Új kapcsolat gyerekekkel

Kedves Annamária!
Köszönöm levelét, de természetesen még így is nehéz pontosan belelátni a helyzetbe vagy különösen a gyermeke lelke mélyébe. Az nyilvánvaló, hogy a féltékenység nem a férfinak szól személyesen, hanem a helyzetnek, annak, hogy az eredeti apa helyét átveszi valaki. Nem tudhatjuk pontosan, hogy a kisfia ezt pontosan hogyan éli meg, talán úgy, hogy neki kötelessége megvédeni az apja helyét… ki tudja. Az bizonyos, hogy valamilyen módon segítségre van szüksége. Nagyon jó, hogy Ön ennyire fokozatosan és kíméletesen jár el, és az is bizonyos, hogy hosszú távon rendeződni tud a dolog, ha ez a férfi valóban jóérzésű és kedves, és az is hasznos lesz, hosszabb távon, ha a fiúk látják az anyjukat egy jól működő párkapcsolatban. Előtte viszont mindenképpen segíteni kell a nagyobbik fiának túljutni azon az elakadáson, ami most gyötri, és ehhez szakmai segítség is szükséges. Ha talál egy jó gyerekpszichológust, akkor ott a kisfiú talán megszabadulhat azoktól az érzésektől, amelyek a mélyben meghúzódnak és megakadályozzák, hogy elfogadja az Ön párját. Ilyen segítség nélkül ez még akkor is nehezebben oldódik meg, ha nyilván Ön beszél a gyerekkel a helyzetről. Az sem mindegy, hogy milyen a saját édesapjával való viszonya. Kérem tehát, keressen a kilenc éves kisfiának egy olyan gyerekpszichológust, akiről a saját benyomásai is jók és megnyugtatóak és akivel a gyerek is jól érzi magát, és járják végig az utat, ami szükséges ezeknek a gátaknak a föloldásához, magának a válásnak a földolgozásához.
Sok sikert és gratulálok a gondos, odafigyelő anyaságához!