Kedves Balogh Andrea!
Kisfiam 3,5 évesm, a múlt héten kezdte az óvodát. A változást, hogy nem Én vagyok vele hanem az óvonénik nagyon jól viselte. Szerdától már ott is aludt. Ami az óvonők tájékoztatása szerint nem okozott problémát. Egy kicsit nehezen aludt el, de csendben volt és álomba "ringatta" magát. Nem is pisil be és nagyon szépen, mident megeszik ami előtte van.
De néha a gyerekekkel szemben durva. Meghúzza a hajukat, meglöki őket ha nem tetszik neki valami. Az az igazság hogy ezt velünk szüleivel is csinálja ha a nem tetszését szeretné kifejjezésre juttatni. Többször megpróbáltuk elmagyarázni neki hogy ez nem szép dolog és ha valami probléma van, tessék elmondani. És nem nekirontani a másik embernek. A másik "megoldása" az hogy földre veti magát és hisztizik. Ilyenkor nem lehet vele beszélni, mert tombol. Itt is megpróbáltunk vele utána beszélgetni és megkérdezni Tőle hogy mi a probléma, mondja el hogy esetleg mi a probléma vagy mi fáj neki; de sajnos nem igazán közlékeny. Máskor pedig nagyon sokat beszél.
Az lenne a kérdésem, hogyan tudnám ezt a kisfiamnak "úgymond2 elmagyarázni vagy megértetni vele. Bár Én úgy veszem észre mintha értené amit magyarázunk neki, csak nem vesz róla tudomást.
Köszönettel: Eszter