Kedves Andrea!
Kislányom majdnem 3,5 éves, a fiam 9 hónapos.
A lányom viselkedésére szeretnék magyarázatot, vagy inkább megoldást találni. Nagyon indulatossá vált az emberek felé,irigy, féltékeny: kiabál, csapkod, azt mondja nem érdekel. Most, hogy a testvére is érdeklődik a játékok iránt, vele is agresszív: ellöki, rácsap, volt, hogy bele is rúgott. Ilyet soha nem csinált még. Tudom, hogy féltékeny, mert eddig ő volt az egyedüli mindenki számára és most osztozkodnia kell. De szeretném helyesen kezelni a problémát. Mit lehet ilyen esetben tenni? Mi a helyes? Félek, hogy az öccséből eleve ilyen kis indulatos manó válik, mert ezt látja, ezt tapasztalja és azt fogja gondolni, hogy ez a helyes.
Nagyon okos, aranyos, ügyes és főként szófogadó lány volt. Nem tudom, hol rontottam el.
Most ha mondok neki valamit, addig nem csinálja meg, amíg kb. tizedjére el nem kezdek vele kiabálni.
Szeptember óta oviba jár. A beszokás is nagyon nehezen ment, sokat sírt. Most jutottunk oda, hogy nem sír ha otthagyom és alvásidőben, ha nem is alszik, de legalább csöndben van. Itthon 5 perc alatt elalszik.
Sajnos én is ingerültebb vagyok vele, nincs türelmem, mert éjszaka sokszor fel kellett kelnem a picihez. Igyekszem ezen változtatni, remélem hamarosan ugyanaz a türelmes anyuka leszek, aki voltam.
Ha rosszat csinál és leszidom, elbeszélgetünk, szánja bánja és ismét az a cuki kis Tündér, aki mindig is volt, de aztán lehet 5 perc vagy 5 óra múlva minden kezdődik elölről. Amúgy napjába 30-szol elmondja, hogy szeret.
Segítsen kérem, hogy helyesen nevelhessem őket.
Köszönettel: Egy aggódó anyuka