|
|
Dobiné Olasz-Papp NóraBaba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadóElérhetőségeim: Honlap: http://www.dobinenora.hu http://www.valaszkeszszulok.hu |
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Szakértő
Kisfiam fél éves és el kezdett éjjel ebren lenni
Jatszani nezelődni
nem is alszik vissza
Nappal viszont ébreszthettelenül mélyen alszik
Kisfiam fél éves és el kezdett éjjel ebren lenni
Jatszani nezelődni
nem is alszik vissza
Nappal viszont ébreszthettelenül mélyen alszik
Kedves Kérdező!
6 hónapos kor körül még a napszakok felcserélése nélkül is gyakoriak a sűrűbb megébredések, ez a fejlődés része.
Érdemes megpróbálni a visszaaltatást minél kevesebb fény mellett éjjel, testközelséget biztosítani, de játék biztosítása nélkül. Nappal pedig érdemes lehet besötétítés nélkül altatni, nem elszeparálva lehetőleg.
Valószínűleg átmeneti állapotról van szó!
Üdvözlettel:
6 hónapos kor körül még a napszakok felcserélése nélkül is gyakoriak a sűrűbb megébredések, ez a fejlődés része.
Érdemes megpróbálni a visszaaltatást minél kevesebb fény mellett éjjel, testközelséget biztosítani, de játék biztosítása nélkül. Nappal pedig érdemes lehet besötétítés nélkül altatni, nem elszeparálva lehetőleg.
Valószínűleg átmeneti állapotról van szó!
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2021. 06. 19. 17:05
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Üdvözlöm! 5 hetes kisbabám nagyon zajosan alszik, főleg hajnalban, 2 és 6 óra között. Rugkapál, hörög, röfög, krákog, nyüszög tényleg nagyon hangosan. Nem a pocakkal van gond, minden hajnalban így alszik. Vele egy szobában alszom a hangok nem zavarnak, mert megtanultam, hogy alszik és nincs semmi baja. Emiatt viszont nem egyértelmű számomra, hogy ébredéskor mikor kell beavatkoznom, kivennem a kiságyból. Várjam meg, amíg ténylegesen sír és csak akkor avatkozzak be? A tényleges sírást akár másfél óra nyöszörgés is megelőzi, ebben van fájdalmas, kétségbeesett nyekergés is, amire szívem szerint már segítenék neki de többször még innen is visszabillenti magát mélyalvásba önállóan ezért bizonytalan vagyok. Szeretnék időben ott lenni a kisfiam számára ha kéri, de amíg nem muszáj, nem avatkoznék az ügyeibe feleslegesen.
Kérem szépen tanácsát, előre is köszönöm! Varga Mimi
Kérem szépen tanácsát, előre is köszönöm! Varga Mimi
Kedves Mimi!
Mindig olyan szívmelengető olvasni, mikor egy anya minden idegszálával, szíve minden rezdülésével a kisbabája mellett áll, és szeretne jól jelen lenni! És ezzel a törekvéssel a legnagyobb lépést már meg is tette! Az egymás közelében alvással is ezt segíti elő, mert- ahogy tapasztalta is- a korai jeleket sokkal könnyebb így észrevenni.
A tényleges sírást azért nem érdemes kivárni, mert úgy sokkal nehezebb lehet visszaaltatni őt. Hangadásra reagálni az én olvasatomban nem beavatkozás, hanem azonnali válaszreakció. Szerintem van különbség, nem is kicsi! Főleg, amikor érzi, hogy szíve szerint segítene neki (ez az én olvasatomban annak kifejezése, hogy "jelen vagyok"), akkor nyugodtan tegye meg! Érintse meg, szóljon hozzá halkan, simogassa meg, ha szopis baba, akkor szoptassa meg! Ezzel rosszat tenni nem lehet, sőt!
Az első hetekben, hónapokban még tanulja egymást az anya-baba páros és egyáltalán nem kell tudnunk tökéletesen, mikor mire van szüksége pontosan a babának, ám a testközelség ténye, a fizikai-érzelmi elérhetőség állandóan jelenlévő elem egy ideig. A baba ösztönszerűen kéri, az anya ösztönszerűen adja. Az idő múlásával pedig ezek árnyalódnak, változnak. A jelzések és a válaszok is.
Kívánom, továbbra is ilyen figyelmes, odaadó érzékenységgel legyen jelen kisbabája életében, anyaságának megélésében!
Üdvözlettel:
Mindig olyan szívmelengető olvasni, mikor egy anya minden idegszálával, szíve minden rezdülésével a kisbabája mellett áll, és szeretne jól jelen lenni! És ezzel a törekvéssel a legnagyobb lépést már meg is tette! Az egymás közelében alvással is ezt segíti elő, mert- ahogy tapasztalta is- a korai jeleket sokkal könnyebb így észrevenni.
A tényleges sírást azért nem érdemes kivárni, mert úgy sokkal nehezebb lehet visszaaltatni őt. Hangadásra reagálni az én olvasatomban nem beavatkozás, hanem azonnali válaszreakció. Szerintem van különbség, nem is kicsi! Főleg, amikor érzi, hogy szíve szerint segítene neki (ez az én olvasatomban annak kifejezése, hogy "jelen vagyok"), akkor nyugodtan tegye meg! Érintse meg, szóljon hozzá halkan, simogassa meg, ha szopis baba, akkor szoptassa meg! Ezzel rosszat tenni nem lehet, sőt!
Az első hetekben, hónapokban még tanulja egymást az anya-baba páros és egyáltalán nem kell tudnunk tökéletesen, mikor mire van szüksége pontosan a babának, ám a testközelség ténye, a fizikai-érzelmi elérhetőség állandóan jelenlévő elem egy ideig. A baba ösztönszerűen kéri, az anya ösztönszerűen adja. Az idő múlásával pedig ezek árnyalódnak, változnak. A jelzések és a válaszok is.
Kívánom, továbbra is ilyen figyelmes, odaadó érzékenységgel legyen jelen kisbabája életében, anyaságának megélésében!
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2021. 05. 22. 22:39
Olvasói értékelés: 5 / 5
Jó napot! Van egy lassan 12 hós kislányunk,aludni sosem szeretett,ringatva alszik el pici kora óta. Sosem aludt jól min 5x kelt eddig is,saját ágyban aludt.mostmár velem alszik ,mert óránként ébred éjjel ,azaz úgy vettem észre ,hogy minden alvásciklus után és ringatnom kel fekve ,mert másképp nem hajlandó visszaaludni.Minden altatás ordítva történik,apával már el sem alszik én meg lassan kiégek. M?r voltunk több gyermekorvosnál,mit tehetek még? Hogyan segíthetnék rajta?
Kedves Kérdező!
A második félévben szokott kezdődni az alvás "romlása", ami igen megterhelő lehet a családnak. Azért tettem idézőjelbe a romlást, mert valójában ez egy természetes jelenség, az idegrendszeri nagyon felpörgött érés következménye, kiegészülve hozzátáplálással, fogzással, szeparációs szorongással, mozgásfejlődéssel. Nagyon intenzív ez a gyermek számára is. Nem direkt csinálja, hanem jelenleg nem tud nem ébredni.
Szopizik még esetleg? Ha igen, akkor nyugodtan próbálja meg szopizással visszaaltatni!
A babák, gyerekek szeretik a ritmikus mozgásokat, ezért is oly nagyon szeretett a ringatás. Esetleg meg lehet próbálni összebújva, a családi ágyban, hogy a kislányát mellkasára öleli és akár zenére ringatja, de az ágyban. Lehet, idővel elfogadná. Ha esetleg próbálkoztak hordozással, akkor hátra téve, gimnasztikai labdára ülve, ütemesen fel-le mozogva, ez is be szokott válni, akár nappali altatásnál is.
Mivel gyermekorvosnál is jártak és kislánya rendben fejlődik, a gyakori ébredés pedig természetes és a fejlődés velejárója, így az idő múlása a legnagyobb kulcs ebben.
Mivel az éjszakák így rendkívül fárasztóak, érdemes lehet megvizsgálni, a nappalokat hogyan lehetne megkönnyíteni! Le lehet-e adni háztartási munkákból, lehet-e akár külső segítséget igénybe venni főzéshez, babázáshoz, lehet-e aludni kislányával napközben?
Nagyon jó, hogy keresi a kulcsot kislányához, s nem hagyja magára, válasz nélkül ebben a helyzetben sem!
Anno nekem az is sokat segített (mert mindhárom gyermekemnél átmentünk ugyanezen), hogy mikor éjszakáztam, arra gondoltam, hogy most nők milliói ugyanígy fenn vannak a gyermekükkel és egyszerre altatunk újra, meg újra és ez rengeteg erőt adott!
Kívánok Önöknek is erőt, türelmet, s utána örömteli fellépést a következő fejlődési lépcsőfokra!
Üdvözlettel:
A második félévben szokott kezdődni az alvás "romlása", ami igen megterhelő lehet a családnak. Azért tettem idézőjelbe a romlást, mert valójában ez egy természetes jelenség, az idegrendszeri nagyon felpörgött érés következménye, kiegészülve hozzátáplálással, fogzással, szeparációs szorongással, mozgásfejlődéssel. Nagyon intenzív ez a gyermek számára is. Nem direkt csinálja, hanem jelenleg nem tud nem ébredni.
Szopizik még esetleg? Ha igen, akkor nyugodtan próbálja meg szopizással visszaaltatni!
A babák, gyerekek szeretik a ritmikus mozgásokat, ezért is oly nagyon szeretett a ringatás. Esetleg meg lehet próbálni összebújva, a családi ágyban, hogy a kislányát mellkasára öleli és akár zenére ringatja, de az ágyban. Lehet, idővel elfogadná. Ha esetleg próbálkoztak hordozással, akkor hátra téve, gimnasztikai labdára ülve, ütemesen fel-le mozogva, ez is be szokott válni, akár nappali altatásnál is.
Mivel gyermekorvosnál is jártak és kislánya rendben fejlődik, a gyakori ébredés pedig természetes és a fejlődés velejárója, így az idő múlása a legnagyobb kulcs ebben.
Mivel az éjszakák így rendkívül fárasztóak, érdemes lehet megvizsgálni, a nappalokat hogyan lehetne megkönnyíteni! Le lehet-e adni háztartási munkákból, lehet-e akár külső segítséget igénybe venni főzéshez, babázáshoz, lehet-e aludni kislányával napközben?
Nagyon jó, hogy keresi a kulcsot kislányához, s nem hagyja magára, válasz nélkül ebben a helyzetben sem!
Anno nekem az is sokat segített (mert mindhárom gyermekemnél átmentünk ugyanezen), hogy mikor éjszakáztam, arra gondoltam, hogy most nők milliói ugyanígy fenn vannak a gyermekükkel és egyszerre altatunk újra, meg újra és ez rengeteg erőt adott!
Kívánok Önöknek is erőt, türelmet, s utána örömteli fellépést a következő fejlődési lépcsőfokra!
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2021. 03. 04. 12:56
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Nóra!
Kislányunk 15 hónapos, igazi örökmozgó, eleven csemete :)
Kezdetektől külön szobában alszik és sajat maga alszik el, ritka pillanat amikor szükség van altatásra.
Sajnos anyatejes csak 1 hónapos koráig volt, de mára a tápszert is elhagytuk, gyönyörűen eszik szilárd ételeket napi 4-5 alkalommal, a tapszer helyett pedig tejet iszik.
Körülbelül másfél hónapja kezdődött a kislányunknál az a jelenség, hogy éjszaka felébred(szinte mindig egyidőben) keservesen sír, egészen addig amíg be nem megyünk hozzá.
Átlagosan 2 órát van ilyenkor ébren. Játszani szeretne amit nem engedek az ölemben ringatom, éneklek neki szépen vissza is alszik aztán amint próbálom visszatenni az ágyába már ébren is van és újra kezdődik az egész procedúra előről. Ilyenkor próbáljuk elaltatni köztünk de esélytelen, mert nincs ehhez hozzászokva és csak felpörög attól, hogy köztünk van. Így 2 -3 óra elteltével vissza tudom tenni a kiságyba ahol ismét sajat maga alszik el.
(Nappal már csak egyszer alszik átlagban 1-1,5 órát ebéd után. Reggel 8kor kel általában és este 8 órakor szoktam lefektetni. )
Ezzel egyidőben kezdte el azt is, hogy napközben szinte semmit nem enged csinálni, folyton kapaszkodik belém, tépi a ruhát és persze mutatja hogy vegyem fel.
Hozzá tartozik, hogy pár napja bújt ki 4 foga, amiből 1 hetekig kínozta, illetve a járás is most indul be nála. Már mindennel próbálkoztam és kezdek tanácstalanná válni.
Segítségét, tanácsát előre is köszönöm!
L. Adrienn
Kislányunk 15 hónapos, igazi örökmozgó, eleven csemete :)
Kezdetektől külön szobában alszik és sajat maga alszik el, ritka pillanat amikor szükség van altatásra.
Sajnos anyatejes csak 1 hónapos koráig volt, de mára a tápszert is elhagytuk, gyönyörűen eszik szilárd ételeket napi 4-5 alkalommal, a tapszer helyett pedig tejet iszik.
Körülbelül másfél hónapja kezdődött a kislányunknál az a jelenség, hogy éjszaka felébred(szinte mindig egyidőben) keservesen sír, egészen addig amíg be nem megyünk hozzá.
Átlagosan 2 órát van ilyenkor ébren. Játszani szeretne amit nem engedek az ölemben ringatom, éneklek neki szépen vissza is alszik aztán amint próbálom visszatenni az ágyába már ébren is van és újra kezdődik az egész procedúra előről. Ilyenkor próbáljuk elaltatni köztünk de esélytelen, mert nincs ehhez hozzászokva és csak felpörög attól, hogy köztünk van. Így 2 -3 óra elteltével vissza tudom tenni a kiságyba ahol ismét sajat maga alszik el.
(Nappal már csak egyszer alszik átlagban 1-1,5 órát ebéd után. Reggel 8kor kel általában és este 8 órakor szoktam lefektetni. )
Ezzel egyidőben kezdte el azt is, hogy napközben szinte semmit nem enged csinálni, folyton kapaszkodik belém, tépi a ruhát és persze mutatja hogy vegyem fel.
