|
Dobiné Olasz-Papp NóraBaba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadóElérhetőségeim: Honlap: http://www.dobinenora.hu http://www.valaszkeszszulok.hu |
Kérdezz-felelek
A babák alvásáról olvastam cikkedet(remélem tegeződhetünk:)),amely megtetszett ás amiben érdekelt is vagyok.23 hónapos kisfiam a mai napig többször felkel éjszakánként engem keresve,senki más nem jó neki ilyenkor átmegyek hozzá és mellé fekszem de annyira éberen alszik,hogy amint próbálok ki osonni egyből felkel.Ez néha többször is előfordul,így én kb 3-4 órákat alszom.Én is olvastam az általad leírt sírni hagyom technikáról de ezt a körülmények miatt sem próbáltam ki hosszú távon.Persze vannak jobb éjjelek is,de az ritkább(3 éjjel volt a leghosszabb amit átaludt egymás utáni napokon). Napközben is nagyon anyás,állandóan rajtam lóg szó szerint,egyszerűen leülök vele játszani de máris az ölemben,hátamon, nyakamon... köt ki.Imádom Őt ölelem szeretem de már levegőt nem tudok venni tőle és ez nagyon fárasztó,kimerült vagyok idegileg(mert egyébként is nehezen kezelhető,akaratos kisfiú)és tanácstalan vagyok,hogy kezeljem a problémát.Ebben szeretném a segítségedet kérni,ill.egy privát email címet ha lehetséges.Előre is köszönettel várom válaszodat ! Üdv:Anita
Teljesen normális jelenség, amit babád csinál! 1,5-2 éves kor körül új fejezet kezdődik az életben, és ebbe beletartozik az ilyen éjszakai műszak is!
Ilyenkor nagyon anyásak, erre a korszakra az a jellemző, hogy egyszerre érzi magát nagynak és önállónak, és ugyanekkor érzi azt is, hogy mégis kell Anya is. Egyedül akar mindent csinálni, úgy érzi, képes mindenre és ez megijeszti, de büszkeséggel is eltölti. Szóval ez nagyon nehéz korszak neki is, két ellentétes érzést érez egyidőben! Jellemző ilyenkor még pont ezek miatt a gyakori ébredés, hogy meggyőzödjön róla, Anya még meg van és segít neki, bármiről is legyen szó.
Szuper, hogy így mellette állsz, és kérlek, kicsit tarts még ki! Meg van ennek az időszaknak is a szépsége, és ha még most is kitartasz, nagyon magabiztos, nyugodt, anyában megbízó gyermeket kapsz!:-)
Megértem, hogy fáradt vagy és kimerült, próbálj meg szervezni külön programot (el lehet-sőt kell- menni néha mellőle, csak magyarázd el neki, hogy mi lesz), töltődj fel, relaxálj, mert szüksége van rád! Mikor ideges vagy, ne fojtsd el, mondd el neki, mit érzel és láss a jelenség mögé, képzeld el, milyen nehéz neki ez az ambivalens helyzet!:-)
Együtt túl tudtok jutni ezen, ebben biztos vagyok!
Tehát: szeretet, türelem, kitartás, relaxáció, önálló program neked, amit javasolni tudok, és az igazi dackorszak is ebben az időszakban szokott kezdődni, valószínűleg ennek az "előszele", amit tapasztalsz. Próbáld megtalálni az egyensúlyt a "rendelkezésre állás" és az önállósodás között! Ha bízol magadban és a kicsidben, sokkal könnyebb lesz, mint gondolnád!:-))
Írhatsz a transzperszonalis@gmail.com-ra is!
Szeretettel: