|
|
Dobiné Olasz-Papp NóraBaba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadóElérhetőségeim: Honlap: http://www.dobinenora.hu http://www.valaszkeszszulok.hu |
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Nóra! 3,5 hónapos kisfiam pár hete mindenkitől fél. Ha már csak hozzászólnak keservesen elkezd sírni és alig lehet megnyugtatni. Csak velem és az apukájával érzi jól magát. De ha nincs nálunk senki akkor egésznap nevetgél, gőgicsél. A nagyszülőktől, rokonoktól mindig azt kapjuk, hogy elkényeztetjük és hogy hagyjuk hagy sírjon másnál, hogy megszokja. De én nem akarom bele erőltetni olyan helyzetbe amit nem akar. Amint elkezd sírni másnál, azonnal elveszem, hogy megnyugtassam, nehogy mégjobban elkezdje a sírást mert akkor nem lehet megnyugtatni annyira sír. És azt sem akarom, hogy úgy érezze nem számíthat rám. 1-2 hónaposan elvolt a mamájával több ideig is, ameddig én megfőztem stb. Ezt most nemrég kezdte el. Elmenni se merek vele sehova mert félek hogy sírni fog és majd ezt senki nem érti meg. Ha elmegyünk a nagyszülőkhöz, egyből elakarják venni. Ha azt mondom hogy majd később, kicsit hagy szokja a helyet, nem értik meg. Amint oda adom nekik sír és mikor elveszem, azt mondjak hogy nagyon anyás, kényes, elvan kényeztetve. Sajnos nagyon nem értünk egyet a gyereknevelésben de én nem szeretném őket megbántani. Én a kötődő nevelést próbálom elsajátítani amióta megszületett a kisfiam . Ezt is furcsa szemmel nézik. Hordozókendőben szokott lenni, velünk alszik. Születésétől kezdve este 8tól reggel 7ig alszik. Csak kétszer eszik éjszaka de azt is úgy, hogy alszik. Semmi probléma nincs vele ezen kívül. Nagyon boldog életvidám kisbaba. Kérem segítsen, mi lehet a probléma és hogyan tudnám megoldani. Várom válaszát.
Kedves Kérdező!
Nagyon jó érzés volt olvasni, milyen csodás támogató szülőket kapott ez a kisfiú! Ez a gyengédség, elfogadás, kísérése az ő fejlődésének nagyon jó alapokat tesz le!
Igen, sajnos generációs különbségek miatt viszonylag sokszor fordulnak elő konfliktusok, s ezek elég elbizonytalanítóak is lehetnek.
Egy kisbabát szeretettel, az alapvető szükségletek kielégítésével elkényeztetni nem lehet! S a testközelség, a szülők ölelő karjaiban történő megnyugvás igénye szükséglet, nem egy kósza hóbort! Szóval teljesen rendben van, hogy kisfia segítségére siet, mikor ő jelzi, hogy segítségre van szüksége! Ez így természetes és kicsit sem vezet elkényeztetéshez vagy túlzott anyássághoz, sőt!
Mindazonáltal azt feltételezem, a nagyszülők is a legjobbat szeretnék Önöknek s az unokának is, de nem is tudják leplezni (és persze nem is kéne), mennyire szeretnének részt venni a kisfiú életében, s nehéz elfogadniuk, hogy ez más tempóban és módon lehetséges, jelenleg.
3 hónapos kor körül amúgy kinyílik a világ, igazán megérkezik a kisbaba erre a világra az ún. negyedik trimeszter után, s elkezdi felfedezni a világot. A maga tempójában egyre nagyobb szeleteket szeretne bekebelezni belőle, de ezzel egyidejűleg azt is észreveszi lassan, hogy anyáékon kívül mennyi ember van még, akik plusz ingereket jelentenek, idegeneknek hatnak, de idővel közeledés lesz belőle. De ezt erőltetni nem lehet.
Az nagyon jó, hogy a nagyszülők jelen vannak a kisfiú életében, ez fontos érték! Ám érdemes lehet minden félnek arra törekedni, hogy mindenki igénye jelen lehessen, s kielégülhessen, de a legfontosabb a kisbaba, s az új család, azaz az Önök által megszabott határok meghúzása. Rugalmasan, kompromisszumkészen, ha szükséges.
Legjobbakat kívánom, s további ilyen szuper, megerősítő gondoskodást, sok örömet!
Üdvözlettel:
Nagyon jó érzés volt olvasni, milyen csodás támogató szülőket kapott ez a kisfiú! Ez a gyengédség, elfogadás, kísérése az ő fejlődésének nagyon jó alapokat tesz le!
Igen, sajnos generációs különbségek miatt viszonylag sokszor fordulnak elő konfliktusok, s ezek elég elbizonytalanítóak is lehetnek.
Egy kisbabát szeretettel, az alapvető szükségletek kielégítésével elkényeztetni nem lehet! S a testközelség, a szülők ölelő karjaiban történő megnyugvás igénye szükséglet, nem egy kósza hóbort! Szóval teljesen rendben van, hogy kisfia segítségére siet, mikor ő jelzi, hogy segítségre van szüksége! Ez így természetes és kicsit sem vezet elkényeztetéshez vagy túlzott anyássághoz, sőt!
Mindazonáltal azt feltételezem, a nagyszülők is a legjobbat szeretnék Önöknek s az unokának is, de nem is tudják leplezni (és persze nem is kéne), mennyire szeretnének részt venni a kisfiú életében, s nehéz elfogadniuk, hogy ez más tempóban és módon lehetséges, jelenleg.
3 hónapos kor körül amúgy kinyílik a világ, igazán megérkezik a kisbaba erre a világra az ún. negyedik trimeszter után, s elkezdi felfedezni a világot. A maga tempójában egyre nagyobb szeleteket szeretne bekebelezni belőle, de ezzel egyidejűleg azt is észreveszi lassan, hogy anyáékon kívül mennyi ember van még, akik plusz ingereket jelentenek, idegeneknek hatnak, de idővel közeledés lesz belőle. De ezt erőltetni nem lehet.
Az nagyon jó, hogy a nagyszülők jelen vannak a kisfiú életében, ez fontos érték! Ám érdemes lehet minden félnek arra törekedni, hogy mindenki igénye jelen lehessen, s kielégülhessen, de a legfontosabb a kisbaba, s az új család, azaz az Önök által megszabott határok meghúzása. Rugalmasan, kompromisszumkészen, ha szükséges.
Legjobbakat kívánom, s további ilyen szuper, megerősítő gondoskodást, sok örömet!
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2021. 01. 08. 20:00
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}
