|
|
Kérdezz-felelek
Tisztelt Doktornő!
2 nagyszerű fiú gyermek édesanyja vagyok. Nagyfiam 17éves, a kicsi 2,5 éves. A kis fiam 2009.09-óta bölcsibe jár. Sajnos nincs olyan nap szinte, hogy ne nyöszörögve sírva menjünk a bölcsibe:( Tudom, hogy nehéz neki, hiszen nekem sem könnyű, de szeretnék segíteni neki, hogy könnyebben tudja átvészelni ezeket a napokat,órákat amiket nem tudunk együtt tölteni. Nagyon értelmes kisfiú, sokat játszunk együtt. Korán lett szobatiszta is. Beszéde még kialakulóban van, sokszor inkább el mutogatja amit szeretne. Ez az én hibám is, hiszen mindent megértek amit kér még igy is:)) Az éjszakáit kb.1,5 éves kora óta nem alussza át. Sokszor fel kell, és rengeteg folyadékot iszik. Régen volt olyan éjszakánk amikor úgy kelt fel, hogy órákon keresztül csak sírt és alig lehetett megvigasztalni. Most már az ilyen jellegű éjszakázásait el hagyta, de jó volna már ha végig aludná az éjszakákat. Nem tudom, hogyan tudnék segíteni neki? Sajnos az utóbbi időben azt tapasztaltuk a férjemmel, hogy kb, két hetente hőemelkedése van és olyankor van egy pici orrfolyása is, de semmi komoly. Olyankor 1 hetet általában itthon van az apukájával, de amikor vissza visszük a bölcsibe ismét kezdődik elölről a beszoktatás. Kérem Önt, hogy segítségemre legyen abban, hogy miként tudunk segíteni ennek a csepp emberkének abban, hogy ne élje át traumaként nap mint nap a bölcsödét.
Áldott napot kívánok
Erzsébet
Kedves anyuka!
Első körben tudnia kell, h én nagyon bölcsőde ellenes vagyok és akit csak lehet lebeszélek arról, h bölcsibe adja a gyereket, hiszen az anyától való leválás még nem történik meg ilyen kis korban, ezért nagyon nehéz a kis csöppségeknek, kicsit úgy érzik, h cserben hagyták őket. Az ön kisfiánál meggyőződésem, h pszichésen produkálja a megfázásos tüneteket, így próbálja felhívni magára a figyelmet, jelzi, h ő erre még nem érett.
Az éjszakai folyadékbevitelt teljesen meg kell szüntetni, és az a tapasztalatom, h ha a szülő elég kitartó és következetes, akkor a gyerek kb. 1 hét után elkezdi átaludni az éjszakákat.
Üdv.:
2 éves Kisfiammal kapcsolatban kérném tanácsát.
Korábban (kb. 1,5 éves koráig) nagyon érzékeny, olyan kis "anyámasszonykatonája" volt, elsírta magát, ha elvették a játékát..stb.
Most pedig elég agresszív, ellenséges bizonyos helyzetekben. Főleg korabeli gyerekekkel, akik "zavarják a köreit". Játékáért nyúlnak, de elég ha csak közelednek, sőt akár boltban is meglök 1-1 "gyanús" gyereket. Nagyobb (kb. 4 év fölötti) gyerekekkel jól eljátszik, de a kicsik látszólag csak idegesítik.
A másik "célcsoport" felnőttek. Ha valaki nem szimpatikus neki (vagy nem tudom, miért), elkezd mondogatni pl. boltban, hogy "nem néni", "nem jön ide a néni", akár lökdösődni is, ha eléri, és hasonlók.
ÉS végül minket, szülőket is szokott bántani, ha nem tetszik valami, vagy csak több figyelmet akar (pl. reggel még félálomban az ágyban köztünk): hajhúzás, kisebb arconcsapás.. Mondjuk, hogy fáj, szomorú Apa/Anya, de ezt egy színjátéknak veszi, bocsánatot kéri, "megsimizi", és legközelebb újra megteszi.
Van -e ok aggodalomra, vagy ez normális jelenség és kinövi? Van -e teendő? Elmondjuk mindig, hogy nem szabad (büntetés nem igazán működik még szerintem), ne csinálja, ha társaságba megyünk, próbálom előre felkészíteni, hogy lesznek gyerekek, nem szabad bántani őket. Ez egy darabig esetleg működik is, de egyszer csak "bekattan" neki valami, és kezdi a lökdösődést, ütögetést. Próbálom a jutalmazást is, hogy ha "kibírja", hogy jó lesz, akkor kap valamit, vagy csinálhat valamit, amit szeret. Ennek van értelme?
És tényleg nem szabad negatív jelzőkkel illetni, ha rosszalkodik? Valahol olvastam, hogy ha mondják egy gyereknek, hogy rossz, akkor az is lesz, mert elkönyveli, hogy ő abba a kategóriába tartozik..?
