Kedves Levélíró!
Igen nehéz olyan helyzetben segíteni, amikor nem az fordul segítségért, akinek szüksége van rá. Az édesapjának van problémája, neki van szüksége segítségre, és épp ő nem kér és nem is fogad el segítséget. A problémája nagy és sokrétű, talán túlságosan is sokrétű ahhoz, hogy szembenézzen vele. Ilyenkor könnyen beáll a hárítás, amikor az illető nem csak a baj elől menekül, de azok elől is, akik ezekre a bajokra emlékeztetik. Minél élesebb lesz a szembenállásuk, annál reménytelenebb, hogy szót értsenek - hiszen állóháború alakul ki. Minél inkább azt érzi az édesapja, hogy Ön erősen tereli valami olyan irányba, amiben ő nem akar elmozdulni, annál konokabbul fog ellenállni. Ráadásul valószínű, hogy a család nőtagjait egységfrontként éli meg és az egész "női front" elől menekül. Nem szeretnék semmiféle hiú reményt kelteni, hogy könnyen lehet rajta segíteni - lehet, hogy sehogyan sem lehet. Sokszor az a legnehezebb, hogy elnézzük, amint szeretteink rontják saját sorsukat.
Azt gondolom, az lenne a legfontosabb, hogy vegyék le az apukájáról a nyomást. Tegyék lehetővé a számára, hogy ne meneküljön, hogy ne presszionálják folyton azzal, hogy vegye be a gyógyszert, mert akkor minden rendbe jön - hiszen még ez sem biztos.
Minden ember a maga útján halad az élete során. Ezen az úton kísérhetjük, de helyette nem járhatjuk az útját.
Ha az apukája kikerül a nyomás alól, ahol a tiltakozásba és hárításba-tagadásba menekül; ha nem Önök ellen kell hadakoznia, hanem szembekerül magával a betegségével és a helyzetével, akkor hamarabb megérti, hogy mi a tét. Amíg kettejük ellen harcol, nem kell a betegségével, a helyzetével szembefordulnia. Ha kettesben maradna a problémájával, talán eldöntené, hogy akar még javítani a sorsán.
Ha pedig akar, akkor tudni fogja, mihez nyúljon.
Ha beszél is vele, mindenképp külön négyszemközt tegye, semmiképp se próbálja rábeszélni a gyógyszerre, inkább érdeklődjön a saját gyógyítási módszerei iránt, érdekelődéssel és elismeréssel. Ha egyszer kimondhatja, amit gondol, talán túl is jut ezeken a gondolatokon.

Ugyanakkor azt hogy valaki tegyen magáért és az élete hosszabbításáért, minőségéért, sokkal mélyebb szinteken dől el - ahhoz, hogy akarjunk élni, minőségien, hosszan tartóan és jó kilátásokkal, ahhoz alapjában életcél, életöröm és belső késztetés szükséges. A legjobb megtartó a megértő szeretet, a jó hangulat, a kényelmes élethelyzet.
Legjobbakat!