Hozzá tartozik, hogy pár napja bújt ki 4 foga, amiből 1 hetekig kínozta, illetve a járás is most indul be nála. Már mindennel próbálkoztam és kezdek tanácstalanná válni.
Segítségét, tanácsát előre is köszönöm!
L. Adrienn
Kedves Adrienn!
Ez az amúgy természetes jelenség igen meglepő lehet a szülőknek egy olyan yermeknél, akire egyáltalán nem voltak jellemzőek az ébredések, "túlzott" ragaszkodások! De azt kell mondjam, egy jól fejlődő, gyarapodó, összességében kiegyensúlyozott gyermeknél nem kell komoly problémára gondolni.
Vannak olyanok, akik az elejétől fogva sokat ébrednek, nehezebben alszanak el, vannak, akiknél ez hullámokban jellemző, vannak a kifejezetten sok és vannak a kevésbé intenzíven testközelséget igénylők. És persze ott vannak a tipikus fejlődési korszakok, mikor az éjjelek is megbolygatódnak, az alvás addigi mintázatában is változások tapasztalhatóak.
Az egyik ilyen időszak a második félév, majd a 1,5 éves kor körüli időszak (kb.13-15 hótól kezdve). Előbbi a szeparációs szorongás, utóbbi az ún. újraközeledési krízis időszaka. Megnyilvánulásukban nagyon hasonlóak, de míg az elsőnél az okozza a nagyobb ragaszkodást, hogy anya kikerül a baba látóteréből, s erre ő azt hiszi, anya teljesen eltűnt, ő pedig utánamenni még nem tud, hát keservesen sír utána, úgy a másodiknál már saját maga eltávolodása okozza a frusztrációt a gyermeknél. Hisz eddigre már ő maga fizikailag képes az eltávolodásra, ami csodás dolog számára is, egyben félelmetkeltő, s keresi a megnyugtató testközelséget, hogy bebizonyosodjon róla, van visszaút és újra közeledhet.
Ez a nappaloknál erősebb ragaszkodást válthat ki, míg éjjelente többszöri ébredést, segítség kérést a visszaalváshoz. S még erre jönnek rá a fogzással, mozgásfejlődéssel járó, idegrendszeri érést pörgető elemek. Ezek természetes és átmeneti jelenségek!
Örömmel olvastam, hogy kislányának megadja a megfelelő válaszokat jelzéseire, nem hagyják magára vele, igazából ez a minden! Megadni neki azt a támaszt, amiben/amivel együtt lehet átmenni ezen a fontos fejlődési szakaszon! Ez (is) a bizalom kialakulásának/építésének kulcsfontosságú szakasza.
Lanyhulni fog ez a nagy intenzitás, ahogy a járás is stabillá válik, a fogacskák is kibújnak, kicsit nyugodtabbá válik az idegrendszeri érés. De a hullámzás jellemző lehet még egy ideig.
Higgye el, nem rontanak el semmit, ha a szükséges testközelséget megadják kislányuknak,összebújnak, ringatja, megnyugtatja, sőt! Esetleg ideiglenesen be lehet tenni az ő szobájába egy matracot/kanapét, és akár ilyen módon vele aludni egy szobában, vagy bármilyen új elrendezést kipróbálni, amiben lehetővé válik kislányuk természetes szükségleteinek kielégítése úgy, hogy közben Ön(ök) is a lehető legtöbb pihenéshez jutnak. S ha van rá mód, nappal aludni, pihenni vele együtt, egy időben.
Kitartást és erőt kívánok! Önök igazán csodás család egy csodálatos kislánnyal! :-)
Üdvözlettel:
Ez az amúgy természetes jelenség igen meglepő lehet a szülőknek egy olyan yermeknél, akire egyáltalán nem voltak jellemzőek az ébredések, "túlzott" ragaszkodások! De azt kell mondjam, egy jól fejlődő, gyarapodó, összességében kiegyensúlyozott gyermeknél nem kell komoly problémára gondolni.
Vannak olyanok, akik az elejétől fogva sokat ébrednek, nehezebben alszanak el, vannak, akiknél ez hullámokban jellemző, vannak a kifejezetten sok és vannak a kevésbé intenzíven testközelséget igénylők. És persze ott vannak a tipikus fejlődési korszakok, mikor az éjjelek is megbolygatódnak, az alvás addigi mintázatában is változások tapasztalhatóak.
Az egyik ilyen időszak a második félév, majd a 1,5 éves kor körüli időszak (kb.13-15 hótól kezdve). Előbbi a szeparációs szorongás, utóbbi az ún. újraközeledési krízis időszaka. Megnyilvánulásukban nagyon hasonlóak, de míg az elsőnél az okozza a nagyobb ragaszkodást, hogy anya kikerül a baba látóteréből, s erre ő azt hiszi, anya teljesen eltűnt, ő pedig utánamenni még nem tud, hát keservesen sír utána, úgy a másodiknál már saját maga eltávolodása okozza a frusztrációt a gyermeknél. Hisz eddigre már ő maga fizikailag képes az eltávolodásra, ami csodás dolog számára is, egyben félelmetkeltő, s keresi a megnyugtató testközelséget, hogy bebizonyosodjon róla, van visszaút és újra közeledhet.
Ez a nappaloknál erősebb ragaszkodást válthat ki, míg éjjelente többszöri ébredést, segítség kérést a visszaalváshoz. S még erre jönnek rá a fogzással, mozgásfejlődéssel járó, idegrendszeri érést pörgető elemek. Ezek természetes és átmeneti jelenségek!
Örömmel olvastam, hogy kislányának megadja a megfelelő válaszokat jelzéseire, nem hagyják magára vele, igazából ez a minden! Megadni neki azt a támaszt, amiben/amivel együtt lehet átmenni ezen a fontos fejlődési szakaszon! Ez (is) a bizalom kialakulásának/építésének kulcsfontosságú szakasza.
Lanyhulni fog ez a nagy intenzitás, ahogy a járás is stabillá válik, a fogacskák is kibújnak, kicsit nyugodtabbá válik az idegrendszeri érés. De a hullámzás jellemző lehet még egy ideig.
Higgye el, nem rontanak el semmit, ha a szükséges testközelséget megadják kislányuknak,összebújnak, ringatja, megnyugtatja, sőt! Esetleg ideiglenesen be lehet tenni az ő szobájába egy matracot/kanapét, és akár ilyen módon vele aludni egy szobában, vagy bármilyen új elrendezést kipróbálni, amiben lehetővé válik kislányuk természetes szükségleteinek kielégítése úgy, hogy közben Ön(ök) is a lehető legtöbb pihenéshez jutnak. S ha van rá mód, nappal aludni, pihenni vele együtt, egy időben.
Kitartást és erőt kívánok! Önök igazán csodás család egy csodálatos kislánnyal! :-)
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2021. 02. 24. 23:09
Olvasói értékelés: 5 / 5
Kedves Nóra!
Kisfiam 2 hónapos és annyira "jó baba", hogy szinte sosem sír. Ezt elsőre biztosan sokan irigyelnék, de van egy elég nagy problémám ezzel, mert akkor sem sír, mikor felébred éjjel és éhes. Ő csak nyöszörög, de nem sír. Amikor alszom, akkor a nyöszörgést nem hallom meg sajnos, nem ébredek fel rá (pedig közvetlenül mellettem alszik, a bölcsője az ágyunk mellett van éjszaka). Ébresztőt szoktam állítani a 3 órás periódus szerinti időre, ilyenkor felkelek, de ha ő még alszik, akkor megvárom - ébren - míg felkel. Ez van, hogy plusz egy egész óra éjjel kettőkor például. Volt alkalom, amikor nem szólt az ébresztő valamiért (vagy annyira fáradt voltam, tudattalanul lenyomtam és továbbaludtam), és eltelt plusz másfél óra, felriadtam, a kisfiam pedig ki tudja mióta nyöszörgött már. A szívem szakad meg, ha arra gondolok, hogy ő jelez (a nyöszörgéssel), de mivel nem ébredek fel rá, nem kap választ, nem kap biztonságot azáltal, hogy jelzésére reagálnak a szülei.
Kb. 3szor sírt fel álmában, amiből 2 tényleg álmában történt, fel sem kelt, simogatásra megnyugodott, továbbaludt, a sírásra azonnal felkeltem, azt meghallottam. De a nyöszörgést sajnos nem :( Emiatt borzasztóan kialvatlan vagyok (nem merek igazából elaludni, csak akkor merek igazán elaludni, ha tudom, hogy valaki ébren van mellettünk, pl. a férjem, vagy néha a nagymama, ilyenkor tudok 2-3 órát aludni). Az eddigi maximum alvása egyébként 4 óra volt, általában napközben 20-40 perceket alszik, este van egy nagyobb alvása fürdés-etetés után kb éjfélig (3 óra efyhuzamban, vagy rekordként a 4), utána kezdődik a 40 perces alvási részletek.
Mi lehet a megoldás arra, hogy felébredjek a jelzésére, vagy fog Ő valaha sírással jelezni, hogy felébredt és éhes?
Köszönöm szépen előre is a választ!
Kisfiam 2 hónapos és annyira "jó baba", hogy szinte sosem sír. Ezt elsőre biztosan sokan irigyelnék, de van egy elég nagy problémám ezzel, mert akkor sem sír, mikor felébred éjjel és éhes. Ő csak nyöszörög, de nem sír. Amikor alszom, akkor a nyöszörgést nem hallom meg sajnos, nem ébredek fel rá (pedig közvetlenül mellettem alszik, a bölcsője az ágyunk mellett van éjszaka). Ébresztőt szoktam állítani a 3 órás periódus szerinti időre, ilyenkor felkelek, de ha ő még alszik, akkor megvárom - ébren - míg felkel. Ez van, hogy plusz egy egész óra éjjel kettőkor például. Volt alkalom, amikor nem szólt az ébresztő valamiért (vagy annyira fáradt voltam, tudattalanul lenyomtam és továbbaludtam), és eltelt plusz másfél óra, felriadtam, a kisfiam pedig ki tudja mióta nyöszörgött már. A szívem szakad meg, ha arra gondolok, hogy ő jelez (a nyöszörgéssel), de mivel nem ébredek fel rá, nem kap választ, nem kap biztonságot azáltal, hogy jelzésére reagálnak a szülei.
Kb. 3szor sírt fel álmában, amiből 2 tényleg álmában történt, fel sem kelt, simogatásra megnyugodott, továbbaludt, a sírásra azonnal felkeltem, azt meghallottam. De a nyöszörgést sajnos nem :( Emiatt borzasztóan kialvatlan vagyok (nem merek igazából elaludni, csak akkor merek igazán elaludni, ha tudom, hogy valaki ébren van mellettünk, pl. a férjem, vagy néha a nagymama, ilyenkor tudok 2-3 órát aludni). Az eddigi maximum alvása egyébként 4 óra volt, általában napközben 20-40 perceket alszik, este van egy nagyobb alvása fürdés-etetés után kb éjfélig (3 óra efyhuzamban, vagy rekordként a 4), utána kezdődik a 40 perces alvási részletek.
Mi lehet a megoldás arra, hogy felébredjek a jelzésére, vagy fog Ő valaha sírással jelezni, hogy felébredt és éhes?
Köszönöm szépen előre is a választ!
Kedves Kérdező!
Olyan szívmelengetően kedves ez a levél!
Alapvetően kiindulhatunk abból, hogy egy egészséges, rendben fejlődő baba jelezni fog, ha szopizásra, evésre van szüksége! Kisfia szopizik és/vagy cumisüvegből eszik, vagy tápszeres? Időpont szerint kap enni vagy inkább az éjjeli időszakra szól az idő figyelése, attól való félelmében, hogy Ön átalussza az éhséget?
Egy egészséges kisbaba, ha szükségletei kielégítésre várnak, jelezni fog. Ki azonnal nagy hangerővel, ki fokozatosan nagyobb fokozatokra kapcsolva, ki kivárva. De egyetlen egészséges kisbaba sem fog lemondani a táplálásról beletörődve az éhezésbe! Az nagyon jó, hogy kisfia ilyen közel lehet Önhöz! Van rá lehetőség esetleg még közelebb egymáshoz elhelyezkedni? Ha megfelelő nagyságú a fekvőfelület, akár teljesen együttaludni? Mert minél közelebb van egy kisbaba az anyukájához, annál nagyobb az esély a kezdetleges éhségjelek észrevételéhez.
A várandóssága, szülés hogyan zajlott? Mekkora szerepet kapott a magabiztosság, magába vetett hite?
Azt gondolom, a legjobb helyre született ez a kisfiú, akiről ilyen érzékenységgel és szeretettel gondoskodnak!
Üdvözlettel:
Olyan szívmelengetően kedves ez a levél!
Alapvetően kiindulhatunk abból, hogy egy egészséges, rendben fejlődő baba jelezni fog, ha szopizásra, evésre van szüksége! Kisfia szopizik és/vagy cumisüvegből eszik, vagy tápszeres? Időpont szerint kap enni vagy inkább az éjjeli időszakra szól az idő figyelése, attól való félelmében, hogy Ön átalussza az éhséget?
Egy egészséges kisbaba, ha szükségletei kielégítésre várnak, jelezni fog. Ki azonnal nagy hangerővel, ki fokozatosan nagyobb fokozatokra kapcsolva, ki kivárva. De egyetlen egészséges kisbaba sem fog lemondani a táplálásról beletörődve az éhezésbe! Az nagyon jó, hogy kisfia ilyen közel lehet Önhöz! Van rá lehetőség esetleg még közelebb egymáshoz elhelyezkedni? Ha megfelelő nagyságú a fekvőfelület, akár teljesen együttaludni? Mert minél közelebb van egy kisbaba az anyukájához, annál nagyobb az esély a kezdetleges éhségjelek észrevételéhez.
A várandóssága, szülés hogyan zajlott? Mekkora szerepet kapott a magabiztosság, magába vetett hite?
Azt gondolom, a legjobb helyre született ez a kisfiú, akiről ilyen érzékenységgel és szeretettel gondoskodnak!
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2021. 01. 08. 19:44
Olvasói értékelés: 5 / 5
Kedves Nóra!
Az lenne a kérdésem, hogy mit tanácsol, mit tegyek az érdekében, hogy enyhítsem 19 hónapos kislányos elalvásnál való félelmét. Az történt, hogy meglátogatta a télapó, amitől iszonyatosan megijedt, a télapó bement a szobájába is. Azóta az előtte egyedül a sötét szobában elalvó gyermekem, nagyon nehezen alszik el, többször felsír, be kell mennem hozzá. Mivel tudnék neki segíteni? beszélgessünk a télapóról, vagy egyáltalán ne is hozzuk fel nála? 1 hete történt, de eddig javulni annyit javult, hogy éjjel már szépen alszik.
Köszönöm szépen a válaszát.
Az lenne a kérdésem, hogy mit tanácsol, mit tegyek az érdekében, hogy enyhítsem 19 hónapos kislányos elalvásnál való félelmét. Az történt, hogy meglátogatta a télapó, amitől iszonyatosan megijedt, a télapó bement a szobájába is. Azóta az előtte egyedül a sötét szobában elalvó gyermekem, nagyon nehezen alszik el, többször felsír, be kell mennem hozzá. Mivel tudnék neki segíteni? beszélgessünk a télapóról, vagy egyáltalán ne is hozzuk fel nála? 1 hete történt, de eddig javulni annyit javult, hogy éjjel már szépen alszik.
Köszönöm szépen a válaszát.
Kedves Kérdező!
Valahol 1,5 és 3 év között megjelenik és kvázi természetessé válnak különböző félelmek, melyek az elalváshoz, sötéthez kötődnek. Lassan bekapcsolódnak a különböző "varázslások", szörnyűző spray és társai :-), melyek játékos formában mutatják meg a helyzet és az érzés elfogadását. Mert fontos komolyan venni ezeket a félelmeket, a gyerekeknél nem működnek az észérvek, nekik a félelem tárgya a valóság.
Nagyon jó, hogy az alvása már nyugodtá vált!Az, hogy az elalváshoz szüksége van segítségre, önmagában is normális és természetes, még ha előtte volt is már olyan időszak, mikor akár önállóan elaludt. Szóval, ha most (újra) jelentkezett ezen szükséglete, érdemes kielégíteni, amennyire csak lehet!
A Télapó kérdést már nem biztos, hogy direktben felhoznám, de a jelenséget célszerű elfogadni, s ezzel az elfogadó attitűddel mellette lenni. Lehetséges, hogy Télapótól függetlenül is beköszöntött volna ezen változás, mármint a közelség szükséglete elalváshoz, s ami ilyenkor segíthet, az a jelenlét.
Kitartást kívánok!
Üdvözlettel:
Valahol 1,5 és 3 év között megjelenik és kvázi természetessé válnak különböző félelmek, melyek az elalváshoz, sötéthez kötődnek. Lassan bekapcsolódnak a különböző "varázslások", szörnyűző spray és társai :-), melyek játékos formában mutatják meg a helyzet és az érzés elfogadását. Mert fontos komolyan venni ezeket a félelmeket, a gyerekeknél nem működnek az észérvek, nekik a félelem tárgya a valóság.
Nagyon jó, hogy az alvása már nyugodtá vált!Az, hogy az elalváshoz szüksége van segítségre, önmagában is normális és természetes, még ha előtte volt is már olyan időszak, mikor akár önállóan elaludt. Szóval, ha most (újra) jelentkezett ezen szükséglete, érdemes kielégíteni, amennyire csak lehet!
A Télapó kérdést már nem biztos, hogy direktben felhoznám, de a jelenséget célszerű elfogadni, s ezzel az elfogadó attitűddel mellette lenni. Lehetséges, hogy Télapótól függetlenül is beköszöntött volna ezen változás, mármint a közelség szükséglete elalváshoz, s ami ilyenkor segíthet, az a jelenlét.
Kitartást kívánok!
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2021. 01. 08. 19:33
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves doktornő!
Lányom másfél éves múlt. Egészen idáig semmi gondunk nem volt az etetéssel, a kislány jó étvággyal megevett mindent válogatás nélkül. Jó baba volt, mindig is jól aludt, sose lehetett rá panaszom. Aztán elkezdődtek az éjszakai elalvás gondjai. Körúlményeink miatt egy szobában aludtunk, ő a kiságyában az ágyunk mellett. Rengeteget hisztizett, sírt, dacolt. Aztán meglett a szobája és most mar sokkal jobban alszik, éjszaka semmi gond vele ellenben napközben sehogy sem tudom ravenni az alvasra emiatt meglehetősen nyűgös egész nap. Emellett gondjaink vannak az etetéssel. A hagyományos reggelit elfogadja kis kanállal, de utána már csak kenyérszeleteket hajlandó elfogadni vagy tésztát és csakis kézből falatokat. Leültetni a székébe nem is tudom, akkor csak lázongás van. Hetekre megvontam tőle mindenféle babakekszet és csokidarabkákat (addig se kapott egy szaloncukornál nagyobb mennyiséget, ha kapott. De semmi nem használ. Mivel vehetném rá az evésre és a délutáni alvásra? A fogai későn kezdtek jönni, most javában zajlik a fogzás. Nem tudom hogy erre, a dackorszakára vagy pusztán az én hibámra fogjam.
Köszönettel,
Brigitta
Lányom másfél éves múlt. Egészen idáig semmi gondunk nem volt az etetéssel, a kislány jó étvággyal megevett mindent válogatás nélkül. Jó baba volt, mindig is jól aludt, sose lehetett rá panaszom. Aztán elkezdődtek az éjszakai elalvás gondjai. Körúlményeink miatt egy szobában aludtunk, ő a kiságyában az ágyunk mellett. Rengeteget hisztizett, sírt, dacolt. Aztán meglett a szobája és most mar sokkal jobban alszik, éjszaka semmi gond vele ellenben napközben sehogy sem tudom ravenni az alvasra emiatt meglehetősen nyűgös egész nap. Emellett gondjaink vannak az etetéssel. A hagyományos reggelit elfogadja kis kanállal, de utána már csak kenyérszeleteket hajlandó elfogadni vagy tésztát és csakis kézből falatokat. Leültetni a székébe nem is tudom, akkor csak lázongás van. Hetekre megvontam tőle mindenféle babakekszet és csokidarabkákat (addig se kapott egy szaloncukornál nagyobb mennyiséget, ha kapott. De semmi nem használ. Mivel vehetném rá az evésre és a délutáni alvásra? A fogai későn kezdtek jönni, most javában zajlik a fogzás. Nem tudom hogy erre, a dackorszakára vagy pusztán az én hibámra fogjam.
Köszönettel,
Brigitta
Kedves Brigitta!
Sokszor ijesztőnek tűnhet egy hirtelen változás, főleg, ha volt jól bevált rendszer és működés. S mikor jön a változás, amit negatívként élünk meg, hajlamosak vagyunk az önhibázatásra.
Ahogy olvastam levelét, lelki szemeim előtt megjelent a családjuk, ahol összességében harmónia van, gyengédség, a szükségletek megfelleő kielégítése, s ennek megfelelően egy érzelmileg és fizikailag rendben fejlődő kislányka.
1,5 éves kor körül megint van egy -főleg idegrendszeri/pszichológiai értelemben vett- növekedési ugrás, változás. Ilyenkor jellemző az ún. újraközeledési krízis (mely megnyilvánulásában nagyon hasonlít a szeparációs szorongáshoz), változhatnak az elalvási/ébredési szokások, s az egész viselkedési megnyilvánulás is, ebbe az étkezés is beletartozhat. A gyerekeknél vannak válogatósabb időszakok, még ha addig nem is volt rájuk jellemző. S ez nem baj, el szokott múlni. Az jó, ha nasi nincs (nagyon), ellenben az egészségesebb rágcsálnivalók, gyümölcsök elérhetőek számára. Az is egy optimális út, ha a család együtt étkezik, amikor csak lehet, s közös a kínálat is. A mintaadásnak ez is része lehet, hogy mit lát anyáéktól az evés szeretetéről, kinek mit jelent az evés, mik a főbb irányvonalak a családban.
A nappali alváshoz próbálták már esetleg a hordozást valamely kényelmes eszközben? Néha jolly jokerként válik be, még bőven ebben a korban is!
Leveléből,s kislánya életkorából azt gondolom, ez egy fejlődési ugrás vagy épp előszele a következő fejlődési lépcsőfokra fellépésnek.
Kívánom, hogy legyen minél több harmónia a mindennapjaikban az új egyensúly megtalálásáig is!
Üdvözlettel:
Sokszor ijesztőnek tűnhet egy hirtelen változás, főleg, ha volt jól bevált rendszer és működés. S mikor jön a változás, amit negatívként élünk meg, hajlamosak vagyunk az önhibázatásra.
Ahogy olvastam levelét, lelki szemeim előtt megjelent a családjuk, ahol összességében harmónia van, gyengédség, a szükségletek megfelleő kielégítése, s ennek megfelelően egy érzelmileg és fizikailag rendben fejlődő kislányka.
1,5 éves kor körül megint van egy -főleg idegrendszeri/pszichológiai értelemben vett- növekedési ugrás, változás. Ilyenkor jellemző az ún. újraközeledési krízis (mely megnyilvánulásában nagyon hasonlít a szeparációs szorongáshoz), változhatnak az elalvási/ébredési szokások, s az egész viselkedési megnyilvánulás is, ebbe az étkezés is beletartozhat. A gyerekeknél vannak válogatósabb időszakok, még ha addig nem is volt rájuk jellemző. S ez nem baj, el szokott múlni. Az jó, ha nasi nincs (nagyon), ellenben az egészségesebb rágcsálnivalók, gyümölcsök elérhetőek számára. Az is egy optimális út, ha a család együtt étkezik, amikor csak lehet, s közös a kínálat is. A mintaadásnak ez is része lehet, hogy mit lát anyáéktól az evés szeretetéről, kinek mit jelent az evés, mik a főbb irányvonalak a családban.
A nappali alváshoz próbálták már esetleg a hordozást valamely kényelmes eszközben? Néha jolly jokerként válik be, még bőven ebben a korban is!
Leveléből,s kislánya életkorából azt gondolom, ez egy fejlődési ugrás vagy épp előszele a következő fejlődési lépcsőfokra fellépésnek.
Kívánom, hogy legyen minél több harmónia a mindennapjaikban az új egyensúly megtalálásáig is!
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2021. 01. 08. 19:20
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Nóra! Egy 9 hónapos kislány édesanyja vagyok és azért fotdultam Önhöz, mert a tanácsát szeretném kérni.
Kezdetektől fogva nehezen és keveset alszik, az elején rajtam aludt most még mindig együtt alszunk de mintha egyre rosszabb lenne. Pár hónaposan még egybe aludt 4 órát majd egyeket, most meg óránként fent van és elég kialvatlan vagyok. Forgolódik ciczik úgy alszik vissza de számomra a felvett póz elég kényelmetlen, van mikor fel kell vennem elaltatni van mikor nem akar vissza aludni. A lefekvésről ne is beszéljünk, semmi nem nyugtatja meg, nálunk a hátsimogatás éneklés mese mondás nem jön be. Hiába van sötét nem tudatosul benne hogy egyenlő a lefekvéssel. Elég frusztrált vagyok és depressziós valamint sokat sírok is. Napközben is úgy alszik a legtovább ha ott vagyok, máskülönben fél órát alszik .Napközben rajtam lóg. Ráadásul ha elindulunk valahova egy óra múlva már nyügösködik és addig sír míg nem kap cicit, így szinte be is vagyok zárva a lakásba vagy csak a ház körül sétálunk Segitségem sajnos nincs.
Köszönöm válaszát
Kezdetektől fogva nehezen és keveset alszik, az elején rajtam aludt most még mindig együtt alszunk de mintha egyre rosszabb lenne. Pár hónaposan még egybe aludt 4 órát majd egyeket, most meg óránként fent van és elég kialvatlan vagyok. Forgolódik ciczik úgy alszik vissza de számomra a felvett póz elég kényelmetlen, van mikor fel kell vennem elaltatni van mikor nem akar vissza aludni. A lefekvésről ne is beszéljünk, semmi nem nyugtatja meg, nálunk a hátsimogatás éneklés mese mondás nem jön be. Hiába van sötét nem tudatosul benne hogy egyenlő a lefekvéssel. Elég frusztrált vagyok és depressziós valamint sokat sírok is. Napközben is úgy alszik a legtovább ha ott vagyok, máskülönben fél órát alszik .Napközben rajtam lóg. Ráadásul ha elindulunk valahova egy óra múlva már nyügösködik és addig sír míg nem kap cicit, így szinte be is vagyok zárva a lakásba vagy csak a ház körül sétálunk Segitségem sajnos nincs.
Köszönöm válaszát
Kedves Kérdező!
Elnézést a hosszú várakozásért a válaszra! Változott azóta a helyzet?
Ha egy kisbaba megfelelően fejlődik, gyarapszik, összességében kiegyensúlyozott, jókedélyű, aktív, akkor feltételezhetjük, hogy elegendő alváshoz jut, egészséges és rendben van.
A második félév alvás szempontjából elég zűrzavaros tud lenni! Újra kezdődhetnek a gyakori ébredések, nehézzé válhat az el- és visszaaltatás. Ennek leggyakrabbi oka a mozgásfejlődés, fogzás, szeparációs szorongás, tehát minden olyan ok, ami a fejlődés részét képezi. Tehát nem nevelési hiba eredménye! Az idegrendszer érésével változni fog a helyzet. Addig is sok türelem kellhet, testközelség, ringatás, ha szopis baba, akkor szoptatás. Ha teheti, napközben pihenjen, aludjon a babával! A depresszió miatt érdemes volna szakembert felkeresni!
Erőt és támogatást kívánok Önnek!
Üdvözlettel:
Elnézést a hosszú várakozásért a válaszra! Változott azóta a helyzet?
Ha egy kisbaba megfelelően fejlődik, gyarapszik, összességében kiegyensúlyozott, jókedélyű, aktív, akkor feltételezhetjük, hogy elegendő alváshoz jut, egészséges és rendben van.
