|
Dobiné Olasz-Papp NóraBaba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadóElérhetőségeim: Honlap: http://www.dobinenora.hu http://www.valaszkeszszulok.hu |
Kérdezz-felelek
2 éves fiam szó szerint retteg az idegenektől. Ha 2 méternél közelebb jön egy ismeretlen arc, azonnal ordít és nem lehet megnyugtatni. Ugyan ez a helyzet, ha pl. patikába, postára vagy orvosi rendelőbe belépünk. Kivéve a nagyobb bevásárlóközpontokat. Mint ha a kisebb terek félelmet keltenének benne. Kb fél éve tapasztalom ezt. A nagymamájához sem tudom elvinni akit ritkán lát mert ahogy belépnénk a kapun ordít. Bölcsödébe emiatt be sem vették. Játszótereken mosolygós, feloldódik, odamegy más gyerekekhez is. Itthon szintén jó kedve van.
Mit tanácsol?
Köszönöm.
Elnézést a hosszú várakozásért, azóta lehet, már meg is szűnt ez a jelenség kisfiánál! Megszűnt, javult, változott?
Alapvetően nem ritka ez a fajta "félősség" megjelenés, visszavonulás jelzése ebben a korban. Pláne, ha összességében egy jókedélyű, veleszületett temperamentumának megfelelően nyitott, aktív gyermekről van szó, tekinthetjük életkori sajátosságnak, s ebben az esetben az elfogadó attitűd, támogatás segíthet, s az erőltetés kerülése.
Azonban, ha valami élmény, tapasztalás váltotta ki, akkor az elfogadáson túl is érdemes foglalkozni a dologgal. Sok szabad játékkal, esténként róla szóló mesékkel, melyek pozitív, bátorító üzenetet hordoznak. Ha nagyon bezárkózna (magához képest is), merőben nagyot változna negatív irányban, akkor érdemes lehet tovább menni pszichológus irányába is.
Bízom benne, hogy azóta már túl is vannak ezen a korszakon, s kialakult az új egyensúly és harmónia!
Üdvözlettel:
Az első 3 hónap az ún.negyedik trimeszternek nevezett időszak, kicsit a méhen belüli létnek a folytatása is, de persze az a fajta szimbiózis folyamatosan alakul át, ismerkedik másokkal is. De mégis, az elsődleges és legfontosabb másik az anya, miközben elfogadja mások jelenlétét is. Aztán 3 hónapos kor körül kinyílik a világ, a baba egyre inkább kifelé fordul, meglódul a mozgásfejlődés is, stb.s ezzel egyidejűleg felfedezi azt is, hogy anya és ő nem is egyek. Így egy időre mindenki más ijesztővé válhat számára, de ez csak átmeneti időszak!
Ne vegye a szívére senki a rokonságból, nem fordult el tőle a kislányuk, nem ellenük szól, hanem arról, hogy belépett egy következő fejlődési fázisba!
Mindenki legyen türelemmel és elfogadással a kislányuk felé, és lehetőleg ne erőltessék a kontaktust, ha számára ez jelenleg ilyen reakcióval jár, ez a fajta tiszteletben tartás nagyon fontos! Persze a látogatást nem kell megszüntetni, sőt! De ha ő nem szeretné, akkor ne fogja kézbe más,stb. Eljön még az ideje újra ennek ellenkezőjének! :-)
Üdvözlettel:
Van egy 17 honapos kisfiam aki kicsi kora óta fél a férfiaktól.... Eleinte volt hogy az idegen néniktöl is félt, de ez már átment rajta... A férfiaktól való félelme viszont megmaradt! Vannak olyan helyzetek is amikor egyenesen sír ha a bácsi a kozelében van.... A nénikre mosolyog, de ne vegye fel öt senki az ölébe.A férfiak pedig ilyen hatással vannak rá. Nem tortént semmi olyan hogy férfi megijesztette volna vagy hasonlo... mindenki kedvesen beszél hozzá... Azt nem tudom hogy mi okozza ezt nála? Kinövi ezt a fajta ,,félelmet,,? Hogyan segithetnék neki ebben?
Válaszát elore is köszönöm
Sok, gyermekkorban tapasztalható félelemnek nem találjuk logikai magyarázatát, pedig nagyon keressük, hátha gyökerénél meg lehetne szüntetni a problémát.
Ami biztos, hogy van egy jelenség kisfiuk életében, s bennem leginkább a kérdés az, hogy ez a mindennapi életet zavarja-e s ha igen, mennyire? Az teljesen természetes, hogy van az idegenek felé egy távolságtartás benne (ne vegye fel senki az ölébe)!
Az, hogy kifejezetten férfiakra reagál idegenkedve, csak ő tudná megmondani, mi zajlik ilyenkor benne, mi maximum csak találgathatunk. Sok gyermeket zavar szakáll, bozontosabb haj, túl mély, dörmögő hang. De az is lehet, hogy teljesen tévúton járok és nincs ilyen a háttérben.
Ahogy átmenetinek bizonyult a nénikre adott félelmi reakciója, úgy jó eséllyel ez a jelenség is megszűnik magától. Azt fontosnak tartom, hogy elfogadjuk, ha ő most ilyen szakaszban van és ne erőltessünk rá olyat, ami/aki számára nem komfortos (ha esetleg kapna ilyen tanácsot...)!
Ha amúgy összességében kisfia jól fejlődik, kiegyensúlyozott, derűs, megnyugtatható, aktív, érdeklődő, az mindenképp megnyugtató!
Üdvözlettel: