étkezési problémák

Kedves Nóra!

Egy étkezéssel kapcsolatos problémával fordulnék Önhöz.
7 hónapos lesz a kislányunk és születése óta gondok vannak az evésével. Nem hajlandó rendesen enni, annak ellenére sem, hogy látjuk rajta hogy éhes. Vannak jobb/rosszabb időszakok, de amikor viszonylag rendesen eszik, akkor is csak úgy, hogy több részletben és különféle trükköket bevetve próbáljuk elterelni a figyelmét, különben teljes erőből sikít, ha csak meglátja, hogy közelítünk hozzá az étellel legyen az cumisüveg vagy bébiétel.
Többször voltunk orvosnál is, ultrahagozták de egy kis refluxon kívül semmi olyan szervi dolgot nem találtak, ami indokolná ezt a jelenséget. A refluxot egyébként sűrítőporral orvosoltuk.
A maximum, amit meg tudunk etetni vele az 120 ml anyatej. (ez 4,5 hónapos koráig csak 60 ml volt)
Kérdeztük a háziorvost de ő csak annyit mondott, hogy a súlya szépen gyarapszik, úgyhogy nincs semmi gond, amiben igaza van, csak szerintünk ez nem normális, hogy eposzi küzdelmeket kell folytatnunk azért hogy megegye legalább a minimum adagját. Nagyjából mindent kipróbáltunk már (ülve, fekve, kézben, úgy hogy mi is eszünk közben hogy lássa, próbáltuk "kiéheztetni" ahogy a háziorvos javasolta) de egyik módszer sem jött be.
Eddig ami a legjobban működött, hogy éjszaka alvás közben etettük úgy hogy kézbe vettük (ilyenkor úgy evett hogy nem ébredt fel közben), de úgy sem hajlandó 120 ml-nél többet enni és azt is legfeljebb 3 óránként.
Viszont most, hogy egyre idősebb és fejlődik az értelme is, egyre nehezebb elterelni a figyelmét, így az etetés is egyre reménytelenebb. Az utóbbi egy hétben már elkezdett csökkenni a súlya is.
Bár én nem vagyok a "google diagnosztika" híve a feleségem olvasott olyat, hogy az autizmusnak van egy olyan típusa, aminek ezek a tünetei és bogarat ültetett a fülembe, mert már tényleg nem tudjuk, hogy mitől lehet ez.

Ezzel kapcsolatban kérném a segítségét/tanácsát, Ön mit gondol? Lehet ez tényleg autizmus? És ha igen, akkor kihez tudunk fordulni, aki ezt tudja diagnosztizálni?

Előre is köszönöm a segítségét!

Tisztelettel:
K. György

Kedves Nóra!
22 hónapos kislányom korábban nagyon jó evő volt, sokat és mindent megevett. A darabos ételek bevezetését is szépen fokozatosan elfogadta. Kb.2 hónapja bölcsibe jár és most már ott járunk hogy a főtt kaját szinte nem akarja elfogadni. Nehezen egy kis levest de mást nem. Kakaót, kenyeret,pogácsát, kekszet eszik és hiába főzök bármelyik más régi kedvenc ételét nem hajlandó enni. A gond az hogy nem id tudja mit akarok adni neki és már tiltakozik az evéstől. A gyerekorvos pszichológust ajánlott mert szerinte lelki okai vannak. Önnek mi a véleménye, mit tudok tenni hogy visszajöjjön az étvágya?

Kedves Andrea!