A második félév alvás szempontjából elég zűrzavaros tud lenni! Újra kezdődhetnek a gyakori ébredések, nehézzé válhat az el- és visszaaltatás. Ennek leggyakrabbi oka a mozgásfejlődés, fogzás, szeparációs szorongás, tehát minden olyan ok, ami a fejlődés részét képezi. Tehát nem nevelési hiba eredménye! Az idegrendszer érésével változni fog a helyzet. Addig is sok türelem kellhet, testközelség, ringatás, ha szopis baba, akkor szoptatás. Ha teheti, napközben pihenjen, aludjon a babával! A depresszió miatt érdemes volna szakembert felkeresni!
Erőt és támogatást kívánok Önnek!
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2020. 12. 05. 13:52
Olvasói értékelés: 5 / 5
Kedves Nóra! Kisfiam 5,5 hónapos, nagyon jókedvű, kiegyensúlyozott 100% anyatejes baba. Az éjszakákat 8 hetes kora óta kb. 4,5 hónapos koráig ébredés nélkül végigaludta. Az éjszakai ébredéseket nem is tartom aggasztónak, hiszen tudom, hogy napközben nem ér rá szopizni, éjjel pótolja be az evést és szoptatás után vissza is tudom altatni.
Ami viszont aggaszt, hogy pár hetes kora óta nappal szopi közben vagy valakinek a vállán gyakran bealszik és amikor szeretnénk lerakni a kiságyába, rögtön felébred. Rajtam vagy a férjemen órákat tud aludni, de a múltkor anyósomon is elaludt, tehát nem anya agy apa kell neki az alváshoz. Bár nem értem, hogy ha este tud az ágyában aludni akkor nappal miért nem. Próbáltam fehér zajt, besötétítést, adamo hintát... stb. Néha babakocsiban elalszik kb. 15 percre, a kocsiban is addig amíg nem állunk meg a pirosnál. Nagyon fárasztó már nekem, a 3-4 óra alvás részletekben sajnos nem elég. Napközben semmit sem tudok így csinálni, mivel ha ébren van is igényli a társaságot. Elrontottam valamit? Mit tudnék tenni, hogy napközben ne rajtunk aludjon? Reménykedem, hogy van erre valami megoldás. Előre is nagyon köszönöm a segítséget.
Ami viszont aggaszt, hogy pár hetes kora óta nappal szopi közben vagy valakinek a vállán gyakran bealszik és amikor szeretnénk lerakni a kiságyába, rögtön felébred. Rajtam vagy a férjemen órákat tud aludni, de a múltkor anyósomon is elaludt, tehát nem anya agy apa kell neki az alváshoz. Bár nem értem, hogy ha este tud az ágyában aludni akkor nappal miért nem. Próbáltam fehér zajt, besötétítést, adamo hintát... stb. Néha babakocsiban elalszik kb. 15 percre, a kocsiban is addig amíg nem állunk meg a pirosnál. Nagyon fárasztó már nekem, a 3-4 óra alvás részletekben sajnos nem elég. Napközben semmit sem tudok így csinálni, mivel ha ébren van is igényli a társaságot. Elrontottam valamit? Mit tudnék tenni, hogy napközben ne rajtunk aludjon? Reménykedem, hogy van erre valami megoldás. Előre is nagyon köszönöm a segítséget.
Kedves Kérdező!
Elnézést kérek a hosszas várakozásért a válaszra! Azóta változott a helyzet?
Biztos, hogy semmit nem rontott el kisfiánál! Ez egy teljesen természetes jelenség, hogy testkontaktusban hosszabban alszanak a kisbabák! A babák alvásciklusa fele a felnőttekéhez képest. Egy alvásciklus végén felébrednek, s ha érzik a testközelséget, sokkal könnyebben visszaalszanak, szinte a megébredés sem vehető észre. Viszont, ha még nem ért el a mélyavás időszakába, könnyen felébred, ha leteszik őt. Ez nem egy programozás, vagy rossz szoktatás eredménye! Ez egy természetes szükséglet. Az remek, ha ez kielégíthető a lehető legnagyobb mértékben.
Az idegrendszer érésével ez változni fog.
Üdvözlettel:
Elnézést kérek a hosszas várakozásért a válaszra! Azóta változott a helyzet?
Biztos, hogy semmit nem rontott el kisfiánál! Ez egy teljesen természetes jelenség, hogy testkontaktusban hosszabban alszanak a kisbabák! A babák alvásciklusa fele a felnőttekéhez képest. Egy alvásciklus végén felébrednek, s ha érzik a testközelséget, sokkal könnyebben visszaalszanak, szinte a megébredés sem vehető észre. Viszont, ha még nem ért el a mélyavás időszakába, könnyen felébred, ha leteszik őt. Ez nem egy programozás, vagy rossz szoktatás eredménye! Ez egy természetes szükséglet. Az remek, ha ez kielégíthető a lehető legnagyobb mértékben.
Az idegrendszer érésével ez változni fog.
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2020. 12. 05. 13:41
Olvasói értékelés: 5 / 5
Tisztelt Szakértő! 14 hónapos kislányom alvásproblémájához szeretnék segítséget kérni. Megpróbálom röviden tömören leírni a történetünket. Kislányom kis súllyal született (2350g), és rettenetesen hasfájós volt kb 4 hónapos koráig. Szinte egész nap kézben volt és sírt, voltak napok amikor napközben is alig aludt vmit. Ezután a nappali altatások a pihenőszékben voltak, este pedig paskoltuk a fenekét, így aludt el. Kb. 8-9 hónapos korától kézben altattam nappal is és este is. Mostanra már nagyon fáj a derekam így kb 1 hónapja úgy alszik hogy berakom az ágyba és simogatom vagy picit paskolom. Viszont nagyon sok idő kell neki az elalváshoz. 40 perctől másfél óráig. Emellett hozzátartozik az is hogy rettenetesen mozgékony, mindig mozgásban van és az elalvás előtt is folyamatosan mozog, egyik oldalról a másikra fekszik, feláll, piszkálja rugdossa a rácsot tehát nem tud leállni. Bevallom néha már felemeltem a hangom mert kikészít a hosszú altatás, félek rossz hatással vagyok a pici lelkére, nem akarom hogy megijedjen...illetve attól tartok nem e lesz esetleg hiperaktív. Pici baba kora óta sokszor nyűgös, nyugtalan baba. Fogunk még nincs:) Nagyon szépen köszönöm a segítségét előre is.
Kedves Kérdező!
Több, mint 1 éve benne lenni ilyen hosszú altatási folyamatokban, valóban megterhelő, az ember szívesen "szabadulna" és felszabadulna sokkal rövidebb idő után! Ha nem sikerül, akkor meg elkezdheti saját magát önostorozni, mit ronthatott el, mit lehetett volna az elején másképp csinálni? Nos, én azt gondolom, semmit! Vannak babák, kisgyermekek, akik sokkal több és intenzívebb gondoskodást, figyelmet, testközelséget igényelnek a nagy átlaghoz képest, akár megkaphatják a "többemberes baba" státuszt is. Ez senkinek sem a hibája, ő ilyen! Nagy örömmel olvastam,hogy a rengeteg türelmet és odaadást igénylés ellenére mindig megadja kislányának a segítséget az elalváshoz! Ez nagyon fontos, hisz, amíg nem érnek meg az egyedül elalvás képességére, addig segítségre van szükségük ehhez! Apa esetleg tudna segíteni az altatás körül?
A témában meleg szívvel ajánlom William Sears könyvét, melynek címe Éjszakai gondoskodás!
A hiperaktivitás leghamarabb az iskoláskorban meghozható diagnózis, s ilyenkor még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni.
Babák, kisgyermekek sokasága nagyon mozgékony, szeretik felfedezni és bekebelezni a világot, s nagyon nehéz ezt kikapcsolni és úgymond hátat fordítani ennek a rengeteg érdekességnek, így elaludni sem akaródzik. Van, hogy még álmukban is gyakorolnak, mintha futna, menne akkor is :-)
Sok erőt kívánok Önnek, s kívánom, hogy legyen lehetősége feltöltődni, segítséget kérni/elfogadni, s legyen módja énidőre, még ha az csak napi pár perc is!
Üdvözlettel:
Több, mint 1 éve benne lenni ilyen hosszú altatási folyamatokban, valóban megterhelő, az ember szívesen "szabadulna" és felszabadulna sokkal rövidebb idő után! Ha nem sikerül, akkor meg elkezdheti saját magát önostorozni, mit ronthatott el, mit lehetett volna az elején másképp csinálni? Nos, én azt gondolom, semmit! Vannak babák, kisgyermekek, akik sokkal több és intenzívebb gondoskodást, figyelmet, testközelséget igényelnek a nagy átlaghoz képest, akár megkaphatják a "többemberes baba" státuszt is. Ez senkinek sem a hibája, ő ilyen! Nagy örömmel olvastam,hogy a rengeteg türelmet és odaadást igénylés ellenére mindig megadja kislányának a segítséget az elalváshoz! Ez nagyon fontos, hisz, amíg nem érnek meg az egyedül elalvás képességére, addig segítségre van szükségük ehhez! Apa esetleg tudna segíteni az altatás körül?
A témában meleg szívvel ajánlom William Sears könyvét, melynek címe Éjszakai gondoskodás!
A hiperaktivitás leghamarabb az iskoláskorban meghozható diagnózis, s ilyenkor még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni.
Babák, kisgyermekek sokasága nagyon mozgékony, szeretik felfedezni és bekebelezni a világot, s nagyon nehéz ezt kikapcsolni és úgymond hátat fordítani ennek a rengeteg érdekességnek, így elaludni sem akaródzik. Van, hogy még álmukban is gyakorolnak, mintha futna, menne akkor is :-)
Sok erőt kívánok Önnek, s kívánom, hogy legyen lehetősége feltöltődni, segítséget kérni/elfogadni, s legyen módja énidőre, még ha az csak napi pár perc is!
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2020. 08. 22. 08:57
Olvasói értékelés: 5 / 5
Kedves Nóra!
4 hónapos kisfiunkkal kapcsolatban írok, mint gyakorló apuka. Az a problémám/problémánk, hogy nagyjából egy hete megváltozott a kapcsolat, vagyis az ő hozzáállása. Eddig a pontig (egy héttel ezelőttig, amikoris gyógytornán voltunk) én voltam az, akinél szinte minden este elaludt, akinél megnyugodott, bármikor is sírás volt. Most pedig ott tartunk, hogy nálam csak elvétve alszik el (közben nagymamánál szépen lenyugodott, el is aludt tegnap), vasárnap konkrétan egyből ordított, ahogy felvettem. Gondoltunk rá hogy a borosta szúrja, levágtam, 1 napig jobb lett a helyzet, de újra nyugtalan ha aludni készülünk. Játéknál egyébként nincs baj, mosolyog, sikongat, csak akkor, amikor látom, hogy álmos, és próbálom altatni. Természetesen nem bántottam, nem okoztam neki fájdalmat, maximum annyi, hogy én adtam a Dévényes gyógytornász kezébe. Kérem, legyen kedves tanácsot adni, hogy mi lehet a probléma, a "hős, nyugalmat adó apa" miért tűnt el benne, normális folyamat-e, és ha nem, hogyan tudjuk visszaállítani?
Üdvözlettel,
Péter, 28 éves apuka
Kedves Péter!
Milyen szívmelengető olvasni, hogy apaként ilyen gondoskodó, féltő szeretettel áll kisfiuk mellett!
Ha jól értem, a fordulópontot a gyógytorna hozta? Lehet, hogy az az alkalom hozott neki feszültséget is, de nem haragra, elfordulásra gondolnék kisfia reakciója alapján!
3-4 hónapos kor körül eleve nagyot változik egy baba élete, sokkal intenzívebben fordul kifelé, a külvilág felé, egyre nagyobb mértékben szeretné felfedezni azt, s ezzel egyidejűleg az alvási mintázat is változni képes. Nem akar már oly könnyedén elaludni, mert nehogy lemaradjon valami izgalmasról. Sokkal több inger is éri, s van olyan, ha elfárad, az már az igen intenzív fáradtság időszaka, akár át is billen, s sokkal nehezebb lesz elaltatni. Érzi a fáradtságot, de "mehetnékje" is van még, s ebből lehetnek kisebb-nagyobb sírások is.
Az nagyon jó, ha van jelen más is, akinek átadható ő, ha ringatásról van szó, főleg, ha esetleg az ember már feszült, tehetetlennek érzi magát!
Hordozásról esetleg lehetne szó, próbálták már? Az is csodákra képes! :-)
Érdemes lehet most kicsit éberebben figyelni a fáradás jeleit, s kicsit talán előbb megkísérelni az altatást, hogy ne billenjen át.
Ha pedig feszültséglevezető sírásról van szó, akkor jó ennek megadni a teret!
Gratulálok Önnek, igazán remek apa lehet!
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2020. 07. 15. 22:53
Olvasói értékelés: 5 / 5
Kedves Nóra!
A kislányom 5 hónapos (ikrek, egy fiú egy lány). 3. hónapig nagyon nehéz volt, 3 óránként ébredtek, borzasztó fáradtak voltunk a férjemmel.
3-5 hónap között kialakult egy kis rend, 8-9 között aludtak el, először 0-1 óra között ébredtek enni, majd utána 2-3 alkalommal reggel 6-ig. 6 után már nem lehetett őket visszaaltatni.
Az utolsó másfél hétben viszont Patrícia maximum 1 órát alszik éjszaka, utána felsír és 1-2 óra visszaaltatni, utána megint csak 1 órát alszik és így tovább.
A gyerekorvos szerint nem fogzik. Vidám, jól eszik, nem tudjuk mi okozhatja. Ha ölemben van akkor is sír, csak ha felállva ringatom akkor nyugszik meg kicsit, de ha elalszik az ölemben és lerakom az ágyába, azonnal felsír. Már nem tudok mit teenni. Este csak Patrival foglalkozom, a férjem kel Zolikához, de ígysem bírom a 30 perces alvásokat. Cumiból esznek, a szotatást már a kórházban elrontották.
36. hétre születtek 3-3 kg-mal.
Kérem segítsen.
