|
|
Dobiné Olasz-Papp NóraBaba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadóElérhetőségeim: Honlap: http://www.dobinenora.hu http://www.valaszkeszszulok.hu |
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Tisztelt Doktornő !
Azzal a kérdéssel fordulok Önhöz, hogy van egy 17 hónapos kisfiam. Az első hónapok rémálom volt vele, a szülés utáni depresszióm volt, már túl vagyok rajta. A mamánál van egész nap, mert a gyedből nem élünk meg apukája, meg még nem is látta a gyereket, ezért dolgoznom kell. Szeptembertől kezdjük a bölcsit. A kötödésről nagyon sokat olvastam. Ott tartunk, ha véletlenül hamarabb végzek a munkahelyemen akkor van még rengeteg időnk, hogy sétáljunk vagy játszunk meg ilyesmi, de a gyerek nem akar velem jönni sehova. Kitépi a kezét és vissza szalad a mamához vagy a papához, ha hazaérek akkor egy apró mosolyt kapok vagy még azt sem és nem foglalkozik velem. Ez nagyon rosszul esik, lehet hogy ez a bizonyos kötödés sérült meg? lehet ez ellen tenni valamit. Ugyan akkor viszont, ha itthon vagyunk ketten még a wc-re sem tudok elmenni mert már rögtön keres. Fürödni is úgy tudok elmenni, ha már alszik, vagy a mama addig vigyáz rá. Ha elmegyek vele valahova, akkor az úton vissza fordul és mondja, hogy vissza, ha egy kicsit erőszakosabb vagyok, akkor meg olyan hisztit levág az utca közepén, hogy inkább engedek neki és vissza viszem a mamához, és elmegyek egyedül. Ha hárman megyünk valahova akkor nincs semmi baj. Úgy érez, hogy utál a gyerek. A mamának már mondja egy párszor, hogy szeretlek, nekem még soha.
Mit rontottam el ? Nagyon rossz anyának érzem magam. Kérem, hogy adjon valami tanácsot mit tegyek? Hogy alakítsam ki azt a bizonyos kötödést?
Tanácsát előre is köszönöm
Tisztelettel : Gabriella
Azzal a kérdéssel fordulok Önhöz, hogy van egy 17 hónapos kisfiam. Az első hónapok rémálom volt vele, a szülés utáni depresszióm volt, már túl vagyok rajta. A mamánál van egész nap, mert a gyedből nem élünk meg apukája, meg még nem is látta a gyereket, ezért dolgoznom kell. Szeptembertől kezdjük a bölcsit. A kötödésről nagyon sokat olvastam. Ott tartunk, ha véletlenül hamarabb végzek a munkahelyemen akkor van még rengeteg időnk, hogy sétáljunk vagy játszunk meg ilyesmi, de a gyerek nem akar velem jönni sehova. Kitépi a kezét és vissza szalad a mamához vagy a papához, ha hazaérek akkor egy apró mosolyt kapok vagy még azt sem és nem foglalkozik velem. Ez nagyon rosszul esik, lehet hogy ez a bizonyos kötödés sérült meg? lehet ez ellen tenni valamit. Ugyan akkor viszont, ha itthon vagyunk ketten még a wc-re sem tudok elmenni mert már rögtön keres. Fürödni is úgy tudok elmenni, ha már alszik, vagy a mama addig vigyáz rá. Ha elmegyek vele valahova, akkor az úton vissza fordul és mondja, hogy vissza, ha egy kicsit erőszakosabb vagyok, akkor meg olyan hisztit levág az utca közepén, hogy inkább engedek neki és vissza viszem a mamához, és elmegyek egyedül. Ha hárman megyünk valahova akkor nincs semmi baj. Úgy érez, hogy utál a gyerek. A mamának már mondja egy párszor, hogy szeretlek, nekem még soha.
Mit rontottam el ? Nagyon rossz anyának érzem magam. Kérem, hogy adjon valami tanácsot mit tegyek? Hogy alakítsam ki azt a bizonyos kötödést?
Tanácsát előre is köszönöm
Tisztelettel : Gabriella
Kedves Gabriella!
Azt hiszem, egyik utolsó mondata kulcsfontosságú: "rossz anyának érzem magam". Emiatt a talán bűntudatos érzése miatt hajlamos, szinte észrevetlenül, jeleket úgy értelmezni, miszerint gyermeke nem szereti Önt, máshoz kötődik Ön helyett, stb., ha jól érzem.
Én inkább úgy látom, hogy nem Ön helyett, hanem Önön kívül mással IS, a nagymamájával is ki tudott alakítani kötődést!
