|
|
Dobiné Olasz-Papp NóraBaba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadóElérhetőségeim: Honlap: http://www.dobinenora.hu http://www.valaszkeszszulok.hu |
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Melinda!
A problémám nem kicsi, ezért is fordulok Önhöz. A lányom 8 és fél éves. Tavaly 7 éves volt, amikor megszületett a kisöccse. Ő ezt nagyon nehezen élte meg. Mindennaposak voltak a hisztik és a veszekedések. Nyár folyamán minden rendeződni látszott, mivel elég sok időt töltöttünk együtt. Látta, hogy ő is ugyan olyan fontos, mint a testvére. Aztán, mintha nem is ugyan az a gyermek lenne, nem ügyel a dolgaira, ruháit szétpakolja. A szobájában általános káosz uralkodik (ha csak össze nem pakolom). A tesójával is néha gonoszkodik. Hiába mondunk neki bármit a férjemmel, mint aki nem is hallja. Naponta elmondom neki, hogy mi a dolga este: zuhanyzás, fogmosás, hajának kibontása....stb. más nap tuti valami elmarad. Az iskolában a ruháit torna óra előtt csak leszórja. Nem értem miért vannak ezek a dolgok. Nyáron történt, hogy az udvaron játszott a társaival és megfogdosta őket. Már nagyon el vagyok keseredve. Tegnap történt az iskolában, hogy órán (hogy a társait szórakoztassa) lehúzta a nadrágját. Persze utána mindent megbánt és megígérte, hogy többet nem lesz ilyen.
Nagyon szégyenlem magam és igazából nem tudom mit tegyek vele, mert tőlünk nem ezt látja. Mindig ügyeltünk az intim dolgokra. A lakásunk, ruháink, szekrényünk rendezett. Túl sokat várunk tőle? Mi lehet a probléma?
Várom mielőbbi válaszát! Egy elkeseredett szülő
A problémám nem kicsi, ezért is fordulok Önhöz. A lányom 8 és fél éves. Tavaly 7 éves volt, amikor megszületett a kisöccse. Ő ezt nagyon nehezen élte meg. Mindennaposak voltak a hisztik és a veszekedések. Nyár folyamán minden rendeződni látszott, mivel elég sok időt töltöttünk együtt. Látta, hogy ő is ugyan olyan fontos, mint a testvére. Aztán, mintha nem is ugyan az a gyermek lenne, nem ügyel a dolgaira, ruháit szétpakolja. A szobájában általános káosz uralkodik (ha csak össze nem pakolom). A tesójával is néha gonoszkodik. Hiába mondunk neki bármit a férjemmel, mint aki nem is hallja. Naponta elmondom neki, hogy mi a dolga este: zuhanyzás, fogmosás, hajának kibontása....stb. más nap tuti valami elmarad. Az iskolában a ruháit torna óra előtt csak leszórja. Nem értem miért vannak ezek a dolgok. Nyáron történt, hogy az udvaron játszott a társaival és megfogdosta őket. Már nagyon el vagyok keseredve. Tegnap történt az iskolában, hogy órán (hogy a társait szórakoztassa) lehúzta a nadrágját. Persze utána mindent megbánt és megígérte, hogy többet nem lesz ilyen.
Nagyon szégyenlem magam és igazából nem tudom mit tegyek vele, mert tőlünk nem ezt látja. Mindig ügyeltünk az intim dolgokra. A lakásunk, ruháink, szekrényünk rendezett. Túl sokat várunk tőle? Mi lehet a probléma?
Várom mielőbbi válaszát! Egy elkeseredett szülő
Kedves Szülő!
Érzem, hogy nagyon tanácstalan és elkeseredett. Nehéz helyzet lehet az Önnek, hogy gyermeke olyan dolgokkal próbálja felhívni magára a figyelmet, ami az Ön vagy a család értékrendjébe nem fér bele.
Azt nem igazán tudom, hogy mi zavarja jobban: az Önnek szélsőségesnek tűnő megnyilvánulások kislányától, a szétszórtságnak ható megnyilvánulások vagy a testvérféltékenység bizonyos megmutatkozásai? Esetleg ezek együttvéve?
Levele kapcsán több dolog is felmerült bennem kérdésként. pl.kislányának milyen az alaptemperamentuma? Milyen keretek, szabályok, határok veszik őt körül, amik közt szabadon mozoghat? Mennyi időt tölt a családdal, vannak-e külőn foglalkozásai? Iskolában hogyan érzi magát? Teljesitménye változott? Baráti kapcsolatai változtak? Tanárai látnak rajta bármilyen aggasztó változást?
Azt hiszem, érdemes lehet megtalálni azt a pontot, mikor kislányából ezek a dolgok felszínre törtek. Lehetséges a testvérféltekenység is, ami egyáltalán nem kóros, ha jelen van.
Azt gondolom, hogy a "rossz" viselkedések mögött mindig van egy mögöttes tartalom, egy valódi szükséglet. Kislányának vajon mi lehet az? Miért akarhat drasztikusnak tűnő eszkozökhöz nyúlni, hogy a figyelem középpontjába kerüljön? Ez eredhet abból is, hogy több figyelmet szeretne Önöktől, de iskolából hozott háttere is lehet akár.
A negatív figyelem is figyelem, tehát, ha olyat tesz, amiért esetleg szidást kap, korholást, addig is rá figyelnek. Érdemes lehet a "jó" viselkedést is észrevenni és kihangsúlyozni értékességét, ügyességét, szorgalmát, igyekezetét.