Amúgy nagyon jó képességű gyerkőc a Fiam, mindig "időben" voltak a mozgásfejlődései, folyékonyan beszél, nagy dumás!
Ami még aggaszt, hogy nekem van egy súlyos autista öcsém, elég agresszív vonásokkal. Nagyon félek, hogy nehogy a Kisfiamnál is előjöjjön valami ilyesmi!
Egyébként most szeretnénk majd bölcsibe menni, mert visszamennék dolgozni. Olvastam, hogy nagyon ellene van, miért? Ebben a helyzetben az állandó gyerekközösség segíthet vagy inkább súlyosbodni fog ez a vislekedés?
Gondolkoztam eddig is már, hogy jobb "erőltetni" a gyerektársaságot vagy inkább egy kicsit kellene távoltartani az ilyen helyzetektől, de ez eléggé kivitelezhetetlen, hiszen ahogy írtam, még boltban is előjön ez a dolog. Néha alábbhagy, azt hinném, már kifelé megyünk belőle, aztán újra előjön:( Kicsit olyan, mintha leesett volna neki, hogy nem csak ő van a világon, és ezt nehéz feldolgoznia..?
Az is eszembe jutott, hogy esetlen én vagyok vele türelmetlenebb, feszültebb, mióta rosszalkodósabb kezdett lenni (próbálgatja a határokat)? Okozhat ez ilyesmit?
Előre is köszönöm segítségét és elnézést a hosszú levélért!
üdvözlettel: egy aggódó(s) anyuka
A kisfia most van a dackorszak elején és az ön által leírtak alapján, ennek tudható be a mostani viselkedése, a gyerekek többsége ezt fél év alatt kinövi. A teendő annyi, h következetesnek kell lenni a nevelésben és ki kell alakítani a jutalmazást ill. a büntetést.
A negatív jelzők valóban nem tesznek jót a gyereknek, fontos h hogyan fogalmazunk a gyerek irányába, különben ahogyan ön is írta, elkönyveli magáról azt h ő rossz, és akkor annak a kategóriának megfelelően cselekszik.
A bölcsődét én valóban csak végszükség esetén szoktam ajánlani a szülőknek, mert a gyerekek 3 éves kor alatt traumaként élik meg az anyától való elszakadást, és az önök esetében ez azzal is járna, h a jelenlegi tünetek felerősödnének. A gyereknek viszont kell a közösség, de ez áthidalható ha elmennek vele játszóházba, játszótérre, gyerekúszásra...stb.
Legyen sok türelme a gyerekhez, és meglátja h akkor az ő viszonyulása/viselkedése is megváltozik.
Üdv.:
Kisfiam 28 hónapos. kb. 8 hónapos kora óta alszik nyugtalanul.Okos, szobatiszta, mondatokban beszél. 20 hónapos korában választottam el, addig a kiságyában aludt, azóta többnyire velem, a saját szobájában. Mindig is többször ébredt éjszaka, tipikusan az éjszakai felriadás tüneteit mutatta. Az utóbbi hónapokban egyre rosszabb a helyzet, mára ott tartunk, hogy szinte 45 percenként felriad,már nem csak az éjszaka első felében, hanem reggelig folyamatosan, akkor vígasztalhatatlan akár félórán keresztül is: ordít, üt-vág, szaladgál a lakásban, egyikünk sem tudja nyugtatni, nem hajlandó sem a saját ágyába, sem velem, sem kettőnk közé lefeküdni. Kifejezetten olyan a viselkedése ilyenkor, mint napközben, amikor hiszti-rohama van, ami szintén gyakori mostanában. Sem jó szóra, türelemre, sem pedig az erélyesebb viselkedésre nem hallgat. Tény, hogy szeptember óta nehezebb mindannyiunknak (bölcsi, az én munkahelyem, ahol folyamatos munkarendben dolgozom- éjjel/nappal), de addig is rosszul aludt. Új ágyat vettünk neki, átrendeztük a szobáját, próbáltuk, hogy nem szólunk hozzá, mert ha szólunk, akkor még idegesebb. Hetek óta kb 2-3 órát alszunk egész éjszaka, nagyon el vagyunk keseredve, aki nem éli át ezt nap mint nap, el sem tudja képzelni, min megyünk keresztül, mindhárman. Neki is nagyon fárasztó, nem értem, miért hadakozik ellenünk, és az alvás ellen is. Ha az apjával van otthon éjjel (amikor dolgozom), akkor is felébred, de pisilés után hamar visszaalszik. Egyedi az esetünk? Várható javulás? Válaszát várom,előre is köszönöm.
Az önök helyzete egyáltalán nem egyedülálló, sok családban fordulnak elő ilyen vagy ehhez hasonló problémák. Amit tudni kell a témával kapcsolatosan, hogy a kisgyerekek 3 éves kor alatt traumaként élik meg az anyától való elszakadást, és ezt azzal próbálják az értésünkre adni a gyerekek (az önök esetében gyakoribbak lettek az éjszakai felkelések és a sírás, hiszti), hogy valamilyen területen megváltozik a viselkedésük. Éppen ezért, én személy szerint nem szoktam ajánlani a bölcsődét senkinek, mindig azt mondom, hogy csak akkor adjuk bölcsődébe, ha nagyon indokolttá teszi a családi helyzet.
Az is lehetséges viszont, hogy az önök esetében valami mást tényező is meghúzódik a háttérben mint kiváltó tényező, de ezt csak személyes találkozás során tudnám kideríteni, ill. kezelni. Ha teheti, keressenek meg és szívesen segítek. Elérhetőségem: 06 30-355-0177.
Üdv.:
Kedves Andrea!
Egy gyakori problamaval fordulok hozzad,remelem tudsz egy par jo tanacsot adni!
Kevin most 2.5 eves kiegyensulyozott,egeszseges kisfiu akit 1.8 ho-san probaltunk beszoktatni a napkozibe,10 napig kinoztuk de nem jartunk sikerrel...Ahogy teltek a napok rosszabodott a helyzet,nem jatszodt,nem evett,nem ivott,csak sirt folyamatosan ,reszkettet mikor mar oltoztettem es hanyassal vegzodott ,amikor ugy dontottunk majd megprobaljuk ujra!
Most mar fejlodott azota,kisse batrabb de el szeretnem kerulni az ujabb nehez napokat,van-e hatasosabb modszer?
Sokat van gyerekek kozott,baba-mama klubba jarunk,ott szereti de a tomegben ha eltunok,rogton keres...
Roviden ennyire tudtam felvazolni a problamat,remelem ertheto!
Koszonettel EVA
Kedves Éva!
Minden gyerek más, ebből adódóan is másként dolgozzák fel a bölcsis korszakot, én nem is igazán szoktam ajánlani, ha lehet meg kell várni az ovit! Egyértelmű, hogy nehéz számára az anyától való leválás, amit ő az ön által leírt tünetek produkálásával jelez! Ha tehetik, várják meg az ovis időszakot, akkorra talán már könnyebb lesz az elszakadás!
Üdv:
Segítséget, tanácsot szeretnék Öntől kérni!A fiam 2 éves 4 hónapos és "sajnos" szeptemberben kénytelenek voltunk bölcsibe iratni.A beszoktatás kissé nehezen ment, de azért hamar beleszokott a bölcsis rendszerbe.A gondozónők azt mondják, hogy nagyon jól elvan, de a társaival szinte egyáltalán nem kommunikál.Nagyon jól eljátszik, de ha egy gyerek odamegy hozzá, akkor ő odébbáll.Ebédelni is csak külön hajlandó, és aludni sem szeret a társaival.A gondozónőkkel visszont nagyon "szoros" a kapcsolata, állandóan velük akar lenni.Állandóan a gondozónőket emlegeti itthon is és nem a társait.Tud ebben segíteni, hogy hogyan lehet ezt orvosolni?Jó lenne ha a gyerekekkel is eljátszana.
Azt még elmondanám, hogy még blcsöde előtt, nyáron is volt pár olyan alkalom, hogy akart menni a játszótérre és amikor odaértünk és meglátta, hogy sok gyerek van ott inkább nem akart bemenni.Pedig jártunk gyerekek közé. Még pici volt járt anyukájával dúdolóba, gyerekjátszó foglalkozásokra is, ahol egy jó kis társaság kb.10-12 korabeli gyerek jött össze akikkel hetente kétszer is összejártak.Együtt ünnepeltük a névnapokat, szülinapokat, télapót stb.Már ott sem volt nagyon barátkozós, de még a picik nem igen játszanak egymással.Szerintünk nagyon anyás.Nagyon jól elvagyunk, a mamákkal is, de ha az anya hazajön akkor csak az anya!
Nagyon sokáig szopott.December elején már bölcsödébe járt amikor leszokott róla.Úgy sikerült, hogy kórházba került hasmenéses, hányással, ahol az édesanyja is ott volt vele, és a doktorbácsik mondták neki, hogy már ilyen nagy fiúnak nem szabad szopni, amit megfogadott és azóta nem szopik.
Remélem sikerült leírnom minden fontosat és tud nekünk valami jótanáccsal segíteni!
Hálás köszönettel!