Kislányom 3 éves, és még mindig nem eszik önállóan, és darabosat sem. Csak turmixolt ételt tudunk neki adni, de attól undorodik, és három éve állandóan hány. Millió kivizsgáláson túl vagyunk, senki nem tudja mi a baja, az orvosok szerint teljesen egészséges. Koraszülött volt, 32. hétre született, és mindig probléma volt az evéssel. Az anyamelltől sikított, nem fogadta el, ahogy a cumisüveget sem, már a koraszülött osztályon is kifeszítették az állkapcsát, hogy etetni tudják, és ez itthon is így folytatódott. Az etetés első másodpercében bealtatta magát, és egy deci tápszert egy óra alatt lehetett álmában beleerőltetni. Az étel iránt soha nem érdeklődött, ahogy az evőeszközt sem fogta meg. Nála kimaradt az etetőszékben az étellel való játék, pacsmagolás, földre dobálás, és az önállósági törekvés is. Soha nem akart hadonászni a kanállal. Egy éves és két és fél éves kora között eszegetett néhány darabos ételt két étkezés között, pl gyümölcsöt, extrudált gabona pufikat, uborkát, spagettit, sajtokat, de mióta bölcsibe-oviba került, azóta minden még rosszabb. Semmit nem eszik, most már próbálkozás szinten sem, és olyan mintha elfelejtett volna nyelni. Minden falatot betárol a pofazacskójába, és nem nyeli le. Már, ha egyáltalán hetente egyszer hajlandó ételt a szájába venni. A közösség kifejezetten rossz hatással van az étkezésére. Egész nap éhen ül az oviban, és bármennyire szenved már az éhségtől, nem fogadja el az ételt, maximum megkóstolja a levest, és ezzel be van fejezve. Pedig soha nem nassol, az édesség ízét is utálja. Semmiféle más területen nincs elmaradva, korrigált életkora szerint hét hósan ült, 10 hósan elindult, 12 hósan mászókára mászott, 20 hósan már szabályosan fogta a ceruzát, színeket kevert, gyöngyöt fűzött, jelenleg biciklizik, fára mászik, bábozik, jó természetű, jó alvó, hiszti mentes, 4 éveseknek való foglalkoztató füzetet, vonalvezetőt kitölt, kártyázik, szóval semmi, de semmi baja. De! Jelenleg úgy van etetve, mint egy nyolc hónapos csecsemő, etetőszékben, péppel tömve, tv előtt, szórakoztatva, játszva. Naponta akár többször is hány, kizárólag etetés közben. A pszichológus, endokrinológus, neonatológus tanácstalan, azt az egyetlen ötletet hallottam eddig orvostól, hogy ne etessük, majd eszik ha éhes lesz. Sajnos ez nem igaz, mert annyira gyűlöl enni, hogy még az éhezésből adódó gyomorfájdalmat is jobban szereti, mint az evést. Nem tudom éheztetni, mert csak 11 kiló, pedig már 38 hónapos .Szóval tanácsot szeretnék kérni, hogy hogyan vezessek rá a normális evésre egy olyan gyereket, akinek ennyire el van rontva az étkezéshez való hozzáállása. Attól félek, ha nem találok valami megoldást, annyira állandósul nála ez a kóros szokás, hogy soha nem fog enni egyedül.
Válaszát előre is köszönöm,
Edit

Négy hónapos kislányom csak hőmérő segítségével tud kakilni. Próbáltam már a kamilla teát, leavolac szirupot, őszibarack levet, őszibarackos babaételt, tornáztatni, de semmi nem használ. Most a Mira babi vizet adom neki 4. napja, de eddig ez sem használt. Félek hogy rászokik a hőmérőzésre, vagy már rá is szokott? A kakija nem kemény sárga színű. Anyatejet és Milumil tápszert is eszik, tápszert naponta kb. 300 ml-t eszik.
Válaszát előre is köszönöm.

