|
|
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
5 és fél éves kislányuknak vannak magatartásbeli gondjai. Vagy inkább nekünk nevelési hibáink és emiatt vannak aztán vele gondjaink.Elnézést a hosszú szövegért.
(Téli szünet végén volt)
Mai nap:
- Reggel a boltban rágót kért, feleségem mondta nem kap, hiszen van itthon rengeteg csemege így karácsony után stb. Ezek után mikor a boltból kijöttek kiderült elcsent egyet. El lett vele beszélgetve, elszégyellte magát. Első alkalommal fordult elő ilyen egyébként.
- Többször megcsípte, megszorította kisöccsét (aki most 2 éves), elvette a játékát (ezek sajnos rendszeresen történnek) amiért persze a kisöcs elsírja magát. Mikor rászólunk; nevetgél, van mikor bocsánat kér és megígéri többet nem fordul elő. Aztán 5 perc múlva megint ugyanaz. Erélyesebben rászólunk, sarokba álltjuk, vagy másik szobába küldjük. Ekkor hisztizik, kiabál, lehülyéz minket (erre mi már határozottabban kiküldjük gondolkodni) aztán bocsánatot kér újból ígérget, illetve hatalmas sírást rendez, hogy Ő fél és ne hagyjuk a másik szobában, vagy szinte sírógörcsöt kap és mikor kérdezgetjük, mi a baj akkor azt mondja, hogy az elveszett kutyánk (1 éve tűnt el, azóta van másik) sír. Nagy ritkán ha nagyon durván viselkedik (ajtócsapkodás, töbszöri hülyézés, elszaladozás amikor már 10x szólok neki, hogy ez nem szabad és ne csinálja még egyszer, mert akkor kénytelek leszek rácsapni a fenekére) rácsapok a fenekére, vagy a szájára.
- Kint szerelgettem a ház körül ügyesen segített, adta a szerszámokat, apró feladatokat rábíztam. Aztán egyszer lerúgott egy csövet amit kértem tegyen vissza. Nem sikerült neki vagy nem akarta megcsinálni. Anélkül, hogy bármit mondtam volna kijelentette, hogy Ő már nem segít tovább és beszaladt. Van amikor valami nem tetszik neki, megsértődik görbül a szája és azzal fenyegetőzik, hogy ő elmegy világgá.
- Szobanövényekről lecsipked darabokat. Mikor kiderül, a kisöcsre fogja, de a nevetgéléséből és az elkapott tekintetekből kiderül megint füllentett és Ő volt valójában.
- Most este vettük észre, hogy feleségem kistáskájának az egyik vállpántját háromfelé vágta. Mikor rákérdeztünk ez mikor és hogy történt; bevallotta, hogy Ő volt egy kék ollóval. Elmondtunk, hogy ez nem helyes, ezt a táskát a nagymami csinálta stb. Az esti mesét én az apuka szoktam mondani, nagyon szereti mindig fejből mesélek, többet is. No ez ma este ezért elmaradt. Különösebben nem hatotta meg, némi futkosás után lefeküdt és elaludt.
Anyósom szerint mi rontottunk el a gyerekeket és most már késő. Én szeretném hinni, hogy van még esélyünk.
A két gyerekkel igyekszünk egyformán foglalkozni, megyünk kirándulni, sokat utazunk. Bevonjuk őket a házimunkába. Múltkor együtt sütöttünk Palacsintát. Tv-t most napi 2-3 órát (Ddv-n mesék pl. Pom-Pom, kockásfülü nyúl stb., minimax), egyébként óvoda időben csak az esti mesét néz. Nem igazán tudjuk, hol a hiba, de az biztos, hogy a fenyítési/büntetési módszereink gyakorlatilag már most semmit nem érnek. Óvodában inkább év elején voltak gondok (szófogadatlanság, bohóckodás) bár szerintem most is, csak talán kevésbé erősen már.
Mi azt látjuk, hogy Panninak nem elég amit vele foglalkozunk. Féltékeny az öccsére, nem érzi, hogy szeretjük (bár egy nap ezerszer elmondom, hogy szeretem és megölelem Őt) és igyekszek vele beszélgetni is és játszani.
Mit csináljunk?
(Téli szünet végén volt)
Mai nap:
- Reggel a boltban rágót kért, feleségem mondta nem kap, hiszen van itthon rengeteg csemege így karácsony után stb. Ezek után mikor a boltból kijöttek kiderült elcsent egyet. El lett vele beszélgetve, elszégyellte magát. Első alkalommal fordult elő ilyen egyébként.
- Többször megcsípte, megszorította kisöccsét (aki most 2 éves), elvette a játékát (ezek sajnos rendszeresen történnek) amiért persze a kisöcs elsírja magát. Mikor rászólunk; nevetgél, van mikor bocsánat kér és megígéri többet nem fordul elő. Aztán 5 perc múlva megint ugyanaz. Erélyesebben rászólunk, sarokba álltjuk, vagy másik szobába küldjük. Ekkor hisztizik, kiabál, lehülyéz minket (erre mi már határozottabban kiküldjük gondolkodni) aztán bocsánatot kér újból ígérget, illetve hatalmas sírást rendez, hogy Ő fél és ne hagyjuk a másik szobában, vagy szinte sírógörcsöt kap és mikor kérdezgetjük, mi a baj akkor azt mondja, hogy az elveszett kutyánk (1 éve tűnt el, azóta van másik) sír. Nagy ritkán ha nagyon durván viselkedik (ajtócsapkodás, töbszöri hülyézés, elszaladozás amikor már 10x szólok neki, hogy ez nem szabad és ne csinálja még egyszer, mert akkor kénytelek leszek rácsapni a fenekére) rácsapok a fenekére, vagy a szájára.
