Kedves Levélíró!

Azt érzem, hogy a kérésüknek csak részben fogok tudni eleget tenni. A kisfiúnak a helyzetben szükséges speciális fejlesztéshez nem értek, ebben kérem, kérjék megfelelően képzett szakember segítségét. Én az általános gyereklélektani, fejlődési vetületeivel kapcsolatban tudok talán pár hasznos gondolatot leírni.

Az első és legfontosabb az, hogy próbáljunk minél több beleérzéssel, ráhangolódással, megértéssel fordulni a kisfiú felé. Nem frusztrálni és erőszakolni, hanem figyelni őt, támogatni, biztatni és terelgetni. Természetesen most sem szabad mindent, de ha vég nélküli frusztrációs körökbe kerül, az őt sem jó irányba formálja, és a környezetének is megterhelő.

Nem most kell neki mindent megtanítani és legfőképpen nem most kell az akaratát megtörni, erőharcokba bocsátkozni vele. Neki most igen nagy változás történt az életében, minden furcsa a számára, és ami a legfontosabb – négy évesen még nem igazán értheti, hogy mi az, amit átél. Ilyen helyzetben bármelyikünk – akár gyerek, akár felnőtt – visszább lép, egy korábbi fejlődési szintre. Gyermekibbé válunk, nem a legjobb formánkat hozzunk. Nem ez az az időszak, amikor be kell rajta hajtani mindenféle kötelességeket vagy önállósággal kapcsolatos feladatokat. Semmi baj nem lesz, ha azokat egy kicsit később építi be a viselkedésébe. Most inkább az fontos, hogy egy kiegyensúlyozott, vidám lelkiállapotban az új tanulásra tudjon figyelni.

Az irányokat, amiket a kisfiú mutat, nyugodtan el lehet fogadni – ha feladatozni anyával akar, apával pedig csak játszani, akkor legyen így. Valamiért most neki így könnyebb. Az ovis korú kisgyerekek nagyon megélik a nemi szerepüket, nagyon izgatja őt a fiúsága – ezért apához egyfelől kötődik is és másfelől versenyezni is próbál vele. Erőszakosan fenyíteni semmiképp sem szabad, hiszen nagyon erős belső feszültségeket okoz neki a helyzete, és ez türelmet, toleranciát, megértést követel a felnőttektől. Érdemes inkább figyelgetni, mik azok a pici leckék, amiket napról napra tanul. Minél jobban el tudjuk kerülni a frusztráló helyzeteket, minél jobban ki tudjuk sakkozni, hogyan fog békésen és eredményesen telni a napja, annál jobb. Ő most nagyon nagy tanulási folyamat előtt áll, egész nap csak tanul a maga láthatatlan módján – érdemes megfigyelni, milyen lépésekben küzd meg a helyzettel. A logopédus mellett én adott esetben látnám helyét fejlesztőpedagógusnak és/vagy gyermekpszichológusnak is.
Tudom, hogy nagyon nehezet kérek, de a gyerek akaratát érdemes mindig úgy tekinteni, mint energiát – motivációs energiát, fejlődési energiát, életerőt, életösztönt. Ez az energia most még nagyon nyersen tör a felszínre, és persze finomítani kell, de alapjában véve örülni kell az ő energiáinak és nem arra törekedni, hogy azt elfojtsuk vagy megtörjük, hanem arra, hogy finoman, türelmesen, az idők során mederbe tereljük. Azt a néhány szabályt, amit meg akarunk neki tanítani, azt inkább békeidőben mondjuk el, két konfliktus között, és mindig indokoljuk is meg, miért az a szabály. Akár szóval, akár más módon, de meg lehet vele értetni a „ha..., akkor...” típusú összefüggéseket. Pl. nézd, ha nem törölüj fel fürdés után a vizet a padlóról, akkor elcsúszunk és megütjük magunkat.” Minél kevesebb szabállyal operáljunk, de azt vegyünk komolyan – nem úgy hogy tűzzel vassal, minden alkalommal behajtjuk rajta, mert ez csak végtelen konfliktusokhoz vezetne, hanem úgy, hogy még ha nem sikerült betartatni, akkor is megemlítjük, és legközelebb jó előre figyelmeztetjük rá.
3-5 éves kor között a legnagyobb szellemi fejlődést járják be a gyerekek, akkor is, ha ezt nem mindig vesszük észre, mert számunka magától értetődő dolgokat tanulnak.
Rá is áll, ami minden gyerekre – fontos, hogy minél többet mozogjon a szabad levegőn, olyan környezetben, ami mozgásra készteti és különféle, érdekes környezeti, érzékleti ingerek közé helyezi. Jó, ha akár nehéz, bonyolult mozgásokat is követel tőle, mindaddig, amíg nem frusztrálja és nem veszélyes. Jó minden mozgásos tevékenység, ami leköti a figyelmét – játszótéren, erdőn-mezőn. A mozgás nagyon sok jót tanít a személyiségnek és konfliktusmentes órákat garantál. Talán nem árt, ha vannak időszakai, amikor olyasmit játszik, ami nem kapcsolatos a hallással, hogy megpihenhessen az ezzel kapcsolatos feladatokból-frusztrációkból és sikerélményhez juthasson. Ez lehet mozgás, lehet kognitív feladat (kirakós, összerakós játékok stb.). Az ő egyik életkori feladata az elmélyüsést, elmélyült tevékenykedést megtanulni, ezt nagyon jól szolgálhatják a legózás, más egyéb építőjáték vagy alkotó játék is.
Sok sikert kívánok – a gyerekek fejlődési energiája kimeríthetetlen, ha sok szeretettel, türelemmel és jó fejlesztő ingerekkel veszik körül, egészen biztosan hatalmas fejlődésen fog keresztülmenni a következő egy-két év során.