szerintem csak tanulhat tőlünk aki olvassa én is szeretem magam, bár volt idő, amikor nem, de rájöttem, hogy jobb szeretetben és békességben élni magammal

Ebben nincs hiba, én nagyon szeretem magamat, minden hibámat elnézem, sőt, erénynek fogom fel. Tegyél így te is, bár lehet, hogy ez neked is megy. (Ha valaki olvassa, jót mulathat rajtunk!)

igazad van és szeretni kell magunkat, úgy ahogy vagyunk, az életet meg nem kell túl komolyan venni, mert megbosszulja magát

Arra is büszkének kell lenni, amire nem kellene. Miért? Hát csak!
Persze, mindenkinek vannak olyan lépései, amit nem kellett volna, de akkor is mi vagyunk, a hiábáinkkal együtt!

igen, te kis javíthatatlan de ez azt jelenti, hogy minden jó volt amit csináltál és legalább van mire visszaemlékezni
én sem bántam meg semmit, de azért van amire nem vagyok büszke és van amit ma már nem csinálnék meg

Sokat változik, ez igaz. Persze, én nem bántam meg semmit sem. Ha visszagondolok, ma is megcsinálnám. Javíthatatlan vagyok????

ezt megértem, nekem is kellett trükközni, de ma már azokat is másképp látom, mennyit változik az ember

Tánciskolába én is jártam, de csak azért, hogy utána megvárta a fiúm, így tudtunk találkozni, mert anyám idegbajt kapott tőle. Hát így kellett az embernek trükközni.

én nagyon szerettem táncolni, 18 éves koromtól rendszeresen jártam, nekem az volt a kikapcsolódás, aztán elmaradt lassanként, mert a párom nem szeretett, pedig tud, most már sajnos egyikünk sem bír
hát ez nagyon jó kis történet, jó buli lehetett

Nem baj, azért visszaemlékezni jó! Táncolni szerettél? Én nem. Kínszenvedés volt, amikor táncolni mentünk. Nagyon nem szerettem. Inkább a jó társaságot és a közös programokat, szináz, kocsma, vendégség, sétahajózás a legkülönbözőbb időpontokban.
Egyszer Tatabányán voltunk és sétahajózni lehetett. Persze, csak bizonyos létszámmal indult a hajó. Mit csináltunk? Összedobtuk a jegy árát a teljes hajóra.