- Kint szerelgettem a ház körül ügyesen segített, adta a szerszámokat, apró feladatokat rábíztam. Aztán egyszer lerúgott egy csövet amit kértem tegyen vissza. Nem sikerült neki vagy nem akarta megcsinálni. Anélkül, hogy bármit mondtam volna kijelentette, hogy Ő már nem segít tovább és beszaladt. Van amikor valami nem tetszik neki, megsértődik görbül a szája és azzal fenyegetőzik, hogy ő elmegy világgá.
- Szobanövényekről lecsipked darabokat. Mikor kiderül, a kisöcsre fogja, de a nevetgéléséből és az elkapott tekintetekből kiderül megint füllentett és Ő volt valójában.
- Most este vettük észre, hogy feleségem kistáskájának az egyik vállpántját háromfelé vágta. Mikor rákérdeztünk ez mikor és hogy történt; bevallotta, hogy Ő volt egy kék ollóval. Elmondtunk, hogy ez nem helyes, ezt a táskát a nagymami csinálta stb. Az esti mesét én az apuka szoktam mondani, nagyon szereti mindig fejből mesélek, többet is. No ez ma este ezért elmaradt. Különösebben nem hatotta meg, némi futkosás után lefeküdt és elaludt.
Anyósom szerint mi rontottunk el a gyerekeket és most már késő. Én szeretném hinni, hogy van még esélyünk.
A két gyerekkel igyekszünk egyformán foglalkozni, megyünk kirándulni, sokat utazunk. Bevonjuk őket a házimunkába. Múltkor együtt sütöttünk Palacsintát. Tv-t most napi 2-3 órát (Ddv-n mesék pl. Pom-Pom, kockásfülü nyúl stb., minimax), egyébként óvoda időben csak az esti mesét néz. Nem igazán tudjuk, hol a hiba, de az biztos, hogy a fenyítési/büntetési módszereink gyakorlatilag már most semmit nem érnek. Óvodában inkább év elején voltak gondok (szófogadatlanság, bohóckodás) bár szerintem most is, csak talán kevésbé erősen már.
Mi azt látjuk, hogy Panninak nem elég amit vele foglalkozunk. Féltékeny az öccsére, nem érzi, hogy szeretjük (bár egy nap ezerszer elmondom, hogy szeretem és megölelem Őt) és igyekszek vele beszélgetni is és játszani.
Mit csináljunk?
Kedves Apuka!
Először is ne essen kétségbe a kedves feleségével, mert az önök lánya nem az egyedüli, aki így viselkedik ebben a korban, legfentebb más szülő nem vallja be, és nem okolják magukat, hogy ez nevelési probléma, mert a kislányuk semmi mást nem csinál, csak úgy éli meg ezt a kort, ahogyan az a "Nagykönyvben" meg van írva!
A jó hír az, hogy nemsokára kinövi ezt az egocentrikus korszakot, mert olyan 6 - 6 és fél éves korig tart általában.
Az egocentrizmus arra vezethető vissza, hogy a gyermekek nem képesek egyszerre egy helyzet egyetlen szempontjából többre összpontosítani.
Az egocentrizmus abban nyilvánul meg, hogy a gyermekek nem tudják elképzelni, hogyan néznek ki a dolgok egy másik ember nézőpontjából. Az egocentrikus jelleg a gyermekek beszédében is megnyilvánul. Egy másik formája akkor válik nyilvánvalóvá, ha a gyereket arra kérjük, hogy a másik gondolkodásáról gondolkodjon, erre csak 5-6 éves kor körül lesznek képesek.
Tehát nevelgessék továbbra is a kislányukat sok kitartással és fő, hogy következetesek legyenek, akkor meglátják, "beérik az a gyümölcs"!
Ha még bármilyen kérdés felmerül, forduljanak hozzám bizalommal, megpróbálok, amiben csak tudok segíteni!
Üdvözlettel:
Először is ne essen kétségbe a kedves feleségével, mert az önök lánya nem az egyedüli, aki így viselkedik ebben a korban, legfentebb más szülő nem vallja be, és nem okolják magukat, hogy ez nevelési probléma, mert a kislányuk semmi mást nem csinál, csak úgy éli meg ezt a kort, ahogyan az a "Nagykönyvben" meg van írva!
A jó hír az, hogy nemsokára kinövi ezt az egocentrikus korszakot, mert olyan 6 - 6 és fél éves korig tart általában.
Az egocentrizmus arra vezethető vissza, hogy a gyermekek nem képesek egyszerre egy helyzet egyetlen szempontjából többre összpontosítani.
Az egocentrizmus abban nyilvánul meg, hogy a gyermekek nem tudják elképzelni, hogyan néznek ki a dolgok egy másik ember nézőpontjából. Az egocentrikus jelleg a gyermekek beszédében is megnyilvánul. Egy másik formája akkor válik nyilvánvalóvá, ha a gyereket arra kérjük, hogy a másik gondolkodásáról gondolkodjon, erre csak 5-6 éves kor körül lesznek képesek.
Tehát nevelgessék továbbra is a kislányukat sok kitartással és fő, hogy következetesek legyenek, akkor meglátják, "beérik az a gyümölcs"!
Ha még bármilyen kérdés felmerül, forduljanak hozzám bizalommal, megpróbálok, amiben csak tudok segíteni!
Üdvözlettel:
Balogh Andrea
2009. 01. 21. 10:55
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}
