Hali Mindenkinek! Kellemesen eltöltött, nyugis, pihizős, vidám hétvégét kívánok!

Moldova

Egy még fiatalos, a gondokban megszőkült ötvenhét éves asszony meséli:

- Mikor nyugdíjba mentem, úgy éreztem, kinyílt előttem a világ. Se
kutyám, se macskám, csak magammal kellett foglalkoznom,
megvalósítottam életem két nagy vágyát: vettem egy piros kalapot, és
megtanultam síelni. A piros kalapot aztán elraktam a szekrény mélyére,
mert a barátnőim hamiskártyásnak kezdtek becézni, tudniillik hogy
tökre pirosat teszek, de a síelés fokozatosan a szenvedélyemmé vált.

A Normafa laposabb lejtőin kezdtem, a trénerem eleinte nem sokat várt
tőlem, azt ajánlotta, hogy vegyek néhány erős edzést, és hagyjam abba,
de én kitartottam, egyre meredekebb lejtőkre is kimerészkedtem, végül
tavaly úgy döntöttem, hogy kimegyek Ausztriába, és megpróbálkozom a
nagy alpesi pályákkal.
Befizettem egy kilencnapos tiroli útra, és vettem kéz alatt egy
csodálatos egybeszabott kék síoverált, csupa zseb, csupa cipzár,
térdben párnázva, bokában raffolva, mit mondjak, gyönyörű darab volt.
És este - mert azért nem akartam túl sok szemtanút, ott álltam a
tubenthali pályán.

Istenem, én, Kovács Valéria a Népszínház utcából, hátsó udvar,
csigalépcső, vettem egy mély lélegzetet, aztán elindultam. Az első
szakasz simán ment, a nagy meredek előtt egy kis pihenőrészen
megálltam egyet lihegni. De nemcsak lihegni kellett, hanem egyebet is,
úgy látszik, felfázhattam, mivel a dolog igen sürgősnek látszott, már
nem tudtam volna visszamenni a szállásunkra, körülnéztem, és nem
láttam senkit, lekuporodtam.

Egy baj volt, a szuper overallomat nem lehetett szétkapcsolni, csak
egyben húzhattam le, a pulóvert a nyakamba, így válltól bokáig teljes
natúr szépségemben mutatkoztam. Egyszóval lekuporodtam, és a költővel
szólva a munka éppen dandárjában volt, mikor legnagyobb
megdöbbenésemre a síléc megindult alattam - úgy látszik, rosszul
vágtam le a hóekehelyzetet. Először csak szép lassan csúsztam, aztán
felgyorsultam, és kísérteties sebességgel vágtattam lefelé a meredek
lejtőn. Ha nem akartam kitörni a nyakam, fel kellett állnom és
felvennem a szabályszerű testtartást, a pulóverem a nyakamban, a
bugyi, az overál a bokámon. Mit mondjak, voltam már boldogabb is,
végig azt hajtogattam magamban: - Istenem, ha túlélem, adok ezer
forintot az új Nemzeti Színházra. Végül megcéloztam egy bokrot, a
bokor már nem tudott kitérni, kificamítottam a csuklóm, de az ép
kezemmel végre fel tudtam húzni a bugyimat.

A hegyi mentők értem jöttek, és lekísértek az elsősegélyhelyre, a
bőrkanapén egy öregfiú feküdt ideiglenes kötéssel a törött lábán,
síléce roncsaival akkor gyújtottak be a kályhába. Míg az orvosra
vártunk, beszélgetésbe elegyedtünk.
- Ön szintén kezdő, uram?
- Én, nagyságos asszonyom? Negyven éve síelek. Alsó-Ausztria
többszörös lesiklóbajnoka vagyok, és most először sérültem meg.
- Mi történt?
- Ez maga volt a pokol, asszonyom. Siklok lefelé a pályán a magam
nyugodt ritmusában, mikor mögülem felbukkan egy boszorkány, a pulóver
a nyakában, az overál a bokáján, egyébként teljesen meztelen, még a
vakbél-operációjának a helye is látszott - egyébről nem is beszélve.
Üvöltve, teljes sebességgel elvágtatott mellettem, annyira
megdöbbentem, hogy nekimentem egy fának.
De csak kerüljön a kezembe ez a boszorkány. Ön is az ő áldozata volt, asszonyom?
- Én is - mondom, és eltöprengtem, hogy mennyi levonással adnák vissza
a nyolcnapi üdülési díjat.

https://www.youtube.com/watch?v=6rue1-2w4Ak

sziasztok itt is!
mi újság 50-en túliak? vagy nincs is ilyen rajtam kívül?
signettát már én is hiányolom, és remélem csak dolga van, nincs semmi baja.

Mintha süket fülekre találna! Lehet, hogy nem elég hangosan kiabáltál. Ordítani kell!

Itt is, Signetta sehol?
Pedig jó nagyot ordibáltam neki!

Hahó!!!!!
Merre vagytok????

Totya, ne feleselj!!!!!

Ááááh dehogy

Nagyon idétlen vagy!!!????