|
|
Frank OrsolyaPszichológus, családi kommunikációs szakértőPszichológus, Gordon-instruktor CSALÁDI KOMMUNIKÁCIÓS TANÁCSADÁS ÉS TRÉNING Miért nem értek szót a gyerekemmel? Miként őrizhetnénk meg a családi békét és a párkapcsolatunkat? Hogyan csinálhatnám másként, mint a szüleim? És mi az a Gordon-módszer? Egyéni tanácsadás igény szerint, felmérő beszélgetéssel. Érdeklődjön, tájékozódjon, jelentkezzen itt: Elérhetőségeim: E-mail: posta@arete.hu Honlap: http://www.szeresdjol.hu |
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Orsolya!
Olyan probléma kapcsán kérném segítségét, amelyre saját erőből úgy érzem, képtelen vagyok mindenki számára megfelelő megoldást találni. Boldog párkapcsolatban élek, saját, a párom és a környezetem véleménye szerint is, egy dolog azonban útját állja a teljes boldogságnak. Ha túl sok stressz ér, amikor már tele a fejem, sokat tűrtem és voltam nagyon empatikus mindenkivel, ha már sok a saját gondom is, akkor a kommunikáció 10-ből 1-szer nem sikerül túl asszertívre, és az ajtócsapkodás és hangemelés sajnos elkerülhetetlen :( Ilyenkor persze nem ismerek magamra, de utána már kevéssel úgy érzem, kiadtam, semmi baj, minden ok. A páromnál pedig ekkor kezdődik egy nagy szomorúság, több napon át tartó csalódottság. Nem szól hozzám, engesztelhetetlen. Félek, elfogy a türelme, viszont igyekezetem ellenére érzem, hogy ez mélyebb dolog annál, minthogy hipphopp megoldjam magamban, praktikus eszközöket találjak rá. A párom azt mondta, ez az egyetlen akadálya, hogy a jövőnket együtt tudja elképzelni, mert ilyenkor egy jó nagy darabot morzsolok le az amúgy végtelenül türelmes emberből :( Vajon milyen módszer segítene legyőzni ezeket a folyamatokat? Milyen eszközök, módszerek segítetének tudatossá fordítani ezeket a tudattalan, agresszív megnyilvánulásokat? Szép napot, köszönöm válaszát! Naspolya
Olyan probléma kapcsán kérném segítségét, amelyre saját erőből úgy érzem, képtelen vagyok mindenki számára megfelelő megoldást találni. Boldog párkapcsolatban élek, saját, a párom és a környezetem véleménye szerint is, egy dolog azonban útját állja a teljes boldogságnak. Ha túl sok stressz ér, amikor már tele a fejem, sokat tűrtem és voltam nagyon empatikus mindenkivel, ha már sok a saját gondom is, akkor a kommunikáció 10-ből 1-szer nem sikerül túl asszertívre, és az ajtócsapkodás és hangemelés sajnos elkerülhetetlen :( Ilyenkor persze nem ismerek magamra, de utána már kevéssel úgy érzem, kiadtam, semmi baj, minden ok. A páromnál pedig ekkor kezdődik egy nagy szomorúság, több napon át tartó csalódottság. Nem szól hozzám, engesztelhetetlen. Félek, elfogy a türelme, viszont igyekezetem ellenére érzem, hogy ez mélyebb dolog annál, minthogy hipphopp megoldjam magamban, praktikus eszközöket találjak rá. A párom azt mondta, ez az egyetlen akadálya, hogy a jövőnket együtt tudja elképzelni, mert ilyenkor egy jó nagy darabot morzsolok le az amúgy végtelenül türelmes emberből :( Vajon milyen módszer segítene legyőzni ezeket a folyamatokat? Milyen eszközök, módszerek segítetének tudatossá fordítani ezeket a tudattalan, agresszív megnyilvánulásokat? Szép napot, köszönöm válaszát! Naspolya
Kedves Naspolya!
A problémájukat értem, valóban problémának tartom, mert láthatóan teljesen máshogy élik meg, másként értelmezik ugyanazt az incidenst. A párja értelmezése pedig - amelyről ő maga sem tehet - olyan, ami a kapcsolatukat rombolja. Azt hiszem, ez klasszikus párterápiás feladat, és egyéb választ vagy megoldást nemigen tudok javasolni, mint hogy fölajánljam: találkozzunk, dolgozzunk rajta, ha kedvet és elszánást éreznek ehhez. Ennek részeként nagyrészt együtt, de alkalmanként külön-külön és beszélhetünk a helyzetről, a megélésekről, az alternatívákról.
A problémájukat értem, valóban problémának tartom, mert láthatóan teljesen máshogy élik meg, másként értelmezik ugyanazt az incidenst. A párja értelmezése pedig - amelyről ő maga sem tehet - olyan, ami a kapcsolatukat rombolja. Azt hiszem, ez klasszikus párterápiás feladat, és egyéb választ vagy megoldást nemigen tudok javasolni, mint hogy fölajánljam: találkozzunk, dolgozzunk rajta, ha kedvet és elszánást éreznek ehhez. Ennek részeként nagyrészt együtt, de alkalmanként külön-külön és beszélhetünk a helyzetről, a megélésekről, az alternatívákról.
Frank Orsolya
2011. 07. 28. 18:59
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}