Köszönöm.
Helga
Kedves Helga!
Milyen szép súllyal születtek, gratulálok hozzájuk! :-)
Le a kalappal, hogy ilyen csodás szemlélettel, szeretettel állnak mellettük, s ilyen érzékenységgel szeretnék továbbra is kielégíteni a babák szükségleteit!
Sokszor nehéz kideríteni, mi is állhat a háttérben 1-1 nehézség mögött, s önmagában véve is nehéz a sok szépség mellett gondoskodni egy kisbabáról, hát még kettőről! Biztos vagyok benne, hogy sok az öröm és alapvetően boldogság van jelen, de ettől függetlenül nagyon kimerítő az éjszakázás és állandó jelenlét!
Az is szuper, hogy a férje is intenzíven be tud segíteni az éjszakákba!
Az is érdekes tapasztalás, mikor kiderül, hogy a testvérkék, ikrek esetében is, mennyire különbözőek tudnak lenni! Eltérhet a személyiségük, veleszületett temperamentumuk is. Másképp reagálnak le bizonyos történéseket, különböző fejlődési szakaszokat. Így történhet meg, hogy Patri már belépett és hevesen reagál a szeparációs szorongás időszakába-ra. Ez egy természetesen jelen lévő fejlődési korszak, s a kisbaba kétségbeesik, ha anyukája eltűnik a látóteréből, több testkontaktusra lehet szüksége, s éjjel is fokozottabb jelenlétet kérhet (éjjel eleve magasabb a kötődési szükséglet). Ha Patri fejlődése, gyarapodása, kedélye, stb. rendben van, sokkal inkább gondolnék erre! Hol alszanak a babák? Együttalvás, akár mindkét babával, vagy épp Patrival, beleférhet a családjuk "rendjébe"? Sokat lehet spórolni az energiával, ha nem kell mindannyiszor kimászni az ágyból és órákig ringatni. Ez egy ennyi idős babától természetes megnyilvánulás, s ennyi idősen a szükségleteit nem tudja még késleltetni.
S nappal van lehetősége pl. a házimunkát kicsit háttérbe sorolni és/vagy segítséget igénybe venni, hogy tudjon a babákkal együtt pihenni, ha alszanak?
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2019. 05. 20. 23:00
Olvasói értékelés: 5 / 5
Kedves Szakértő!
1 éves kisgyermekem alvásával vannak problémáink.3 hónapos korától 40 percenként,de minimum óránként kel éjjel,megszakítások nélkűl.Egészségügyileg nincs gond,napirend és táplálkozás rendben.Jelenleg nem fogzik,illetve nem rég bújt ki az első,így nem hiszem hogy az keltette egy éven ketesztül ilyen rendszeresen,óramű pontossággal.Félek,nem e lehet lelki eredetű a probléma?Játékcumit nem fogad el,kizárolag cumisüvegen alszik vissza,hozzáteszem,aton is alszik el.Viszont ilyen gyakori ébredések mellett jelentős mennyiségü folyadékhoz jut,ami reggelre hasfájást eredményez.Nem tudom hogyan lehet orvosolni a helyzetet?Másrészt kötődéssel kapcsolatban kérdeznék:Eddig szépen eljátszott apával,közeli családtagokkal,de már csak engem fogad el,szerintem azért mert nem rég két alkalommal távolabbi rokonok vigyáztak rá pár ora erejéig amit rosszil viselt,nagy sirással,hányással(sajnos muszály volt elmennem és nem vihettem magammal) és attol tartok ez hagyott benne nyomot .Kérdésem az lenne hogy kiheveri vajon,vagy már mindig csak hozzám fog ragaszkodni félve hogy ujra másra bizom?Mit tehetnék hogy könnyebben tullépjen és ujra szivesen legyen apával és más családtagokkal is?Válaszát elöre is köszönöm!
1 éves kisgyermekem alvásával vannak problémáink.3 hónapos korától 40 percenként,de minimum óránként kel éjjel,megszakítások nélkűl.Egészségügyileg nincs gond,napirend és táplálkozás rendben.Jelenleg nem fogzik,illetve nem rég bújt ki az első,így nem hiszem hogy az keltette egy éven ketesztül ilyen rendszeresen,óramű pontossággal.Félek,nem e lehet lelki eredetű a probléma?Játékcumit nem fogad el,kizárolag cumisüvegen alszik vissza,hozzáteszem,aton is alszik el.Viszont ilyen gyakori ébredések mellett jelentős mennyiségü folyadékhoz jut,ami reggelre hasfájást eredményez.Nem tudom hogyan lehet orvosolni a helyzetet?Másrészt kötődéssel kapcsolatban kérdeznék:Eddig szépen eljátszott apával,közeli családtagokkal,de már csak engem fogad el,szerintem azért mert nem rég két alkalommal távolabbi rokonok vigyáztak rá pár ora erejéig amit rosszil viselt,nagy sirással,hányással(sajnos muszály volt elmennem és nem vihettem magammal) és attol tartok ez hagyott benne nyomot .Kérdésem az lenne hogy kiheveri vajon,vagy már mindig csak hozzám fog ragaszkodni félve hogy ujra másra bizom?Mit tehetnék hogy könnyebben tullépjen és ujra szivesen legyen apával és más családtagokkal is?Válaszát elöre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
Az alvással kapcsolatban azt tudom mondani, ez a jelenség teljesen életkori sajátosságnak tűnik. 3 hónapos kortól kezdve szoktam kapni a legtöbb kérdést, miszerint "elromlott" a kisbaba. Innentől kezdve, ahogy kinyílik a világ és egy darabig egyre csak nyílik, plusz kiegészül mozgásfejlődéssel, fogzás hullámokkal, ez az éjjelekre is rányomhatja a bélyegét. Egy baba elvásciklusa ebben a korszakban 30-45 perces, és egy alvásciklus végén nagyon könnyű felébredni. Ahogy fejlődik, érik az idegrendszer, úgy fog nőni ez az idő is. Nálunk felnőtteknek is van ilyen alvásciklus váltás, 1-1 ciklus végén van az, mikor átfordulunk a másik oldalunkra, megigazítjuk a takarónkat, stb.csak ezekre nem ébredünk fel igazán. A babák viszont igen, és ilyenkor keresik a testközelséget, és segítséget kérnek a visszaalváshoz. Ez ösztönös és létfontosságú, nem elrontás, elkényeztetés és egyéb nevelési probléma eredménye!
Nem tudom, mit tartalmaz a cumisüveg, de az, hogy 1 évesen még éjjel is eszik/iszik, önmagában nem probléma. Ölelés, ringatás, összebújás, sima cumi- ezeket próbálták már? Szopizik még a baba? Hol alszik, mennyire közel Önökhöz?
Egy éves kor körül nem ritkán elég intenzíven dúl a szeparációs szorongás időszaka, ez szintén a fejlődés része. Ez a második félévben eleve elkezdődik, minden történés nélkül is, de ideig-óráig intenzitását mélyítheti 1-1 kellemetlen élmény is. Biztos vagyok benne,hogy kiheveri a múltkori rosszabb élményét, ettől nem fog kórosan kapaszkodni önbe! Most eleve abban a korszakban van, mikor anyásabbak lehetnek a babák, és ne féljen megadni az igényelt közelséget, most ez a legnagyobb segítség neki! Ez nem a többi családtagnak szól, ők semmiképp ne vegyék ezt magukra, fog ez változni!
Érdemes tiszteletben tartani a baba jelzéseit ezekben a helyzetekben is! :-)
Üdvözlettel:
Az alvással kapcsolatban azt tudom mondani, ez a jelenség teljesen életkori sajátosságnak tűnik. 3 hónapos kortól kezdve szoktam kapni a legtöbb kérdést, miszerint "elromlott" a kisbaba. Innentől kezdve, ahogy kinyílik a világ és egy darabig egyre csak nyílik, plusz kiegészül mozgásfejlődéssel, fogzás hullámokkal, ez az éjjelekre is rányomhatja a bélyegét. Egy baba elvásciklusa ebben a korszakban 30-45 perces, és egy alvásciklus végén nagyon könnyű felébredni. Ahogy fejlődik, érik az idegrendszer, úgy fog nőni ez az idő is. Nálunk felnőtteknek is van ilyen alvásciklus váltás, 1-1 ciklus végén van az, mikor átfordulunk a másik oldalunkra, megigazítjuk a takarónkat, stb.csak ezekre nem ébredünk fel igazán. A babák viszont igen, és ilyenkor keresik a testközelséget, és segítséget kérnek a visszaalváshoz. Ez ösztönös és létfontosságú, nem elrontás, elkényeztetés és egyéb nevelési probléma eredménye!
Nem tudom, mit tartalmaz a cumisüveg, de az, hogy 1 évesen még éjjel is eszik/iszik, önmagában nem probléma. Ölelés, ringatás, összebújás, sima cumi- ezeket próbálták már? Szopizik még a baba? Hol alszik, mennyire közel Önökhöz?
Egy éves kor körül nem ritkán elég intenzíven dúl a szeparációs szorongás időszaka, ez szintén a fejlődés része. Ez a második félévben eleve elkezdődik, minden történés nélkül is, de ideig-óráig intenzitását mélyítheti 1-1 kellemetlen élmény is. Biztos vagyok benne,hogy kiheveri a múltkori rosszabb élményét, ettől nem fog kórosan kapaszkodni önbe! Most eleve abban a korszakban van, mikor anyásabbak lehetnek a babák, és ne féljen megadni az igényelt közelséget, most ez a legnagyobb segítség neki! Ez nem a többi családtagnak szól, ők semmiképp ne vegyék ezt magukra, fog ez változni!
Érdemes tiszteletben tartani a baba jelzéseit ezekben a helyzetekben is! :-)
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2018. 07. 04. 22:28
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Szakértő! Van egy majdnem 9 hónapos Kisfiam. Kb.3,5 hónapos koráig a kiságyában aludt. Utána egyre kevesebbet volt hajlandó ott aludni. Másfél hónap után már nem aludt a kiságyban. A probléma, hogy mellettem se igazán hajlandó aludni, maximum 1 órát. Csak rajtam alszik. Megszoktam ezt a helyzetet, de azért kényelmetlen így. Iszsz baba, nem kap teát, vizet is csak pohárból. Általában amint leteszem magam mellé, rázza a fejét és nyugtalanul alszik. Pici kora óta nappal rajtam aludt, mert ha letettem, azonnal felkelt. (Hiába vártam fél órát, vagy többet). A kérdésem az lenne, hogy mi okozhatja ezt a Kisfiamnál? Letudnám szoktatni arról, hogy rajtam aludjon? Ha valahogy megpróbálnám leszoktatni, lelkileg mennyire viselné meg? Éjjel nem szokott enni, és nem is komfortszopizik. Nem cumizik.
Köszönöm a válaszát!
Köszönöm a válaszát!
Kedves Kérdező!
Elnézést a nagyon megkésett válaszért! :-(
Amit leírt, egészen természetes megnyilvánulása egy babának! A szoros, állandó testkontaktus természetes igény, egy valódi szükséglet, s veleszületett temperamentum kérdése, ez milyen intenzitással nyilvánul meg! Vannak babák, akik az első pillanattól így tesznek, más egy következő fejlődési fázisban, pl. a második félévben jelzi ezt erősebben, mikor a szeparációs szorongás időszaka is bekapcsolódik a mindennapokba. Nagyon jó, hogy igény szerint szoptatja, s még most is az anyatej van túlsúlyban (de gondolom, a kóstolgatás időszaka is elkezdődött már), s éjjel is biztosítja kisfia számára a közelséget!
Mint írtam, a második félév testkontaktus szempontjából még erősebb tud lenni a szeparációs szorongás jelentkezése miatt, de ez nem azt jelzi, hogy Ön rászoktatta volna a babát erre, s ő már nem tud másképp aludni, hanem azt jelzi, hogy kisfia számára a jelen fejlődési szakaszban is EZ a legmegfelelőbb elalvási, visszaalvási módozat. Kétségkívül Önnek fárasztó lehet, talán ijesztő is, hogy ez örökre így marad, de egészen biztosan ki fogja nőni kisfia ezt az igényét, formálódik az érésével párhuzamosan.
Meg lehet próbálni letenni maga mellé, és végigkísérni az úton, hogy "anya itt van, de melletted", ám ez a kor arra még nem alkalmas, hogy verbálisan tudjon hatni a kisfiára, ahogy a komrpmisszumkészség ideje sem jött még el. Tehát nagy eséllyel intenzíven fogja elmondani erről a véleményét a kisfia, s ehhez joga is van :-) Ugyanakkor Önnek is joga van bármikor változtatni a diszkomfortos helyzeteken! Fontos tudni, hogy bármilyen döntést is hoz meg az ember, azt sosem évekre előre hozza, hanem adott szituációra reagál, ami élhetővé (néha túlélhetővé) teszi adott helyzetet. Tehát kipróbálhatja, hogy maga mellé teszi, simogatja, kipróbálják a fekveszopit, s ő így alszik el (bár tudom, írta, nem komfortszopizik, de egy próbát megérhet), s nézze meg, mire hogyan reagál, mi az, ami Önnek belefér, s ami kisfiát sem terheli túl!
És nem mellékes, Ön mit ért leszoktatás alatt, ami miatt tart a lelki megviselődéstől? Mert nem mindegy, hogy anya jelen van, csak pár centivel arrébb, de megszólítható s élő a kapcsolat-kapcsolódás, vagy anya nincs is jelen, nincs kit megszólítani, egyedül kell hirtelen megbirkózni ezekkel a nehéz érzésekkel, feladattal. A második verzió nagyon nem ideális.
Üdvözlettel:
Elnézést a nagyon megkésett válaszért! :-(
Amit leírt, egészen természetes megnyilvánulása egy babának! A szoros, állandó testkontaktus természetes igény, egy valódi szükséglet, s veleszületett temperamentum kérdése, ez milyen intenzitással nyilvánul meg! Vannak babák, akik az első pillanattól így tesznek, más egy következő fejlődési fázisban, pl. a második félévben jelzi ezt erősebben, mikor a szeparációs szorongás időszaka is bekapcsolódik a mindennapokba. Nagyon jó, hogy igény szerint szoptatja, s még most is az anyatej van túlsúlyban (de gondolom, a kóstolgatás időszaka is elkezdődött már), s éjjel is biztosítja kisfia számára a közelséget!
