Kedves Doktornő!

Köszönöm szíves válaszát!
A kistestvére magától szólt 2 évesen (ő most 6 éves), hogy neki már nem kell a pelenka éjjelre sem (nappal már 20 hónaposan szobatiszta volt, a délutáni alvásidőben is), és tényleg nem is pisil be azóta sem.
Oltást nem kapott a nagyfiam (csak kb. fél évvel a mandulagyulladás előtt influenza elleni védőoltást, mert különben nagyon sokszor volt beteg: mandulagyulladás, torokgyulladás, krupp (enyhén), hörghurut) és kb. 3 hét alatt esett vissza fokozatosan, a csengő használata ellenére (egyébként itt szeretném megjegyezni, hogy a kiskori délutáni alvásidő alatt is sokáig bepisilt, kb. 5 éves volt, mikor abbamaradt és még 6-7 évesen is rendszeresen foltos lett az alsóneműje a nappali játékidő alatt. Én ezt annak tudtam be, hogy nagyon elmélyülten játszik.)!
A fiamban nagyon erős a megfelelési kényszer (mindig tökéletesen szeretne teljesíteni), de én minden alkalommal próbálom tudatosítani benne, hogy nem kell tökéletesnek lennie, hiszen senki sem az! Attól tartok, talán az éjszakai bepisilés egyfajta tudat alatti elengedés (megszabadulás ettől a kényszertől) részéről. Vagy ez nevetségesen hangzik?
Tudna esetleg ajánlani olyan homeopátiás szert, mely javíthat az állapotán addig is, míg találunk egy lakhelyünkhöz közeli homeopata szakembert?
A pelenkázástól azért félek, mert úgy láttam, a fiam túl természetesnek és kényelmesnek érzi a pelenkát (kb. 6 éves koráig rendszeresen pelenkáztam, ill. ő saját magát), melynek használata által nem lesz arra ösztönözve, hogy felkeljen, mert úgyis \"van mibe pisilni\"!
Egyébként mi a véleménye az Uroxal szedéséről? Mi az általános tapasztalat a bepisilés gyógyítása kapcsán az Uroxalról? Szívesen venném erre vonatkozó válaszát is.
A sáfrányos szeklicemagolajat is kipróbáltuk, érdemes folytatni ennek a szedését?

Válaszát várva tisztelettel: egy aggódó édesanya