Baj? Senki nem veszi komolyan a tagságot, a mozgalmat, május 1.-én mi lesz így a brigád becsületével?

Mi a baj Togya? Itt vagyok!!!!!!!!!!!!

Mamika gyere sűrűbben, mert rendet kell itt rakni kérem szépen közöttünk

Sziasztok!
Ismét ide érrtemMostanában semmire nincs érkezésem. Nem tudom én lassultam-e vagy a 24 óra lett rövidebb;
Örülök neki mindenki jól van.
Sajnos erre az időváltozásokra nagyon fájnak az ízületeim és a vérnyomásom is szökdécsel le-fel.
Gitti köszi a kocsonyát finom volt /gondolom/ azért a hazai mindig jobb mint a rendelt. A napocska délelőtt nálunk is sütött, de hideg szél fúj és így nem érezni csak a hideget.:
Mindenkinek további szépet kívánok.

16 tányér? Mi egész évben nem eszünk meg ennyit de mostanában rendeltem én is és nagyon finom volt!

Sziasztok! Megérkezett a tavaszias idő, süt a Nap, mindenkinek jó kedve van gondolom! Totya hogy van az ujjad? Lehet nyitni az ablakokat, küldöm a kocsonyát Nektek! Alapáron is 670.- egy kis műanyagtálkányi kocsonya a fesztiválon, én 2000.- -ból 16 tányérral főztem. Remélem Nektek is ízlik! Kellemes hétvégi elfoglaltságot kívánok!

A miskolci kocsonya igaz története














A miskolci közmondások közül országosan ismertté vált a "Pislog, mint a miskolci kocsonyában a béka". A két világháború közötti időben több száz, vagy talán ezer ilyen emlék vitte hírül a kocsonya történetét. Hogy pislogott-e a béka a miskolci kocsonyában vagy sem, mindmáig nem derült ki. Az viszont igen, hogy a miskolciaknak régtől fogva kedvelt eledele volt, s mint ilyet, a sokadalmakon kívül a korcsmákban, vendéglőkben is feltálaltak, nem beszélve az avasi vagy tetemvári pincékről, pincézésekről.

Szendrei J. a történetet a következőképpen meséli el:

"A vasúti forgalom megnyitása előtti időkben a Gömörvidék és Budapest közötti felső magyarországi kereskedelmet többnyire gömöri fuvarosok, úgynevezett "furmányosok" közvetítették. Miskolc városa ezeknek közbenső állomása volt. Itt rendesen a Szentpéteri kapuban lévő "szarvas", "Törökfő" és a " Magyar huszár" című kisebb vendégfogadókban szálltak meg éjszakára.
Egy felső-gömöri tót furmányos is a "Magyar huszárba"-ba tért be napszálltakor. Vacsorát kért a kocsmárosnétól, még pedig kocsonyát. Az asszonyka, kit a nép fantáziája bizonyos, szemmel látható tekinteteknél fogva "Potyka Kati" becéző névvel ruházott fel, mindjárt sarkon fordult és a ház alatti pincéből felhozott egy tányérral. Elibe tette a vendégnek. A tót atyafi takarékos étvággyal neki lát a vacsorának és először is a tányér közepétől kikandikáló húst akarja konzulmálni.
De egyszerre csak ijedten ejti el a villát és így kiállt fel:
- Jáj, jáj, kocsmárosné annak a kocsonyának szeme is van, s csak úgy hunyorgat felim!
Potyka Kati asszony odabokázott és elhűlve konstatálta, hogy igazat szólt a vendég. Egy izmos termetű béka, mely majdnem derékig a kocsonyába volt fagyva, esdeklő pillantásokat vetett feléjük a szabadításért.
- No ennek pechje volt! - mondá Kati és a tűzhelynél kiengesztelte a fagyos jószágot, mely ezután ismét jól érezte magát a "a körülményekhez képest".
Az elmondások szerint Miskolcon nagyon sok fogadóban és pincében megtörtént az eset, az "áldozatok" között volt fuvaros, hétköznapi polgár, s országgyűlési képviselő, s az eset előfordult a 18.-19.században éppúgy, mint Böczögő 20.századi Korona Szállójában.
Ezt a sokszinűséget mégis egységessé teszi, összefogja valami, s ez pedig az, hogy az eset megtörténtében senki sem kételkedik. A miskolciak magukénak érzik a pislogó békát.
(Részletek: Dobrossy István: A miskolci fogadók és a vendéglátás története című könyvből)

Már csak 1 nap, remélem

Sziasztok!

Ne még egy hét és vasatlan lesz az ujjam, hiába fújtam, egérke rád emlékezem... Ja ez már más

Dragamamika! De jó, hogy jöttél