|
|
Dobiné Olasz-Papp NóraBaba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadóElérhetőségeim: Honlap: http://www.dobinenora.hu http://www.valaszkeszszulok.hu |
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Elnézést, lemaradt egy kérdésem... a cumit hogyan tudnám mellőzni? Már eléggé hozzászokott, hogy azzal alszik el, és nem tudom hogyan lehetne ezt elhagyni.
Köszönettel,
Beatrix
Köszönettel,
Beatrix
Meg is kaptam egy választ, alváshoz használnak cumit. :-)
Miert erzi Ön szükségét a cuminak? A mellen való elalvás természetes dolog és ezen igény kielégítése semmiképp nem okoz "hozzászokast", vagy elrontást. Ebben a korban még nem beszélhetünk arról, hogy nagyon kötődne a cumihoz, mint tárgyhoz, hanem a szopómozgás iránti igény van jelen. Tehát, ha Ön szívesen megválik a cumitól, akkor érdemes minden alkalommal szopival kínálni, amikor cumit adna neki. Így mellen fog elaludni, nem cumin, viszont a helyes szopótechnika fog rögzülni. Ez a tejtermelést is befolyasolja, mert a termelődés a kereslet-kínálat elvén alapszik.
Szívesen veszek majd egy visszajelzést, hogyan alakultak a dolgaik! En drukkolok!:-)
Szeretettel:
Miert erzi Ön szükségét a cuminak? A mellen való elalvás természetes dolog és ezen igény kielégítése semmiképp nem okoz "hozzászokast", vagy elrontást. Ebben a korban még nem beszélhetünk arról, hogy nagyon kötődne a cumihoz, mint tárgyhoz, hanem a szopómozgás iránti igény van jelen. Tehát, ha Ön szívesen megválik a cumitól, akkor érdemes minden alkalommal szopival kínálni, amikor cumit adna neki. Így mellen fog elaludni, nem cumin, viszont a helyes szopótechnika fog rögzülni. Ez a tejtermelést is befolyasolja, mert a termelődés a kereslet-kínálat elvén alapszik.
Szívesen veszek majd egy visszajelzést, hogyan alakultak a dolgaik! En drukkolok!:-)
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2012. 07. 16. 22:41
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Szakértő,
Cumiügyben szeretnék Öntől érdeklődni. Kislányom hamarosan két éves lesz, kiegyensúlyozott, nagyon mozgékony, energikus gyerek. 1 éves koráig nem igényelte a cumit egyáltalán, sokszor kiköpte, ha a szájába tettük. Kb. az első születésnapja körül valahogy mégis megszerette (esti fürdetés után adtuk neki kb. 5 percre, hogy jobban bírja az öltöztetést). Ezt látva én felállítottam azt a szabályt, hogy csak rövid időre kaphatta meg este továbbra is, ezen kívül pedig az autóban, mert nagyon sírt, nem szeret autózni. Máskor nem adtuk neki a cumit, mert féltünk, hogy nagyon rászokik és aztán hatalmas hisztik árán kell majd tőle "elvenni" 3 éves kor körül. Emlékszem a húgom esetére, ő is szenvedett, mikor szüleim elvették tőle, pedig előtte nagy cumis volt.
Viszont eltöltöttünk egy hetet a szüleimnél, akik éjjel-nappal cumiztatták mondván, hogy ha kéri hát adjuk oda neki. Én vitatkoztam velük, de nem akartam nagy veszekedéseket. Azonban kislányom azóta rendszeresen kéri a cumit és hisztizik, ha nem kapja meg. Rosszkedvű, nyűgös akár egész nap emiatt, pedig előtte csak este kérte, hiszen tudta, hogy akkor van a cumizás ideje. Én azonban nem szeretném még jobban rákapatni, arra gondoltam, hogy inkább most elveszem tőle, talán hamarabb elfelejti, mint ha várok még egy-két évet. Sajnálom őt nagyon és a szívem szakad meg, mikor kéri, de félek attól is, hogy mi lesz később, elég határozott, akaratos gyerek és hiába olvasom, hogy majd leszokik magától, sok ismerősöm példájából nem ezt látom. Van olyan 9 éves kislány, aki éjjel még mindig cumival alszik, férjem 12 éves koráig szopta az ujját stb.
