|
|
Dr. Harsányi EditHáziorvos szakorvos, talpmasszőr, addiktológus fülakkupunktőr, fitoterápeuta, Schüssler terapeutaElérhetőségem: Honlap: http://www.drhem.eoldal.hu/ |
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Üdv.
A kérdésem az lenne,hogy dolgozzam fel, és mit tegyünk azután, ha anyunk felépülne,hogyan viseljem a pletykát, szánakozást,esetleg megvetést anyunk miatt?
A történetünk.
Nehéz erről írnom.Anyu most 78 éves.Kb 70 éves kora körül vettük észre,hogy A Frontin szedése mellett megiszik 1-1 pohár bort,vagy sört.Egyedül élt, mi a nővéremmel más más városban.Mikor mentünk hozzá, előre szólni kellett,és nem igazán örült a látogatásunknak,kérdezte,mikor megyünk vissza.Egyre jobban elhanyagolta a lakást, alig mosogatott,takarított.Egyikünkhöz se akart költözni,mert dolgozunk mindannyian,úgyis ott is egyedül lenne, azt mondta.Többször hallottuk a hangján telefonon keresztül is hogy ivott.Pár éve elesett,azt mondta megbotlott, de a szomszédok látták, hogy instabil volt a járása.
Azelőtt egy eleven,mozgékony asszony volt,járt a piacra, szeretett beszélgetni.Teljesen kezdett leépülni.Házigondozónőt járt hozzá, de nehezen szokta meg.Egyik nap rémülten hívott, hogy teljesen zavart, szétdobált mindent, felborogatta a lámpát, meztelen van.Kiderült sok Frontint szedett be megint.Gyorsan kellett intézkedni.Egy önkormányzati idősek otthonába sikerült bejuttatnom, ami egy kisállomással szemben van.
Nehezen szokta meg,,mindig úton volt, hiába mondtuk, hogy csak az udvaron sétáljon....Mindig kölcsönt kért tőlünk, és kijárkált a boltba is, többnyire édességért, és sörért.Volt hogy mástól is pénzt kért, mert elköltötte a zsebpénzét.
Egy hete telefonáltak az otthonból,hogy engedély nélkül kiment, és rendőrök találták meg a síneknél,elsodorta a vonat.
Súlyos sérülései lettek, medence, bordatörés,a feje is vérzett, de életben van, stabil az állapota.
Nem tudja senki mi történt, állítólag elsodorta egy motorvonat,mikor várta, hogy elmenjen.
ÉN NAGYON FÉLEK,HOGY ÖNGYILKOS AKART LENNI,BÁR AZT MONDJA NEM.ÉS NEM EMLÉKSZIK SEMMIRE SE.
FÉLEK AZ OTTHONBA IS BEMENNI,AMIATT HOGY ROSSZ SZEMMEL NÉZNEK MAJD RÁM ANYU MIATT,AHOGY VISELKEDETT,ÉS NEKIK IS KELLEMETLENSÉGET OKOZOTT,REMÉLEM NEM LESZ RENDŐRSÉGI ÜGY.sZÖRNYŰ VOLT A HELYSZÍNEN LÁTNI A VÉRTŐCSÁT, ÉS A HELYSZÍNELÉS NYOMAIT AZ ÁLLOMÁSNÁL.
AZ ISMERŐSÖK ,CSALÁDTAGOKIS FAGGATNAK, MI TÖRTÉNT, HOGY TÖRTÉNT,ÉS NEM MEREM ELMONDANI,HOGY VALÓSZÍNŰ ITALÁRT AKART KIMENNI,(előtte való nap elláttuk étellel,és a nővérem pár dobozos sört is vitt neki,bár én kértem ,ne vigyen, de úgyis megszerzi valahogy)AZT NEM ÁLLÍTOM HOGY ITTAS IS VOLT AKKOR.
Nekem nagyon kínos, sajnálom is,nagyon csak az anyám,de valahol magának kereste a bajt,ülhetett ,élhetett volna nyugodtan jó helyen volt...
Kisvárosban élünk,gondolom ,megy a pletyka a szóbeszéd. Nem tudom, mit mondjak,mert nem akarom ,hogy lebecsméreljék,megvessék ,és rosszat mondjanak rá.
Köszönöm.Gabika
A kérdésem az lenne,hogy dolgozzam fel, és mit tegyünk azután, ha anyunk felépülne,hogyan viseljem a pletykát, szánakozást,esetleg megvetést anyunk miatt?
A történetünk.
Nehéz erről írnom.Anyu most 78 éves.Kb 70 éves kora körül vettük észre,hogy A Frontin szedése mellett megiszik 1-1 pohár bort,vagy sört.Egyedül élt, mi a nővéremmel más más városban.Mikor mentünk hozzá, előre szólni kellett,és nem igazán örült a látogatásunknak,kérdezte,mikor megyünk vissza.Egyre jobban elhanyagolta a lakást, alig mosogatott,takarított.Egyikünkhöz se akart költözni,mert dolgozunk mindannyian,úgyis ott is egyedül lenne, azt mondta.Többször hallottuk a hangján telefonon keresztül is hogy ivott.Pár éve elesett,azt mondta megbotlott, de a szomszédok látták, hogy instabil volt a járása.
Azelőtt egy eleven,mozgékony asszony volt,járt a piacra, szeretett beszélgetni.Teljesen kezdett leépülni.Házigondozónőt járt hozzá, de nehezen szokta meg.Egyik nap rémülten hívott, hogy teljesen zavart, szétdobált mindent, felborogatta a lámpát, meztelen van.Kiderült sok Frontint szedett be megint.Gyorsan kellett intézkedni.Egy önkormányzati idősek otthonába sikerült bejuttatnom, ami egy kisállomással szemben van.
Nehezen szokta meg,,mindig úton volt, hiába mondtuk, hogy csak az udvaron sétáljon....Mindig kölcsönt kért tőlünk, és kijárkált a boltba is, többnyire édességért, és sörért.Volt hogy mástól is pénzt kért, mert elköltötte a zsebpénzét.
Egy hete telefonáltak az otthonból,hogy engedély nélkül kiment, és rendőrök találták meg a síneknél,elsodorta a vonat.
Súlyos sérülései lettek, medence, bordatörés,a feje is vérzett, de életben van, stabil az állapota.
Nem tudja senki mi történt, állítólag elsodorta egy motorvonat,mikor várta, hogy elmenjen.
ÉN NAGYON FÉLEK,HOGY ÖNGYILKOS AKART LENNI,BÁR AZT MONDJA NEM.ÉS NEM EMLÉKSZIK SEMMIRE SE.
FÉLEK AZ OTTHONBA IS BEMENNI,AMIATT HOGY ROSSZ SZEMMEL NÉZNEK MAJD RÁM ANYU MIATT,AHOGY VISELKEDETT,ÉS NEKIK IS KELLEMETLENSÉGET OKOZOTT,REMÉLEM NEM LESZ RENDŐRSÉGI ÜGY.sZÖRNYŰ VOLT A HELYSZÍNEN LÁTNI A VÉRTŐCSÁT, ÉS A HELYSZÍNELÉS NYOMAIT AZ ÁLLOMÁSNÁL.
AZ ISMERŐSÖK ,CSALÁDTAGOKIS FAGGATNAK, MI TÖRTÉNT, HOGY TÖRTÉNT,ÉS NEM MEREM ELMONDANI,HOGY VALÓSZÍNŰ ITALÁRT AKART KIMENNI,(előtte való nap elláttuk étellel,és a nővérem pár dobozos sört is vitt neki,bár én kértem ,ne vigyen, de úgyis megszerzi valahogy)AZT NEM ÁLLÍTOM HOGY ITTAS IS VOLT AKKOR.
Nekem nagyon kínos, sajnálom is,nagyon csak az anyám,de valahol magának kereste a bajt,ülhetett ,élhetett volna nyugodtan jó helyen volt...
Kisvárosban élünk,gondolom ,megy a pletyka a szóbeszéd. Nem tudom, mit mondjak,mert nem akarom ,hogy lebecsméreljék,megvessék ,és rosszat mondjanak rá.
Köszönöm.Gabika
Kedves Gabika!
Megértem, hogy szégyelli magát, én is így éreztem magam, amikor a saját édesanyámnál szembesültem ezzel. Először düh, bírálat, majd szép lassan megértés jött a helyére. És azaz érzés, hogy "Lehet, hogy én is ezt választanám az ő helyében, vagy még rosszabbat, ha az ő helyében lennék."
Ez ma egy átlag magyar család története. Szégyelljük, titkoljuk, de nincs jó megoldás. Az valamikor évekkel ezelőtt elszállt. Akkor amikor más városba mentek a gyerekek, amikor nem volt szükség a NAGYIRA. Mikor nem mentek az unokák. És neki nem sikerült megtalálni a fontosságát egy nyugdíjas klubban, vagy egy vallási közösségben, nem lett új párja, aki mellett fontos, hogy éljen. Mert egyedül nem tud. Illetve megtalálta a párját. Az alkohol "folyékony pszichiáter". Így, vele, tud élni. Különben már rég nem élne.
És itt jövünk mi. Felvállaljuk-e, hogy hibáztunk, hogy ebből mi a mi felelősségünk, és felvállaljuk-e, hogy az anyánk így döntött, hogy így éri meg neki az élet.
És ez az ő döntése. Ebbe beleszólni a gyereknek nem megy. Azt fog csinálni amit akar.
(Mikor észrevették, hogy iszik, már késő volt. Már volt párja. Ezért nem ment egyik gyerekéhez sem. Ezt előtte lehetett volna meglépni. Biztos küldte a jeleket, csak nem ordított, hogy egyedül van, és haszontalannak érzi a létezését.)
Hogy mit mond a város??? MINDEGY!
MINDEN CSODA 3 NAPIG TART!!!!
Majd elmúlik.
Én valószínű azt mondanám, hogy anyám zavart már egy ideje, elment az otthonból és elsodorta egy vonat. Ha kérdezik, hogy ittas volt-e, akkor azt mondom, hogy nem tudom, nem voltam ott. Ő meg nem emlékszik.
Otthonokban ez mindennapos történet. Én is voltam Idősek Otthonában 1 évig dolgoztam az elfekvő részen, de még onnan is lógtak meg betegek. Aztán lenyugtatóztam, mert folyton kilógott, és a villamostól hozták vissza, engem is megbüntetnek, ha baja esik. De a nyugtató hatására rosszabb lett az állapota. A hozzátartozó fenyegetőzött, és mondtam, hogy mi nem vagyunk zárt osztály. Ha ő egész nap őrzi, akkor nem kap nyugtatót. Azt nem vállalta. Egy hónap se kellett, és meghalt a néni.
Ebben az állapotban már nincs jó megoldás!!!! Csak halálig kísérés, úgy, hogy minket ne vegyenek elő. Vagy feladom a munkám, a családom és éjjel nappal vele alszom és követem, óvom. Mert ő újra gyerek lett. Jogokkal és felelősség nélkül...
Mi az amit ebből a helyzetből lehet tanulni?
1. Az anyám, nem én vagyok. Amit ő tesz, az ő döntése. Hálás vagyok neki, hogy életet adott nekem, hogy felnevelt, kitaníttatott. És tisztelem azt is, ahogy még most is az élet mellett döntött.
2. Én az életemet hogy szervezem? Öregkoromra mit mondok? Megyek a gyerekem után? Kialakítok egy olyan szerető környezetet, ahol fontos tudok lenni? Már most kialakítom a családon kívüli kapcsolataimat? Elmegyek időben idősek otthonába? Magam választom meg???
Aki pedig pletykál... az pont a saját életében lévő takargatnivalók miatt beszél másról. Ahelyett, hogy megoldaná a saját háza táján a sepregetést. Róluk nincs mit mondani. Messze vannak még a kicsi boldogságok lehetőségétől is. Mert az csak a saját életemben lehet megcsinálni. A káröröm pedig hamar elszáll, és marad helyette a fájdalmas üresség, meg a felismerés, én sem vagyok jobb, mint akit a számra vettem.
Valószínű nem ilyen válaszra várt!
Mégis köszönöm, hogy megkérdezett!
Remélem a saját jövőjében meghozza azokat a változásokat, hogy az Ön életében ne ismétlődhessen meg ugyanez. És akkor már megérte ez a hosszú levél.
Csak saját magunkért vagyunk igazában a döntés helyzetében. Mások életében csak asszisztálni tudjuk, lereagálni az ő döntéseiket.