Néha vannak kevésbé optimális helyzetek az életben, melyek kisebb-nagyobb mértékben megviselik az embert, hatnak rá az események. Egyikőjüknek sem lehetett könnyű átélni a nehézségeket. A gyermek édesapja "eltűnése" is egy veszteségélmény, akármilyen módon is került ki a családból. A szülés utáni depresszió alatt is átélhetett egy kiüresedést, fásultságot, talán gyermekével sem tudott olyan módon közel kerülni, ahogyan azt eredetileg elképzelte vagy ideálisnak gondolná és most van némi kommunikációs félresiklás.
Az mit jelent, hogy túl van rajta? Szaksegítséget vett igénybe?
Mióta van kisfia egész nap a nagyszülőkkel? Ez egy olyan helyzet, amiben nem biztos, hogy volt választási lehetősêge, hisz a megélhetés forgott kockán. Az nagyon jó, hogy olyannal lehet a kisfiú, akit ismer és szeret! Természetes, hogy a mamához közel került, de ez nem jelenti azt, hogy Ön ne tölthetne gyermekével minőségi időt! Az együtt töltött idő minősége fontosabb lehet, mint a mennyisége. Ám, ha együtt vannak és akkor is olyan jeleket keres, amit visszaigazolásnak érez arra, hogy elrontott sok mindent, az megkeserítheti az együttlétet.
Érdemes lehet ezt a bűntudatot, félelmeket (akár szaksegítséggel) feloldani és elrendezni magában az Önt ért nehézségeket! Gyakori, hogy a gyermek visszatükrözi az anya érzéseit! Ha Ön jól van, a kapcsolatuk is nagyobb harmóniába kerülhet!
Játsszon vele sokat, mikor együtt vannak, olyan játékot, amit ő talál ki, ő irányíthat, dögönyözze, csiklandozza, bújjanak össze, tehát legyen sok testkontaktus!
Kisfia, ahogy a gyerekek többsêge, a jelen helyzetre reagál, a jelenben él és számára központi személy a mama. De ez nem azt jelenti, hogy Önt nem szereti!
1,5 éves kortól gyakoriak az önállósodási törekvések, vélemény kinyilvánítása. Önmagában ez sem probléma.
Üdvözlettel:
Azt hiszem, egyik utolsó mondata kulcsfontosságú: "rossz anyának érzem magam". Emiatt a talán bűntudatos érzése miatt hajlamos, szinte észrevetlenül, jeleket úgy értelmezni, miszerint gyermeke nem szereti Önt, máshoz kötődik Ön helyett, stb., ha jól érzem.
Én inkább úgy látom, hogy nem Ön helyett, hanem Önön kívül mással IS, a nagymamájával is ki tudott alakítani kötődést!
Néha vannak kevésbé optimális helyzetek az életben, melyek kisebb-nagyobb mértékben megviselik az embert, hatnak rá az események. Egyikőjüknek sem lehetett könnyű átélni a nehézségeket. A gyermek édesapja "eltűnése" is egy veszteségélmény, akármilyen módon is került ki a családból. A szülés utáni depresszió alatt is átélhetett egy kiüresedést, fásultságot, talán gyermekével sem tudott olyan módon közel kerülni, ahogyan azt eredetileg elképzelte vagy ideálisnak gondolná és most van némi kommunikációs félresiklás.
Az mit jelent, hogy túl van rajta? Szaksegítséget vett igénybe?
Mióta van kisfia egész nap a nagyszülőkkel? Ez egy olyan helyzet, amiben nem biztos, hogy volt választási lehetősêge, hisz a megélhetés forgott kockán. Az nagyon jó, hogy olyannal lehet a kisfiú, akit ismer és szeret! Természetes, hogy a mamához közel került, de ez nem jelenti azt, hogy Ön ne tölthetne gyermekével minőségi időt! Az együtt töltött idő minősége fontosabb lehet, mint a mennyisége. Ám, ha együtt vannak és akkor is olyan jeleket keres, amit visszaigazolásnak érez arra, hogy elrontott sok mindent, az megkeserítheti az együttlétet.
Érdemes lehet ezt a bűntudatot, félelmeket (akár szaksegítséggel) feloldani és elrendezni magában az Önt ért nehézségeket! Gyakori, hogy a gyermek visszatükrözi az anya érzéseit! Ha Ön jól van, a kapcsolatuk is nagyobb harmóniába kerülhet!
Játsszon vele sokat, mikor együtt vannak, olyan játékot, amit ő talál ki, ő irányíthat, dögönyözze, csiklandozza, bújjanak össze, tehát legyen sok testkontaktus!
Kisfia, ahogy a gyerekek többsêge, a jelen helyzetre reagál, a jelenben él és számára központi személy a mama. De ez nem azt jelenti, hogy Önt nem szereti!
1,5 éves kortól gyakoriak az önállósodási törekvések, vélemény kinyilvánítása. Önmagában ez sem probléma.
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2014. 04. 07. 14:08
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}
