvodában. Már középső csoportos, de még a mai napig is sír az oviban, pedig csak fél napra jár. Nagyon kötődik hozzánk. Itthon is sokszor szomorú, nem köti le semmi. Együtt lakunk a szüleimmel. Nagyon jól kijön velük, de mégis ott is mindig szomorú, időnként hirtelen haragú, de nem tudni miért. Aztán a másik percben pedig fut, szalad, hiába szól rá az ember, hogy ne szaladjon, lever valamit, megüti a testvérét. Akkor pedig épp a másik véglet, kinyújtja a nyelvét, és jön a jól van na című mondatok. Éjszakánként nem hajlandó a saját ágyában aludni, voltunk már vele határozottak is, de nem bántóak, de éjjel akkor is ott köt ki közöttünk. Mindig úgy néz ki, kreál valami félelmet magának, amivel hozzánk menekülhet. Tény, hogy a szomszédban van egy nagy kutya és éjjelenként ugat, de soha nem ijesztette meg, és egyébként sem fél a kutyáktól. Nagyon-nagyon sokat beszélgettünk már vele. Próbáltuk már határozottabban, de nem bántólag és próbáltuk már megértően is, de semmi sem vezet eredményre. Mi lehet a baj? Nincs pedig a tesóval többet foglalkozva, igyekszünk egyformában. Ön szerint depresszió? Mivel tudnék rajta segíteni? Várom válaszát, tisztelettel: Kata

Kedves Andrea!
Kislányom szeptemberben volt 3 éves, és nekem is az éjszakai elválással vannak problémáim. Első és egyedüli gyermek, én pedig nagyon aggódó anyuka vagyok, így szinte soha nincs egyedül a kislányunk, folyamatosan igényli, hogy valaki a közelében legyen. Bölcsis is volt, jelenleg ovis, semmi probléma nincs a szocializációjával. Ha otthon vagyunk, akkor viszont csak velem hajlandó elaludni - délután és este is. Éjszaka, ha rosszat álmodik, vagy felébred, mindig engem hív, és ez elég sűrűn előfordul, ritkán alussza át az éjszakát, ami nekem munka mellett elég nehéz. Én is kérdeztem fél-e valamitől, vagy miért nem megy az elalvás egyedül, mindig az a válasz, hogy csak velem akar. Már több típusú játékot vettem neki anyapótléknak, meg is ígérte, hogy velük majd egyedül elalszik, de ténylegesen soha nem tudta betartani az ígéretét. Éjszakai fény mellett alszik, nincs sötétség, a mi szobánk mellette van. Kistestvérre hivatkozik, de mostanában nem valószínű, hogy egy baba érkezzen hozzánk. Azt szeretném megkérdezni, hogy ha ez az állapot nem is kóros, ezt tudom, mégis milyen lépésekben kell nekiállni megszüntetni ezt a helyzetet, és az elválást segíteni. Köszönettel: kimi

Szép napot!
Segítséget szeretnék kérni! A fiam májusban lesz 7éves,még ovis.A problémám az, hogy ne akar egyedül aludni,és ha éjszaka felkel és nem vagyok mellette akkor behív és mellé kell feküdnöm, hogy visszaaludjon. Azt mondja nem fél semmitől csak mindig velem akar aludni.Este amikor lefekszünk akkor mindig mondja,hogyha a Gerike (kistestvér) elaludt akkor feküdjek mellé. Tehát képes rá, hogy egyedül elaludjon,de ha annyira nem fáradt akkor megvárja amíg elalszik a testvére és én melléfekszem.Átkarol és a lábát is rám teszi úgy alszik el!
Én csak köldökzsinórosnak hívom ezt ,mert nem tud elszakadni tőlem! Szeret!
Várom válaszát!
Köszönöm