Kedves Nóra!

Nemrégen írtam Önnek és ezúton is nagyon köszönöm a válaszát! Nem haragszik, ha még egy utolsó kérdést felteszek Önnek? Megígérem, ez az utolsó és előre is nagyon köszönöm a segítségét! :)

Az előző levélben arról érdeklődtem, hogy nem túl korai-e vajon ha három hónappal a kis tesó érkezése után oviba adom a majdnem 3 éves kislányomat. Azóta belevágtunk, most jár 3. hete.
Ahogy akkor is írtam, nagyon eleven izgő-mozgó és bizony iszonyú akaratos kislány és egy percet sincsen el egyedül, ezért azt kell hogy mondjam, muszáj oviba járnia, mert még nagymamás segítséggel is alig lehet mellette a kishúgát ellátni, nemhogy egyedül nekem.
Így ott is alszik, 3 óra körül szoktam elhozni, hogy azért legyen is értelme hogy odajár.

Nem ment könnyen a beszoktatás, eleinte sokszor sírdogált, most ott tartunk hogy már nem sír, de állandóan azt mondja megállás nélkül, hogy nem szereti az ovit és kérlel, hogy ne kelljen mennie. Én meg már nem tudok milyen érvet mondani neki mellette mert semmi nem érdekli csak hajtogatja hogy nem jó neki ott.

Éjszakánként pedig nagyon gyakran felsír, akkor ott kell aludnom mellette mert nem tud visszaaludni. Aztán sok dologban visszafejlődött, pld. a cumit már majdnem elhagytuk, most megállás nélkül ott lóg a szájában és olyan hisztis lett hogy már szinte az egész család haptákban áll csak hogy ne ingereljük... De gondolom azért ez nem teljesen normális...

Az óvónők viszont azt mondják hogy bent "nagyon ügyes, nem egy elveszett kislány, feltalálja magát".
Néha persze altatásnál, különfoglalkozásoknál szokott sírdogálni (sajnos csak magánoviba sikerült beíratnunk és tele van a hét különfoglalkozásokkal, foci, tánc, angol, amiket kifejezetten mond hogy nem szereti... talán sok neki?..)

Az óvónők szerint ez a "nyafi" vagy akárminek is hívjuk csak nekem szól.

Igazából ez is lenne a kérdésem Önhöz, hogy van ilyen? Hogy ez tényleg csak nekem szólna? Azt mondják várjunk pár hónapot, addigra megszokja és rendben lesz minden. Nekem viszont ez kicsit soknak tűnik. De ha valóban van ilyen, hogy csak engem "tesztelget", akkor állom a sarat, csak tudnám hogy így van, mert jelenleg eléggé megvisel ez a helyzet és nemcsak engem, de már mindannyiunkat.

Nagyon nagyon szépen köszönöm előre is ha most is kisegít tanáccsal! És minden jót kívánok Önnek!

Üdvözlettel,
Viola