|
|
Dobiné Olasz-Papp NóraBaba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadóElérhetőségeim: Honlap: http://www.dobinenora.hu http://www.valaszkeszszulok.hu |
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Tisztelt Nóra!
Kérdésem a kétéves kisfiam viselkedése....
Mint első gyermekes Anyuka, elbizonytalanodtam.Családunkban változások álltak fent, gyermekem apjával viszonyunk megromlott,az apa egy időre el is költözött,de most velünk van az ünnepek alatt,és egy ideig velünk is marad.Békét kötöttünk,amelyet igyekszünk megőrizni...kisfiúnk az apa visszatérte óta, szinte egyátalán nem is áll "szóba" velem,sokat futkározik,szinte kifulladásig,sokat hisztizik,és újabban odacsap nekünk...pelenkázáskor hatalmas "harc" veszi kezdetét, és ugyanez jellemző az öltöztetésre is.Szinte semmiben sem akar együtt működni,és nagy erőkkel fejti ki akaratát.
Kicsit ami aggaszt, olyan mintha tőlem eltávolodott volna kissé...mindenhez csak az apa kell, csak az apához szalad, és őt szólongatja...a fürdetési rituálé, is anya kihagyásával alakult át.
Attól félek, hosszú időre eltávolodott tőlem a gyermekem.
Igaz, én születése óta hagytam önállósodni, bőlcsödébe jár, nálunk beszoktatásra szinte nem is volt szükség... a fiam a harmadik nap után beszokott, csecsemőként baba-mama klubban is jártunk, és amikor pár hónapos volt, én nem voltam az a mindig felkapkodós típus, de szeretném,ha érezhetném anya csak egy van,illetve anya is van, nem csak az apa, hogy megnyugodjon a fiamért sajgó szivem...
Mit kellene tennem?
Kérdésem a kétéves kisfiam viselkedése....
Mint első gyermekes Anyuka, elbizonytalanodtam.Családunkban változások álltak fent, gyermekem apjával viszonyunk megromlott,az apa egy időre el is költözött,de most velünk van az ünnepek alatt,és egy ideig velünk is marad.Békét kötöttünk,amelyet igyekszünk megőrizni...kisfiúnk az apa visszatérte óta, szinte egyátalán nem is áll "szóba" velem,sokat futkározik,szinte kifulladásig,sokat hisztizik,és újabban odacsap nekünk...pelenkázáskor hatalmas "harc" veszi kezdetét, és ugyanez jellemző az öltöztetésre is.Szinte semmiben sem akar együtt működni,és nagy erőkkel fejti ki akaratát.
Kicsit ami aggaszt, olyan mintha tőlem eltávolodott volna kissé...mindenhez csak az apa kell, csak az apához szalad, és őt szólongatja...a fürdetési rituálé, is anya kihagyásával alakult át.
Attól félek, hosszú időre eltávolodott tőlem a gyermekem.
Igaz, én születése óta hagytam önállósodni, bőlcsödébe jár, nálunk beszoktatásra szinte nem is volt szükség... a fiam a harmadik nap után beszokott, csecsemőként baba-mama klubban is jártunk, és amikor pár hónapos volt, én nem voltam az a mindig felkapkodós típus, de szeretném,ha érezhetném anya csak egy van,illetve anya is van, nem csak az apa, hogy megnyugodjon a fiamért sajgó szivem...
Mit kellene tennem?
Kedves Kérdező!
Abban biztos vagyok, hogy a kisfia pontosan tudja, hogy anya van és Ön nagyon is fontos neki! Ám az édesapja ugyanilyen fontos számára, s nemtől függetlenül valóban fontos az apa kép is. Nem tudom, lát-e még esélyt kapcsolatuk javítására gyermeke apjával- nem a gyermek érdekében, hanem önmaguk végett-, de ha igen, akkor célszerű akár párterápiát is segítségül hívni.
Az biztos, hogy a gyermekek pontosan érzik a változásokat a családban, akkor is, ha nem a szeme előtt zajlik, hanem úgymond rejtetten zajlanak a konfliktusok. Érzik a bizonytalanságot, a zavart, hogy valami nem olyan, mint szokott. Érzik a szülőkön a nem kimutatott érzelmeket is, s ez is bizonytalansággal töltheti el őket.
Az, hogy apa újra részt vesz az életben egyfelől eltölti jó érzéssel a gyermeket, hisz nyilván kötődik hozzá, szeretne vele lenni, másfelől a bizonytalanság miatt: "vajon itt marad-e, meddig marad?" lehetnek szélsőségesebb megnyilvánulásai is. Két éves gyermek viselkedése eleve tud kissé intenzív lenni, dackorszak, önállósodási törekvések mind nagy változásokat, erős megnyilvánulásokat tudnak magukkal hozni.
Célszerű volna rendezni a viszonyokat gyermeke apjával, s a kisfiú számára és önmaguk lehető legnyugodtabb érzése miatt kialakítani egy stabil rendszert, ami határozott, megnyugtató keretet ad a mindennapokra! Hisz a gyermeknek stabilitásra, kiszámíthatóságra is nagy szüksége van, amellett, hogy érzi, tudja, akármi is történik, szülei szeretetét nem vesztheti el, az feltétel nélkül jelen van megkérdőjelezhetetlenül.
Önnek pedig érdemes tisztáznia magában-akár külső segítséggel- mit vár párkapcsolatától, mit szeretne, hogy érzi magát ebben a helyzetben, esetleges veszteségélményeit feldolgozni, hogy ne legyen Önben az a félsz, hogy gyermeke szeretetét is elveszítheti, mert az nagyon is jelen van, csak éppen apukájához is kötődik a kisfiú!
Legjobbakat kívánom!
Üdvözlettel:
Abban biztos vagyok, hogy a kisfia pontosan tudja, hogy anya van és Ön nagyon is fontos neki! Ám az édesapja ugyanilyen fontos számára, s nemtől függetlenül valóban fontos az apa kép is. Nem tudom, lát-e még esélyt kapcsolatuk javítására gyermeke apjával- nem a gyermek érdekében, hanem önmaguk végett-, de ha igen, akkor célszerű akár párterápiát is segítségül hívni.
Az biztos, hogy a gyermekek pontosan érzik a változásokat a családban, akkor is, ha nem a szeme előtt zajlik, hanem úgymond rejtetten zajlanak a konfliktusok. Érzik a bizonytalanságot, a zavart, hogy valami nem olyan, mint szokott. Érzik a szülőkön a nem kimutatott érzelmeket is, s ez is bizonytalansággal töltheti el őket.
Az, hogy apa újra részt vesz az életben egyfelől eltölti jó érzéssel a gyermeket, hisz nyilván kötődik hozzá, szeretne vele lenni, másfelől a bizonytalanság miatt: "vajon itt marad-e, meddig marad?" lehetnek szélsőségesebb megnyilvánulásai is. Két éves gyermek viselkedése eleve tud kissé intenzív lenni, dackorszak, önállósodási törekvések mind nagy változásokat, erős megnyilvánulásokat tudnak magukkal hozni.
Célszerű volna rendezni a viszonyokat gyermeke apjával, s a kisfiú számára és önmaguk lehető legnyugodtabb érzése miatt kialakítani egy stabil rendszert, ami határozott, megnyugtató keretet ad a mindennapokra! Hisz a gyermeknek stabilitásra, kiszámíthatóságra is nagy szüksége van, amellett, hogy érzi, tudja, akármi is történik, szülei szeretetét nem vesztheti el, az feltétel nélkül jelen van megkérdőjelezhetetlenül.
Önnek pedig érdemes tisztáznia magában-akár külső segítséggel- mit vár párkapcsolatától, mit szeretne, hogy érzi magát ebben a helyzetben, esetleges veszteségélményeit feldolgozni, hogy ne legyen Önben az a félsz, hogy gyermeke szeretetét is elveszítheti, mert az nagyon is jelen van, csak éppen apukájához is kötődik a kisfiú!
Legjobbakat kívánom!
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2017. 12. 29. 12:11
Olvasói értékelés: 5 / 5
Üdv Attila vagyok párommal tervezett gyereket várunk. Az első 12 hétig boldogak voltunk házasságot terveztünk. Gyerek neveken gondolkoztunk. 12. hétbe már nem volt szexuális kapcsolatunk nem erőltetem mert gondoltam a terhesség miatt. Próbáltam mindenhez pozitívan állni de 14 hétbe lépet felsorolta az össze hibám amit életem során követem el. Próbáltam menteni a dolgokat 4 napig hallgattam majd kijelentette hogy nem akar férjhez menni majd szakított velem. Ő azt mondta hogy nem bízik bennem. Az exei folyton megcsalták szerintem ez lehet az oka leginkább. Barátok teljesen meglettek zuhanva hogy mi történhetett hogy így alakult hisz soha nem láttak minket ennyire boldogan és szerelmesen. Teljesen kifordult magából mondta egy két bizalmas barátnőinek hogy nem akarja a gyereket. Bent hagyja majd a kórházba ha megszüli. Eladja a házát nem akar férjet se pasit. Beszélgetni beszélgetünk neten keresztül még mindig de sima hétköznapi dolgokról nem pedig rólunk és nem pedig a gyerekről. Személyesen nem akar találkozni. Mit tegyek? Hogyan szerezem vissza? Segítsenek kérem. Szeretem a párom imádom ugyan igy mint a közelgő gyerekemet.
Kedves Attila!
Kétségbeejtő helyzetnek érezheti, amibe kerültek!
Sajnos, ennyi információ alapján csak találgatni lehetne, de talán érdemes lenne külső személyt bevonni segítségképp. Aki rávilágít a kritikus pontokra, segít megérteni a helyzetet és kommunikálhatóvá teszi az esetleges sérelmeket, kibeszélhetővé válnak a félelmek, aggodalmak. Mediátort, pszichológust, stb.
Soraiból azt látom, mély érzelmek kötötték össze Önöket, azok pedig nem szűnnek meg "csak úgy".
A várandósság alatt a nők többsége átél bizonyos hullámvölgyeket, természetes módon önthetik el félelmek, megijed a rázuhanó felelősség súlyától, ezek egészen a pánikig gerjesztődhetnek. Nagyon fontos lenne, hogy ebben a nehéz helyzetben ne egyedül kelljen megbirkózni a nehéz érzésekkel. Ahogy az is fontos, hogy Ön, mint megértő társ és támasz, elmondhassa, kifejezhesse felé érzéseit. Biztosan nehéz Önnek, ha elutasítva érzi magát.
Remélem, sikerül nem csak a hétköznapi dolgokról beszélgetniük, hanem a kapcsolatukról és a babájukról is!
Üdvözlettel:
Kétségbeejtő helyzetnek érezheti, amibe kerültek!
Sajnos, ennyi információ alapján csak találgatni lehetne, de talán érdemes lenne külső személyt bevonni segítségképp. Aki rávilágít a kritikus pontokra, segít megérteni a helyzetet és kommunikálhatóvá teszi az esetleges sérelmeket, kibeszélhetővé válnak a félelmek, aggodalmak. Mediátort, pszichológust, stb.
Soraiból azt látom, mély érzelmek kötötték össze Önöket, azok pedig nem szűnnek meg "csak úgy".
A várandósság alatt a nők többsége átél bizonyos hullámvölgyeket, természetes módon önthetik el félelmek, megijed a rázuhanó felelősség súlyától, ezek egészen a pánikig gerjesztődhetnek. Nagyon fontos lenne, hogy ebben a nehéz helyzetben ne egyedül kelljen megbirkózni a nehéz érzésekkel. Ahogy az is fontos, hogy Ön, mint megértő társ és támasz, elmondhassa, kifejezhesse felé érzéseit. Biztosan nehéz Önnek, ha elutasítva érzi magát.
Remélem, sikerül nem csak a hétköznapi dolgokról beszélgetniük, hanem a kapcsolatukról és a babájukról is!
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2014. 01. 09. 22:51
Olvasói értékelés: 4 / 5
.jpg){kind=small}