Mint írtam, a második félév testkontaktus szempontjából még erősebb tud lenni a szeparációs szorongás jelentkezése miatt, de ez nem azt jelzi, hogy Ön rászoktatta volna a babát erre, s ő már nem tud másképp aludni, hanem azt jelzi, hogy kisfia számára a jelen fejlődési szakaszban is EZ a legmegfelelőbb elalvási, visszaalvási módozat. Kétségkívül Önnek fárasztó lehet, talán ijesztő is, hogy ez örökre így marad, de egészen biztosan ki fogja nőni kisfia ezt az igényét, formálódik az érésével párhuzamosan.
Meg lehet próbálni letenni maga mellé, és végigkísérni az úton, hogy "anya itt van, de melletted", ám ez a kor arra még nem alkalmas, hogy verbálisan tudjon hatni a kisfiára, ahogy a komrpmisszumkészség ideje sem jött még el. Tehát nagy eséllyel intenzíven fogja elmondani erről a véleményét a kisfia, s ehhez joga is van :-) Ugyanakkor Önnek is joga van bármikor változtatni a diszkomfortos helyzeteken! Fontos tudni, hogy bármilyen döntést is hoz meg az ember, azt sosem évekre előre hozza, hanem adott szituációra reagál, ami élhetővé (néha túlélhetővé) teszi adott helyzetet. Tehát kipróbálhatja, hogy maga mellé teszi, simogatja, kipróbálják a fekveszopit, s ő így alszik el (bár tudom, írta, nem komfortszopizik, de egy próbát megérhet), s nézze meg, mire hogyan reagál, mi az, ami Önnek belefér, s ami kisfiát sem terheli túl!
És nem mellékes, Ön mit ért leszoktatás alatt, ami miatt tart a lelki megviselődéstől? Mert nem mindegy, hogy anya jelen van, csak pár centivel arrébb, de megszólítható s élő a kapcsolat-kapcsolódás, vagy anya nincs is jelen, nincs kit megszólítani, egyedül kell hirtelen megbirkózni ezekkel a nehéz érzésekkel, feladattal. A második verzió nagyon nem ideális.
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2018. 05. 03. 12:24
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Nóra!
Kislányunk 2 hónapos, császár metszéssel született, kiegyensúlyozott, sokat gőgicsélő és nevető, jól evő, jól fejlődő baba. Viszont amikor lerakjuk aludni, sír, kivéve talán az első 1-2 hetet. Amint lerakjuk, rögtön elkezdi, korábban egész hosszan sírt (akár fél óra is volt az altatás), most már kevesebbet (5-10 percet, bár néha akár még mindig többet), de még mindig és nem tudjuk, nem-e okozunk neki valamilyen traumát, mert nem veszünk esetleg észre valamit. Születésétől fogva hason alszik - próbáltuk háton, de nem tudott olyan mélyen aludni. Babaöbölben alszik mellettünk, napközbeni alvásai is ott vannak. A napi 6 alvásból kétszer jobb a helyzet: éjszakai szoptatás után nem szokott, illetve babakocsizáskor csak nagyon röviden. Amúgy nem túl mély alvó baba, álmában is sokat forgatja a fejét, illetve kicsit hasfájós, néha kikúszik a babaöbölből, ahogy a lábát húzogatja. Ha nagyon nem tud aludni, kendőbe rakjuk, ahol általában jól alszik.
Válaszát előre is köszönjük!
Kislányunk 2 hónapos, császár metszéssel született, kiegyensúlyozott, sokat gőgicsélő és nevető, jól evő, jól fejlődő baba. Viszont amikor lerakjuk aludni, sír, kivéve talán az első 1-2 hetet. Amint lerakjuk, rögtön elkezdi, korábban egész hosszan sírt (akár fél óra is volt az altatás), most már kevesebbet (5-10 percet, bár néha akár még mindig többet), de még mindig és nem tudjuk, nem-e okozunk neki valamilyen traumát, mert nem veszünk esetleg észre valamit. Születésétől fogva hason alszik - próbáltuk háton, de nem tudott olyan mélyen aludni. Babaöbölben alszik mellettünk, napközbeni alvásai is ott vannak. A napi 6 alvásból kétszer jobb a helyzet: éjszakai szoptatás után nem szokott, illetve babakocsizáskor csak nagyon röviden. Amúgy nem túl mély alvó baba, álmában is sokat forgatja a fejét, illetve kicsit hasfájós, néha kikúszik a babaöbölből, ahogy a lábát húzogatja. Ha nagyon nem tud aludni, kendőbe rakjuk, ahol általában jól alszik.
Válaszát előre is köszönjük!
Kedves Kérdező!
Gratulálok kisbabájukhoz! :-)
Vannak babák, akik az első pillanattól felszínesen és röviden alszanak, vannak, akik az első pár hétben az eszik-alszik mintát hozza s utána kezd ébredezni, de a közös pont, hogy a babák alvására a több rövidebb alvás a jellemző nagyon gyakran. Például egy ekkora baba alvásciklusa kb. fél órás, s egy alvásciklus végén nagyon könnyen felébrednek. De az is 20 perc kb.hogy a mélyebb alvásszakaszt elérjék, s ebből szokott fakadni, hogy a baba "letehetetlenné" válik, mert vagy még nem alszik elég mélyen, s egyből felébred arra, ha megszűnik a testkontakt, vagy a maradék 10 percet tölti csak alvó állapotban, s utána gyorsan ébred is. De ez nem egy kóros jelenség, hanem evolúciós kódolás eredménye. Egyszerűen él még bennünk, hogy letéve lenni, egyedül, veszélyes. Hiába vannak már meleg szobák, vastag falak és nem kaphat már el a kardfogú tigris, a bennünk lévő program, hogy folyamatosan a rólam gondoskodóval legyek, s sűrű ébredésekkel leellenőrizzem, meg van-e még, s az ébredések megóvnak a túl mélyen alvástól is, ami nem előnyös a csecsemőknél.
A hason alvás valóban hosszabb és mélyebb alvásokat szokott eredményezni (bár vannak szempontok, mikor ez nem igazán előny).
Nagyon jó ötlet a babaöböl és a hordozás is, mind a szükséges (és természetes szükségletből fakadó) testközelség és biztonságérzet kielégítésére nagyon alkalmas! Minden babának ilyen gondoskodó, szerető, baba jelzéseire érzékenyen figyelő szülőket kívánnék!
Az mindenképp megnyugtató jel, hogy összességében nézve kislányuk fejlődése, kedélye, fizikális állapota teljesen rendben van!
A negyedik trimeszter fogalmában én nagyon hiszek, kell idő a babának, míg valóban "megérkezik" a nagyvilágba, az első három hónap pont ennek időszaka, még a méhen belüli élet folytatása.
szoptatasportal.hu/negyedik_trimeszter_avagy_miert_utaljak_az_ujszulottek_ha_leteszik_oket
Remélem, tudtam segíteni!
Kiegyensúlyozott babázást kívánok!
Szeretettel:
Gratulálok kisbabájukhoz! :-)
Vannak babák, akik az első pillanattól felszínesen és röviden alszanak, vannak, akik az első pár hétben az eszik-alszik mintát hozza s utána kezd ébredezni, de a közös pont, hogy a babák alvására a több rövidebb alvás a jellemző nagyon gyakran. Például egy ekkora baba alvásciklusa kb. fél órás, s egy alvásciklus végén nagyon könnyen felébrednek. De az is 20 perc kb.hogy a mélyebb alvásszakaszt elérjék, s ebből szokott fakadni, hogy a baba "letehetetlenné" válik, mert vagy még nem alszik elég mélyen, s egyből felébred arra, ha megszűnik a testkontakt, vagy a maradék 10 percet tölti csak alvó állapotban, s utána gyorsan ébred is. De ez nem egy kóros jelenség, hanem evolúciós kódolás eredménye. Egyszerűen él még bennünk, hogy letéve lenni, egyedül, veszélyes. Hiába vannak már meleg szobák, vastag falak és nem kaphat már el a kardfogú tigris, a bennünk lévő program, hogy folyamatosan a rólam gondoskodóval legyek, s sűrű ébredésekkel leellenőrizzem, meg van-e még, s az ébredések megóvnak a túl mélyen alvástól is, ami nem előnyös a csecsemőknél.
A hason alvás valóban hosszabb és mélyebb alvásokat szokott eredményezni (bár vannak szempontok, mikor ez nem igazán előny).
Nagyon jó ötlet a babaöböl és a hordozás is, mind a szükséges (és természetes szükségletből fakadó) testközelség és biztonságérzet kielégítésére nagyon alkalmas! Minden babának ilyen gondoskodó, szerető, baba jelzéseire érzékenyen figyelő szülőket kívánnék!
Az mindenképp megnyugtató jel, hogy összességében nézve kislányuk fejlődése, kedélye, fizikális állapota teljesen rendben van!
A negyedik trimeszter fogalmában én nagyon hiszek, kell idő a babának, míg valóban "megérkezik" a nagyvilágba, az első három hónap pont ennek időszaka, még a méhen belüli élet folytatása.
szoptatasportal.hu/negyedik_trimeszter_avagy_miert_utaljak_az_ujszulottek_ha_leteszik_oket
Remélem, tudtam segíteni!
Kiegyensúlyozott babázást kívánok!
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2018. 03. 05. 22:49
Olvasói értékelés: 5 / 5
Kedves Nóra!
Köszönöm megnyugtató válaszát. Már csak az érdekelne előreláthatólag meddig tart ez a rosszul alvó időszak?
Köszönöm! (a 11 hónapos alvásproblémás kisfiú anyukája)
Köszönöm megnyugtató válaszát. Már csak az érdekelne előreláthatólag meddig tart ez a rosszul alvó időszak?
Köszönöm! (a 11 hónapos alvásproblémás kisfiú anyukája)
Kedves Kérdező!
Örülök, ha sikerült némiképp megnyugodnia! :-)
Sajnos ez előre megjósolhatatlan, meddig tart, meddig intenzív ez az időszak. Vannak, akiknél szinte folyamatosan fenn áll a gyakrabban ébredezős időszak,míg van, akiknél pár napos-hetes hullámokban jelentkezik, közte nyugalmasabb éjjelekkel, és minden verzió rendben van, a normalitásba tartozik. Nagy átlagot nézve valahol 2-3 éves kor körül éri el az idegrendszer azt a fajta érettséget, mikor képesek lehetnek tartósan hosszabb időszakokat átaludni és/vagy könnyebben elaludni. Az biztos, hogy senki nem ragad bele ebbe a fejlődési fázisába, tehát ez is elmúlik egyszer és következik az újabb kihívásokkal teli korszak, más megnyilvánulásokkal, de ez így szép! :-)
Érdemes törekedni a nappali, hétvégi extra pihenőkre, ha van mód, ilyenkor elkél a segítség!
Üdvözlettel:
Örülök, ha sikerült némiképp megnyugodnia! :-)
Sajnos ez előre megjósolhatatlan, meddig tart, meddig intenzív ez az időszak. Vannak, akiknél szinte folyamatosan fenn áll a gyakrabban ébredezős időszak,míg van, akiknél pár napos-hetes hullámokban jelentkezik, közte nyugalmasabb éjjelekkel, és minden verzió rendben van, a normalitásba tartozik. Nagy átlagot nézve valahol 2-3 éves kor körül éri el az idegrendszer azt a fajta érettséget, mikor képesek lehetnek tartósan hosszabb időszakokat átaludni és/vagy könnyebben elaludni. Az biztos, hogy senki nem ragad bele ebbe a fejlődési fázisába, tehát ez is elmúlik egyszer és következik az újabb kihívásokkal teli korszak, más megnyilvánulásokkal, de ez így szép! :-)
Érdemes törekedni a nappali, hétvégi extra pihenőkre, ha van mód, ilyenkor elkél a segítség!
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2018. 02. 06. 10:32
Olvasói értékelés: 5 / 5
Kedves Szakértő!
A segítségét szeretném kérni.
A kisfiam 11 hónapos, és 4 hónapos kora óta óránként kel. Ilyenkor kis szopival vagy cumival megnyugtatható, visszaalszik ritkábban fent van egy órát és utána alszik el, ölben vagy szopi közben.
4 hónapos koráig 3 óránként kelt, és este magától aludt el. Azóta azonban, hogy fel tud ülni nem hajlandó elaludni magától.
A védőnő szerint ez így lesz míg szopizik éjjel, okként a fogait és a szeparációs szorongást állapította meg.
8 foga van és kezdetektől fogva gyorsan csinált mindent, mászott fél évesen, és most már jár is segítség nélkül, önmagától, nem erőltettem semmit.
Próbáltam már 3 féle homeopátiás szert a chamomillt, a viburcolt és a coffea tostát is valamint a dologélt de kicsit sem használtak.
Próbáltam felvenni de letenni mielőtt elaludna, de 2,5 óra után nem bírtam tovább és elaltatva tettem le. Próbáltam az ágya mellett ülni, de akkor sem aludt el éjjel 2 óra mellette levés után sem.
Apa is kelt hozzá, de nála sírt végig, az utóbbi időben még nehezebben alszik vissza, ha leteszem mielőtt ténylegesen elszundítana, azonnal feláll nyújtja a kezét és ordít. 5 percig tudtam max sírva hagyni, mert annyira sírt, hogy félrenyelt és öklendezett, mint aki megfullad.
Kérem, adjon nekem tanácsot, mert kezdek teljesen kimerülni. Ennyire elrontottam valamit?
Nagyon köszönöm
A segítségét szeretném kérni.
A kisfiam 11 hónapos, és 4 hónapos kora óta óránként kel. Ilyenkor kis szopival vagy cumival megnyugtatható, visszaalszik ritkábban fent van egy órát és utána alszik el, ölben vagy szopi közben.
4 hónapos koráig 3 óránként kelt, és este magától aludt el. Azóta azonban, hogy fel tud ülni nem hajlandó elaludni magától.
A védőnő szerint ez így lesz míg szopizik éjjel, okként a fogait és a szeparációs szorongást állapította meg.