Kuminka Gábor egy aggódó apuka
Először is gratulálok a kisfiukhoz, tündéri egy gyerek, a fénykép alapján gondolom, tele van életkedvvel! :)
Vannak olyan gyerekek, akik csupán megfigyelik a kis pajtásaikat játék közben, de belevonódni velük a közös játékba már nem szeretnek! Nincs ezzel különösebb baj, mert, ahogy mi felnőttek sem vagyunk egyformák, ugyan úgy a gyerekek sem azok!
Sajnos a bölcsőde viszont kiválthat olyan tünetet, amivel a gyerek a tiltakozását fejezi ki az új rendszerrel kapcsolatban! Ezek közül pár: vannak olyan gyerekek, akik szobatiszták voltak már előtte, aztán ismét elkezdenek bepisilni, bekakilni, vagy mások csak otthon beszélgetnek, míg mások agresszívebbek lesznek... stb.
Az ön kisfia valószínű, hogy ezzel a gyerekek felé mutatott közömbösséggel fejezi ki a nemtetszését! A korai elszakadás a szülőktől megviseli őket, és mivel önöknél muszáj volt a bölcsődét választani, amikor délután együtt vannak, töltsék azt az időt nagyon intenzíven a gyerekkel, játszanak sokat és szeretgessék, hogy a biztonságérzete ne sérüljön!
Üdvözlettel:
Kisfiam 20 hónapos.November 17-én kezdtük a bölcsit,kényszerből,mivel munkahelyem finoman utalt rá,ha dolgozni akarok akkor ne várjam meg a két évet.A problémám abból fakad,hogy kisfiam még mindig szopik.(Nem nekem gond)A bölcsiben elalszik egyedül,de ha elfárad leül és "anya-anya"kiabálással hív.A gondozónőjét ez nagyon zavarja szerinte kisfiam azért is sír reggelente ,mert én szoptatom.Elmondásuk szerint napközben jól el van,szépen eszik nem hiányol.Szerintem a kicsinek elég nagy váltás volt a bölcsi is és nem szeretném még az elválasztással is terhelni.Ön mit javasol mit tegyek?Anyukám szerint mondjam azt,hogy már nem szopik és kész.
Válaszát köszönöm.
Én személy szerint nem tanácsolnám, hogy még a szopizástól is elválassza a pici babáját, mert így is nagy lelki teher neki, hogy önnek dolgoznia kell, és nem lehetnek együtt, bármennyire is nem fejezi ezt ki... még!
Munka után azért próbáljon minél többet együtt lenni vele intenzíven, hogy valamelyest kárpótolja a napközbeni hiányt!
Üdvözlettel:
Bár azt írja, hogy 4 éves kortól foglalkozik a gyerekekkel, engedje meg hogy kérjem véleményét 2 éves kislányommal kapcsolatban. Tavaly augusztustól bölcsödés, elején nehezen ment a beszokás, de mostanra már úgy látom, hogy minden rendben van, persze nehéz megítélni, hogy mennyire szereti. De reggelente ügyesen besétál, a gondozónők véleménye szerint nagyon jól elvan, játszik, mindent megeszik, és jól viselkedik. Ami engem viszont aggaszt, az az, hogy itthon már nagyon szépen beszél, a bölcsibe meg egész nap egy szót sem szól. Ez vajon valami tiltakozás részéről, vagy mégsem érzi olyan jól magát, vagy nem érzi biztonságban magát? Plusz, nem tudom összefügg-e, de ott egész nap nem kakál, úgymond "hazahozza", pedig hétvégén még délelőtt, vagy délben legkésőbb szokott kakálni. Amikor megyek érte, ahogy kiteszi a lábát az átadóban, onnantól beindul a beszélőkéje. Azért is érdekelne mi lehet ennek hátterében, mert egy-két hét és megszületik a kistestvére. Én itthon leszek, és nem tudom az ő szempontjából mi lenne a jobb, járjon tovább, esetleg csak délig legyen, vagy vegyem ki és legyen velünk itthon. Előre is köszönöm tanácsát.
Először is csak így zárójelben megemlíteném, hogy nekem is 2 éves a kislányom és én abszolút nem vagyok híve a bölcsődének, csak ha nagyon muszáj, akkor adjuk a gyereket szerintem bölcsibe, mert a korai elszakadásra nem feltétlenül érettek a gyerekek és ezt pl. úgy fejezik ki, ahogyan az ön lánya is, csak otthon kaksizik, ill. beszél! Ezek mind olyan jelek, amelyek arra utalnak, hogy a kislánynak gondjai vannak ezzel az elszakadással, ami később akár súlyosbodhat is! Készüljön fel, hogy a kistestvér érkezése még több tünetet ki fog váltani! Tehát, ha egy módja van rá, akkor csak délig tartsa bölcsiben, bár önnek bizonyára nehezebb lesz otthon 2 gyerekkel!
Üdvözlettel:
.jpg){kind=small}
