Kedves Andrea!

Kislányunk decemberben múlt 3 éves. Helyhiány miatt nem vették fel bölcsődébe, az önkormányzati ovi nagyon messze lett volna, így magánbölcsit/ovit keresgéltünk. Az első helyről, egy játszóházból, 1 hét után, amikor külön töltöttem 2 órát a kislányomtól, amíg ő bent játszott, eltanácsoltak, hogy nem tudják fogadni, mert túl akaratos, nem működik együtt. (nagyon türelmetlenek voltak vele). A következő hely egy családi napközi. Határozott és kedves vezetővel, képzett szakemberrel, hetente gyermekpszichológus is jár a csoportba segíteni. Kislányunk - úgy tűnik- szeret oda járni, készségesen öltözködik (nem úgy mint máskor). Sajnos, miután az elején 2-szer bepisilt, azóta visszakérte a pelust. Valójában pisiléskor kikéredzkedik önállóan intézi, de a pelushoz ragaszkodik 4 hónap után is. Érdekes, hogy itthon cumizik, ott bent nem. Itthon viszont teljesen szobatiszta.
Ma fogadó óránk volt és megtudtuk férjemmel együtt, hogy kislányunk nyugodt, békés, DE... csak egy helyben ül. Nem akar játszani, csak nézi egy helyről a többieket, érdeklődve, de nem csinál semmit. Az óvónéni nem tudta megmondani, mit szeret játszani a gyermekünk, mert ott nem játszik. Kérésre bekapcsolódik, "letudja" a feladatokat, (nagyon értelmes, mindent megcsinál, ő a legügyesebb), de nem játszik. Ma bábszínház jött a bölcsibe és végre megtört a jég, kislányunk bekapcsolódott. 4 hónapja viszem, és csak ma szembesültem vele, hogy az én csupa tűz, kiscsikó, mozgékony (már pótkerék nélkül bicikliző), lobbanékony, mégis türelmes, segítőkész , egész nap szövegelő kislányom csak ül egész nap, ugyanazon a helyen, kedves, senkivel nem kiabál, nem bánt senkit, "túl jó" ... Én nem ilyennek ismerem.
Engem sokkol ez a kép, hogy csak ül a szőnyegen és nézi a többieket. Én azt szeretném, ha felszabadult tudna lenni. Nagyon szomorú lettem.
Köszönöm előre is válaszát: