|
|
Dobiné Olasz-Papp NóraBaba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadóElérhetőségeim: Honlap: http://www.dobinenora.hu http://www.valaszkeszszulok.hu |
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Nóra!
Egyszer már kaptam Öntől remek segítséget mikor a kislányomat vártam, most ismét szükségem lenne rá.
Ez a kislány megnőtt, most két és fél éves. Júniusban született meg a kishúga. Eddig sem volt vele könnyű, mert iszonyú eleven, sosem játszik egyedül, folyton beszélget, csak az érdekli amit én csinálok, stb. és nagyon de nagyon akaratos.
Emellett küszködés vele az evés, küszködés az altatás, mert nem bír megállni, így viszont a kicsit ellátnom szinte lehetetlen.
Ezért azt gondoltuk hogy inkább menjen szeptembertől oviba, mert amúgy is nagyon szereti a gyerektársaságot, annyira közvetlen mindenkivel hogy már néha picit kínos, mindenkivel beszélget, gyerekkel, felnőttel és a játszótéren érzi magát a legjobban, otthon úgy látom már hamar unatkozni kezd és ezután kezdődik a kalapálás, dobálás, stb.
Viszont ettől függetlenül mégis félek hogy nincsen-e túl közel egymáshoz a kistesó érkezése és az ovikezdés, mindössze 3 hónap lesz így. Mert ezek mellett amiket leírtam, érződik rajta hogy hiányol engem, kéri hogy őt is ringassam és vegyem fel, csak én altathatom és mikor a nagyik vannak vele hogy én a picit etethessem, stb. látom ahogy néha szomorúan néz felém. És ilyenkor megszakad a szívem ha arra gondolok hogy az ovit nehogy úgy élje meg hogy elküldjük itthonról.
Ön mit gondol, talán mégsem kéne oviba mennie? Arra gondoltam hogy valahogy valalmi nagy "bulinak" kéne beállítanom az ovit, csak félek hogy ha látja majd hogy elmegyek rájön hogy ez mégsem olyan "buli".
Nagyon szépen köszönöm előre is a segítségét!
üdv,
Viola
Egyszer már kaptam Öntől remek segítséget mikor a kislányomat vártam, most ismét szükségem lenne rá.
Ez a kislány megnőtt, most két és fél éves. Júniusban született meg a kishúga. Eddig sem volt vele könnyű, mert iszonyú eleven, sosem játszik egyedül, folyton beszélget, csak az érdekli amit én csinálok, stb. és nagyon de nagyon akaratos.
Emellett küszködés vele az evés, küszködés az altatás, mert nem bír megállni, így viszont a kicsit ellátnom szinte lehetetlen.
Ezért azt gondoltuk hogy inkább menjen szeptembertől oviba, mert amúgy is nagyon szereti a gyerektársaságot, annyira közvetlen mindenkivel hogy már néha picit kínos, mindenkivel beszélget, gyerekkel, felnőttel és a játszótéren érzi magát a legjobban, otthon úgy látom már hamar unatkozni kezd és ezután kezdődik a kalapálás, dobálás, stb.
Viszont ettől függetlenül mégis félek hogy nincsen-e túl közel egymáshoz a kistesó érkezése és az ovikezdés, mindössze 3 hónap lesz így. Mert ezek mellett amiket leírtam, érződik rajta hogy hiányol engem, kéri hogy őt is ringassam és vegyem fel, csak én altathatom és mikor a nagyik vannak vele hogy én a picit etethessem, stb. látom ahogy néha szomorúan néz felém. És ilyenkor megszakad a szívem ha arra gondolok hogy az ovit nehogy úgy élje meg hogy elküldjük itthonról.
Ön mit gondol, talán mégsem kéne oviba mennie? Arra gondoltam hogy valahogy valalmi nagy "bulinak" kéne beállítanom az ovit, csak félek hogy ha látja majd hogy elmegyek rájön hogy ez mégsem olyan "buli".
Nagyon szépen köszönöm előre is a segítségét!
üdv,
Viola
Kedves Viola!
Hű, jól elment az idő! Örülök, hogy a család tovább bővült ezalatt! :-)
Két gondolatom van: nagyon jó, hogy megengedi magának az érzéseit, amibe az is beletartozik az is, hogy sokszor bizony nem könnyű több gyerkőccel, pláne nehéz lehet megtalálni az egyensúlyt, ha egyik gyermek nagyon aktív, eleven. Nagyon fontosnak gondolom megélni ezeket az érzéseket! Szabad érezni, hogy "fáradt vagyok, kimerültem, a kicsivel is szeretnék foglalkozni", stb. Ettől "csak" hiteles anyává válik! :-)
Másik gondolatom az ovival kapcsolatos: megjósolni nem lehet, hogyan fog alakulni, de abszolút ki lehet ebből hozni egy nagyon jó élményt is. Állami vagy magán oviba mennének? Ha magánba, ott lehet választani rövidebb időtartamú benntartózkodást is, hogy mondjuk nem mindennap megy, csak heti 3-at és/vagy ebéd után elhozza, stb.tehát ott könnyebb lehet rugalmasabban kezelni a szükségletek kielégítését. Állami oviban is bármikor dönthet úgy, ha úgy látja, mégsem vált be, hogy visszalép. De dönthet úgy is, hogy megelőlegezi a bizalmat és egy pozitív jövőképet előrevetítve belevágnak és mikor zajlik a folyamat, mindig a jelen pillanatra koncentrálva lépegetnek előre, hoznak meg következő döntéseket. Ahogy írt kislányáról, nagyon nyitott, társasági ember, tehát lehetséges, hogy nagyon élvezné a más környezetet. Azt gondolom, egy felkészített gyermek, aki érzelmi szabadságot élvez, tiszteletben vannak tartva az érzései, remekül be tud illeszkedni új környezetbe is. Illetve azt is érdemes szem előtt tartani, hogy egy meghozott döntés sem végleges! Ha nem működik, az ember visszaléphet és később is próbálkozhat. Ha működik, akkor beállhat egy új, harmónikus egyensúly.
És az ovi kezdésig is még van idő, ennyi idő alatt is történnek ekkora gyereknél nagy változások is.
Bármikor is kezdi majd el az ovit, biztos lesz benne lelki összetevő is, úgy értem, ezek a bizonytalanságok, melyeket felsorolt, minden anyában ott vannak, a gyermek életkorától függetlenül és ez teljesen rendben van így!
Kívánom, hogy megtalálják a biztonságot, megnyugvást adó útjukat!
Üdvözlettel:
Hű, jól elment az idő! Örülök, hogy a család tovább bővült ezalatt! :-)
Két gondolatom van: nagyon jó, hogy megengedi magának az érzéseit, amibe az is beletartozik az is, hogy sokszor bizony nem könnyű több gyerkőccel, pláne nehéz lehet megtalálni az egyensúlyt, ha egyik gyermek nagyon aktív, eleven. Nagyon fontosnak gondolom megélni ezeket az érzéseket! Szabad érezni, hogy "fáradt vagyok, kimerültem, a kicsivel is szeretnék foglalkozni", stb. Ettől "csak" hiteles anyává válik! :-)
Másik gondolatom az ovival kapcsolatos: megjósolni nem lehet, hogyan fog alakulni, de abszolút ki lehet ebből hozni egy nagyon jó élményt is. Állami vagy magán oviba mennének? Ha magánba, ott lehet választani rövidebb időtartamú benntartózkodást is, hogy mondjuk nem mindennap megy, csak heti 3-at és/vagy ebéd után elhozza, stb.tehát ott könnyebb lehet rugalmasabban kezelni a szükségletek kielégítését. Állami oviban is bármikor dönthet úgy, ha úgy látja, mégsem vált be, hogy visszalép. De dönthet úgy is, hogy megelőlegezi a bizalmat és egy pozitív jövőképet előrevetítve belevágnak és mikor zajlik a folyamat, mindig a jelen pillanatra koncentrálva lépegetnek előre, hoznak meg következő döntéseket. Ahogy írt kislányáról, nagyon nyitott, társasági ember, tehát lehetséges, hogy nagyon élvezné a más környezetet. Azt gondolom, egy felkészített gyermek, aki érzelmi szabadságot élvez, tiszteletben vannak tartva az érzései, remekül be tud illeszkedni új környezetbe is. Illetve azt is érdemes szem előtt tartani, hogy egy meghozott döntés sem végleges! Ha nem működik, az ember visszaléphet és később is próbálkozhat. Ha működik, akkor beállhat egy új, harmónikus egyensúly.
És az ovi kezdésig is még van idő, ennyi idő alatt is történnek ekkora gyereknél nagy változások is.
Bármikor is kezdi majd el az ovit, biztos lesz benne lelki összetevő is, úgy értem, ezek a bizonytalanságok, melyeket felsorolt, minden anyában ott vannak, a gyermek életkorától függetlenül és ez teljesen rendben van így!
Kívánom, hogy megtalálják a biztonságot, megnyugvást adó útjukat!
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2017. 08. 05. 19:49
Olvasói értékelés: 5 / 5
.jpg){kind=small}
