Tél van, a természet paplant húz magára,
didereg az erdő, reszket mintha fázna,
jégcsap, ezüst csúcsok a föld felé nyúlnak,
vízcseppet kínálva szarvasnak és nyúlnak.
A fehér hó puha bundát ölt a fákra,
fenyőfák csúcsának fehér a sapkája,
apró nyúltappancsok milliónyi nyoma
mutatja az utat az erdőn át, tova.
Fácán kakas szárnya veri fel a csendet,
Vadkan túr a hóba, élelmet kereshet.
Pedig nem túl messze, lépésekre tőle,
élelmet is tettek a vadetetőbe.
Téli havasokban, fenyőfák tövében,
nehéz az életük, bújik minden állat,
- Csend, s hideg az úr most! -
Madárfüttyös új tavaszra várnak.
Üdvözlettel: Aranyosi Ervin