Introvertált szülő

Kedves levélíró!
Nagyon köszönöm, hogy megtisztelt őszinte, megindító soraival, amelyek önismeretről, tudatosságról, és a kisfia iránti törődésről, jóindulatról tanúskodnak. Szeretném megnyugtatni afelől, hogy a kisfiának egészen biztosan sok-sok szeretetet és törődést ad, és neki erre óriási szüksége van. A férfiasságot és a társadalomban, kapcsolatokban való mozgást túlnyomórészt az édesapjáról fogja másolni, de az is tény, hogy az Önnel való kapcsolatának is nagy fontossága van és lesz a későbbi kapcsolataiban. Aggasztónak és szívfájdítónak találom, hogy Ön „nem normálisnak” címkézi magát. Nem tudok normálisabbat, mint egy jó szándékkal és szeretettel megáldott ember, aki azt is tudja, hogy neki miben nehezebb mint másoknak. Mindannyiunk sorsában és személyiségében van feladat, van fejleszthető terület. Nem szeretném, ha úgy élné le az életét, hogy nem tekinti magát teljes értékű embernek. Továbbá a kapcsolatokban való otthonos mozgás is tanulható. Előbb azonban érdemes megérteni, miért, hogyan jött létre az a helyzet, hogy ezt eddig nem sajátította el annyira, amennyivel elégedett lehetne. Ha ezt megérti és meghaladja, az egész élete örömtelibb, tartalmasabb, sikeresebb lehet, több meleget kaphat az emberektől és feltárulhatnak olyan lehetőségek, amelyekre eddig nem is gondolt. Kérem, ha kedvet érez ehhez, vagy akár egyetlen, minden kockázattól és kényszertől mentes ingyenes, baráti hangú beszélgetéshez, hívjon föl a weboldalon megadott számon. Minden jót kívánok.