Remélem tudtam segíteni...
Üdvözlettel:
Megértem, hogy szégyelli magát, én is így éreztem magam, amikor a saját édesanyámnál szembesültem ezzel. Először düh, bírálat, majd szép lassan megértés jött a helyére. És azaz érzés, hogy "Lehet, hogy én is ezt választanám az ő helyében, vagy még rosszabbat, ha az ő helyében lennék."
Ez ma egy átlag magyar család története. Szégyelljük, titkoljuk, de nincs jó megoldás. Az valamikor évekkel ezelőtt elszállt. Akkor amikor más városba mentek a gyerekek, amikor nem volt szükség a NAGYIRA. Mikor nem mentek az unokák. És neki nem sikerült megtalálni a fontosságát egy nyugdíjas klubban, vagy egy vallási közösségben, nem lett új párja, aki mellett fontos, hogy éljen. Mert egyedül nem tud. Illetve megtalálta a párját. Az alkohol "folyékony pszichiáter". Így, vele, tud élni. Különben már rég nem élne.
És itt jövünk mi. Felvállaljuk-e, hogy hibáztunk, hogy ebből mi a mi felelősségünk, és felvállaljuk-e, hogy az anyánk így döntött, hogy így éri meg neki az élet.
És ez az ő döntése. Ebbe beleszólni a gyereknek nem megy. Azt fog csinálni amit akar.
(Mikor észrevették, hogy iszik, már késő volt. Már volt párja. Ezért nem ment egyik gyerekéhez sem. Ezt előtte lehetett volna meglépni. Biztos küldte a jeleket, csak nem ordított, hogy egyedül van, és haszontalannak érzi a létezését.)
Hogy mit mond a város??? MINDEGY!
MINDEN CSODA 3 NAPIG TART!!!!
Majd elmúlik.
Én valószínű azt mondanám, hogy anyám zavart már egy ideje, elment az otthonból és elsodorta egy vonat. Ha kérdezik, hogy ittas volt-e, akkor azt mondom, hogy nem tudom, nem voltam ott. Ő meg nem emlékszik.
Otthonokban ez mindennapos történet. Én is voltam Idősek Otthonában 1 évig dolgoztam az elfekvő részen, de még onnan is lógtak meg betegek. Aztán lenyugtatóztam, mert folyton kilógott, és a villamostól hozták vissza, engem is megbüntetnek, ha baja esik. De a nyugtató hatására rosszabb lett az állapota. A hozzátartozó fenyegetőzött, és mondtam, hogy mi nem vagyunk zárt osztály. Ha ő egész nap őrzi, akkor nem kap nyugtatót. Azt nem vállalta. Egy hónap se kellett, és meghalt a néni.
Ebben az állapotban már nincs jó megoldás!!!! Csak halálig kísérés, úgy, hogy minket ne vegyenek elő. Vagy feladom a munkám, a családom és éjjel nappal vele alszom és követem, óvom. Mert ő újra gyerek lett. Jogokkal és felelősség nélkül...
Mi az amit ebből a helyzetből lehet tanulni?
1. Az anyám, nem én vagyok. Amit ő tesz, az ő döntése. Hálás vagyok neki, hogy életet adott nekem, hogy felnevelt, kitaníttatott. És tisztelem azt is, ahogy még most is az élet mellett döntött.
2. Én az életemet hogy szervezem? Öregkoromra mit mondok? Megyek a gyerekem után? Kialakítok egy olyan szerető környezetet, ahol fontos tudok lenni? Már most kialakítom a családon kívüli kapcsolataimat? Elmegyek időben idősek otthonába? Magam választom meg???
Aki pedig pletykál... az pont a saját életében lévő takargatnivalók miatt beszél másról. Ahelyett, hogy megoldaná a saját háza táján a sepregetést. Róluk nincs mit mondani. Messze vannak még a kicsi boldogságok lehetőségétől is. Mert az csak a saját életemben lehet megcsinálni. A káröröm pedig hamar elszáll, és marad helyette a fájdalmas üresség, meg a felismerés, én sem vagyok jobb, mint akit a számra vettem.
Valószínű nem ilyen válaszra várt!
Mégis köszönöm, hogy megkérdezett!
