|
|
Dobiné Olasz-Papp NóraBaba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadóElérhetőségeim: Honlap: http://www.dobinenora.hu http://www.valaszkeszszulok.hu |
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Nóra!
A következőben kérem tanácsát: 2 hete munkából hazamenet egy üzenetet kaptam az élettársamtól, hogy szomszédolnak 21 hónapos kisfiúnkkal együtt. A szomszédban csak a kicsi volt, apuka elintéznivalóira hivatkozva otthagyta a gyereket. A lakásba belépve, egy kipakolt lakás fogadott bennünket és egy levél miszerint a mi 9 éve tartó kapcsolatunkat megelőzően kezdődő és azóta is 13 éve tartó viszonyából hamarosan gyermeke születik és ideje lehorgonyoznia abban a kapcsolatban, ezért több száz km-re költözött.
Mivel az apuka nem dolgozott, amikor a kicsi 8 hónapos volt, én mentem vissza dolgozni. 16 hónapos koráig az apukájával volt otthon, amikor apukája utazni vágyott, akkor szabadságot vettem ki, ilyenkor 2-3 heteket töltöttünk kettesben a kicsivel. 16 hónapos kora óta bölcsödés. A bölcsödében többször panaszkodtak a gondozók arra, hogy megharapja pajtásait. Engem is gyakran megharapott, viszont amióta nincs mellettünk az apukája, csendben eljátszik. Ez nem tudom szomorúság vagy nyugodtság nála.
A gyermek végignézte a pakolást, bár még csak egy néhány szót beszél, de megérteti magát. Ha telefonál az apukája, klöki a telefont a kezemből, nem hajlandó bilire ülni, egyedül enni. A hétvégére belázasodott, az orvos semmi betegségre, fogzásra való tünetet nem talált nála, azt mondta ezek lelki okokra vezethetők vissza. Sokkal jobban igényli az babusgatást, mint korábban, nagyon rosszul alszik, kiabál álmában, engem hív. Van egy plüss figurája, ezt adta az apukája utoljára a kezébe, ezt azóta apának hívja. Abban sikerült megegyeznünk az apukájával, hogy az új családjához nem viszi el, viszont félő, hogy a gyerek egyátalán nem akar vele kontaktot teremteni. Még néhány holmija miatt járt nálunk az apukája, a gyerek tudomást sem vett róla.
A hétvégén nagymamához készülnek apja és fia. Tartok tőle, hogy a gyermek nem akar majd menni. Mi lehet a helyes ebben az esetben? Nem akarom erőltetni...
Szeretném tanácsát kérni, mire figyeljek oda, hogyan segíthetem át ezen nehéz időszakon a kisfiamat?
A következőben kérem tanácsát: 2 hete munkából hazamenet egy üzenetet kaptam az élettársamtól, hogy szomszédolnak 21 hónapos kisfiúnkkal együtt. A szomszédban csak a kicsi volt, apuka elintéznivalóira hivatkozva otthagyta a gyereket. A lakásba belépve, egy kipakolt lakás fogadott bennünket és egy levél miszerint a mi 9 éve tartó kapcsolatunkat megelőzően kezdődő és azóta is 13 éve tartó viszonyából hamarosan gyermeke születik és ideje lehorgonyoznia abban a kapcsolatban, ezért több száz km-re költözött.
Mivel az apuka nem dolgozott, amikor a kicsi 8 hónapos volt, én mentem vissza dolgozni. 16 hónapos koráig az apukájával volt otthon, amikor apukája utazni vágyott, akkor szabadságot vettem ki, ilyenkor 2-3 heteket töltöttünk kettesben a kicsivel. 16 hónapos kora óta bölcsödés. A bölcsödében többször panaszkodtak a gondozók arra, hogy megharapja pajtásait. Engem is gyakran megharapott, viszont amióta nincs mellettünk az apukája, csendben eljátszik. Ez nem tudom szomorúság vagy nyugodtság nála.