Ön mit tanácsol? Hagyjam, hogy cumizzon és várjunk hátha leszokik? Sokan nem értik, hogy miért van ellenérzésem ezzel, igazából én sem tudom megmagyarázni, nekem valahogy a cumi a pici babák nyugtatószere, nem egy kétévesé. Szeretném elsősorban a gyerek érdekeit nézni, de persze a mienket (a szüleiét) is, hogy ne viselje meg egyikünket sem ez az egész cumizási hajcihő.
Köszönettel,
Krisztina
Cumiügyben szeretnék Öntől érdeklődni. Kislányom hamarosan két éves lesz, kiegyensúlyozott, nagyon mozgékony, energikus gyerek. 1 éves koráig nem igényelte a cumit egyáltalán, sokszor kiköpte, ha a szájába tettük. Kb. az első születésnapja körül valahogy mégis megszerette (esti fürdetés után adtuk neki kb. 5 percre, hogy jobban bírja az öltöztetést). Ezt látva én felállítottam azt a szabályt, hogy csak rövid időre kaphatta meg este továbbra is, ezen kívül pedig az autóban, mert nagyon sírt, nem szeret autózni. Máskor nem adtuk neki a cumit, mert féltünk, hogy nagyon rászokik és aztán hatalmas hisztik árán kell majd tőle "elvenni" 3 éves kor körül. Emlékszem a húgom esetére, ő is szenvedett, mikor szüleim elvették tőle, pedig előtte nagy cumis volt.
Viszont eltöltöttünk egy hetet a szüleimnél, akik éjjel-nappal cumiztatták mondván, hogy ha kéri hát adjuk oda neki. Én vitatkoztam velük, de nem akartam nagy veszekedéseket. Azonban kislányom azóta rendszeresen kéri a cumit és hisztizik, ha nem kapja meg. Rosszkedvű, nyűgös akár egész nap emiatt, pedig előtte csak este kérte, hiszen tudta, hogy akkor van a cumizás ideje. Én azonban nem szeretném még jobban rákapatni, arra gondoltam, hogy inkább most elveszem tőle, talán hamarabb elfelejti, mint ha várok még egy-két évet. Sajnálom őt nagyon és a szívem szakad meg, mikor kéri, de félek attól is, hogy mi lesz később, elég határozott, akaratos gyerek és hiába olvasom, hogy majd leszokik magától, sok ismerősöm példájából nem ezt látom. Van olyan 9 éves kislány, aki éjjel még mindig cumival alszik, férjem 12 éves koráig szopta az ujját stb.
Ön mit tanácsol? Hagyjam, hogy cumizzon és várjunk hátha leszokik? Sokan nem értik, hogy miért van ellenérzésem ezzel, igazából én sem tudom megmagyarázni, nekem valahogy a cumi a pici babák nyugtatószere, nem egy kétévesé. Szeretném elsősorban a gyerek érdekeit nézni, de persze a mienket (a szüleiét) is, hogy ne viselje meg egyikünket sem ez az egész cumizási hajcihő.
Köszönettel,
Krisztina
Kedves Krisztina!
Azt gondolom, önmagában a cumizás nem probléma, hisz az iránta való igény (szopómozgás) azt jelzi, hogy még ebben a korban is a lélekre hat, megnyugvást hoz és ez normális. Ha kislánya életében ez nem okoz gondot, úgy értem, hogy változatlanul aktív, felfedező, nem okoz gondot a cumizás.
Az is normális, hogy ez az igény a feszült helyzetekben jelentkezik és adták oda neki a cumit, pl. öltöztetés, autózás. Tehát a szopómozgás iránti igény önmagától is képes megszűnni, főleg, ha a gyermek kap más lehetőségeket is a megnyugvásra. Tehát a szoros testközelség, sok ölelés, minta a megnyugvásra feszültségek, konfliktusok esetén azt hozza, hogy egyre inkább megtanul más módszerekkel megnyugodni. Ez vonatkozik mind a szoptatásra, mind a cumizásra is.
Nem gondolom, hogy zavart okozna kislányában, ha a cumi használatát már határokhoz köti, hisz ilyen előfordul ilyen korban szoptatás esetében is, pl. várnia kell a szopira a gyermeknek, már csak otthon, már csak elalvásnál, stb, tehát a kompromisszumokig jutunk el idővel. Ezt lehet csinálni a cumihasználattal is. Ha Ön így látja jobbnak, állítsa vissza a régi szokásukat és csak alvásnál vagy a feszült helyzetekben, mikor nehéz megnyugtatni öleléssel, testi kontaktussal, adják oda. De elsősorban mindig a testi kontaktus, megértés, gyermekre hangolódás és együttérzés, ami a fő és ehhez jöhetnek egyéb megoldások is.
Mivel lassan két éves kor körül járnak, a dackorszakba is bele-bele kóstolhatnak már és ennek jele lehet a cumihoz való "egész napos" ragaszkodás is. Mivel a dackorszak az önállósodási törekvésekről (is) szól, elképzelhetőnek tartom, hogy nem konkrétan a cumiért epedezik, hanem a korlátozást szeretné megtörni, ő szeretné megmondani, mikor kapja meg és mikor nem. Ez az időszak a korlátok, határok felállításáról is szól, megtartva egy jó középutat, és sok-sok szabadságot engedni a gyermeknek. (Vagy esetleg pont a korlátok felállítása okozta feszültséget szeretné a cumizással oldani?)
Tehát ez a mostani vágya több összetevős és több válasz is létezhet rá, mi okozza, de az érzésem az, hogy jó út, ha teljesen nem veszi el tőle, és a fent említett esetekben meghagyja a cumizási lehetőséget, emellett biztosítja neki az önállósodási lehetőségeket és sok testkontaktust ad neki. Én úgy érzem, a dackorszakkal van összefüggésben a cumi korlátozott idejű használatára adott rosszkedvű reakció kislánya részéről.
Ha szeretné visszaállítani a megszokott kerékvágást a cumihasználat rendjében, javaslom, hogy ezt előtte beszélje meg kislányával is! legyen előre tisztában a folyamattal, ne érje hirtelen, és ha Ön ebbe belevág, akkor tartson ki emellett. És erről érdemes találkozó előtt tájékoztatni a rokonokat is és megkérni őket, tartsák tiszteletben a kialakított családi szokásokat!
Remélem, tudtam segíteni!
Szeretettel:
Azt gondolom, önmagában a cumizás nem probléma, hisz az iránta való igény (szopómozgás) azt jelzi, hogy még ebben a korban is a lélekre hat, megnyugvást hoz és ez normális. Ha kislánya életében ez nem okoz gondot, úgy értem, hogy változatlanul aktív, felfedező, nem okoz gondot a cumizás.
Az is normális, hogy ez az igény a feszült helyzetekben jelentkezik és adták oda neki a cumit, pl. öltöztetés, autózás. Tehát a szopómozgás iránti igény önmagától is képes megszűnni, főleg, ha a gyermek kap más lehetőségeket is a megnyugvásra. Tehát a szoros testközelség, sok ölelés, minta a megnyugvásra feszültségek, konfliktusok esetén azt hozza, hogy egyre inkább megtanul más módszerekkel megnyugodni. Ez vonatkozik mind a szoptatásra, mind a cumizásra is.
Nem gondolom, hogy zavart okozna kislányában, ha a cumi használatát már határokhoz köti, hisz ilyen előfordul ilyen korban szoptatás esetében is, pl. várnia kell a szopira a gyermeknek, már csak otthon, már csak elalvásnál, stb, tehát a kompromisszumokig jutunk el idővel. Ezt lehet csinálni a cumihasználattal is. Ha Ön így látja jobbnak, állítsa vissza a régi szokásukat és csak alvásnál vagy a feszült helyzetekben, mikor nehéz megnyugtatni öleléssel, testi kontaktussal, adják oda. De elsősorban mindig a testi kontaktus, megértés, gyermekre hangolódás és együttérzés, ami a fő és ehhez jöhetnek egyéb megoldások is.
Mivel lassan két éves kor körül járnak, a dackorszakba is bele-bele kóstolhatnak már és ennek jele lehet a cumihoz való "egész napos" ragaszkodás is. Mivel a dackorszak az önállósodási törekvésekről (is) szól, elképzelhetőnek tartom, hogy nem konkrétan a cumiért epedezik, hanem a korlátozást szeretné megtörni, ő szeretné megmondani, mikor kapja meg és mikor nem. Ez az időszak a korlátok, határok felállításáról is szól, megtartva egy jó középutat, és sok-sok szabadságot engedni a gyermeknek. (Vagy esetleg pont a korlátok felállítása okozta feszültséget szeretné a cumizással oldani?)
Tehát ez a mostani vágya több összetevős és több válasz is létezhet rá, mi okozza, de az érzésem az, hogy jó út, ha teljesen nem veszi el tőle, és a fent említett esetekben meghagyja a cumizási lehetőséget, emellett biztosítja neki az önállósodási lehetőségeket és sok testkontaktust ad neki. Én úgy érzem, a dackorszakkal van összefüggésben a cumi korlátozott idejű használatára adott rosszkedvű reakció kislánya részéről.
Ha szeretné visszaállítani a megszokott kerékvágást a cumihasználat rendjében, javaslom, hogy ezt előtte beszélje meg kislányával is! legyen előre tisztában a folyamattal, ne érje hirtelen, és ha Ön ebbe belevág, akkor tartson ki emellett. És erről érdemes találkozó előtt tájékoztatni a rokonokat is és megkérni őket, tartsák tiszteletben a kialakított családi szokásokat!
Remélem, tudtam segíteni!
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2011. 12. 28. 18:39
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Nóra!
Korábban már írtam Önnek,2éves kislányom evésével,és cumizásával kapcsolatban,kérte,hogy jelezzek vissza,hogy alakultaak a dolgaink!
Hasonló végzettségű vagyok,mint már említettem,de Önhöz fordultam segítségért,valami hasznos tanácsért,kínomban.
Megfogadtam a tanácsát,és nem érdekelt annyira,mennyit eszik a gyerekem,hagytam,annyit egyen,amennyit akar.Egyadarbig működött,alig hittem a szememnek,amikor a mérleg 1 kg-al többet mutatott,egy hónap alatt.
Éreztem is a súlyán,és látszott is a kis arcán.Most megint elkeseredetten írok.Már megint,kb.3 hete semmit nem akar enni.Nem is inkább a mennyiséggel van most gondom,hanem az,hogy mindent kiköpdös,és úgy csinál,mintha meg akarna fulladni.Mindent egyedül akar már,enni is,én persze hagyom neki.Úgy el tud mélázni közben,de már azt sem bánom,csak egyen.Leülök vele,én is eszem vele.Ma például májat tettem a levesbe,amit máskor imádott,most kiköpte.
Mindig csak levét akarja enni a levesnek,játékosan csempészem bele a répát,és a tésztát.No,de miért köpdös ki mostanában mindent,amit szeret? Legyen az virsli,hús,sajt......bezzeg a gumicukor lehet bármekkora,azt nem köpi ki.Nem adok neki sok édességet,és adom neki a Béres cseppet is,C vitaminnal,és van,hogy kimarad a tízórai,hogy egyen ebédet,és akkor is ezt csinálja.Már nem tudok mit tenni,mit főzni,hogy egyen rendesen.Igaz,mot beteg,náthás és köhög,de akkor is rettentő keveset eszik,néha pedig hallom,hogy korrog a gyomra,és akkor sem akar.Én nem is tudtam,hogy ez ennyire idegesítő lehet,amikor aktívan dolgoztam a szakmámban,Gyed előtt,és nekem panaszkodtak ilyen esetekről,nem gondoltam,hogy majd én is kerülök ilyen helyzetbe.
Van viszont egy jó hírem,5.napja,és 6.éjszaka nincs cumi! Elvesztettük a cumiját,a mai napig nem került elő.Kettő van neki,de anyuéknál voltunk,és oda csak egyet vittünk,ami elveszett.Kaptunk egy cumit ismerőstöl,de az nem tetszett a kislányomnak,mert nem olyan,mint az övé volt.Bekapta,kivette a szájából,és csak mondogatta:anya nem jó.
Akkor aztán szépen elmagyaráztam nei,hogy nem is kell,mert ő már nagylány,és odaadtuk a cicának a rossz cumit,és elkergettük messzire.Szépen belenyugodott.Néha még eszébe jut,de akkor megint elmondom neki,hogy nem kell,és a cica elvitte.Nagyon édes,és értelmes,nem is hisztizik.
Persze,ha még enne is,tökéletes gyerek lenne.És olyan nincs,nem igaz???? :-)
No,akkor is szomorító!
Ui:olvastam egy másik hozzászóló levelét melyben megvádolt,hogy hülyeséget írt az egyik anyukának az esti kabalmacis sztoriról.Szerintem nem válaszolt hülyeséget,mert ahogy leírta az anyuka,teljesen a nemiség felfedezése jellemző a sztorira.Az én kislányom is kezdi felfedezni a nemiszervét.
Jogtalan volt a támadás a hölgy részéről!
Üdvözlettel!
Korábban már írtam Önnek,2éves kislányom evésével,és cumizásával kapcsolatban,kérte,hogy jelezzek vissza,hogy alakultaak a dolgaink!
Hasonló végzettségű vagyok,mint már említettem,de Önhöz fordultam segítségért,valami hasznos tanácsért,kínomban.
Megfogadtam a tanácsát,és nem érdekelt annyira,mennyit eszik a gyerekem,hagytam,annyit egyen,amennyit akar.Egyadarbig működött,alig hittem a szememnek,amikor a mérleg 1 kg-al többet mutatott,egy hónap alatt.
Éreztem is a súlyán,és látszott is a kis arcán.Most megint elkeseredetten írok.Már megint,kb.3 hete semmit nem akar enni.Nem is inkább a mennyiséggel van most gondom,hanem az,hogy mindent kiköpdös,és úgy csinál,mintha meg akarna fulladni.Mindent egyedül akar már,enni is,én persze hagyom neki.Úgy el tud mélázni közben,de már azt sem bánom,csak egyen.Leülök vele,én is eszem vele.Ma például májat tettem a levesbe,amit máskor imádott,most kiköpte.
Mindig csak levét akarja enni a levesnek,játékosan csempészem bele a répát,és a tésztát.No,de miért köpdös ki mostanában mindent,amit szeret? Legyen az virsli,hús,sajt......bezzeg a gumicukor lehet bármekkora,azt nem köpi ki.Nem adok neki sok édességet,és adom neki a Béres cseppet is,C vitaminnal,és van,hogy kimarad a tízórai,hogy egyen ebédet,és akkor is ezt csinálja.Már nem tudok mit tenni,mit főzni,hogy egyen rendesen.Igaz,mot beteg,náthás és köhög,de akkor is rettentő keveset eszik,néha pedig hallom,hogy korrog a gyomra,és akkor sem akar.Én nem is tudtam,hogy ez ennyire idegesítő lehet,amikor aktívan dolgoztam a szakmámban,Gyed előtt,és nekem panaszkodtak ilyen esetekről,nem gondoltam,hogy majd én is kerülök ilyen helyzetbe.
Van viszont egy jó hírem,5.napja,és 6.éjszaka nincs cumi! Elvesztettük a cumiját,a mai napig nem került elő.Kettő van neki,de anyuéknál voltunk,és oda csak egyet vittünk,ami elveszett.Kaptunk egy cumit ismerőstöl,de az nem tetszett a kislányomnak,mert nem olyan,mint az övé volt.Bekapta,kivette a szájából,és csak mondogatta:anya nem jó.
Akkor aztán szépen elmagyaráztam nei,hogy nem is kell,mert ő már nagylány,és odaadtuk a cicának a rossz cumit,és elkergettük messzire.Szépen belenyugodott.Néha még eszébe jut,de akkor megint elmondom neki,hogy nem kell,és a cica elvitte.Nagyon édes,és értelmes,nem is hisztizik.
Persze,ha még enne is,tökéletes gyerek lenne.És olyan nincs,nem igaz???? :-)
No,akkor is szomorító!
Ui:olvastam egy másik hozzászóló levelét melyben megvádolt,hogy hülyeséget írt az egyik anyukának az esti kabalmacis sztoriról.Szerintem nem válaszolt hülyeséget,mert ahogy leírta az anyuka,teljesen a nemiség felfedezése jellemző a sztorira.Az én kislányom is kezdi felfedezni a nemiszervét.
Jogtalan volt a támadás a hölgy részéről!
Üdvözlettel!
Kedves Anyuka!
Köszönöm a visszajelzést, emlékszem Önökre!:-) Örülök, hogy a cumi-kérdéssel jól alakultak a dolgok, ügyesen csinálták!
Az evéssel kapcsolatban:
szuper, hogy volt az a kis hízás, legalább megnyugodott egy kicsit Ön.:-) Látja, evés témakörben is hullámzó tendenciát mutatnak a gyerekek, hol esznek, hol nem, hol alsznka, hol nem és sorolhatnám. MOst is fenn tartom, hogy ha az egészsége rendben van, kiegyensúlyozott, vidám és aktív, akkor fogadja el azt, hogy neki egy elég egy akkora adag, amitől egy egér is éhenhalna. Nem biztos, hogy jó az út a "becsempészett" falatokkal és különböző trükközésekkel, bár tudom, hogy a jószándék és aggódás vezérli. Viszont így kislánya nem a jóhangulatú, kedves élményeket raktározza és köti az étkezéshez, hanem az aggódást, félelmet, rosszkedvet, stb. Nincs olyan gyerek, aki ne enne, mikor már tényleg fontos, higgye el! Lehet, hogy ő már most más ételeket kedvelő gyerek! Nem kell minden étkezés alkalmával öt- félével kínálni, de próbáljon merőben más ételeket, mint eddig, és nézze meg, arra hogyan reagál. Vagy próbálja meg, mi történik, ha eltelik úgy egy nap vagy kettő vagy még több, ha egyáltalán nem próbálja koordinálni az evést. Üljenek le együtt az asztalhoz, az egész család, egyetlen kérdéssel tegye elé a tányért, kívánjon jó étvágyat, majd ha nem eszik, akkor egy kedves mosoly keretében vegye el előle, és fűzze hozzá, hogy ő várja meg, míg mindenki befejezi. És ne legyen ideges, ne aggódjon, hogy mi lesz. És kislánya nézze, hogy Ön/Önök jóízűen falatoznak. Ha nem kér, nem kér. Ha éhes maradt, később majd jelentkezik és következő evésnél fog enni. Ha akkor sem, várhatnak még. Szinte biztosra veszem, hogy ha így tesznek és a legkisebb jelét sem érzi a kislánya annak, hogy neki az asztalnál teljesítenie kell, idővel enni fog.
De az is lehet, hogy eleve kisebb evésigényű a gyermek, és soha nem lesz egy nagy falatozó.
Teheti a "körítést" is változtosabbá, egy általa választott tányérral, pohárral, csak neki szóló terítési formával, amibe ő is beleszólhat.
De én azt gondolom, hogy inkább arra figyeljen, hogy milyen a kislány kedélyállapota, nyitottsága, aktivitása, széklet-vizelet rendben legyen. Ha ezek rendben vannak, nincs hiba és most megint egy ilyen időszak van.
Remélem, tudtam segíteni! Szívesen veszek újabb visszajelzést is!
Ui.: köszönöm a kedves szavait a másik hozzászólással kapcsolatban, jól esett!:-)
Szeretettel:
Köszönöm a visszajelzést, emlékszem Önökre!:-) Örülök, hogy a cumi-kérdéssel jól alakultak a dolgok, ügyesen csinálták!
Az evéssel kapcsolatban:
szuper, hogy volt az a kis hízás, legalább megnyugodott egy kicsit Ön.:-) Látja, evés témakörben is hullámzó tendenciát mutatnak a gyerekek, hol esznek, hol nem, hol alsznka, hol nem és sorolhatnám. MOst is fenn tartom, hogy ha az egészsége rendben van, kiegyensúlyozott, vidám és aktív, akkor fogadja el azt, hogy neki egy elég egy akkora adag, amitől egy egér is éhenhalna. Nem biztos, hogy jó az út a "becsempészett" falatokkal és különböző trükközésekkel, bár tudom, hogy a jószándék és aggódás vezérli. Viszont így kislánya nem a jóhangulatú, kedves élményeket raktározza és köti az étkezéshez, hanem az aggódást, félelmet, rosszkedvet, stb. Nincs olyan gyerek, aki ne enne, mikor már tényleg fontos, higgye el! Lehet, hogy ő már most más ételeket kedvelő gyerek! Nem kell minden étkezés alkalmával öt- félével kínálni, de próbáljon merőben más ételeket, mint eddig, és nézze meg, arra hogyan reagál. Vagy próbálja meg, mi történik, ha eltelik úgy egy nap vagy kettő vagy még több, ha egyáltalán nem próbálja koordinálni az evést. Üljenek le együtt az asztalhoz, az egész család, egyetlen kérdéssel tegye elé a tányért, kívánjon jó étvágyat, majd ha nem eszik, akkor egy kedves mosoly keretében vegye el előle, és fűzze hozzá, hogy ő várja meg, míg mindenki befejezi. És ne legyen ideges, ne aggódjon, hogy mi lesz. És kislánya nézze, hogy Ön/Önök jóízűen falatoznak. Ha nem kér, nem kér. Ha éhes maradt, később majd jelentkezik és következő evésnél fog enni. Ha akkor sem, várhatnak még. Szinte biztosra veszem, hogy ha így tesznek és a legkisebb jelét sem érzi a kislánya annak, hogy neki az asztalnál teljesítenie kell, idővel enni fog.
De az is lehet, hogy eleve kisebb evésigényű a gyermek, és soha nem lesz egy nagy falatozó.
Teheti a "körítést" is változtosabbá, egy általa választott tányérral, pohárral, csak neki szóló terítési formával, amibe ő is beleszólhat.
De én azt gondolom, hogy inkább arra figyeljen, hogy milyen a kislány kedélyállapota, nyitottsága, aktivitása, széklet-vizelet rendben legyen. Ha ezek rendben vannak, nincs hiba és most megint egy ilyen időszak van.
Remélem, tudtam segíteni! Szívesen veszek újabb visszajelzést is!
Ui.: köszönöm a kedves szavait a másik hozzászólással kapcsolatban, jól esett!:-)
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2010. 12. 03. 21:56
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Nóra!
Kislányom szeptemberben múlt 3 éves.Van egy 5,5éves bátyja,és egy 2,5hónapos öccse.Kislányom a pici születését,és a megváltozott itthoni körülményeket,amik egy baba érkezésével járnak,úgy tűnt,jól viseli.A kicsit szereti,mindenben szívesen segít,jókedvű stb.Semmi nem változott egy dolgot kivéve kb.egy hónapja elvette az öcsi cumiját,mondván,hogy az az övé,és cumizni kezdett(2,5 évig szopott,nem volt cumija,nem szopta az ujját).A cumit elvettem,elmondtam neki,hogy ő ehhez már nagy.Pár napra rá viszont elkezdte szopni az ujját,napközben is,elalváshoz is,éjjel is gyakran látom a kezét a szájában.Még nem tettem neki szóvá a dolgot,mert bízom benne,hogy hamarosan magától abbahagyja.Kérdéseim:1.Miért csinálja?2.Hagyjam neki?3.Mivel könnyíthetnék a kis lelkén?4.Hogyan és mikor fogja abbahagyni,ha most nem szólok,és véletlenül rászokik?
Segítségét előre is köszönöm!
Kislányom szeptemberben múlt 3 éves.Van egy 5,5éves bátyja,és egy 2,5hónapos öccse.Kislányom a pici születését,és a megváltozott itthoni körülményeket,amik egy baba érkezésével járnak,úgy tűnt,jól viseli.A kicsit szereti,mindenben szívesen segít,jókedvű stb.Semmi nem változott egy dolgot kivéve kb.egy hónapja elvette az öcsi cumiját,mondván,hogy az az övé,és cumizni kezdett(2,5 évig szopott,nem volt cumija,nem szopta az ujját).A cumit elvettem,elmondtam neki,hogy ő ehhez már nagy.Pár napra rá viszont elkezdte szopni az ujját,napközben is,elalváshoz is,éjjel is gyakran látom a kezét a szájában.Még nem tettem neki szóvá a dolgot,mert bízom benne,hogy hamarosan magától abbahagyja.Kérdéseim:1.Miért csinálja?2.Hagyjam neki?3.Mivel könnyíthetnék a kis lelkén?4.Hogyan és mikor fogja abbahagyni,ha most nem szólok,és véletlenül rászokik?
Segítségét előre is köszönöm!
Kedves Anyuka!
Köszönöm, hogy hozzám fordult!
Levele alapján azt gondolom, hogy a kislánya újra felfedezte a szopómozgás okozta örömöt és újra szívesen éli át. Nagyon jó, hogy hosszú ideig szopizott, nem tudom a befejezés hogy alakult (ő magától hagyta-e abba, vagy megbeszélés alapján nem kapott többet, vagy fokozatos elválasztással), de biztos, hogy a szopómozgás iránti igény kielégítésével komfortérzetet biztosít. Akár egy újra felfedezett örömforrásról is lehet szó- mint fentebb írtam- akár arról is, hogy látja öcsin ezt a tevékenységet és ő is akarja csinálni. Az is lehet a háttérben, hogy újra "babának" érzi magát ilyenkor, vagy szeretné visszahozni a babakort, amiben öcsi is olyan jól érzi magát és ő is jól érezte benne magát akkor.
Még ha jól is fogadta az újabb baba jelenlétét, természetes, hogy megingott az ő addigi pozíciója (ő így érezheti) és erre mutat az is, hoyg elvette öcsitől a cumit, hogy az az övé (megmutatta, ki a főnök), de ezek teljesen normális reakciók és természetesek! Sok gyerek tesó születésekor a szobatisztaságban vagy beszédben visszacsúszik átmenetileg egy lépcsőt, de mikor újra biztonságban érzi magát, visszatér minden a régi kerékvágásba. Ehhez hasonló az ujjszopás újbóli megléte is.
Ha nem lett túlzottan magába forduló és az ujjszopás nem veszi el az időt a játéktól és kifelé fordulástól, akkor szerintem hagyja nyugodtan csinálni! Ha aktív, jókedvű, magabiztos és nyitott kislány maradt, nincs gond, engedje, hogy ezt a fajta biztonságérzetet, "nyugalom-szigetet" megteremthesse magának!
Ezzel együtt viszont javaslom, hogy minél többet beszélgessen vele és kérdezze meg nyugodtan az ujjszopásról is: mit érez, miért teszi, stb? Beszélgessenek öcsiről is, és engedje, hadd legyen "újra kislány"!
Ha nem tiltja az ujjszopást és még beszélgetnek is (erről is) jó sokat, érzi, hogy korának megfelelően bánnak vele, de az sem baj, ha néha újra lehet ő is "kicsi", azt gondolom, abba fogja hagyni, mikor stabilnak érzi magát, a helyzetét (újra) a családban! Friss még a pici születése és ellentmondásos érzésekkel jár az mindenkiben, még ő is a feldolgozás állapotában van. Hagyják kibontakozni és biztosítsák arról, hogy nagyon szeretik (bár kétségkívül a tanácsom nélkül is ezt teszik:-))
Így fog abbamaradni önmagától ez a szopizás, szopómozgás utáni vágy fokozatosan.
Remélem, tudtam segíteni!
Szeretettel:
Köszönöm, hogy hozzám fordult!
Levele alapján azt gondolom, hogy a kislánya újra felfedezte a szopómozgás okozta örömöt és újra szívesen éli át. Nagyon jó, hogy hosszú ideig szopizott, nem tudom a befejezés hogy alakult (ő magától hagyta-e abba, vagy megbeszélés alapján nem kapott többet, vagy fokozatos elválasztással), de biztos, hogy a szopómozgás iránti igény kielégítésével komfortérzetet biztosít. Akár egy újra felfedezett örömforrásról is lehet szó- mint fentebb írtam- akár arról is, hogy látja öcsin ezt a tevékenységet és ő is akarja csinálni. Az is lehet a háttérben, hogy újra "babának" érzi magát ilyenkor, vagy szeretné visszahozni a babakort, amiben öcsi is olyan jól érzi magát és ő is jól érezte benne magát akkor.
Még ha jól is fogadta az újabb baba jelenlétét, természetes, hogy megingott az ő addigi pozíciója (ő így érezheti) és erre mutat az is, hoyg elvette öcsitől a cumit, hogy az az övé (megmutatta, ki a főnök), de ezek teljesen normális reakciók és természetesek! Sok gyerek tesó születésekor a szobatisztaságban vagy beszédben visszacsúszik átmenetileg egy lépcsőt, de mikor újra biztonságban érzi magát, visszatér minden a régi kerékvágásba. Ehhez hasonló az ujjszopás újbóli megléte is.
Ha nem lett túlzottan magába forduló és az ujjszopás nem veszi el az időt a játéktól és kifelé fordulástól, akkor szerintem hagyja nyugodtan csinálni! Ha aktív, jókedvű, magabiztos és nyitott kislány maradt, nincs gond, engedje, hogy ezt a fajta biztonságérzetet, "nyugalom-szigetet" megteremthesse magának!
Ezzel együtt viszont javaslom, hogy minél többet beszélgessen vele és kérdezze meg nyugodtan az ujjszopásról is: mit érez, miért teszi, stb? Beszélgessenek öcsiről is, és engedje, hadd legyen "újra kislány"!
Ha nem tiltja az ujjszopást és még beszélgetnek is (erről is) jó sokat, érzi, hogy korának megfelelően bánnak vele, de az sem baj, ha néha újra lehet ő is "kicsi", azt gondolom, abba fogja hagyni, mikor stabilnak érzi magát, a helyzetét (újra) a családban! Friss még a pici születése és ellentmondásos érzésekkel jár az mindenkiben, még ő is a feldolgozás állapotában van. Hagyják kibontakozni és biztosítsák arról, hogy nagyon szeretik (bár kétségkívül a tanácsom nélkül is ezt teszik:-))
Így fog abbamaradni önmagától ez a szopizás, szopómozgás utáni vágy fokozatosan.
Remélem, tudtam segíteni!
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2010. 12. 02. 13:04
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}