A mintaadás természetesen fontos és jó, valóban, ha Önök rendet tartanak maguk körül, biztos lehet benne, hogy ez a minta be fog ivódni. Érdemes lehet megtalálni azt a módot, amivel kislányát is be lehet vonni a pakolásba. Valami játékos formát, amit mondjuk csak Önök kettesben csinálnak. Pl.én elpakolom ezt a kupacot, addig te énekled a kedvenc dalodat, utána cserélünk.
Aztàn érdemes lehet azt is átgondolni, Önnek miért olyan ijesztő ez az állapot? Milyenek az Ön hozott mintái az érzelmek mindenféle megnyilvánulását értve, hogyan hat Önre legbelül kislánya viselkedése? Hogyan éli meg Ön a kétgyermekes létet? Mennyire engedi meg magának a hibákat, a tökéletlenséget?
Valóban nem egyszerű türelemmel lenni két gyerkőc irányàban, főleg nagyobb korkülőnbségnél. Mikor a kisebb gyermek is már járkál, sokkal több helyre elér, a lakás majd minden pontján ott tud lenni. Ez a testvéreknél is új szakasz. És mint minden új dologhoz, ehhez is újból alkalmazkodni kell. Lehet, hogy ez kislányának nehezebb, mint gondolná.
Vagy az iskolában lehetnek nehézségei esetleg?
Mindenesetre azt gondolom, érdemes lehet empátiával közeledni és az érzelmek, megértés oldaláról közelíteni kislányához.
Ehhez nagy segítséget tud nyújtani két csodálatos könyv, nagyon jó gyakorlatias tippek is találhatók bennük:
1. Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje.
2. Testvérek féltékenység nélkül.
Szeretettel:
Érzem, hogy nagyon tanácstalan és elkeseredett. Nehéz helyzet lehet az Önnek, hogy gyermeke olyan dolgokkal próbálja felhívni magára a figyelmet, ami az Ön vagy a család értékrendjébe nem fér bele.
Azt nem igazán tudom, hogy mi zavarja jobban: az Önnek szélsőségesnek tűnő megnyilvánulások kislányától, a szétszórtságnak ható megnyilvánulások vagy a testvérféltékenység bizonyos megmutatkozásai? Esetleg ezek együttvéve?
Levele kapcsán több dolog is felmerült bennem kérdésként. pl.kislányának milyen az alaptemperamentuma? Milyen keretek, szabályok, határok veszik őt körül, amik közt szabadon mozoghat? Mennyi időt tölt a családdal, vannak-e külőn foglalkozásai? Iskolában hogyan érzi magát? Teljesitménye változott? Baráti kapcsolatai változtak? Tanárai látnak rajta bármilyen aggasztó változást?
Azt hiszem, érdemes lehet megtalálni azt a pontot, mikor kislányából ezek a dolgok felszínre törtek. Lehetséges a testvérféltekenység is, ami egyáltalán nem kóros, ha jelen van.
Azt gondolom, hogy a "rossz" viselkedések mögött mindig van egy mögöttes tartalom, egy valódi szükséglet. Kislányának vajon mi lehet az? Miért akarhat drasztikusnak tűnő eszkozökhöz nyúlni, hogy a figyelem középpontjába kerüljön? Ez eredhet abból is, hogy több figyelmet szeretne Önöktől, de iskolából hozott háttere is lehet akár.
A negatív figyelem is figyelem, tehát, ha olyat tesz, amiért esetleg szidást kap, korholást, addig is rá figyelnek. Érdemes lehet a "jó" viselkedést is észrevenni és kihangsúlyozni értékességét, ügyességét, szorgalmát, igyekezetét.
A mintaadás természetesen fontos és jó, valóban, ha Önök rendet tartanak maguk körül, biztos lehet benne, hogy ez a minta be fog ivódni. Érdemes lehet megtalálni azt a módot, amivel kislányát is be lehet vonni a pakolásba. Valami játékos formát, amit mondjuk csak Önök kettesben csinálnak. Pl.én elpakolom ezt a kupacot, addig te énekled a kedvenc dalodat, utána cserélünk.
Aztàn érdemes lehet azt is átgondolni, Önnek miért olyan ijesztő ez az állapot? Milyenek az Ön hozott mintái az érzelmek mindenféle megnyilvánulását értve, hogyan hat Önre legbelül kislánya viselkedése? Hogyan éli meg Ön a kétgyermekes létet? Mennyire engedi meg magának a hibákat, a tökéletlenséget?
Valóban nem egyszerű türelemmel lenni két gyerkőc irányàban, főleg nagyobb korkülőnbségnél. Mikor a kisebb gyermek is már járkál, sokkal több helyre elér, a lakás majd minden pontján ott tud lenni. Ez a testvéreknél is új szakasz. És mint minden új dologhoz, ehhez is újból alkalmazkodni kell. Lehet, hogy ez kislányának nehezebb, mint gondolná.
Vagy az iskolában lehetnek nehézségei esetleg?
Mindenesetre azt gondolom, érdemes lehet empátiával közeledni és az érzelmek, megértés oldaláról közelíteni kislányához.
Ehhez nagy segítséget tud nyújtani két csodálatos könyv, nagyon jó gyakorlatias tippek is találhatók bennük:
1. Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje.
2. Testvérek féltékenység nélkül.
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2013. 11. 19. 22:46
Olvasói értékelés: 5 / 5
.jpg){kind=small}
