indigó gyerekek

Kedves anyuka!

Ez meglehetősen komoly és nehéz téma. Az indigó-gyerekeknek indigószínű az aurájuk. Nem érdemes ezt most taglalni, nagyon bizonytalan és ingoványos talaj, nem vezet sehova. A lényege nem az, hogy milyen színű az aura, hanem az, hogy olyan plusz sajátosságai vannak vele születetten, ami a megelőző generációknak még nincsen. Mint szakember, azt állítom, érdemes komolyan venni e különlegességet, hiszen tényleg történik valami: azt állítom, szerencsés pillanatban élünk, valaminek a tanúi vagyunk, ami történik anélkül, hogy erre felkészültünk volna. Éppen ezért nagyon nehéz ezt a dolgot szakmai szempontból megközelíteni, vagyis: amit állítok, az nem a magas tudomány álláspontja − ilyen álláspontot nem ismerek. Csak azt tudom elmesélni: bennem hogy él ez, én mit gondolok erről és vagy igazam van, vagy nem.
"Az ún. indigó-ügy most hirtelen és nagyon gyorsan divattá vált. Ebben azt állítják bizonyos pszichológusok, bizonyos orvosok és pedagógusok, hogy a múlt század 70-es évei óta néha, majd egyre gyakrabban − a 80-as, 90-es évektől kezdve pedig egyre sűrűbben − születtek olyan emberek, akik a mi szellemi képességeinket jóval túlhaladó képességekkel rendelkeznek. Ami nálunk csak egy kiválasztottnak adatott meg, az most lassan közös jellemzővé válik, és ezt a közös jellemzővel rendelkező fiatal nemzedéket nevezik indigónak.
Az ún. indigó-elmélet tulajdonképpen beleilleszkedik egy evolúciós elméletbe. Mint ahogy egy mai embernek vannak olyan érzelmi megnyilvánulásai, amelyek a neandervölgyinek nem voltak − de a reneszánsz embernek sem voltak. (…)"

Az indigó-gyerekek magasabb energiatelítettséggel rendelkeznek, mint az átlagos emberek. Pluszenergiájuk van, és ez a pluszenergia elsősorban intuitív, érzelmi szinten nyilvánul meg. Azt veheti észre a kutató, hogy ezek az indigó-gyerekek sokkal intuitívabbak, érzékenyebbek, tehát jobban megérzik a valóságot, mint mi. Úgy is fogalmazhatunk, hogy sokkal kevésbé becsaphatók. Vagyis azt tapasztaljuk, hogy az indigó-gyerek megérzi, ha hazudnak neki. Sokkal nehezebb becsapni, mint a megelőző generációt, már a gyerek megérzi, hogy nem mond igazat a felnőtt, és nem hisz neki. Ezek szerint van ebben az indigó-mutációban, -változatban, ami erőteljesen hasonlít ahhoz az eddig meg nem magyarázott helyzethez, hogy például az állatoknak, a magasabb rendű emlősöknek miért van szándékészlelésük.

Pszichológusok megfigyelései, hogy ezek a gyerekek általános iskolás éveik előtt és alatt hiperaktívak. Erősen figyelemhiányosak, nem a szándékaink szerinti dolgokra koncentrálnak, amin a gyógyszeres kezelés ideig-óráig segít, de a mélyen szunnyadó baj gyökerét nem oldja meg, így a gyógyszeres kezelés nem is ajánlott!

Jellemzőjük még magas fokú önbizalmuk, de veszélyérzékük nincs. Ők egyszerűen semmitől sem félnek, nekik minden természetes, mert ők tisztában vannak a miértekkel, hogy semmi sem történik véletlenül, hogy az Univerzumban minden, mindennel összefüggésben van.

Kezelésük egyszerű:
Figyeljünk oda rájuk mindig, legfőképpen akkor, amikor fel akarják hívni magukra a figyelmet, és beszélgessünk velük nagyon sokat.
Ha helytelenül viselkednek, nem a fenyítés a megoldás, hanem a rávilágítás arra, hogy miért nem jó az, amit tett, és a szükséges büntetés azért jár, hogy elgondolkodjon rajta, és tanuljon belőle.
Az indigó gyerek ugyanis csak azt fogadja el, amit észérvekkel elmagyarázunk neki. Ha ezt nem tesszük, csak büntetünk, nagyon mélyre zárkóznak előlünk, és kivívjuk megvetésüket.
A legfontosabb dolog velük kapcsolatban, hogy Ő játszhasson velünk és ne fordítva! Pl. ha homokozni visszük őket a játszótérre, akkor ne üljünk közben a padra olvasni az aktuális pletyka lapunkat, mert 3 évesen is szótlanul megvet bennünket és elzárkózik tőlünk, amit csak a pszichológus fog feloldani! Szülőt nem tekinti felnőttnek, hanem társként várja el, hogy mellé üljünk a homokozóba és együtt játszunk vele!

Az indigógyerek nem viseli el, ha bedobják a járókába és mese filmet nézetnek vele órákig! Ezzel Ő azt a következtetést vonja le, hogy egy szükségtelen rossz a családban, és társat választ magának (mondjuk egy babát ), akivel bizalmas lesz és itt kezdődik a szülőtől való elszakadása, elidegenedése.
Sokat kell vele beszélgetni, (nem bírja a gügyögést, megmosolyog érte ) ezért már két éves korában képes egybefüggő gondolatokat közölni, felismerni összefüggőségeket! Ők nem inkább babák, hanem kicsi emberek, akik vendégségben vannak nálunk!


Üdv.: