|
|
Dobiné Olasz-Papp NóraBaba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadóElérhetőségeim: Honlap: http://www.dobinenora.hu http://www.valaszkeszszulok.hu |
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Andrea!
Kislányunk dec. végén lesz 2 éves. 2 hete kezdtük a családi napközibe szoktatást. Csak hetente 3 napot szeretnénk ha járna, H-Sz-P. Nagyon rosszul megy a beszokás... Eleinte zokogó sírásban tört ki, mostmár oda jutottunk,hogy reggel,ha említem hova megyünk, ő már reszket (szó szerint remeg..) és csak hajtogatja,hogy bölcsi-nem. Elmagyarázom neki,hogy anyának dolga van, és ebéd után jön érted, de erre az a reakció,hogy nem hajlandó ott felkelni az asztal mellől, és megérkezésünk után egyből az ebédet követeli órákon keresztül (szinte amíg érte nem megyek).
Amikor érte megyek minden rendben, megmutat minden játékot, és teljesen békés. Elmondja,hogy bölcsi jó volt, még itthon is ezt hajtogatja egész du... Amikor mondom,hogy akkor megyünk legközelebb is, akkor közli,hogy NEM. Próbálok vele a bölcsiről beszélgetni, mesél is, de a vége mindig az,hogy HOLNAP NEM!!!!
Emlegeti a bölcsis gondozó néniket is, mindig azt mondja,hogy mindkettő aranyos...Szerintük minden rendben, mert feloldódik, elvan, csak a változások (udvarra kimenés, ebéd) jelentenek stresszhelyzetet.
Azért írattuk be,mert azt gondoltuk jó lesz majd neki közösségben, de mostmár aggódunk,nehogy lelkileg nagyon összetörjön. Kérem írja meg,hogyan segíthetnénk neki,hogy könnyebb legyen a beszokás. Vagy még túl korai neki a beszoktatás????
Kislányunk dec. végén lesz 2 éves. 2 hete kezdtük a családi napközibe szoktatást. Csak hetente 3 napot szeretnénk ha járna, H-Sz-P. Nagyon rosszul megy a beszokás... Eleinte zokogó sírásban tört ki, mostmár oda jutottunk,hogy reggel,ha említem hova megyünk, ő már reszket (szó szerint remeg..) és csak hajtogatja,hogy bölcsi-nem. Elmagyarázom neki,hogy anyának dolga van, és ebéd után jön érted, de erre az a reakció,hogy nem hajlandó ott felkelni az asztal mellől, és megérkezésünk után egyből az ebédet követeli órákon keresztül (szinte amíg érte nem megyek).
Amikor érte megyek minden rendben, megmutat minden játékot, és teljesen békés. Elmondja,hogy bölcsi jó volt, még itthon is ezt hajtogatja egész du... Amikor mondom,hogy akkor megyünk legközelebb is, akkor közli,hogy NEM. Próbálok vele a bölcsiről beszélgetni, mesél is, de a vége mindig az,hogy HOLNAP NEM!!!!
Emlegeti a bölcsis gondozó néniket is, mindig azt mondja,hogy mindkettő aranyos...Szerintük minden rendben, mert feloldódik, elvan, csak a változások (udvarra kimenés, ebéd) jelentenek stresszhelyzetet.
Azért írattuk be,mert azt gondoltuk jó lesz majd neki közösségben, de mostmár aggódunk,nehogy lelkileg nagyon összetörjön. Kérem írja meg,hogyan segíthetnénk neki,hogy könnyebb legyen a beszokás. Vagy még túl korai neki a beszoktatás????
Kedves Anyuka!
Kérdése hozzám érkezett, megpróbálok önnek segíteni.
Hogyan történt az eddigi beszoktatás? Mennyit voltak benn naponta, Ön is ott volt? Mennyit?
Az elválás mindig nehéz, kislánya reakciója teljesen normális és érthető. Közösségbe kerüléskor nem azt kell megszoknia, hogy anya nincs ott, hanem kötődést kell kialakítania a gondozókkal, a hellyel. ez pedig nem történik meg pár nap alatt. Temperamentum függő is, hogyan reagál adott gyerek a változásokra. Az természetes, hogy ha új helyzettel találkoznak, kiborulnak. Még adott helyszínen is. Tehát épp megemészti, hogy pl.benn vannak a szobában, jön a következő újdonság: udvar, stb.
Az sem mellékes, hogy mennyire muszáj közösségbe járnia a kislányának. Mert vannk kényszerhelyzetek, mikor nincs más választás és a gyerekek nagyon jól tudnak alkalmazkodni ezekhez a helyzetekhez.
Én nem szoktam tanácsolni az otthontól való elszakadást-hcsak nincs más választás-, mert ebben az életkorban az otthon, az anya közelsége még nagyon meghatározó és fontos. Ennek ellenére kislányánál is el lehet érni türelemmel, a kislány igényeinek megfelelő hosszúságú anyás beszoktatással, hogy elfogadja az új környezetet.
De h megoldható, hogy néha, akár rendszeresen is olyan személy vigyázzon rá, akit ismer vagy játszótérre, játszóházba járni, családon belüli gyerekekkel összejárni, talán könnyebb út lenne kislányának.
Szeretettel:
Kérdése hozzám érkezett, megpróbálok önnek segíteni.
Hogyan történt az eddigi beszoktatás? Mennyit voltak benn naponta, Ön is ott volt? Mennyit?
Az elválás mindig nehéz, kislánya reakciója teljesen normális és érthető. Közösségbe kerüléskor nem azt kell megszoknia, hogy anya nincs ott, hanem kötődést kell kialakítania a gondozókkal, a hellyel. ez pedig nem történik meg pár nap alatt. Temperamentum függő is, hogyan reagál adott gyerek a változásokra. Az természetes, hogy ha új helyzettel találkoznak, kiborulnak. Még adott helyszínen is. Tehát épp megemészti, hogy pl.benn vannak a szobában, jön a következő újdonság: udvar, stb.
Az sem mellékes, hogy mennyire muszáj közösségbe járnia a kislányának. Mert vannk kényszerhelyzetek, mikor nincs más választás és a gyerekek nagyon jól tudnak alkalmazkodni ezekhez a helyzetekhez.
Én nem szoktam tanácsolni az otthontól való elszakadást-hcsak nincs más választás-, mert ebben az életkorban az otthon, az anya közelsége még nagyon meghatározó és fontos. Ennek ellenére kislányánál is el lehet érni türelemmel, a kislány igényeinek megfelelő hosszúságú anyás beszoktatással, hogy elfogadja az új környezetet.
De h megoldható, hogy néha, akár rendszeresen is olyan személy vigyázzon rá, akit ismer vagy játszótérre, játszóházba járni, családon belüli gyerekekkel összejárni, talán könnyebb út lenne kislányának.
Szeretettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2012. 11. 29. 22:21
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}