Kedves Nóra!
Nemrég írtam Önnek 22 hónapos kislányomról, hogy nem akar önállóan enni.
Kérdéseire válaszolva, kislányom napi rendszerességgel 5-ször eszik, megszokott időpontokban.
Nagyon jó evő, imádja a tésztákat, főzelékeket(sóskát, spenótot is), leveseket, most már egyre több szilárd ételt is eszik.
Ha etetem mindig elfogadja az ételt, kivéve, ha jön a foga, de szerintem ez természetes. Van, hogy megfogja a kanalat, de csak játszani akar vele, és mikor segíteni akarok neki, hogy a szájába tegye, akkor egyből elengedi. Így van ez, mikor kiflit eszik a saját kezéből (nagyon ritkán, inkább autóban utazás közben szokott egyedül enni), ha meg akarom igazítani a kezében, rögtön elengedi.
Igazából nem rossz evő, csak az a probléma, hogy ő egyáltalán nem akar egyedül.
Minden apróbb tárgyat megtud fogni, nagyon szeret pingpong labdával,felfújható nagy strandlabdával játszani, már kisebb korában is minden kicsi szöszt észre vett, és játszott vele. Nagyon ügyes a kezével, üres műanyag flakont elfektet a földön, majd felállítja, kicsi cérnaszálat, ha talál a ruháján vagy bárhol, a kicsi ujjaival morzsolgatja, kisebb-nagyobb tárgyakat pakol jobbra balra, szerencsére ilyen jellegű problémánk nincsen.
Az étkezések általában úgy zajlanak, hogy a picit előbb megetetem, közben eszik az apuka is, majd utána én is eszek.
De mióta előző levelét olvastam, próbálok én is enni, miközben kislányom etetem. Adok a kezébe egy másik kanalat, közben én etetem, ő egyenlőre csak játszik vele, de remélem hamarosan rászánja magát az evésre.
A kulaccsal már régebb óta próbálkozunk, egyszer ivott belőle egyedül, még a legelején, azóta se sajnos.
Még egy olyan problémám lenne, ami lehet , hogy összefüggésben van ezzel. Egyáltalán nem figyel, ha szólunk neki, hiába szólogatom többször is, mintha nem is neki beszélnék, egyszóval figyelmetlen. A hallásával semmi gond nincsen, mert ha a tv-ben olyan dolog megy ami érdekli, akkor azt a konyhából is hallja, és már rohan is befele. Ezáltal hiába is próbálom neki elmagyarázni, hogy mikor, mit, hogyan, rám se hederít. Elvan a maga kis világában és kész. Persze sokat játszunk vele, mikor bohóckodunk vele, odafigyel és élvezi, néha ha beszélgetek valakivel, akkor megfigyeli, hogy mit, hogyan mondok, de amikor akarom, hogy rám figyeljen, vagy hívom, jöjjön oda, teszi a dolgát tovább, és nem foglalkozik semmivel. Úgy tudom, hogy ennyi idősen, már oda kéne figyelnie, ha szólítják.
Lassan kezd már szavakat mondani, mert nem ugyan olyan babanyelven beszél mint eddig, most már új még idegen szavakat használ, de úgy érzem egyre tisztább lesz a beszéde. Úgy tudom, ezzel még nem vagyunk annyira elkésve.
Az evés probléma csak azért aggaszt nagyon, mert körülöttem sokan mondják, hogy az ő kisfiuk, kislányuk ennyi idősen már rég evett, és nem volt ilyen probléma, mert magától elkezdett enni a gyerek, nekem is két testvérem van, és anyukám azt mondta, velünk nem volt ilyen gond. Szóval mindenki csak csodálkozik, hogy miért nem eszik, félek, hogy nagyon le vagyunk maradva, és hogy egyre nehezebb lesz rászoktatni, mert már annyira megszokta, hogy én etetem.
Előző válaszát is nagyon köszönöm, üdvözlettel: Hajni

