|
|
Dobiné Olasz-Papp NóraBaba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadóElérhetőségeim: Honlap: http://www.dobinenora.hu http://www.valaszkeszszulok.hu |
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves szakértő!
Kislányom 10 hónapos, egészséges, jól fejlett baba, mozgásfejlődése megelőzi a korát, már önállóan jár. Körülbelül egy hónapja vettük észre először, hogy az etetőszékben megfeszül, a nuniját dörzsöli, közben kipirul, nyög. Azóta továbbfejlesztette, keresztbe teszi a lábszárát, sarkára ül, és így, hintázva önkielégít. Olvastam, hogy ez kisgyerekeknél megszokott (ő a harmadik gyermekem, a "nagyoknál" ennek nyomát sem fedeztem fel), viszont aggasztónak tartom, hogy minden "szabad percében" ezt csinálja. Ha aktívan játszom vele, vagy egyszerűen ott vagyok mellette, nagyszerűen eljátszik, viszont abban a pillanatban, ahogy valami dolgom akad, és nem vele foglalkozom, ezt csinálja, napjában legalább 50 alkalommal. Próbálom elterelni a figyelmét, ezt gyakran sírással fogadja, ha hagyom, hosszú ideig csinálja, aztán keservesen sírni kezd. Az éjszakák borzalmasak, 10-20 percet alszik, utána feláll, megindul, ha végképp kimerül, rámborul és alszik pár percet, aztán kezdődik minden elölről. Nappal gyakran nyűgös, és úgy vettem észre, hogy az önkielégítés egy pótcselekvés - folyamatosan késztetést érez, hogy "csináljon valamit". Mennyire aggasztó ez a helyzet? Hová fordulhatok? Várható-e valamilyen javulás? Semmiképpen nem szeretném, hogy ebből később (pl. oviban) kellemetlensége adódjon. Nagyon köszönöm a segítségét!
Kislányom 10 hónapos, egészséges, jól fejlett baba, mozgásfejlődése megelőzi a korát, már önállóan jár. Körülbelül egy hónapja vettük észre először, hogy az etetőszékben megfeszül, a nuniját dörzsöli, közben kipirul, nyög. Azóta továbbfejlesztette, keresztbe teszi a lábszárát, sarkára ül, és így, hintázva önkielégít. Olvastam, hogy ez kisgyerekeknél megszokott (ő a harmadik gyermekem, a "nagyoknál" ennek nyomát sem fedeztem fel), viszont aggasztónak tartom, hogy minden "szabad percében" ezt csinálja. Ha aktívan játszom vele, vagy egyszerűen ott vagyok mellette, nagyszerűen eljátszik, viszont abban a pillanatban, ahogy valami dolgom akad, és nem vele foglalkozom, ezt csinálja, napjában legalább 50 alkalommal. Próbálom elterelni a figyelmét, ezt gyakran sírással fogadja, ha hagyom, hosszú ideig csinálja, aztán keservesen sírni kezd. Az éjszakák borzalmasak, 10-20 percet alszik, utána feláll, megindul, ha végképp kimerül, rámborul és alszik pár percet, aztán kezdődik minden elölről. Nappal gyakran nyűgös, és úgy vettem észre, hogy az önkielégítés egy pótcselekvés - folyamatosan késztetést érez, hogy "csináljon valamit". Mennyire aggasztó ez a helyzet? Hová fordulhatok? Várható-e valamilyen javulás? Semmiképpen nem szeretném, hogy ebből később (pl. oviban) kellemetlensége adódjon. Nagyon köszönöm a segítségét!
Kedves Kérdező!
Érthető aggodalma, mert túl intenzívnek érzi ezt a cselekvést, de szeretném megnyugtatni, hogy ez ebben a korban semmiképp nem tudatos és nem kóros! Az oviig nem fogja ez kísérni nagy valószínűséggel.
Az éjszakai nyugalom ebben a korban jellemzően hiányzó jelenség, nagyon gyakori a nyugtalanság, a nagyon gyakori ébredés, melynek elsődleges oka az idegrendszer éretlensége, a mozgás- és beszédfejlődés, a fogzás és a szeparációs szorongás. Persze, ha nappal túl sok inger érte, esetleg néz mesét, vagy eleve képernyőt, mozgó képet, esetlegesen előfordul otthoni tartós feszültség, stressz, ezek is mind hozzájárulhatnak a nehezebb éjszakákhoz. De az ilyen sűűrn ébredős éjjelek önmagukban is bekövetkeznek a második félévben.
Ha úgy érzi, nagyon aggasztja a jelenség, és megnyugtatná erről beszélgetni, javaslom pszichológus felkeresését, hogy Önt tudja megnyugtatni, esetleg plusz szempontokat adni ahhoz, hogy érdemes tekinteni erre!
Üdvözlettel:
Érthető aggodalma, mert túl intenzívnek érzi ezt a cselekvést, de szeretném megnyugtatni, hogy ez ebben a korban semmiképp nem tudatos és nem kóros! Az oviig nem fogja ez kísérni nagy valószínűséggel.
Az éjszakai nyugalom ebben a korban jellemzően hiányzó jelenség, nagyon gyakori a nyugtalanság, a nagyon gyakori ébredés, melynek elsődleges oka az idegrendszer éretlensége, a mozgás- és beszédfejlődés, a fogzás és a szeparációs szorongás. Persze, ha nappal túl sok inger érte, esetleg néz mesét, vagy eleve képernyőt, mozgó képet, esetlegesen előfordul otthoni tartós feszültség, stressz, ezek is mind hozzájárulhatnak a nehezebb éjszakákhoz. De az ilyen sűűrn ébredős éjjelek önmagukban is bekövetkeznek a második félévben.
Ha úgy érzi, nagyon aggasztja a jelenség, és megnyugtatná erről beszélgetni, javaslom pszichológus felkeresését, hogy Önt tudja megnyugtatni, esetleg plusz szempontokat adni ahhoz, hogy érdemes tekinteni erre!
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2018. 02. 15. 10:32
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}
