Kedves Levélíró!
A mai mozaikcsaládokkal sokszor nagyon bonyolult viszonyrendszerekbe kerülnek az emberek – olyan bonyolultakba, hogy azok már szinte magukat fenyegetik. Ha Ön most bekerült egy olyan konstellációba, ahol nem csak egy új társ van, hanem hozzá tartozik még egy gyerek és számos más résztvevő is, akkor ebben elég nehéz jót lépni, jól manőverezni, és a helyzet előbb-utóbb fenyegetni fogja azt a párkapcsolatot, ami miatt az egész létrejött. Soha nem hálás foglalatosság a mások életébe belenyúlni, belelépni és azt befolyásolni. Hallom, hogy ebben a helyzetben a távolságtartás már nem opció, hiszen a kislánnyal kiépült egy kapcsolat… mégis arra kell biztatnom, hogy amennyire lehet, próbálje elkerülni a kívülről jött, a helyzetbe beavatkozó, beleokoskodó kibic szerepét, mert félő, hogy végül az egész családi rendszer haragját magára vonja. Bármit lép is, mint egy pókhálóban, 5-6 szálat mozdít meg vele, és szinte lehetetlen jót lépni a sok-sok ütköző érdek és lojalitás hálójában. Én az Ön helyében biztosan a minimális beavatkozás elvénél maradnék.
A kisgyerek személyiségét számos személy és közeg formálja majd, ha Ön nem, akkor formálja az iskola, a kortárscsoport, az osztálytársak családjában látott minták… az Élet megtanítja majd arra, amit meg kell tanulnia. Ön talán úgy segíthet rajta a legdiplomatikusabban, ha a Gordonos közvetítés eszközét alkalmazva „kkihangosítja” a kislánynak, mit érez a másik gyerek, akinek ő épp akkor fájdalmat vagy kellemetlenséget okoz. Ennél több dolga nincs is – legfeljebb a gyerekek közötti megegyezés létrejötténél bábáskodni… de azt gondolom, ez is mind inkább a gyermek apjának-anyjának a szerepe. Természesen Ön mint felnőtt elmondhatja a kislánynak, hol vannak a határok és miért ésszerű, hogy ott legyenek, de alapjában ennek a gyermeknek a nevelése a szülők feladata. Ön pedig nyugodtan megengedheti magának, hogy arra a párkapcsolatra fókuszál, aminek céljából egyáltalán benne van ebben a helyzetben. Tehát csak óvatosan – egy sokszereplős családi rendszer nem kis erőt képvisel.

Kedves Levélíró!
Nagyon kevés információ ez így... de abból a kevésből, amit ír, nemigen látok más kiutat, mint visszavenni az igyekezetből, hátrébb lépni, várni türelemmel, és addig úgy viselkedni, működni, hogyazt ne érhesse jogos szemrehányás... Fontos, hogy elfogadják? Az igazán fontos a társával való viszony, a többi nem kötelező jellegű. Lehet, hogy nekik még a távolságra van szükségük és majd megenyhülnek idővel.

Kedves Asszonyom!
Őszintén szólva azt gondolom, hogy érdemes elkülöníteni, mik ebben a helyzetben az Ön érzései, igényei, és mi az, ami a kisgyerek érzése, igénye, érdeke. Valószínűleg a kislánynak nem az számít, hogy karácsony melyik napját tölti az apjával, hanem az, hogy olyan emberrel tölti-e az időt, akit idegennek érez, vagy akihez van emberi kötődése. Egy gyereknek nagyon fontos, hogy az anya "helyiértéken` is és az "apa" helyiértéken is legyen valakije, és a legjobb az lenne, ha ez a valaki a saját apukája lenne. Semmi akadálya nincs annak, hogy a nevelőapjával is legyen egy teljesen jól működő emberi kapcsolata, mint nevelőapával; és az édesapjával is, mint édesapjával. Mindenképp a kisgyerek szemszögéből szemlélni a helyzetet, és annak drukkolni, hogy az életében szereplő összes felnőttel, szülőfigurával legyen működő, meleg kapcsolata. Nagyon valószínű, hogy ha jól kijön az apukájával, akkor Szentestén is jól tudja érezni magát vele, ha pedig nem, akkor nem az ünneppel lesz a baj, hanem bármelyik együtt töltött nappal, éjszakával. Tudom, hogy az Ön érzései az elhagyó apa irányában valószínűleg a negatív érzelmek teljes skáláját felvonultatják, teljesen érthető módon. A gyereknek azonban így is, úgy is föl kell majd dolgoznia, hogy hogyan is viszonult őhozzá az apja, hogy "kellek-e én" az apámnak, mégpedig többször is föl kell dolgoznia, ahogy a fejlődése és a megértésre való képessége előre halad, szintről szintre. A legtöbb gyerek keresi a kapcsolatot a biológiai szüleivel, jó kapcsolatra vágyik velük és a történtek legteljesebb megértésére. Higgye el nekem, a többi kapcsolatát nem gyengíti, ha az apukájával is van jó kapcsolata, viszont nehezíti az Önök kapcsolatát, ha a gyerek nem érezheti, hogy Ön is ennek drukkol, vagy legalábbis belenyugszik.
Tudom, hogy nehéz helyzet ez, de ha a gyermeknek Önök stabil, meleg hátteret biztosítanak, a többi bonyodalmat már sikerrel föl fogja dolgozni.
Legjobbakat!