Kedves Nóra!
Kislányom 22 hónapos, és nem hajlandó az önálló evésre. Nem fogja meg a kanalat, de amit kézből tudna enni, azt sem veszi el,vagy ha mégis akkor is nagy hisztik árán. Korábban (1-1,5 éves korában) fordultam ezzel a problémával orvoshoz, ill. védőnőhöz, de ők azt mondták ne erőltessem, ráér még önálló lenni. Én nem is erőltettem, de még mindig nem mutat semmi féle hajlamot az evés iránt. Ha megfogja a kanalat, akkor is csak játszik az étellel. De enni nem hajlandó vele.
Van, hogy néha-néha megfogja a kanalat, ha én is fogom, és belevezeti a szájába, de ha elengedem, utánna már meg se akarja fogni.
A pohárból ivás is nehéz. Tegnap nagy nehezen (sírás és hiszti árán) rávettem, hogy igyon egyedül pohárból, szépen fogta a poharat egyedül és ivott is belőle. De este már rájött arra, hogy a pohárban lehet pancsikolni, és nem megfogni és inni akart belőle, hanem bele nyúlkálni.Ma is próbáltam többszőr, de mióta rájött, hogy abban lehet locsizni, csak játszana benne, és inkább nem iszik.
Úgy veszem észre minden más jobban érdekli mint az evés-ivás, inkább játszik.
Arra is gondoltam, lehet hogy az a baj, míg más gyerek már a cumis üveget is saját maga fogja, ő egészen pici korától fogva kis pohárból itta az anyatejet is, mert a cumis üvegből nem volt hajlandó inni, ez által ugye a cumit se igényelte, így ő az üvegből sem tudott önállóan inni.
Sőt mikor elérkezett az idő, hogy 8 hós körüli korára etetőszékből egyen, onnan is ki kellett vennem, mert volt egy furcsa szokása.Ez egy másik probléma, ami már hála Istennek elmúlt, de bizony lehet, hogy maradandó hátránya keletkezett.
Ez a furcsa szokás az volt, hogy az etetőszék asztallapjához, nyomkodta a pocakját, folyamatos ütemes mozgásokkal, de olyan erővel, ha oda raktam a kezemet, az már nekem fájt(a fotelhez letérdelve is hasonló dolgot csinált, de szerencsére ezt is elhagyta). Az orvos azt tanácsolta vegyem ki az etetőszékből, és egyen kisszéken, kisasztalnál.
Hát igen, így tettem ,de az én kislányom olyan izgő-mozgó, hogy abszolút nem akart megmaradni a kisszéken, inkább elfut és játszik. Tehát maradt az ölben etetés, ill. kb. egy hete vissza raktam az etetőszékbe, de nem nagy sikerrel, mindig ki akar mászni.
Nem tudom mit csináljak vele, kérem adjon valami tanácsot, hogyan vezessem rá az önálló evésre?

Kedves Nóra!

Nem tudom, hová forduljak kérdésemmel, remélem, egyszer kapok olyan választ, ami segítene nekünk.
5 hónapos a kislányom, maximum 1 hónapig szopizott, elapadt a tejem. Azóta a 4. fajta tápszert eszi, nagyon sokat bukott, hányt, nem akarta enni. Az AR tápszer vált be, amióta ezt eszi, nem bukik, csak 1-2 naponta hányja ki.
Nem is ez a lényeg, hanem eljutottunk odáig, hogy ébren egy kortyot sem hajlandó enni. Hiába a kiéheztetés, a többféle íz, figyelemelterelés, csak sír, rugdos, szabadulna az ölemből. Pedig éhes. Szerintem fáj neki. Álmában gyönyörűen eszik, sajnos másképp semmit. Pépeket kezdtem neki adni 4 hónapos kora után, de azt sem eszi meg, nem nyeli le egyszerűen, vagy ha véletlenül mégis, akkor öklendezik, sír.
Szokott köhécselni, csuklani.
A kérdésem az lenne, hogy lehetnek-e ezek a dolgok reflux miatt, ha igen, akkor valaha lesz-e étvágya a kislányomnak? Nagyon el vagyunk keseredve, nem tudom, mit csináljak vele.
Gasztroenterológiára van időpontunk, de elég sokára.
Egy helyen azt a tanácsot kaptam, hogy anya-csecsemő pszichoterápiára is szükség van.