A gyermek végignézte a pakolást, bár még csak egy néhány szót beszél, de megérteti magát. Ha telefonál az apukája, klöki a telefont a kezemből, nem hajlandó bilire ülni, egyedül enni. A hétvégére belázasodott, az orvos semmi betegségre, fogzásra való tünetet nem talált nála, azt mondta ezek lelki okokra vezethetők vissza. Sokkal jobban igényli az babusgatást, mint korábban, nagyon rosszul alszik, kiabál álmában, engem hív. Van egy plüss figurája, ezt adta az apukája utoljára a kezébe, ezt azóta apának hívja. Abban sikerült megegyeznünk az apukájával, hogy az új családjához nem viszi el, viszont félő, hogy a gyerek egyátalán nem akar vele kontaktot teremteni. Még néhány holmija miatt járt nálunk az apukája, a gyerek tudomást sem vett róla.
A hétvégén nagymamához készülnek apja és fia. Tartok tőle, hogy a gyermek nem akar majd menni. Mi lehet a helyes ebben az esetben? Nem akarom erőltetni...
Szeretném tanácsát kérni, mire figyeljek oda, hogyan segíthetem át ezen nehéz időszakon a kisfiamat?
Kedves Anya!
21 hónapos korban teljesen rendezett körülmények közt élő gyermeknél is előfordulnak hasonló megnyilvánulások, akár harapásról, többször ébredezésről, több testkontaktus igényről legyen szó.
De természetesen, Önöknél indok lehet az is, ahogy a gyermek életéből eltűnt az édesapja és nyilván hatással lehetnek rá az Ön reakciói, érzelmei, feszültsége is. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy Ön a hibás, hanem azt, hogy ez egy olyan törés lehet az életükben, ami nyomot hagy, érzelmi reakciókat okoz és ez így természetes!
Sajnos, konkrét javaslatot nem tehetek, mi a helyes eljárás a nagymamához utazás ügyében,de annyit talán tanácsolhatok, hogy kérdezze meg kisfiát, szeretne-e menni? A döntést sok minden befolyásolhatja, amikbe én innen nem látok bele, de talán érdemes lehet segítséget kérni a bölcsi pszichológusától, gondozótól, aki ismeri a kisfiát, esetleg be lett avatva az egész ügybe!
Vagy kifejezett gyermekpszichológus véleményét is kikérheti, akár itt, a Családinet oldalán, ő kompetensebb lehet ebben a kérdésben, mint én!
Minden jót kívánok Önöknek!
Üdvözlettel:
21 hónapos korban teljesen rendezett körülmények közt élő gyermeknél is előfordulnak hasonló megnyilvánulások, akár harapásról, többször ébredezésről, több testkontaktus igényről legyen szó.
De természetesen, Önöknél indok lehet az is, ahogy a gyermek életéből eltűnt az édesapja és nyilván hatással lehetnek rá az Ön reakciói, érzelmei, feszültsége is. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy Ön a hibás, hanem azt, hogy ez egy olyan törés lehet az életükben, ami nyomot hagy, érzelmi reakciókat okoz és ez így természetes!
Sajnos, konkrét javaslatot nem tehetek, mi a helyes eljárás a nagymamához utazás ügyében,de annyit talán tanácsolhatok, hogy kérdezze meg kisfiát, szeretne-e menni? A döntést sok minden befolyásolhatja, amikbe én innen nem látok bele, de talán érdemes lehet segítséget kérni a bölcsi pszichológusától, gondozótól, aki ismeri a kisfiát, esetleg be lett avatva az egész ügybe!
Vagy kifejezett gyermekpszichológus véleményét is kikérheti, akár itt, a Családinet oldalán, ő kompetensebb lehet ebben a kérdésben, mint én!
Minden jót kívánok Önöknek!
Üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2015. 08. 07. 21:52
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}
