|
Frank OrsolyaPszichológus, családi kommunikációs szakértőPszichológus, Gordon-instruktor CSALÁDI KOMMUNIKÁCIÓS TANÁCSADÁS ÉS TRÉNING Miért nem értek szót a gyerekemmel? Miként őrizhetnénk meg a családi békét és a párkapcsolatunkat? Hogyan csinálhatnám másként, mint a szüleim? És mi az a Gordon-módszer? Egyéni tanácsadás igény szerint, felmérő beszélgetéssel. Érdeklődjön, tájékozódjon, jelentkezzen itt: Elérhetőségeim: E-mail: posta@arete.hu Honlap: http://www.szeresdjol.hu |
Kérdezz-felelek
Két gyermekem van egy 6 éves kislányom és egy majdnem 3 éves kisfiam, nagyon nyitott beszédes, barátságos gyerekek, akik mindenki fele tele vannak szeretettel. A kislányom 3 évesen is nagyon szeretett első naptól kezdve óvodába járni, rendkívül nyitott és nagyon barátkozó volt a gyerekekkel és felnőttekkel szembe egyaránt. Problémák adódtak viszont azzal, hogy a rosszabb gyerekek fegyelmezése céljából az óvónő felemelte a hangját, emiatt a lányom sokszor elsírta magát. Hasonlóan reagált gyerekekkel szemben is, ha azok rákiabáltak, vagy agresszíven viselkedtek vele. Emiatt megszenvedte az első évet, sokat sírt. Ma már nem sírja el magát a kiabálástól, de úgy gondolom, most sem tudja helyesen kezelni az ilyen viselkedésű gyerekeket, sajnos sokszor én sem tudok neki jó tanácsot adni. Emiatt sokszor ő az a gyerek, akit szeretnek ugyan, de sok esetben főleg 1 – 2 gyerek utasítgatja és megszab neki dolgokat. Ő pedig szinte minden esetben elvégzi azokat, nem mer ellent mondani, mert fél, hogy elveszti a barátságukat, vagy nem játszanak vele többet, vagy…Attól tartok, hogy ha nem tud ezen túljutni, mindig ő lesz, akire rászáll egy-két gyerek. Szeretnék neki segíteni tanácsaimmal vagy mással. Egyébként a nevelők, óvónők nagyon szeretik, mert szófogadó, igyekvő, ügyes, megbízható kislány.
A három éves öccse szerintem teljesen hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, mint nővére. Bár elevenebb és huncutabb, de már nála is jelentkezett több esetben, hogy mindkét unokatestvérétől megijedt és félt, mert azok agresszíven viselkedtek vele. Sajnos már az egyik unokatestvére két elcsattant pofon után (amit az én kisfiam kapott vele egykorú lány unokatestvérétől, aki egyébként alkatilag is lényegesen kisebb, vékonyabb, mint az én fiam) rájött arra, hogy a kisfiammal szemben, a határozott fellépésével mindent megszerezhet, ezért ő ezt alkalmazza is rendszeresen, amikor találkoznak, ezért kisfiam rendszeresen többször sír is emiatt, de most már elég, ha csak rákiabál. Játszani emiatt ritkán tudnak együtt. Már megkapta több esetben a kisfiam, hogy fiú létére egy anyámasszony katonája és a nagyszülők is előszeretettel közlik velem, hogy én neveltem ilyennek. Lehet. Én nem gondolom így mert ő is egy rendkívül aranyos, barátságos, okos, és rendkívül életvidám kisfiú, aki ráadásul hipotómiás izomzata miatt pici kora óta rengeteget esett, lehet, hogy emiatt, a legnagyobb eséseknél is nagyon ritkán sír. Kérem a segítségét, tanácsát, mit tegyek, hogy novemberben, ha elkezdi az óvodát és hasonló agresszív gyerekekkel találkozik, minél könnyebben kezelje őket és azok viselkedését és ne szenvedje meg nővéréhez hasonlóan a beilleszkedést.
Köszönöm a segítségét!
Kedves Levélíró!
Nagyon nehéz helyzetben érzem magam, szinte lehetetlen ebben a kérdésben így segíteni. A gyerekeink közösségben élt életére egyáltalán roppant nehéz otthonról ráhatni – csak abban bízhatunk, hogy az otthon megkapott nevelés működik bennük úgy, hogy ott is segítségükre legyen. Ez azonban – ahogy látjuk – sokszor a legjobb nevelésnél sincs így. A közösségen belül a kulturált, képzett konfliktuskezelés tanítása az óvónők feladata lenne, sajnos erre kevesen felkészültek, sőt, sokan nem is tekintik feladatuknak. Az egyik dolog, amire befolyással bírunk, az óvoda – és az óvónő - megválasztása. Véleményem szerint érdemes a lakóhelyünktől akár viszonylag távoli óvodába is elhordani a gyerekeket, ha a pedagógus személyében garanciát találunk arra, hogy a gyerekeket testi és lelki értelemben egyaránt jól kezeli (ez esetben ez védelmet is jelent), és a konfliktuskezelés tanítását, a közvetítést, a feszültségek kezelését feladatának tekinti. Kereshetünk kis létszámú csoportot, figyelhetünk arra, hogy olyan óvónőt találjunk, aki ismeri és használja a Gordon-módszert, de legyen egyébként is bizalmat keltő a személyisége; nyílt napon, vagy az óvodába másként bepillantva megpróbálhatjuk megfigyelni, hogyan kezelik ezeket a helyzeteket. Ugyanakkor érdemes azon is gondolkodni, mit talál a gyerekünk nehéznek ezekben a helyzetekben és hogyan tudnánk segíteni, hogy megtanulja a készségeket, amelyekkel meg tud küzdeni a közösségben jelentkező kihívásokkal. A gyerek pszichodráma is segíthet ebben, az induló csoportokról az interneten biztosan talál adatokat.