Köszönöm a választ előre is: Anita
 

Kedves Nóra!
Kislányom 22 hónapos,igen aktív,vidám,igazi csajos,hatalmas akaraterővel,de kezelhető!
Születése óta az evésével nem vagyok megelégedve.a kórházban 4.nap indult be az anyatejem,csak bimbóvédővel tudtam szoptatni,egy idő után fejnem sem kellett,mert annyi elég volt neki,amennyi volt a cicben.A kezdetek óta olyan kis ínyenc evő volt.Olyan kis kényelmesen szopott,nagyon nem erőltette meg magát,amennyi kijött erőlködés nélkül,annyi elég volt neki,pedig volt,hogy egy órát is eltartott a szopizás,mert közben piszkáltam,ösztönöztem szopásra,mert csak nyimmegett-nyámmogott.Ennek ellenére szépen fejlődött testileg...szellemileg ne is beszéljünk róla :-) hihetetlen egy csaj!!! minden elfogultság nélkül :-)
9 hónapig szopott,utána egyre kevesebb lett a tejci,és be is gyulladt a mellem,már kevesebb volt a tej,vegyesen evett.eleinte hatalmas adagokat evett fözelékből,aztán olyan 10-11 hó kora óta az evése katasztrófális.Már voltunk vérvizsgálaton,pajzsmirigyhormont is néztek(nekem azzal van gond,és az elején neki is volt magas tsh,de aztán helyreállt....)minden eredménye tökéletes.
A súlya viszont korának nem megfelelően alakult,25 percentilis alatt van,de mégsem sovány ránézésre.Csak anyukám szerint sovány,és ő többször kínálgatja enni,ha ott vagyunk nála.Én próbáltam a napi ritmust betartani,és asztalnál etetni,de szerinte én nem adok neki többször,a kislányom pedig,ha nem kínálják,képes egész nap nem enni,csak játszani.Megvan a napi 5xi evése,és közben is adok neki,vagyis megkínálom pár falattal,és etetés közben könyvet nézek vele,rajzolunk,és próbálom belejátszani az ennivalót.Pár hónapja el kezdett hízni,és enni is,magától kért,ha látott mást enni,és amúgy is.Mostanában,ami nagyon zavar,szinte kész örület kivárni,mert 3-4 kanál után tartogatja az ételt a szájában,nem nyeli le.Bekapja a következő falatot,akkor meg csoda,hogy fuldoklik.Pedig várok,és ösztönzöm rágásra,nyelésre,de nem....van,hogy 1 óra hosszáig eszik,egy 5 hó-s csecsemő adagnyi ennivalót.Egyébként mindent megeszik,nem vválogatós.
18 foga van,lehet jön a többi???? Na,de a gumicukrot azt egy mp-en belül elrágja.....ezért vagyok elkeseredve.Édességet csak föétel után adok neki,és akkor sem sokat.Egyedül engedem enni,inni,sőt....már ő akar,és nagyon ügyes.
Mi lehet az oka ennek a szájban tartogatásnak,és nem lenyelésnek???Biztosan érzi rajtam a feszültséget,mert egy idő után idegesítő,főleg,mert tudom,aznap még alig evett valami normális adagot.Próbálok türelmes lenni,és játékosan etetni,de néha akkor sem eszik rendesen.(vannak jó napok!!!)
A másik gondom,a cumizás.Szopi elmúlása óta cumizik.Most már csak alváshoz kapja meg,nappal elvitte a cica.Nem is keresi.Este viszont kéri,hogy szóljak a cicának,hogy hozza vissza,sőt ő kiabál neki az ablakon :-)
Viszont kérdésem lenne,hogyan jobb leszoktatni.Hirtelen elvenni,és átsír pár éjszakát,majd elfelejti...vagy van valami hatásos mód????
Bölcsibe készülünk,és addigra szeretném elvenni tőle,jövő tavaszig.
Válaszát előre is nagyon köszönöm,és várom.
Üdvözlettel,egy anyuka,aki hasonló foglalkozású,és most mégis mástól kér segítséget,tanácsot :-) :-)