|
Dobiné Olasz-Papp NóraBaba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadóElérhetőségeim: Honlap: http://www.dobinenora.hu http://www.valaszkeszszulok.hu |
Kérdezz-felelek
22 hónapos kislányunk nem tudjuk mi okból, mivel régebben nagyon baratságos, rokonoktól, idegenektől nem félt. De nyár óta 360 fokot fordult a viselkedésben. (Semmi trauma nem érte.) Ha elmegyünk rokonokhoz vagy az úton elkezdünk valakivel beszélgetni, vagy hozzá szólnak, vagy ide jön hozzánk valaki, akkor nem tudunk beszélgetni, mert húz befele a szobába vagy engem vagy a férjem, ha mi ketten nem megyünk, akkor mamát húzza befele (mamával élünk együtt), de nagyon akaratos akit kiszemel magának azt cibálja befele, közben pedig hangosan sír. Ha meglátja, hogy jött nálunk valaki hangosan elkezd sírni, s addig nem tágít míg be nem jövünk vele a szobába. Ahol végig az ölembe ül és nem szál le, ott viszont fenn hangon nevet, jó kedvű, de ha mihelyst megpróbálom lerakni kapaszkodik belém és sírni kezd. Kivételt a kisgyerekekkel tesz, mert azokkal azonnal feloldódik és játszik velük. Felnőttekkel már hoszabb idő kell, mire megnyílik előttük és elkezd játszani, elfogadni hogy hozzá szólnak. Olyan is van például, hogyha autóval megyünk és megáll az autó valaki előtt, akkor elkezd sírni, mert tudja hogy vendégségbe megyünk. Ilyenkor is elkezdi a sírást, ha hozzá szólnak akkor rákontráz, de olyan 10-15 perc múlva kinyílik és játszik a rokonokkal, teljesen barátságos lesz. De van olyan hogy megmakacsolja magát és amíg ott vagyunk valakinél addig megállás nélkül sír. Vagy például volt olyan, hogy a garázsban volt egy kis főzés, evés, beszélgetés és a kislányunk megállás nélkül kifele vágyott az udvarra a garázsból, ez is vendégeskedés közben volt.
Ha megyünk nagy bevásárolni visszük magunkkal, kis boltba is viszem szinte majdnem mindig. Amíg hozzá nem szólnak a boltban, addig szépen mászkál semmi gond nincs, de mihelyst hozzá szólnak, kezét a szeme elé rakja és sírásba kezd. Ebből kifolyólag már alig megyünk valakihez. Nagyon fusztrál ez a viselkedése, hiszen ezelőtt közvetlen, barátságos volt. Ez a viselkedés erősödik, ha olyan helyre megyünk vendégségbe, ahol nincs elég hely a szaladgálásra.
Nagyon bízom benne, hogy doktor nő által találunk rá egy megoldást, változtatást, mert szinte már kétségbe vagyunk esve ettől a viselkedéstől.
Válaszát nagyon szépen köszönjük!
Érzem tanácstalanságát, s ez érthető is, hisz gyermekük valami olyat produkál,amit Önök felnőtt fejjel nehezen tudnak értelmezni, nem érthető a miértje, hisz nem erőltetik az idegenekkel való kommunikációt, pusztán szeretnének néha Önök is másokkal tölteni időt, beszélgetni. Talán ijesztő is a gondolat, hogy a gyerkőc rekciói miatt vissza kéne vonulni a világtól.
Nem tudom én sem, mi válthatta ki belőle ezt konkrétan, pláne, ha ez hirtelen új reakció, mégis az az érzésem, hogy ennek intenzitása átmeneti. Ismerek sok olyan gyermeket, aki hasonló temperamentumú volt, nem szerette, ha akár ránézett valaki, nemhogy kommunikálni. A szülők nem is erőltették a kapcsolódást, szabad volt a gyermeknek nem közeledni, s végül nagyobb korban (oviban, suliban) mindegyikük megtalálta azt a "pozíciót", melyben temperamentumának megfelelően jól érezte magát adott környezetben. Önök gyermekénél is ezt gondolom. Biztosan segítség számára, ha nem erőltetik a kifelé fordulást, de emellett érdemes megpróbálni visszatükrözni számára, amit Önök látnak rajta s azt is, hogy Önök hogyan érzik ettől magukat (persze a korának megfelelő módon). Mindezt olyan módon, melyben nincs címkézés(pl.ilyen vagy, olyan vagy), hanem elfogadással és támogatással. Ezek mellé a szabad játék, melyet a gyermek irányít, szintén feszültségoldó hatással bír, gyakorlatilag kijátsza magából, ami bántja, zavarja, ha van ilyen.
Remélem, tudtam segíteni!
Üdvözlettel: