Kedves Andrea!

Két gyermek (egy 5 és fél éves kislány és egy 8 éves 2.o-os) anyukája vagyok. Fiamat a tanítónő elküldte nevelési tanácsadóba, pszichológushoz, hogy feltárják a viselkedési problémáit. Én is észrevettem, hogy "valami" nem stimmel nála, de a nagy elfogultság elvakított, hittem, majd csak megváltozik. A tanárnő viszont már nem tud várni. A gond a furcsa viselkedés, az iskolában a hirtelen agresszív válaszok, cselekedetek, a társai felé, az óra közbeni elkalandozások, a sok-sok trécselés órán, megoldások folyamatos bekiabálása, többszöri felszólítás ellenére sem teszi meg a kéréseket. Ezek a rossz dolgok, de íme a jó, ami miatt tanácstalan a tanítónő: kiváló teljesítmény a tárgyakból, a fociban (heti 3x edzés, amit imád), első hallásra megjegyzi a több versszakos verset, koránál fejlettebb (térbeli és más látószögbeli megrajzolással, ami pontos! ) rajzkészség, folyamatosan és hangsúlyosan olvas, matematikai képessége is kiváló, írása külalakra szépnek mondható, viszont írásképe összességében hullámzik, változó magasságú, és erősségű. Könyvtárba jár, emiatt sokat olvas önállóan, szókincse is fejlettebb társainál. Emiatt nem tudja eldönteni, hogy hogy álljon hozzá, mert nem a tanulmánnyal van gond...sőt! Hanem a viselkedéssel, ami néha kiszámíthatatlan. Milyen mélységben vizsgálja a pszichológus? A probléma gyökerét képes majd feltárni? Vagy csak találgatások lesznek? A családi háttér nyugodt, némi civakodás a testvérrel belefér (vele és velünk sosem agresszív), párom és én stabil munkahelyen dolgozunk, soha nem vitázunk, kiegyensúlyozottnak érzem a fiam környezetét, ennek ellenére aggódom, hogy bizony én/mi rontottunk el valamit. Talán azzal, hogy mindennel ki van szolgálva. ( TV nézése a hétvégékre korlátozódik, hétköznap ez a napközi + edzések miatt nem is fér bele). Várom válaszát a leendő vizsgálattal kapcsolatban!

Köszönettel,

T. Anikó