Remélem a saját jövőjében meghozza azokat a változásokat, hogy az Ön életében ne ismétlődhessen meg ugyanez. És akkor már megérte ez a hosszú levél.
Csak saját magunkért vagyunk igazában a döntés helyzetében. Mások életében csak asszisztálni tudjuk, lereagálni az ő döntéseiket.
Remélem tudtam segíteni...
Üdvözlettel:
Dr. Harsányi Edit
2016. 04. 03. 11:13
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Doktornő!
Édesapám alkoholista, és azzal a kérdéssel fordulok önhöz, hogy
tudna e ajánlani olyan alapítványt, vagy olyan helyet ahol tudnának rajta segíteni.
Eddig járt már az anonimalkoholisták gyűlésein, de nem tetszett neki, mivel a gyűlések túlságosan "Istenközpontúak" voltak, ő pedig megrögzött ateista. A gyűlések felépítése tetszett neki, szóval ehhez hasonlót keresünk, csak nem tudjuk mi lenne az, ami tényleg segít.
Előre is köszönöm a válaszát.
Édesapám alkoholista, és azzal a kérdéssel fordulok önhöz, hogy
tudna e ajánlani olyan alapítványt, vagy olyan helyet ahol tudnának rajta segíteni.
Eddig járt már az anonimalkoholisták gyűlésein, de nem tetszett neki, mivel a gyűlések túlságosan "Istenközpontúak" voltak, ő pedig megrögzött ateista. A gyűlések felépítése tetszett neki, szóval ehhez hasonlót keresünk, csak nem tudjuk mi lenne az, ami tényleg segít.
Előre is köszönöm a válaszát.
Kedves Kérdező!
Sajnos én nem tudok más hasonló jellegű csoportot. pszichiáter orvost kell megkérdezni.
Az viszont biztos, hogy függést csak függésre lehet lecserélni. Komoly személyiségfejlődés nélkül nem megy. Pont azért kell az alkohol, mert ha egydül érzem magam, minden teher csak az én vállamat nyomja, akkor kell egy kis lelazítás, különben aludni sem tudok!-Igazából ezért kell az alkohol! Az alváshoz és a belső szorongás oldáshoz.
Ahhoz, hogy ez a szorongás oldódni tudjon, pedig kell bízni valami segítségben, kívülről. Tehát vagy az ezotéria és akkor kollektív tudattalannak hívom, vagy vallás és akkor Istennek hívom a segítőt.
Szóval ateistaként elég nehéz lesz, mert az eleve visszahúzza az alkoholhoz. (Neki most az alkohol az Istene!? Most hívő, csak az üvegben!)
De azért ne adják fel! Csak érdemes neki elmagyarázni, hogy olyan nincs, hogy csak egy dolog változik az életében és más nem. Tehát leteszi az alkoholt és mást nem kell odaadnia: kell még az ateistasága is.
Remélem tudtam új gondolatokkal segíteni.
üdvözlettel:
Sajnos én nem tudok más hasonló jellegű csoportot. pszichiáter orvost kell megkérdezni.
Az viszont biztos, hogy függést csak függésre lehet lecserélni. Komoly személyiségfejlődés nélkül nem megy. Pont azért kell az alkohol, mert ha egydül érzem magam, minden teher csak az én vállamat nyomja, akkor kell egy kis lelazítás, különben aludni sem tudok!-Igazából ezért kell az alkohol! Az alváshoz és a belső szorongás oldáshoz.
Ahhoz, hogy ez a szorongás oldódni tudjon, pedig kell bízni valami segítségben, kívülről. Tehát vagy az ezotéria és akkor kollektív tudattalannak hívom, vagy vallás és akkor Istennek hívom a segítőt.
Szóval ateistaként elég nehéz lesz, mert az eleve visszahúzza az alkoholhoz. (Neki most az alkohol az Istene!? Most hívő, csak az üvegben!)
De azért ne adják fel! Csak érdemes neki elmagyarázni, hogy olyan nincs, hogy csak egy dolog változik az életében és más nem. Tehát leteszi az alkoholt és mást nem kell odaadnia: kell még az ateistasága is.
Remélem tudtam új gondolatokkal segíteni.
üdvözlettel:
Dr. Harsányi Edit
2012. 03. 28. 23:08
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}