8 foga van és kezdetektől fogva gyorsan csinált mindent, mászott fél évesen, és most már jár is segítség nélkül, önmagától, nem erőltettem semmit.
Próbáltam már 3 féle homeopátiás szert a chamomillt, a viburcolt és a coffea tostát is valamint a dologélt de kicsit sem használtak.
Próbáltam felvenni de letenni mielőtt elaludna, de 2,5 óra után nem bírtam tovább és elaltatva tettem le. Próbáltam az ágya mellett ülni, de akkor sem aludt el éjjel 2 óra mellette levés után sem.
Apa is kelt hozzá, de nála sírt végig, az utóbbi időben még nehezebben alszik vissza, ha leteszem mielőtt ténylegesen elszundítana, azonnal feláll nyújtja a kezét és ordít. 5 percig tudtam max sírva hagyni, mert annyira sírt, hogy félrenyelt és öklendezett, mint aki megfullad.
Kérem, adjon nekem tanácsot, mert kezdek teljesen kimerülni. Ennyire elrontottam valamit?
Nagyon köszönöm
Kedves Kérdező!
Nem, semmit nem rontott el! A babák valójában így működnek, amit Ön most tapasztal, az a fejlődés normális részét képezi. A védőnőnek abszolút jó meglátása a fogzás és a szeparációs szorongás jelensége, ezek önmagukban is képesek az elalvást hosszabbítani és többszöri ébredést generálni, a mozgásfejlődéssel kiegészülve pláne. Az viszont tévhit,hogy a szoptatás MIATT ébred egy baba! Azért ébred, mert nem tud nem így tenni, s ha már felébredt, a legtermészetesebb segítség, válasz a szoptatás! Az anyatejben vannak olyan anyagok, melyek a visszaalvást segítik, plusz az anyában is felszabadulnak szoptatáskor azon anyagok, melyek az ő visszaalvását is támogatják. Tehát az éjjeli szoptatás egy szükséglet a babánál és a kötődési szükséglet is magasabb éjjel. Erre nem a szülők szoktatják rá a babájukat, hanem a fejlődés része, a szoptatás iránti igény pedig szükséglet, melyet ki fog nőni, el tud hagyni magától, ha készen áll rá. Ugyanez az elaltatás is. Nagyon sok energiát lehet azzal spórolni, ha az ember elaltatja a babát és nem kell arra figyelni, hogy még félálomban tegye le, hogy ezzel is megtanulja az önálló elalvást. Az alvást nem tanulják a babák, hanem megérnek rá! A sírni hagyás, jól érzi, hogy nem épp a legideálisabb megoldás, anya-baba ki tud benne készülni, nem véletlenül. A baba mikor felébred és hívja szüleit, az teljesen természetes és rendjén való dolog. Nem azzal tanítjuk meg az önállóságra, ha egyedül hagyjuk a szükségletével és nem válaszolunk arra. Úgyhogy tudom biztatni, hallgasson a belső hangjára, adjon meg minden testközelséget a babájának, amit csak lehet, hogy aztán ő a következő fejlődési szakaszába magabiztossággal tudjon belépni!
A homeopátiás szerek is pont azért nem hatnak ebben az esetben, mert nincs kórállapot, ez a fejlődési szakasz nehezebb, fárasztóbb lehet, mint ahogy elképzeltük, de megéri itt is hosszútávon az elfogadás és energia ráfordítás, pláne, ha van köröttünk támogató közeg!
Üdvözlettel:
Nem, semmit nem rontott el! A babák valójában így működnek, amit Ön most tapasztal, az a fejlődés normális részét képezi. A védőnőnek abszolút jó meglátása a fogzás és a szeparációs szorongás jelensége, ezek önmagukban is képesek az elalvást hosszabbítani és többszöri ébredést generálni, a mozgásfejlődéssel kiegészülve pláne. Az viszont tévhit,hogy a szoptatás MIATT ébred egy baba! Azért ébred, mert nem tud nem így tenni, s ha már felébredt, a legtermészetesebb segítség, válasz a szoptatás! Az anyatejben vannak olyan anyagok, melyek a visszaalvást segítik, plusz az anyában is felszabadulnak szoptatáskor azon anyagok, melyek az ő visszaalvását is támogatják. Tehát az éjjeli szoptatás egy szükséglet a babánál és a kötődési szükséglet is magasabb éjjel. Erre nem a szülők szoktatják rá a babájukat, hanem a fejlődés része, a szoptatás iránti igény pedig szükséglet, melyet ki fog nőni, el tud hagyni magától, ha készen áll rá. Ugyanez az elaltatás is. Nagyon sok energiát lehet azzal spórolni, ha az ember elaltatja a babát és nem kell arra figyelni, hogy még félálomban tegye le, hogy ezzel is megtanulja az önálló elalvást. Az alvást nem tanulják a babák, hanem megérnek rá! A sírni hagyás, jól érzi, hogy nem épp a legideálisabb megoldás, anya-baba ki tud benne készülni, nem véletlenül. A baba mikor felébred és hívja szüleit, az teljesen természetes és rendjén való dolog. Nem azzal tanítjuk meg az önállóságra, ha egyedül hagyjuk a szükségletével és nem válaszolunk arra. Úgyhogy tudom biztatni, hallgasson a belső hangjára, adjon meg minden testközelséget a babájának, amit csak lehet, hogy aztán ő a következő fejlődési szakaszába magabiztossággal tudjon belépni!
A homeopátiás szerek is pont azért nem hatnak ebben az esetben, mert nincs kórállapot, ez a fejlődési szakasz nehezebb, fárasztóbb lehet, mint ahogy elképzeltük, de megéri itt is hosszútávon az elfogadás és energia ráfordítás, pláne, ha van köröttünk támogató közeg!
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2018. 02. 05. 11:32
Olvasói értékelés: 5 / 5
Kedves Nóra!
Van két Gyermekünk,4 illetve 1 évesek.A nagyobbik régóta külön szobában alszik egyedül.Nagyon jó alvó.A kicsi Velünk alszik egy szobában,Ő is jó alvó.Mindketten maguktól egyedül alszanak el,reggelig.Este nagyjából azonos időben alszanak el,a reggeli ébredés időpontjában van különbség.
Mostanában egyre többször gondolunk arra,hogy a kicsit átköltöztetjük a nagyhoz.
Viszont nem tudjuk jó ötlet lenne e,félünk,hogy az eddig jó alvási szokásuk megborulna.Tudom,hogy a reakciójukat Ön sem tudja megjósolni.
Jövőre felépül a házunk,ott biztosan egy szobában lesznek.Lehet,hogy célszerűbb lenne azt megvárni?
Vagy pont most lenne jobb,mivel ne akkor érje a kicsit két nagy változás?(új ház és ráadásul új helyzet,hogy nem a Szülőkkel egy szobában)
Válaszát előre is köszönöm szépen
G
Van két Gyermekünk,4 illetve 1 évesek.A nagyobbik régóta külön szobában alszik egyedül.Nagyon jó alvó.A kicsi Velünk alszik egy szobában,Ő is jó alvó.Mindketten maguktól egyedül alszanak el,reggelig.Este nagyjából azonos időben alszanak el,a reggeli ébredés időpontjában van különbség.
Mostanában egyre többször gondolunk arra,hogy a kicsit átköltöztetjük a nagyhoz.
Viszont nem tudjuk jó ötlet lenne e,félünk,hogy az eddig jó alvási szokásuk megborulna.Tudom,hogy a reakciójukat Ön sem tudja megjósolni.
Jövőre felépül a házunk,ott biztosan egy szobában lesznek.Lehet,hogy célszerűbb lenne azt megvárni?
Vagy pont most lenne jobb,mivel ne akkor érje a kicsit két nagy változás?(új ház és ráadásul új helyzet,hogy nem a Szülőkkel egy szobában)
Válaszát előre is köszönöm szépen
G
Kedves G!
Ezek igen izgalmas kérdések, mivel teszünk jót vagy még jobbat? Talán érdemes lehet azt átgondolni, mi a motiváció a változtatáshoz, mi hívta életre a gyerkőcök egy szobába kerülését és ennek kivitelezése mennyire sürgető. Hiszen a cél az, bármilyen alvási elrendezésnél, hogy azzal a lehető legkomfortosabb, legpihentetőbb alváshoz juthasson a család MINDEN tagja. Ezen döntések sosem évekre előre szólnak, hanem mindig bizonyos élethelyzetekhez,
adott szituációkhoz köthetők. Ameddig adott döntés jól működik, szuper, mindenki örül, de ahogy valami már nem komfortos, érdemes lépni!
Ha szeretnék az új helyzetet kipróbálni, nyugodtan meg lehet nézni, kire milyen hatással bír majd, hisz próba nélkül sosem fog kiderülni, de talán érdemes meghagyni a "kiskaput" a visszarendeződésre, ha esetleg most még nem működne vagy kompromisszumokat keresni.
Nagy átlagot nézve 1 éves korban még sűrűn fordul elő, hogy a gyerkőcnek szüksége van a szülei szorosabb testközelségére s ez nem kóros, sőt! Ettől függetlenül testvérkéknél is működhet a testközelség, ha viszonylag egymáshoz közel alhatnak, hallhatják egymás szuszogását, stb. S persze érdemes lehet arra is felkészülni, hogy x ideig esetleg ébredések szakítják meg az éjjelt és kisebbik gyermekük igényli a szülői közelséget. Ha így lenne, az nem azért van, mert hozzászokott a közelséghez, hanem azért, mert még nem nőtte ki ezt a természetesen jelen lévő igényt. Ebből a szempontból minden bizonnyal nagy érésen fog átmenni mindkét gyerkőc az új ház elkészüléséig, akkor már kisebbikükkel, verbálisan is könnyebb az új helyzetekre felkészülni. De ez természetesen nem zárja ki azt, hogy ne lehetne már most próbát tenni, ha úgy tartják jónak!
Hisz valóban nem tudhatjuk előre a reakciókat, de az biztos, hogy azzal nem követnek el semmi maradandó károsodást, ha olyan kedves és szerető odafigyeléssel "kísérleteznek" és fordulnak a gyermekeik felé, ahogy eddig is tették! ;-)
Amiben én még hiszek, hogy a gyerkőcöknek is lehessen beleszólásuk a maguk módján! Kikérném véleményüket, mit szólna a nagy tesó, együtt rendezni a szobát (akár csak gondolatban is), stb.
Üdvözlettel:
Ezek igen izgalmas kérdések, mivel teszünk jót vagy még jobbat? Talán érdemes lehet azt átgondolni, mi a motiváció a változtatáshoz, mi hívta életre a gyerkőcök egy szobába kerülését és ennek kivitelezése mennyire sürgető. Hiszen a cél az, bármilyen alvási elrendezésnél, hogy azzal a lehető legkomfortosabb, legpihentetőbb alváshoz juthasson a család MINDEN tagja. Ezen döntések sosem évekre előre szólnak, hanem mindig bizonyos élethelyzetekhez,
adott szituációkhoz köthetők. Ameddig adott döntés jól működik, szuper, mindenki örül, de ahogy valami már nem komfortos, érdemes lépni!
Ha szeretnék az új helyzetet kipróbálni, nyugodtan meg lehet nézni, kire milyen hatással bír majd, hisz próba nélkül sosem fog kiderülni, de talán érdemes meghagyni a "kiskaput" a visszarendeződésre, ha esetleg most még nem működne vagy kompromisszumokat keresni.
Nagy átlagot nézve 1 éves korban még sűrűn fordul elő, hogy a gyerkőcnek szüksége van a szülei szorosabb testközelségére s ez nem kóros, sőt! Ettől függetlenül testvérkéknél is működhet a testközelség, ha viszonylag egymáshoz közel alhatnak, hallhatják egymás szuszogását, stb. S persze érdemes lehet arra is felkészülni, hogy x ideig esetleg ébredések szakítják meg az éjjelt és kisebbik gyermekük igényli a szülői közelséget. Ha így lenne, az nem azért van, mert hozzászokott a közelséghez, hanem azért, mert még nem nőtte ki ezt a természetesen jelen lévő igényt. Ebből a szempontból minden bizonnyal nagy érésen fog átmenni mindkét gyerkőc az új ház elkészüléséig, akkor már kisebbikükkel, verbálisan is könnyebb az új helyzetekre felkészülni. De ez természetesen nem zárja ki azt, hogy ne lehetne már most próbát tenni, ha úgy tartják jónak!
Hisz valóban nem tudhatjuk előre a reakciókat, de az biztos, hogy azzal nem követnek el semmi maradandó károsodást, ha olyan kedves és szerető odafigyeléssel "kísérleteznek" és fordulnak a gyermekeik felé, ahogy eddig is tették! ;-)
Amiben én még hiszek, hogy a gyerkőcöknek is lehessen beleszólásuk a maguk módján! Kikérném véleményüket, mit szólna a nagy tesó, együtt rendezni a szobát (akár csak gondolatban is), stb.
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2017. 03. 15. 18:21
Olvasói értékelés: 5 / 5
Kedves Nóra!
Kisbabám ébredésével kapcsolatban szeretnék kérdezni. Két kisfiam van, a nagyobbik 3.5 éves, a kicsi 1 éves. Az 1 évesem alapvetően nagyon nyugodt gyermek, el tud játszani napközben is egyedül. Hanem amivel nem tudunk (már) mit kezdeni, hogy 1-2 kivétellel mindig sírva, visítva vagy ordítva ébred. Legyen az napközbeni alvás vagy amikor reggel ébred. Kb 3 hónapos kora óta. Csak akkor még nem tudott visítani. Nekünk furcsa, mert a nagyobbik fiam szinte mindig gagyogva, játszva kelt, nem tudjuk hogy a kicsinél mi válthatja ezt ki. De őszintén szólva nagyon rossz arra ébrednünk hogy ordítva ébred. Sokszor olyan zaklatottnak tűnik. Volt olyan hogy épp bent voltam a szobában ahol aludt, az egyik pillanatban még teljesen nyugodtan, majd felemeli a fejét, és egyből így kezd rá. Ráadásul a nagytesót is felébreszti, pedig ő nagyon jó alvó. Szeretném a tanácsát kérni, lehet ezzel valamit kezdeni? Próbálom mindig mondani neki hogy inkább szóljon hogy anya, anya... pár szót mond és próbál sokat ismételni is. Tényleg nagyon értelmes, elég 1-szer elmondani neki valamit, és tudja. Csak tényleg az ébredéssel nem tudjuk mit tudnánk csinálni, hogy lehet elkerülni?
