Kedves Lulu!
Nagyon sajnálom, hogy így alakult a családjuk története, de azért a tapasztalat azt mutatja, hogy ha minden egyéb tényező rendben van, akkor a gyerekek előbb-utóbb feldolgozzák az ilyen átalakulást és túlteszik magukat rajta. Azt gondolom, az ilyenkor követendő lépésekről, megfontolásokról meglehetősen könnyen talál szakirodalmat a könyvesboltokban is, számos írás született arról, hogyan lehet viszonylag sikeresen átvészelni a válást. Ezért csak egy néhány dologra mutatnék rá. Az egyik az, hogy a gyerekeknek fontos a tiszta helyzet, az átláthatóság és kiszámíthatóság, a rendszer. Nem feltétlen gond, ha Önöknél is találkoznak az apjukkal, de az új helyzetet mégiscsak jobban leképezi, hogyha a saját lakásukban Önnel vannak együtt, az édesapjukkal pedig annak az új lakhelyén. De még fontosabb, hogy ők mind a két szülőt továbbra is szerethessék és mind a kettőnek a szeretetében biztosak lehessenek. Ezért az a leglényegesebb - bár ezt sokan nehezen tartják be, pedig fontos! - hogy egyik szülő se mondjon rosszat a másikról, hanem fogadja el, sőt, legyen hálás, hogy a gyerekek és a szülő közötti szeretet töretlen. Természetesen nagyon fontos, hogy a gyerekek előtt ne veszekedjenek és az új életüket, párjukat, kapcsolatukat, magánéletüket se a gyerekek előtt tárgyalják meg. Közös ügyeiket külön, a gyerekek nélküli helyzetekben érdemes intézni. Az is lényeges, hogy a gyerekek kapcsolattartása a két szülővel kiegyenlített legyen, mindkettővel sok időt töltsenek, az apa is része maradjon az életüknek (ez jó, hogy elhozza őket az óvodából, iskolából, játszótérre viszi őket, stb.), hogy ha külön is, de mindkét szülővel intenzív, élő kapcsolatuk maradjon. Ellenkező esetben a gyerekek azt érzik, hogy egyik szülejüket elveszítik.
Ha még egy év múlva is tart a "sírás-rívás", vagy súlyos szorongásos tüneteket észlel (pl. székletvisszatartás), akkor érdemes szakemberhez fordulni. Minél hamarabb rendeződik az Ön érzelmi hogyléte, minél hamarabb tud nyugodt, élhető, letisztult új életet mutatni a gyerekeknek, példát mutatva, hogy így is lehet teljes értékű, nyugodt, sőt, örömteli életet élni, annál hamarabb fogják ők is ezt érezni. Az, hogy mennyire nagy megrázkódtatást élnek meg, részben attól is függ, hogy Ön mekkora megrendüléssel viseli. Az ilyen változás ugyanakkor elkerülhetetlenül törést okoz, és a gyerekeknek szükségképpen végig kell járni a tiltakozás, harag, szomorúság, felépülés különféle stációit, hullámzóan, váltakozó intenzitással és stratégiákkal. Fontos, hogy sokat legyen velük, hogy mindegyikük a maga módján élhesse meg a gyászát, hiszen nagyon eltérő életszakaszban vannak, amikor a lelki működésük is különbözik. A legfontosabb a melegség, a nyugalom, a tiszta helyzet és - ha kérik - a tömör, értelmes, nyugodt, hibáztatástól mentes válaszok. Sok sikert!