Párkapcsolat lezárása

Kedves Asszonyom!
Nagyon át tudom érezni a fájdalmát, amiért – legalábbis egyelőre - elveszített egy olyan kapcsolatot, amely számos tekintetben ígéretes és örömteli volt. Egész bizonyos, hogy nem is Önnel vagy a kapcsolat minőségével volt a hiba, bizonyos vagyok benne, hogy könnyen megvolt a lehetőség arra, hogy egy tartós, tartalmas kapcsolattá alakuljon – ha mindkét félnek erre van igénye. De azt is jól látja, hogy a partnerének most nem erre volt igénye, hanem valami mást akart megélni. Ha számos rövid kapcsolat után Ön mellett viszonylag hosszabban megmaradt, ez is azt jelezheti, hogy az Önök illeszkedése igen jó volt. Ugyanakkor Ön azt is jól érzi szerintem, hogy a párja most valami mást akar – mégpedig újra és újra – megélni, nem a megállapodást és a letelepedést, végelegességet. Az ötven fölötti férfiak gyakran élik meg azt az Ön által is kapuzárási pániknak nevezett állapotot, amikor semmi sem rémítőbb számukra mint az a gondolat, hogy „nem lesz több”. Nem lesz több hódítás, lángolás, nem élem meg többször, hogy kellek, hogy hódítani tudok, hogy férfias vonzerőm van, hogy „tudok nőt szerezni”, hogy a páromban olyan tükörbe nézhetek, ahol fiatalnak, férfiasnak, vonzónak, hősnek láthatom magam. Űzött és kínzó érzés lehet ez a férfi számára is, sokan közülük keményen meg is szenvedik, lelkiismereti válsággal, belső feszültséggel, értetlenséggel reagálnak rá, esetleg rejtőzködve vagy ideológiákat gyártva próbálják követni saját érzéseiket, amelyek élik a maguk életét. Ezen neki keresztül kell mennie, egyénenként változik, hogy pontosan mit akar megélni és meddig. Amíg saját magától fel nem támad az igénye azokra a másfajta, mélyebb értékekre, amelyeket az Önök kapcsolata kínált, addig nem tudja Önnek megadni azt, amit egyébként lehetne. Azt gondolom, nem kell egészen lemondania róla, sem egészen elengedni. Semmi baj nem lehet abból, ha mondjuk egy fél év múlva – nagyon súlytalanul és semlegesen – felhívja telefonon és megkérdezi, hogy van, és elbeszélget vele különféle hétköznapi témákról. Ugyanakkor semmi értelme – ahogyan szerintem Ön is tudja - a csüggésnek, kapaszkodásnak, üldözésnek, érzelmek kimutatásának, az érvelésnek és győzködésnek. Még vissza is üthetnek, de leginkább azt kell elfogadni, hogy erre a folyamatra Önnek csak részleges befolyása van. Ez pedig részben abban áll, hogy maga mögött hagy egy emléknyomot a férfi lelkében – egy ideális, szép, erős emléknyomot, amit ő dédelgetni fog és valószínűleg eltesz az értékesebb lehetőségek közé egy majdani megnyugváshoz. Másfelől pedig az időnkénti óvatos megkereséssel lehet ezt az esélyt javítani. Nagyon nehéz megállni, mert saját késztetésével kell szembe menni, de csakis így lehet azt az esélyt kihasználni, ami még van.