bizony.........kicsit ide tudtam ugrani, Gabika rácsodálkozott az osztályában másik három régi osztálytársára, azt mondta ez szuper,ők ott folytatják ahol abbahagyták, már csak a többieknek kell beigazodnia az osztályközösségbe....másik iskolába írattuk hatodiktól, ezért örül a régi o.társainak, akikkel kedvelték egymást azokkal találkozott...csak ne jöjjön betegség ...azt mondta, képzeld:6 órájuk lesz mindennap...
a gyerekkorom szép volt nem volt halottunk, addigra az apukám apukája már-még 17 éves korában-meghalt és a második kislányunkkal voltam terhes amikor édesanyám apukája meghalt igazából különösebben nem kellett egyikőnket sem ezért átölelni.......boldog is voltam, hogy nincs halottunk..."........."
Nálunk szokás ez a dolog enélkül nem lehet elképzelni a szeretett.
Ha valamelyikünk szomorú egy öleléssel próbálunk rajta segíteni, vagy könnyebbé tenni a helyzetet. Ti hogy oldjátok ezt meg?