Köszönöm válaszát! Éva
Kisbabám ébredésével kapcsolatban szeretnék kérdezni. Két kisfiam van, a nagyobbik 3.5 éves, a kicsi 1 éves. Az 1 évesem alapvetően nagyon nyugodt gyermek, el tud játszani napközben is egyedül. Hanem amivel nem tudunk (már) mit kezdeni, hogy 1-2 kivétellel mindig sírva, visítva vagy ordítva ébred. Legyen az napközbeni alvás vagy amikor reggel ébred. Kb 3 hónapos kora óta. Csak akkor még nem tudott visítani. Nekünk furcsa, mert a nagyobbik fiam szinte mindig gagyogva, játszva kelt, nem tudjuk hogy a kicsinél mi válthatja ezt ki. De őszintén szólva nagyon rossz arra ébrednünk hogy ordítva ébred. Sokszor olyan zaklatottnak tűnik. Volt olyan hogy épp bent voltam a szobában ahol aludt, az egyik pillanatban még teljesen nyugodtan, majd felemeli a fejét, és egyből így kezd rá. Ráadásul a nagytesót is felébreszti, pedig ő nagyon jó alvó. Szeretném a tanácsát kérni, lehet ezzel valamit kezdeni? Próbálom mindig mondani neki hogy inkább szóljon hogy anya, anya... pár szót mond és próbál sokat ismételni is. Tényleg nagyon értelmes, elég 1-szer elmondani neki valamit, és tudja. Csak tényleg az ébredéssel nem tudjuk mit tudnánk csinálni, hogy lehet elkerülni?
Köszönöm válaszát! Éva
Kedves Éva!
Elnézést a megkésett válaszért, bízom benne, hogy az új évbe már nyugodtabb éjszakákkal, ébredésekkel mentek át!
Elhiszem, hogy furcsa, sőt ijesztő, amit tapasztal a kisebbik gyerkőcnél, főleg, hogy a nagyobbiknál ilyen nem fordult elő. De ahogy nincs két egyforma várandósság, szülés, úgy nincs két egyforma gyerkőc sem, más út vezethet két (vagy több) tesóhoz is és ez nem baj, csak hozhat szokatlan és tanácstalan szituációkat is.
Ha összességében kisfia derűs, kiegyensúlyozott, nyugodt, jól fejlődő gyermek, nem lehet nagy a probléma! Vannak ilyen gyerekek, akik első pillanattól kezdve nagy vehemenciával ébrednek, azonnal "követelnek", nem telik el fokozatosság az ébredés jelzéseiben, hanem azonnal a nagy hangerő vehető észre. Ez általábana veleszületett temperamentum része, igazából nem nagyon lehet befolyásolni. Nagy valószínűséggel ez akkor csillapodhat, mikor szavakkal már jól/jobban ki tudja fejezni magát és/vagy egyedül közlekedik majd az ágyából.
Az nagyon jó, hogy mindig válaszolnak a jelzéseire, mellette állnak, válaszolnak neki, támogatják őt!
Üdvözlettel:
Elnézést a megkésett válaszért, bízom benne, hogy az új évbe már nyugodtabb éjszakákkal, ébredésekkel mentek át!
Elhiszem, hogy furcsa, sőt ijesztő, amit tapasztal a kisebbik gyerkőcnél, főleg, hogy a nagyobbiknál ilyen nem fordult elő. De ahogy nincs két egyforma várandósság, szülés, úgy nincs két egyforma gyerkőc sem, más út vezethet két (vagy több) tesóhoz is és ez nem baj, csak hozhat szokatlan és tanácstalan szituációkat is.
Ha összességében kisfia derűs, kiegyensúlyozott, nyugodt, jól fejlődő gyermek, nem lehet nagy a probléma! Vannak ilyen gyerekek, akik első pillanattól kezdve nagy vehemenciával ébrednek, azonnal "követelnek", nem telik el fokozatosság az ébredés jelzéseiben, hanem azonnal a nagy hangerő vehető észre. Ez általábana veleszületett temperamentum része, igazából nem nagyon lehet befolyásolni. Nagy valószínűséggel ez akkor csillapodhat, mikor szavakkal már jól/jobban ki tudja fejezni magát és/vagy egyedül közlekedik majd az ágyából.
Az nagyon jó, hogy mindig válaszolnak a jelzéseire, mellette állnak, válaszolnak neki, támogatják őt!
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2017. 01. 02. 22:19
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Nóra.
Alvásproblémával fordulok Önhöz, amennyiben tud segíteni kérem írja le véleményét.
Kisfiam 2 éves, első gyermek, jelenleg még nagyon keveset beszél, örökmozgó, akaratos, jó kedélyű, okos értelmes, nem beteges.
Éjszakai alvással van gondunk. Sose volt egy nagyon jó alvó, de az utóbbi időben nagyon rossz lett a helyzet.
Reggel általában 8 fele kel, déli alvása 1 órától 3- ig tart, este viszonylag későn sikerül lefektetnünk 22 óra fele előfordult, hogy tévén aludt el, szülői ágyban aludt el aztán átcsempésztem a szobájába a kiságyába, általában hajnali 2-3 óra fele ébredt vissza vittem a szülői ágyba majd ott aludt reggelig velünk. Sötétben aludtunk eddig.
Ehhez mi viszonylag hozzá szoktunk elfogadtuk átaludta így az éjszakát.
Az életünkbe nem történt semmiféle változás, nincs bölcsi, nem jön kistestvér, nem költöztünk új helyre, nem érte több inger, mint általában, stb.
3 hete teljesen megváltozott egyik estéről a másikra, követelte, hogy kapcsoljunk neki tévét eleinte engedtünk is neki, aztán arra döntöttünk csak ne aludjon el tévén, mert hajnalba ha felkelt akkor is követelte, hogy kapcsoljunk neki tévét, gondoltunk rá lehet fél a sötétben, kislámpával oldottuk meg a dolgot, úgy tűnt működik is.
3 napja ez sem jelent megoldást, lefektetjük közénk, hogy aludjon, mászkál le az ágyról megy át az ő szobájába, ezt játssza a végtelenségig, lefekszik egyik ágyra meggondolja magát megy a másikra, nem elég a kis lámpa se, kapcsolgatni akarja a villany kapcsolót le fel, azt vesszük észre, hogy lehet egyszerűen fél elaludni, lehet rosszul gondoljuk. Kimentünk a nappaliba, hogy játsszon akkor hátha lefárad jobban, pedig látszott rajta, hogy álmos, végül éjfélkor úgy döntöttünk, hogy bekapcsoljuk neki a tévét csak aludjon, ami persze nem a legjobb döntés, 5 perc alatt el is aludt, hajnali fél 5 kor felkelt, kérte, hogy vegyem ki a kiságyból át akartam fektetni közénk, torka szakadtából elkezdett ordítani, végül az ölemben aludt el a nappaliban félhomály mellett, reggel mosolygósan ébredt. Délutáni alvással nincs gond.
Mi lehet a gond, miért nem akar elaludni este?
Válaszát előre is köszönöm.
Alvásproblémával fordulok Önhöz, amennyiben tud segíteni kérem írja le véleményét.
Kisfiam 2 éves, első gyermek, jelenleg még nagyon keveset beszél, örökmozgó, akaratos, jó kedélyű, okos értelmes, nem beteges.
Éjszakai alvással van gondunk. Sose volt egy nagyon jó alvó, de az utóbbi időben nagyon rossz lett a helyzet.
Reggel általában 8 fele kel, déli alvása 1 órától 3- ig tart, este viszonylag későn sikerül lefektetnünk 22 óra fele előfordult, hogy tévén aludt el, szülői ágyban aludt el aztán átcsempésztem a szobájába a kiságyába, általában hajnali 2-3 óra fele ébredt vissza vittem a szülői ágyba majd ott aludt reggelig velünk. Sötétben aludtunk eddig.
Ehhez mi viszonylag hozzá szoktunk elfogadtuk átaludta így az éjszakát.
Az életünkbe nem történt semmiféle változás, nincs bölcsi, nem jön kistestvér, nem költöztünk új helyre, nem érte több inger, mint általában, stb.
3 hete teljesen megváltozott egyik estéről a másikra, követelte, hogy kapcsoljunk neki tévét eleinte engedtünk is neki, aztán arra döntöttünk csak ne aludjon el tévén, mert hajnalba ha felkelt akkor is követelte, hogy kapcsoljunk neki tévét, gondoltunk rá lehet fél a sötétben, kislámpával oldottuk meg a dolgot, úgy tűnt működik is.
3 napja ez sem jelent megoldást, lefektetjük közénk, hogy aludjon, mászkál le az ágyról megy át az ő szobájába, ezt játssza a végtelenségig, lefekszik egyik ágyra meggondolja magát megy a másikra, nem elég a kis lámpa se, kapcsolgatni akarja a villany kapcsolót le fel, azt vesszük észre, hogy lehet egyszerűen fél elaludni, lehet rosszul gondoljuk. Kimentünk a nappaliba, hogy játsszon akkor hátha lefárad jobban, pedig látszott rajta, hogy álmos, végül éjfélkor úgy döntöttünk, hogy bekapcsoljuk neki a tévét csak aludjon, ami persze nem a legjobb döntés, 5 perc alatt el is aludt, hajnali fél 5 kor felkelt, kérte, hogy vegyem ki a kiságyból át akartam fektetni közénk, torka szakadtából elkezdett ordítani, végül az ölemben aludt el a nappaliban félhomály mellett, reggel mosolygósan ébredt. Délutáni alvással nincs gond.
Mi lehet a gond, miért nem akar elaludni este?
Válaszát előre is köszönöm.
Kedves Kérdező!
Először is elnézést a nagyon megkésett válaszért, sajnos, nem voltam elég figyelmes és elkerülte figyelmem az érkezett kérdés :-(
Remélem, azóta esetleg már változott is a problémájuk és kiegyensúlyozott estéik, éjjeleik vannak!
A véleményem az a felvázolt kérdésről, hogy 2 éves kor körül ez a jelenség egyáltalán nem ritka, ez már az ön(én)tudat egyre erősebb kifejezősédének, kibontakozásának időszaka, saját akarattal, esetleges szorongásokkal, határok próbálgatásával. Ilyenkor megint csak (vagy még mindig) próbál nagyon kreatív lenni az ember és kísérletezik vég nélkül, néha beválik valami, ami aztán megint kevésbé hatásos.
Ebben a korban (is) segítség lehet a gyerkőc életkorához (és a szülők teherbírásához) alkalmazkodó, kiszámítható esti rutin, esetleg rászámolva annyi időt, amit még a molyolással fog tölteni. De aztán eljön a határ, mikor már nincs ugrálás, lámpakapcsolgatás, stb. viszont meg lehet próbálni együtt kikutatni, mi lenne számára a megfelelő plusz segítség ( a szülői jelenléten, testközelségen kívül, ami ebben a korban is természetes szükséglet). A tv zaja, fénye valóban nem a legmegfelelőbb az idegrendszernek, de pl. fehér zaj, hangos mese összebújva hallgatva szerethető lehet. Éjjeli fényből is lehet többfélét kipróbálni: sólámpa, lávalámpa, stb.
Amúgy pedig egy 2 éves élete is nagyon intenzív, bölcsi, kistesó nélkül is, pont az említett éntudat fejlődéstől is, a beszédfejlődéstől is, hogy ilyenkor sokszor még nehezen fejezik ki magukat, pedig rengeteg mondani valójuk lenne, és akár a közelgő szobatisztaság is, ezek az éjszakákba is bekúszhatnak.
Nagyon jó, hogy biztos támaszként mellette állnak és bízom benne, az új évet már könnyedebben tudták kezdeni! :-)
Üdvözlettel:
Először is elnézést a nagyon megkésett válaszért, sajnos, nem voltam elég figyelmes és elkerülte figyelmem az érkezett kérdés :-(
Remélem, azóta esetleg már változott is a problémájuk és kiegyensúlyozott estéik, éjjeleik vannak!
A véleményem az a felvázolt kérdésről, hogy 2 éves kor körül ez a jelenség egyáltalán nem ritka, ez már az ön(én)tudat egyre erősebb kifejezősédének, kibontakozásának időszaka, saját akarattal, esetleges szorongásokkal, határok próbálgatásával. Ilyenkor megint csak (vagy még mindig) próbál nagyon kreatív lenni az ember és kísérletezik vég nélkül, néha beválik valami, ami aztán megint kevésbé hatásos.
Ebben a korban (is) segítség lehet a gyerkőc életkorához (és a szülők teherbírásához) alkalmazkodó, kiszámítható esti rutin, esetleg rászámolva annyi időt, amit még a molyolással fog tölteni. De aztán eljön a határ, mikor már nincs ugrálás, lámpakapcsolgatás, stb. viszont meg lehet próbálni együtt kikutatni, mi lenne számára a megfelelő plusz segítség ( a szülői jelenléten, testközelségen kívül, ami ebben a korban is természetes szükséglet). A tv zaja, fénye valóban nem a legmegfelelőbb az idegrendszernek, de pl. fehér zaj, hangos mese összebújva hallgatva szerethető lehet. Éjjeli fényből is lehet többfélét kipróbálni: sólámpa, lávalámpa, stb.
Amúgy pedig egy 2 éves élete is nagyon intenzív, bölcsi, kistesó nélkül is, pont az említett éntudat fejlődéstől is, a beszédfejlődéstől is, hogy ilyenkor sokszor még nehezen fejezik ki magukat, pedig rengeteg mondani valójuk lenne, és akár a közelgő szobatisztaság is, ezek az éjszakákba is bekúszhatnak.
Nagyon jó, hogy biztos támaszként mellette állnak és bízom benne, az új évet már könnyedebben tudták kezdeni! :-)
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2017. 01. 02. 22:09
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}
